Bhar.45/2015/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont); - 13 rb. - melyből 10 rb. folytatólagosan elkövetett - csalás bűntettének (Btk.373.§

(1),

(2)bekezdés bc) pont és

(4)bekezdés b) pont) és - 11 rb. csalás bűntettének (Btk.373.§

(1),

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont) minősíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének kelte helyesen

1. szeptember
2. napja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 10.660 (tízezer-hatszázhatvan) forint harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Indokolás A Nagykanizsai Járásbíróság a
3. évi szeptember hó
4. napján kelt 5.B.538/2013/
5. számú ítéletében vádlottat 4 rb. folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, 12 rb., részben folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, 1 rb. folytatólagosan elkövetett, a Btk. 373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette és 10 rb. a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 év szabadságvesztésre, 6 évre a biztosítási ügynöki, brókeri és egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység gyakorlásától eltiltásra és 6 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről, a magánfelek által bejelentett polgári jogi igényeket érdemben elbírálta, és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A vádlott védője által bejelentett jogorvoslati kérelem folytán a Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2015. évi március hó 17. napján kelt Bf.12/2015/3. számú ítéletében a Nagykanizsai Járásbíróság 5.B.538/2013/10. számú ítéletét megváltoztatta, a vádlott terhére megállapított 1 rb. folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettét 1 rb. folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének (tényállás 7. pont), a vádlott terhére megállapított 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettét, 1 rb. folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerintő minősülő csalás bűntettének (tényállás 6. pontja) minősítette; a vádlott bűnösségét további 1 rb. a Btk.373.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében is megállapította. Helyesbítette a vádlott által megfizetendő illeték összegét, valamint rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a másodfokú bíróság ítéletének tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú bíróság az ügyben a Be.393.§

(2)bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött ki, melyen a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség jelen lévő képviselője a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt, míg a vádlott és védője bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A harmadfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.387.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül abból a szempontból is, hogy az első- és másodfokú bíróságok az eljárási szabályokat megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. Ennek során a másodfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.388.§

(2)bekezdésére figyelemmel - az iratok tartalma alapján - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetésekor - helyesen - büntetlen előéletű volt. - A vádlott sértett1nek összesen 9.821.600 forint kárt okozott, melyből az 1.900 eurón túlmenően további 250.000 forint is megtérült (nyomozati iratok

1. oldalán található okirat tartalma). - A
2. tényállási pontban írt cselekménnyel összefüggésben sértett2 és a vele élettársi közösségben élő sértett3 sértetteknek okozott kár összege 1 millió forint volt. - sértett4nek okozott kár összege 280.000 forint volt. - A vádlott sértett5nek 500.000 forint kárt okozott, amelyből 50.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 450.000 forint volt. - Az
3. tényállási ponttal összefüggésben sértett6 helyesen
4. április
5. és április
6. napja között adott kölcsön a vádlottnak több részletben, összesen 8.800.000 forintot, amelyből a vádlott 200.000 forintot adott vissza. Az okozott kár tehát 8.800.000 forint volt, amelyből 200.000 forint megtérült. - sértett7 sérelmére a vádlott által okozott kár összege 3.500.000 forint volt, amely nem térült meg. - A
7. tényállási pontban írt cselekményével a vádlott sértett8 sértettnek összesen 500.000 forint kárt okozott, amely kár nem térült meg, míg néhai sértett9 sérelmére 1 millió forint kár okozása történt, amelyből 200.000 forint megtérült. - A
8. tényállási pontban írt cselekményével sértett10 sértettnek okozott kár összege 1 millió forint volt, amelyből 200.000 forint megtérült. - vádlott sértett11nek összesen 11.250.000 forint kárt okozott, amely nem térült meg. - sértett12 sérelmére a vádlott által okozott kár összege 5 millió forint volt, melyből 1 millió forint megtérült, a meg nem térült kár összege 4 millió forint. - sértett13nak okozott kár összege 300.000 forint volt, amely nem térült meg. - sértett14nek a vádlott mindösszesen 3 millió forint kárt okozott, melyből 1 millió forint megtérült. - sértett15nek okozott kár összege 4 millió forint volt, melyből 3.500.000 megtérült, a meg nem térült kár összege 500.000 forint. - A
9. tényállási pontban írt cselekményével a vádlott sértett16nak 500.000 forint kárt okozott, melyből 100.000 forint a megtérült összeg. - A
10. tényállási pontban írt cselekménnyel okozott kár összege 500.000 forint, melyből 250.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 250.000 forint volt. - sértett17nek okozott kár összege 500.000 forint, melyből 50.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 450.000 forint volt. - sértett18nak okozott kár összege 450.000 forint volt. - A
11. tényállási pontban írt cselekményével a vádlott sértett19nek 800.000 forint kárt okozott, amelyből 80.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 720.000 forint volt. - sértett20 sérelmére elkövetett cselekménnyel okozott kár összege 620.000 forint volt, melyből 50.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 570.000 forint. - sértett21nek a vádlott a
12. tényállási pontban írt cselekményével 600.000 forint kárt okozott, melyből 230.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 370.000 forint volt. - sértett22nek okozott kár összege 1.500.000 forint volt, amely nem térült meg. - sértett23nak okozott kár 7 millió forint volt, amely nem térült meg. Ezen
13. tényállási pont kapcsán a harmadfokú bíróság mellőzi a „hozzávetőlegesen" kitétel megállapítását. - A
14. tényállási pontban írt cselekménnyel sértett24nek okozott kár összege 600.000 forint volt, melyből 330.000 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 270.000 forint volt. - A
15. tényállási pontban írt cselekménnyel sértett25nek okozott kár összege 200.000 forint volt. - A
16. tényállási pontban írt cselekménnyel sértett26nak okozott kár összege 400 euró volt. - A vádlott a terhére rótt cselekményekkel a sértetteknek mindösszesen 62.732.484 forint kárt okozott, melyből 7.387.512 forint megtérült, a meg nem térült kár összege 55.344.972 forint. ------------------------A fenti kiegészítéseket, illetve helyesbítéseket az tette indokolttá, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság a tényállásban nem rögzítette a vádlott által elkövetett cselekményekkel az egyes sértetteknek okozott kár összegét, elmaradt a megtérült kár összegének megállapítása, valamint az okozott összkár rögzítése is. A vagyon elleni bűncselekményeknél a tényállás nélkülözhetetlen részét kell, hogy képezze az okozott kár (vagyoni hátrány) összegének pontos meghatározása azért is, mert a cselekmények minősítése ehhez igazodik. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás immár mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a rendelkezésre álló bizonyítékok egyező adatain alapul. A vádlott a büntetőeljárás teljes tartama alatt büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett, mely beismerő vallomását a sértettek vallomásai, valamint az okirati bizonyítékok is mindenben alátámasztották. Mindezek alapján helyesen járt el az elsőfokú és a másodfokú bíróság is, amikor a tényállást a vádlott beismerő vallomását elfogadva állapította meg. E tényállásból a másodfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Helyesen járt el akkor is, amikor a tényállás 7. pontjában írt cselekmény kapcsán a vádlott bűnösségét további 1 rb. a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében is megállapította. E tényállásban írt cselekménynek ugyanis sértettje volt egyrészről sértett8, valamint az ő édesapja, néhai sértett9 is, így a cselekmény 2 rendbelinek minősül. Egyetértett a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróságnak a tényállás 6. pontjában írt cselekmény kapcsán kifejtett jogi álláspontjával is. sértett7 a vádlott megtévesztő magatartása folytán adott át több részletben 3.500.000 forintot a vádlottnak, aki már a pénzösszegek átvételekor tisztában volt azzal, hogy annak visszafizetésére nincs lehetősége. Helyesbíteni kellett azonban a vádlott által elkövetett cselekmények jogi minősítését, mert azt sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem pontosan állapította meg. A Btk.373.§

(2)bekezdés bc) pontja rögzíti az üzletszerű elkövetést, mely minősítő körülmény fennállása esetén súlyosabban büntetendő - többek között - a kisebb kárt, a nagyobb kárt és a jelentős kárt okozó csalás bűntette is. A törvényhozó ezt a

(3)bekezdés b), a

(4)bekezdés b) és az

(5)bekezdés b) pontjában szabályozza. Önmagában azonban a

(3)bekezdés b) pontjának, a

(4)bekezdés b) pontjának és az

(5)bekezdés b) pontjának feltüntetése a csalás bűncselekményének minősítésénél nem elegendő, mert ebből nem állapítható meg, hogy a vádlott cselekménye az üzletszerű elkövetés miatt minősül súlyosabbnak. Ezért a harmadfokú bíróság a vádlott terhére rótt cselekmények minősítését helyesbítette azzal, hogy feltüntette az üzletszerű elkövetésre történő utalást, hiszen az irányadó tényállás szerint a vádlott üzletszerűen követte el a terhére rótt cselekményeket. A fentiek alapján tehát a vádlott cselekményeinek minősítése helyesen 4 rb. a Btk.6.§

(2)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett, a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette (tényállás 1., 5., 9., 22. pont); 13 rb. a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel, a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette (2., 6., 7., 8., 10., 12., 13., 18., 19., 20., 21., 23., 27. tényállási pont), melyből 10 rb. a Btk.6.§

(2)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett (6., 7., 10., 12., 13., 18., 19., 20., 21., 27. tényállási pontok), és 11 rb. a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel, a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette (3., 4., 7., 11., 14., 15., 16., 17., 24., 25., 26. tényállási pontok). ------------------------A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők feltárása maradéktalanul megtörtént, az mindössze annyiban szorult pontosításra, hogy a vádlott javára kellett értékelni büntetlen előéletét, azonban - mivel a terhére rótt bűncselekmények egy részét büntetőeljárás hatálya alatt követte el - ezt kisebb súllyal. Az első- és a másodfokú bíróság is elmulasztotta megjelölni az alkalmazható büntetési tételkeretet: a vádlottal szemben, amely - a Btk.6.§

(1)bekezdése, valamint a Btk.81.§

(1)-

(3)bekezdései alapján - két évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés, amelynek a Btk.80.§

(3)bekezdése szerinti középmértéke hét év. Ilyen körülmények között nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vagyon elleni bűncselekményeket elkövető vádlottal szemben a négy év szabadságvesztést, s ahhoz igazodó tartamú közügyektől eltiltást és foglalkozástól eltiltást szabott ki. Az alkalmazott fő- és mellékbüntetés szükséges a Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez, azok megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. A gátlástalan vádlotti elkövetésre és az okozott kár 60 millió forintot meghaladó összegére is figyelemmel a védőnek a vádlotti magatartás anyagi haszonszerzést nélkülöző voltára történő utalása nyilvánvalóan életszerűtlen volt. Mindezekre figyelemmel a harmadfokú bíróság - a Be.398.§

(1)és

(2)bekezdése alapján - a másodfokú bíróság ítéletét a cselekmények minősítését érintően megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, így azokat a Be.397.§-ában írtak szerint helybenhagyta, mégis azzal, hogy észlelte, miszerint az elsőfokú bíróság ítéletének kelte tévesen került feltüntetésre, így azt 2014. szeptember 25. napjára helyesbítette. A vádlott a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,

1. december
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék Bf.12/2015/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.III.45/2015/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi december hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke