Gfv.30274/2015/1 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.274/2015/7.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Gadó Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gadó Gábor ügyvéd által képviselt I.r. és az III.r. alperes, II.r. alperes és a Dr. Dancs Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dancs Gergely ügyvéd által képviselt IV.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszéken 36.P.23.301/

1. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.456/2013/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I.r. és a III.r. alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság
3. sorszámú ítéletét e körben hegyben hagyja. A jogerős ítéletnek az első- és a másodfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit szintén hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó döntését megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek az első- és a másodfokú eljárásban a jogi képviselettel felmerült költségeiket maguk viselik. A Kúria kötelezi az I. r. és a III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak felhívásra 27.000 (huszonhétezer) Ft kereseti- és 48.000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási részilletéket. Megállapítja, hogy az ezt meghaladóan, a felperes által le nem rótt 873.000 (nyolcszázhetvenháromezer) Ft keresetiés 1.152.000 (egymillió-százötvenkétezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. és a III. r. alperesnek együttesen 1.754.000 (egymillióhétszázötvennégyezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. i n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a felperes mint adós és zálogkötelezett, a II.r. alperes mint adóstárs és haszonélvező, valamint az I.r. alperes és a III. r. alperes mint hitelezők
4. május 4-én jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az I.r. alperes 15.000.000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek. A felperes kereseti kérelmében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződés II/
5. pontjában kikötött egyoldalú szerződésmódosítás joga, valamint a I.
6. és a III.
7. pontokban szereplő, a folyósított kölcsön devizaösszegének és az egyes törlesztő részletek forintösszegének átszámítására vonatkozó rendelkezések a Ptk.
8. §

(1)bekezdése alapján tisztességtelenek, ami az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi. Kereseti kérelmének jogcímeként hivatkozott még a Ptk. 200. §

(2)bekezdésére, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
2. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. e)pontjára is. Az I.r., III.r. és a IV.r. alperesek a kereset elutasítását kérték, a II.r. alperes érdemi nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a szerződés megkötésekor semmilyen jogszabály nem tiltotta a deviza alapú kölcsönszerződés megkötését, az 2008-ig népszerű szerződéstípus volt, így nem minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek. A perbeli kölcsönszerződés tartalmazta a Hpt. 213. §

(1)bekezdés c),

1. d)és
2. e)pontjába írtakat, a szerződés tehát ezen okból sem minősül semmisnek. Az árfolyamréssel kapcsolatban azt állapította meg, hogy az a szolgáltatás és ellenszolgáltatás módját érinti, ezért annak tisztességtelensége a Ptk. 209. §

(4)bekezdése alapján nem vizsgálható. A szerződés megfelelően tartalmazta az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit is, így a felek jogai és kötelezettségei egyensúlyban voltak. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes, valamint a II.r. alperes mint adósok és az I.r., valamint a III.r. alperesek mint hitelezők által megkötött kölcsönszerződés II.

1. pontja és I/1., továbbá III/
2. pontjának az a kitétele, amely szerint a kölcsön összegének devizában való megállapítása a bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon, az egyes törlesztő részletek forint összegének meghatározása pedig a bank által alkalmazott deviza eladási árfolyamon történik, semmis, és az utóbb meghatározott kitételek semmissége folytán az egész kölcsönszerződés semmis. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a saját árfolyam alkalmazása a bank által választott formában lehetővé teszi a hitelező számára, hogy a szerződéses ellenszolgáltatás értékét egyoldalúan, alapos ok nélkül és korlátlanul módosítsa, amely önmagában tisztességtelen. Az árfolyamrés alkalmazását biztosító I/
3. és III/
4. pont alatti szerződések érvénytelensége miatt a szerződés nem értelmezhető és nem teljesíthető, ezért a hivatkozott feltételek semmissége a Ptk.
5. §

(2)bekezdése alapján az egész szerződés semmisségét eredményezi. A másodfokú bíróság az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő szerződési kikötést is tisztességtelennek találta, figyelemmel a 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6.

1. d)és
2. e)pontjában írtakra is. A jogerős ítélet ellen előterjesztett később csak részben fenntartott felülvizsgálati kérelmükben az I. r. és a III. r. alperesek akként kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, hogy az ne tartalmazza az egész szerződés érvénytelenségének megállapítását. Arra hivatkoztak, hogy a 93/13/EGK irányelv 6. cikke, a 2/2014. PJE határozat 3. pontja és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésre vonatkozó jogegységi határozataival kapcsolatos egyes kérdések rendelkezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §

(2)bekezdése is az árfolyamrés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetővé tévő szerződési feltétel tekintetében a szerződés részleges érvénytelenségét állapítja meg. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Állította, hogy az I.r. és a III.r. alperesek eredeti felülvizsgálati kérelmében megjelölt okokból a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Egyéb érvénytelenségi okokra is hivatkozott. A IV.r. alperes írásbeli beadványában előadta, hogy mindenben egyetért az I. r. és a III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmében írtakkal. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta. A Kúria utal arra, hogy a Pp. 270-

1. §-aiban szabályozott felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amely nem teszi lehetővé a Kúria számára, hogy a jogerős ítélet esetleges jogszabálysértéseit hivatalból vizsgálja, csak és kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések tekintetében foglalhat állást. Az I. r. és a III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmében írtakra tekintettel a Kúria ezért kizárólag azt vizsgálta, hogy az árfolyamrés alkalmazását, illetve az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő általános szerződési feltételek tisztességtelensége miatt a perbeli szerződés egésze érvénytelennek minősül-e. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletet
2. december 6-án hirdette ki, ezért a Kúriának az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel kellett vizsgálnia a jogerős ítélet jogszerűségét. A másodfokú bíróság a Ptk.
3. §

(2)bekezdése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az árfolyamrés alkalmazása nélkül a kölcsönszerződés teljesíthetetlen, ezért az egész szerződés semmis. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon jutott erre a következtetésre, mivel az árfolyamrést lehetővé tévő szerződési feltételek tisztességtelensége miatt a kölcsönszerződés még teljesíthető maradt, figyelemmel a Ptk. 231. §

(2)bekezdése szerinti diszpozitív rendelkezésre. A másodfokú bíróság tehát a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos fenti Ptk. rendelkezésébe ütköző módon minősítette a teljes szerződést érvénytelennek, a jogerős ítélet ez okból jogszabálysértő. A Kúria csak utal arra, hogy ezt a jogértelmezést fogadta el a 2/

1. PJE határozat
2. pontja is a jogerős ítélet meghozatalát követően. A hivatkozott PJE pedig azt rögzítette, hogy miként kellett a szerződéskötés idején is hatályban volt rendelkezéseket helyesen értelmezni. A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett, azaz a teljes szerződés érvénytelenségét megállapító részét a Pp.
3. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. A Kúria ítéletének eredményeként a jogerős ítéletben megjelölt szerződéses rendelkezések érvénytelenek, a feleknek ezen rendelkezések nélkül kell a szerződésből eredő jogaikat és kötelezettségeiket egymás felé teljesíteniük, figyelemmel az időközben esetleg bekövetkezett változásokra is. A Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az első- és a másodfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit is hatályon kívül helyezte és a Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a megelőző eljárási szakaszokban a peres felek maguk viselik a jogi képviselettel felmerült költségeiket. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I. r. és a III. r. alpereseknek, a jogi képviselőjük ügyvédi tevékenységével arányban álló ügyvédi munkadíjból és a felülvizsgálati eljárási illetékből álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdései alkalmazásával. Budapest,

1. január
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr.Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró