Bfv.1343/2014/7 – Kúria

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmenti, - a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.80199/2008/

1. számú ítéletével kiszabott 6 (hat) hónap börtön és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.B.34132/2008/
2. számú ítéletével kiszabott 8 (nyolc) hónap börtön végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, - a 155.997 (százötvenezer-kilencszázkilencvenhét) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi, - a Kiskőrösi Járásbíróság bűnjelnyilvántartásában Bny. 68/
3. szám alatt kezelt bűnjelek lefoglalását megszünteti; az 1.-
4. és
5. tételű bűnjeleket a P. Pénzügyi Szolgáltató Holding Zrt. részére; a
6. és 6.-
7. tételű bűnjeleket P. D. részére kiadni rendeli. Elrendeli a terhelt által bűnügyi költség címén esetlegesen befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 12.700 hétszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. (tizenkétezer- Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Kiskőrösi Járásbíróság a
8. november
9. napján tárgyaláson meghozott, kihirdetett,
10. december
11. napján jogerős 9.B.284/2012/
12. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [
13. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)
14. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont]. Ezért őt - mint különös visszaesőt - 2 év 3 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a Pesti Központi Kerületi Bíróság - a Fővárosi Bíróság 31.Bf.7044/2010/

1. számú végzésével -
2. október 7-én jogerős 20.B.80199/2008/
3. számú ítéletével kiszabott 6 hónap börtön és a Pesti Központi Kerületi Bíróság
4. december 16-án jogerős 19.B.132/2008/
5. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtön végrehajtásának elrendeléséről. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről, és a 155.997 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. terheltet II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
6. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontját megjelölve a bűnösségének megállapítása és az ítélet meghozatalában kizárt bíró részvétele miatt, hatályon kívül helyezés, új eljárásra utasítás és felmentése, valamint a sértettel szemben büntetőeljárás elrendelése érdekében. Az indítvány a Be. 416. §

(1)bekezdése

1. a)pontjának 3. fordulatán és
2. c)pontján, illetőleg a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének II.b) pontján alapul. A terhelt indokai szerint - nem követte el a sikkasztást, abban nem bűnös, a szerződés szerint járt el, mert jogosult volt a személygépkocsi másnak átadására, amikor kiderült, hogy Lakatos Ottó nem fizeti a részleteket, ő szólította fel a személygépkocsi visszavitelére, - valójában a sértett követte el a sikkasztást, mert a lízingelt személygépkocsit banki jóváhagyás nélkül adta át neki, - a sértett rokona egy bíró, és ez összefüggésben áll azzal, hogy őt a bíróság elítélte, azaz az ítéletet hozó bíró elfogult volt, ezért az általa kért új eljárásban az ő lakóhelye szerint illetékes bíróság járjon el. A Legfőbb Ügyészség a BF.1400/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy - a Be. 416. §-ának

(1)bekezdése határozza meg a felülvizsgálat okait, azok között nem szerepel, s így nem is felülvizsgálati ok, hogy a bíróság nem járt el más bűncselekmény miatt, - a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, és nem támadható [Be. 423. §

(1)bekezdés], az pedig nem tartalmazza, hogy a terhelt a sértettel kötött üzembentartói szerződés alapján jogosult lett volna harmadik személy használatába adni a személygépkocsit, - az irányadó tényállás alapján a terhelt megtévesztette a sértettet, amikor azt állította, hogy külföldre távozása miatt a testvérének adja át a személygépkocsit, aki helyette fizeti annak terheit, ám így a sértett beleegyezése nélkül engedte át a személygépkocsi birtokát L. O.-nak, aki csak a sértett kérésére szolgáltatta azt vissza, - ezért a terhelt a tulajdonost megillető rendelkezési jogot gyakorolva sajátjaként rendelkezett a személygépkocsival (BH 1984.390.), miáltal bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor, - a terhelt közvetve azt állította, hogy az ítéletet hozó bíró elfogult volt, - ugyanakkor a 25/2013. (X.4.) AB határozatból következően a felülvizsgálati eljárásban sincs helye érdemi vizsgálatnak, ha az nem felel meg a Be. 23. §-ának

(3)bekezdésében foglaltaknak, márpedig a terhelt nem valószínűsítette, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, továbbá az elfogultság általánosság szintjén történő megfogalmazása, amely még közvetett összefüggésben sincs a bíró személyével, nem alkalmas a kizárási ok megállapítására (BH 2010.323.), amit egyébként konkrét és alapos okkal lehet csak alátámasztani, - ekként a közvetve állított abszolút eljárási szabálysértés [Be. 373. §

(1)bekezdés II.b) pont] nem állapítható meg. A Legfőbb Ügyészség - más feltételen eljárási szabálysértést sem észlelve - indítványozta a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását. A terhelt kirendelt védője az észrevételében - ténybeli és jogi megalapozottság hiányában nem osztotta a bírói elfogultságra hivatkozást, - ugyanakkor az indokolási kötelezettség elmulasztása [Be. 416. §

(1)bekezdés c) pont, Be. 373. §

(1)bekezdés III.

1. a)pont] miatt az ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárásra utasításra tett indítványt, mert - a „gépjármű üzembentartói szerződés" tartalmát az ítélet nem tartalmazza, így a tényállásból nem állapítható meg, az indokolás alapján pedig nem zárható ki, hogy a terhelt jogosult volt a személygépkocsi átadására, - az irányadó tényállás szerint a terhelt közölte a sértettel, hogy a személygépkocsit a testvérének adja (helyesen: adta) át, ugyanakkor nem a terhelthez fűződő hozzátartozói viszony vagy annak hiánya alapozhatja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, - a sértett megtévesztésének nincs érdemi jelentősége, mert a sértett számára egyaránt ismeretlen volt mind a terhelt testvére, mind L. O., valamint a sajátjakénti rendelkezés esetén az elkövető általában a harmadik személyt téveszti meg a tulajdonjogát vagy tulajdonosi jogosítványait illetően, - feltáratlan és érdemi értékelés nélkül maradt a harmadik személynek való átadásba beleegyezés kérdése. A terhelt nem tett észrevételt az ügyészi álláspontra. III. A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos. 1. A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a jelen ügyben megvalósult-e ún. feltétlen (más megnevezéssel abszolút) eljárási szabálysértés, ugyanis az további vizsgálat nélkül vonná maga után a büntetőeljárási törvényben meghatározott jogkövetkezményt. A Be. 416. §-ának
2. c)pontjában utalt Be. 373. §-a

(1)bekezdésének II.b) pontja szerint az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és új eljárást kell elrendelni, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A terhelt szerint a sértett rokona egy bíró, és ez összefüggésben áll azzal, hogy őt a bíróság elítélte, azaz az ítéletet hozó bíró elfogult volt. A 25/2013. (X.4.) AB számú határozatban kimondta: az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a Be. 21. §

(1)bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány (rendelkező rész

1. pont) abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel; a törvény egyéb szabályainak megfelelő felülvizsgálati indítványt érdemben kell vizsgálni, értékelni és elbírálni (Indokolás [50]). A Be.
2. §-a

(1)bekezdésének

1. e)pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése - az a)-
2. d)pontban meghatározottakon túl - egyéb okból nem várható. A Be. 23. §-ának

(3)bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a

(2)bekezdésben megjelölt jogosult a Be. 21. §

(1)bekezdésének e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt nyomban bejelenti. A terhelt az indítványban nem hivatkozott rá és ily módon nem valószínűsítette, hogy az adott kizárási okról a jogerős döntés meghozatalát követően szerzett tudomást. Ez önmagában teszi elfoghatatlanná indítványának a kizárt bíróra hivatkozását. Amennyiben pedig a terhelt valószínűsítette volna, hogy az adott kizárási okról a jogerős döntés meghozatalát követően szerzett tudomást, az elfogultság kizárólag konkrét és való tények alapján válhatna vizsgálhatóvá (BH 2010.323.). Csakhogy a terhelt szubjektív alapon talált összefüggést a sértettnek egy másik bíróság bírájával fennállóként állított rokonsága és az ítéletet hozó bíró őt marasztaló döntése között, ami alapos nem is lehetne. A vázolt körülmények között a terhelt által állított bírói kizártság felülvizsgálat alapját nem képezheti. 2. A Kúria leszögezi, hogy az a kérdés, követett-e el a sértett bűncselekményt, felülvizsgálati okot nem képez, ugyanis a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz [Be. 2. §

(3)bekezdés]. A jelen ügyben az ügyész a terhelt ellen emelt vádat, és a vád csak a terhelt terhére rótt cselekményt tartalmazta. Ehhez képest eljárásjogi szempontból közömbös, hogy a sértett bűncselekményt követett-e el. A Kúria megjegyzi, hogy ha az ügyész a sértett ellen is vádat emelt volna, ennek sem lett volna jelentősége a terhelt büntetőjogi felelőssége kérdésében, hiszen az irányadó tényállás szerint a terhelt nem tudott arról, hogy a személygépkocsit a pénzintézet opciós joga terheli. Az eddig érintett részeiben megnyilvánuló kizártság önmagában elutasításhoz [Be. 421. §

(2)bekezdés

1. mondat
2. fordulat] vezetne, érdemi elbírálásra az indítvány egyéb érve alapján került sor.
3. A Be.
4. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A jelen ügyben az ügyész csalás miatt emelt vádat. A korábbi Btk.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. A bíróság sikkasztásban mondta ki a terhelt bűnösségét. A korábbi Btk. 317. §-ának

(1)bekezdése szerint, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el. A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés], ekként a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A Kúria vizsgálta, hogy az irányadó tényállás alapján vonható-e következtetés a terhelt bűnösségére, azaz elkövette-e a csalást vagy a sikkasztást. Az irányadó tényállás a következőket tartalmazza: - a sértett pénzintézeti kölcsönből személygépkocsit vásárolt, azon a hitelezőnek biztosítékként opciós joga volt, a sértett hitelátvállalással eladásra hirdette a személygépkocsit, arra a terhelt magát egy kft. alkalmazottjának kiadva jelentkezett, - a terhelt a sértettől üzembentartói szerződéssel - nem tudva a pénzintézetet illető opciós jogról -

1. július 7-én átvette az 1,5 millió forint értékű személygépkocsit, és kifizette a júliusiaugusztusi részletet és egyhavi biztosítási díjat, - a terhelt ezután közölte a sértettel, hogy külföldre utazik, a személygépkocsit a testvérének adta át, aki helyette fizetni fogja a részleteket, - a terhelt valójában
2. július végén-augusztus elején L. O.-nak adta át a személygépkocsit, - a pénzintézet a kölcsönszerződést
3. szeptember 8-án azonnali hatállyal felmondta, vételi jogát kívánta érvényesíteni, az erről
4. szeptember 12-én értesülő sértett kérésére L. O. a személygépkocsit
5. szeptember 13-án visszavitte, azt a rendőrség lefoglalta és a pénzintézetnek kiadta. Az irányadó tényállásból nem tűnnek ki sem a csalás, sem a sikkasztás törvényi tényállási elemei. A bíróság - szemben a váddal - jogi értékelésében elvetette, hogy a felrótt cselekmény csalásnak minősülhetne (ítélet
6. oldal 3-
7. bekezdés). Az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a terheltet jogtalan haszonszerzési cél vezette volna, és azt sem, hogy a terhelt a fizetési képessége vagy fizetési készsége tekintetében a sértett tévedésbe ejtésével, vagy tévedésben tartásával kárt okozott. Csalásról ezért nem lehet szó, annak ellenére, hogy megtévesztő elemként a terhelt magát egy kft. alkalmazottjának kiadva jelentkezett a sértett hirdetésére, majd később a sértettnek a valóságostól eltérő személyt jelölt meg, mint akinek ténylegesen átengedte a személygépkocsit. Az irányadó tényállásból az tűnik ki, hogy a terhelt üzembentartói szerződéssel vette át a sértett személygépkocsiját, ami az számára kétségtelenül idegen dolog volt. A kérdés e körben az, hogy a terhelt eltulajdonította-e, sajátjaként rendelkezett-e a személygépkocsival. vagy A sikkasztás elkövetési magatartása az eltulajdonítás, vagy a sajátjakénti rendelkezés. Az elkövetéskor hatályos Ptk.
8. §-ának

(1)bekezdése szerint a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon. Az irányadó tényállás egyszerű leíró jelleggel rögzítette, hogy a terhelt a személygépkocsit

1. július végén-augusztus elején átadta L. O.-nak, a sértettel mégis azt közölte, hogy a testvérének adta át; a sértett csak a pénzintézetnek a kölcsönszerződés felmondásáról történő
2. szeptember 12-i értesülése után kérte vissza a személygépkocsit L. O.-tól. A Kúria hangsúlyos jelentőséget tulajdonít annak, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, amely szerint a sértett a személygépkocsi harmadik személynek átadását kifogásolta volna, sőt a kifogásolás hiánya egyértelműen következik abból, hogy a sértett a személygépkocsit csak a kölcsönszerződés pénzintézet általi felmondásáról értesülése után kérte vissza. A sértett találkozott is L. O.-val. Miután a személygépkocsi harmadik személynek átadása ellen a sértett nem tiltakozott, nem bír büntetőjogi következménnyel, hogy a terhelt - egyébként akármely okból - a testvérének átadásról tájékoztatta a sértettet. Összegezve: Az irányadó tényállás alapján a terhelt csalást, sikkasztást, vagy más bűncselekményt nem követett el, ekként a terhelt bűnösségét a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. A kifejtettek alapján a Kúria a támadott határozatot - a Be.
3. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelve - a Be. 427. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján megváltoztatta, és a terheltet - a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Be. 331. §-ának

(1)bekezdése, illetőleg a Be. 6. §

(3)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján - felmentette a csalás bűntette miatt emelt vád alól. A Kúria - a felmentésből következően - mellőzte a korábbi két ítélettel kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának elrendelésére és a bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezéseket. A Kúria a lefoglalt bűnjelekről a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata és

(2)bekezdése alapján rendelkezett. A Kúria rendelkezett továbbá a terhelt által esetlegesen megfizetett bűnügyi költség visszatérítéséről [Be. 585. §

(1)bekezdés]. A Kúria a kirendelt védő díját a

1. sorszámú végzésével megállapította. A felülvizsgálati eljárásban felmerült ezen bűnügyi költséget az állam viseli [Be.
2. §

(1)bekezdés

1. mondat]. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Idzigné dr. Novák Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné