Bf.425/2014/21 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérletében, 1 rb. a Btk.164.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének a Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérletében és 1 rb. a Btk.366.§

(1)bekezdés b./ pontja szerinti kifosztás bűntettében állapította meg. A vádlottat ezért halmazati főbüntetésül az emberölés bűntette és testi sértés bűntette tekintetében mint visszaesőt, a kifosztás bűntette tekintetében mint különös visszaesőt 11 év 6 hónap börtönre, mellékbüntetésül 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, rendelkezett a vádlott által - azonban a vádlott személyi adatait megelőzően nem rögzített - előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról. A vádlottat 2 rb. a Btk.366.§

(1)bekezdés b./ pontja szerint minősülő kifosztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Határozott továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője a büntetés enyhítése céljából fellebbeztek, a vádlott a visszaesői minőségét is vitatta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.62/2014/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, a vádlott terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése törvényes és a kiszabott büntetés is megfelel a büntetéskiszabás elveinek és konkrét céljának. Az ítélet indokolásában fellelhető pontatlanságok helyesbítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ügy felülbírálatára tanácsülés kitűzését tartotta indokoltnak, egyben bejelentette, hogy az esetlegesen kitűzött nyilvános ülésen az ügyész nem kíván részt venni. A Fővárosi Ítélőtábla tanácsülést tűzött ki a fellebbezések elbírálására, a vádlott nyilvános ülés tartását kérte. A nyilvános ülésen a védő a büntetés enyhítése iránti perorvoslatát fenntartotta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés ugyan a büntetési tétel középmértékét sem éri el, mégis eltúlzottan súlyos. A vádlott büntetettségére utalva arra hivatkozott, hogy elítélései kizárólag kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények miatt történtek, a büntetések tartama sem volt jelentős, így azok között és a jelenlegi büntetés között túlságosan nagy a különbség. A szabadságvesztés büntetés mérséklését arra alapozta, hogy a legsúlyosabb cselekményt a vádlott beismerte, két bűncselekmény kísérleti szakban maradt és az elsőfokú ítélettől további egy év eltelt. Az utolsó szó jogán a vádlott a megbánását hangoztatta. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi perorvoslatok folytán, a Be.348.§

(1)és

(2)bekezdése szerint a felmentő rendelkezés kivételével bírálta felül a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt. A felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perrendnek megfelelően ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A vádlottak és a tanúk részletes meghallgatásán túl az igazságügyi orvosszakértőt a tárgyalásra is megidézte, írásbeli véleménye mellett őt a tárgyaláson is meghallgatta. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat az iratok tartalmával egyezően egyenként és egymással egybevetetten helytállóan mérlegelte, ítélete indokolásában erről megfelelő terjedelemben számot adott. Az ily módon megállapított tényállást a perorvoslatok sem kifogásolták. Ugyanakkor az ítélet tényállása, jogi indokolása és a minősítés számtalan pontatlanságot tartalmazott, amelyet a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján helyesbíteni kellett a következők szerint. Az ítélet

1. oldalon az indokolás
2. bekezdésében a vádiratban helyesen nem 1 rb., hanem
3. rb. kifosztás bűntette szerepelt. A vádlott előélete körében az ítélet
4. oldal utolsó mondatát mellőzi. További elítélésként rögzíti, hogy a Siófoki Járásbíróság a
5. szeptember 11-én kelt 3.B.187/2014/5.számú, illetve a Kaposvári Törvényszék a
6. február 12-én jogerős 2.Bf.593/2014/
7. számú ítélettel a
8. augusztus
9. és
10. napján elkövetett lopás vétsége és kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül mint különös visszalesőt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Ezt a büntetését tölti
11. február
12. napjától. A történeti tényállás
13. oldal
14. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlott az ágyra fellépve sértett2-t rugdalta a fején nagy- közepes erővel perceken keresztül. Az ítélet
15. oldal
16. bekezdése tartalmazza, hogy a vádlott megfenyegette a sértetteket, ne merjék a rendőrséget, vagy a mentőket értesíteni. Ezt követően kiegészítendő a tényállás, hogy a fenyegetés hatására a sértettek éjjel a lakásban maradtak. Másnap reggel sértett1./ és tanú kisegítették sértett2-t a vasútállomásra, ahol a biztonsági őrtől kértek segítséget. A biztonsági őr azonnal értesítette a rendőrséget és hívta a mentőket. A mentők sértett2.-t a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházba szállították, ahol
17. szeptember
18. napjától október
19. napjáig állt gyógykezelés alatt. (sértett
20. tanúvallomása nyom. ir.
21. oldal, iü. ovosszakértői vélemény nyom. ir.
22. oldal és
23. sorszám alatti kiegészítő vélemény) Az
24. oldal utolsó bekezdésében sértett
25. által elszenvedett sérülések között a bal farcsont törése helyett bal falcsont törését, mindkét szem körüli zúzódás helyett mindkét szemgolyó zúzódását rögzíti. (iü. orvosszakértői vélemény nyom. ir. 286.oldal) Az előzőekben kiegészített és helyesbített tényállás már minden tekintetben mentes a megalapozatlanságot eredményező hibáktól, így az teljes körűen megalapozott. Az irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, az általa tanúsított magatartás jogi értékelése is törvényes. Az ítélet
26. oldal utolsó három bekezdésében a törvényszék pontosan hívta fel a vádlott terhére rótt bűncselekmények anyagi jogi alapját, ehelyütt a kísérlet Btk.10.§

(1)bekezdésének feltüntetése is helytálló. Ugyanakkor az ítélet rendelkező részében a kísérletre vonatkozó törvényhelyet nem kell feltüntetni, ahogyan a rendbeliséget is csak akkor kell megjelölni, ha a bíróság egynél több bűncselekményben állapított meg bűnösséget. Az ítélet

1. oldalán a kifosztás bűntette tekintetében helyesen állapította meg a vádlott különös visszaeső voltát a Btk.369.§ -a alapján, miután a vádlottat korábban vagyon elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélték és az újabb elkövetésig 3 év nem telt el. A bűncselekmény hasonló jellege alapozta meg a különös visszaesést, annak jogszabályi alapját az ítélőtábla pótlólag felhívta. A vádlott terhére rótt másik két bűncselekmény vonatkozásában a vádlott visszaeső, de az ítélet
2. oldal
3. bekezdésében írt indokolás pontatlan. Helyesen a vádlott az emberölés bűntettének kísérlete és a testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában visszaeső. A vádlott ezt a minőségét alaptalanul vitatta. A Btk.459.§

(1)bekezdés 31. pontja értelmében visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény - bármely más jellegű bűncselekmény - miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetés kitöltésétől vagy a végrehajtás megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig 3 év még nem telt el. Ez a törvényi feltétel a vádlottal szemben megállapítható, így visszaesői minőségének vitatása alaptalan volt. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság csaknem hiánytalanul felsorolta a vádlott esetében figyelembe vehető súlyosító és enyhítő körülményeket. A törvényszék helyesen állapította meg az élet elleni bűncselekmény kísérlete kapcsán, hogy azt a vádlott eshetőleges szándékkal követte el. A szándék enyhébb formája enyhítő körülmény, ezt a törvényszék elmulasztotta a vádlott javára értékelni, így ezzel az ítélőtábla kiegészítette a vádlott javára írható enyhítő tényezőket. Figyelemmel a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyára, továbbá valamennyi súlyosbító és enyhítő körülmény nyomatékára, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát szükséges és arányos büntetésnek találta. A vádlottat többször elítélték, ahogyan erre a védő is hivatkozott, de a védői érveléssel szemben az ítélőtábla azt kellett kiemelje, hogy a korábbi büntetések visszatartó hatása teljességgel eredménytelen maradt. A vádlott másik büntetőeljárás és feltételes szabadság tartama alatt jelentősen súlyosabb bűncselekményeket követett el, mint korábban. A vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartama a középmértéket sem éri el, jóllehet ebben a körben is hiányos az ítélet jogi indokolása, a Btk.80.§

(2)bekezdésétől eltérésre különösebb érveket nem hozott fel. Ez az eltérés azonban az 5-22 év 6 hónap közötti büntetési tétel keretei alapján nem olyan mértékű, amely kisebb módosítást igényelt volna. Ugyanakkor a szabadságvesztés büntetés további jelentős mérséklése a nagyszámú és komoly nyomatékú súlyosító körülmény mellett szóba sem kerülhetett. A Btk.33.§

(1)bekezdése a büntetéseket sorolja fel, a hatályos törvényben „főbüntetés" nem szerepel. Emellett a Btk.35.§

(1)bekezdés értelmében, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben, vagy fegyházban rendeli végrehajtani. Mindezekre figyelemmel szükséges volt a főbüntetésként kiszabott 11 év 6 hónap börtön fentiek szerinti, a törvény szövegének megfelelő helyesbítése. Az előzőekben jelzett pontosítások, kiegészítések és helyesbítések miatt az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla a Be.372.§

(1)bekezdése értelmében megváltoztatta. A fellebbezések enyhítést célzó iránya azonban nem vezetett eredményre. A büntetés tartama és a fentiekben nem érintett rendelkezések törvényesek, ezért azokat az ítélőtábla a Be.371.§

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselése a Be.381.§

(1)bekezdésen alapszik. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. Dr. Révész Tamásné sk. Dr. Fatalin Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék 10.B.291/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.425/2014/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. október
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év október hó
8. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő