Bfv.1303/2015/7 – Kúria

(1)bekezdés] és kábítószerrel visszaélés vétségében [1978. évi IV. törvény 282. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont], ezért halmazati büntetésül négy év börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztésbe beszámítva a terhelt által előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről is. Az elsőfokú ítéletet a Balassagyarmati Törvényszék 2015. január 14én kelt 3.Bf.201/2014/19. számú ítéletével a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. rendű terhelt védője a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjaira alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ebben kifejtette, hogy a terhelt az elkövetéskor tévedésben volt, mind a tények, mind a társadalomra veszélyesség foka, mind a jogi szabályozás tekintetében, mivel szándéka kizárólag kábítószernek nem minősülő pszichoaktív anyag beszerzésére és forgalomba hozatalára irányult. Arra hivatkozott, hogy a terhelt vallomása, továbbá a rendelkezésre álló iratok alapján az állapítható meg, hogy a terhelt által beszerzett anyag morfológiai megjelenésére, hatásmechanizmusára, forgalmi értékére, árára, megnevezésére tekintettel kizárólag új pszichoaktív anyagra lehetett következtetni, és ezt támasztják alá az igazságügyi vegyész- és orvosszakértői vélemények is; ezért védence terhére legfeljebb a gondatlanság lenne felróható, ám a gondatlan elkövetői alakzatot a törvény nem bünteti. Álláspontja szerint erre figyelemmel a terhelt cselekménye helyesen az 1978. évi IV. törvény 283/B. §-ába ütköző, új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének minősül, amit a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelt büntetni; így - a cselekmény téves minősítése miatt - a terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabtak ki, miután a tévedés megállapítása esetén a kiszabott büntetés megközelíti a halmazati büntetési tételének felső határát. Utalt a védő arra, hogy a 2014. április 4. napján megtartott tárgyaláson a II. rendű terhelt védője helyettesként járt el az I. rendű és a III. rendű terheltek védelmében, annak ellenére, hogy a terheltek között érdekellentét állt fenn, mivel védence önmagára és vádlott-társaira is terhelő vallomást tett, társai pedig a nyomozás során és a tárgyaláson is tagadták a bűncselekmény elkövetését, és álláspontja szerint az érdekellentét azáltal nem szűnt meg, hogy a 2014. január 13-án megtartott tárgyaláson a III. rendű terhelt a törvényes figyelmeztetéseket megelőzően akként nyilatkozott, hogy a II. rendű és közte valóban volt pszichoaktív anyagokkal kereskedés, ám a még aznap történt kihallgatásakor az ennek ellentmondó nyomozati vallomását tartotta fenn. Ezért álláspontja szerint a Salgótarjáni Járásbíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést követett el, mivel a II. rendű terhelt védője helyettes védőként nem járhatott volna el az I. rendű és III. rendű terheltek védelmében, így nevezetteknek - a kötelező védelem ellenére - a 2014. április 4. napján megtartott tárgyaláson lényegében nem volt védője, azaz olyan személy jelenléte nélkül került sor a tárgyalás megtartására, akinek jelenléte kötelező lett volna. A fentiek miatt elsősorban a törvénynek megfelelő büntetés kiszabását, másodsorban az ítéletek hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz kötöttségre tekintettel a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti értékelése nem vizsgálható, és a büntethetőséget kizáró okok, így a tévedés hiányára levont következtetés helyessége is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható, álláspontja szerint - miután az irányadó tényállás tévedésre utaló tényt nem tartalmaz - az indítvány erre vonatkozó részében a védő valójában a bíróság mérlegelésének helyességét vitatta, a tényállástól eltérő körülményre hivatkozott, azaz az irányadó tényállást támadta. Utalt arra, hogy a támadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltre vonatkozó részében lehet felülvizsgálni, és miután az indítványban hivatkozott eljárási szabálysértés megítélése szerint nem érintette a II. rendű terheltet, annak még megvalósulása esetén sem lehet jelentőséget tulajdonítani. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálattal támadott határozatokat hatályukban tartsa fenn (BF.1375/2015/1). A II. rendű terhelt védője a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeiben arra hivatkozott, hogy a Be. 373. §

(1)bekezdés II. d) pontjában írtakat nem lehet megszorítóan értelmezni, az érdekellentét miatt nem járhatott volna el ugyanazon védő. A korábban kifejtetteken túl emellett sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú ítélet indoklása szerint a tévedést az zárja ki, hogy a terhelt a törvényileg általánosan tiltott forgalmazású anyagot nem ellenőrzött kiskereskedelmi forgalomban szerezte be. A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 424. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - bírálta el, és a megtámadott határozatokat a Be. 423. §

(4)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban megtámadott részében és az abban meghatározott ok alapján vizsgálta felül. A Be. 416. §

(1)bekezdés - indítványozó által felhívott - c) pontja alapján felülvizsgálatnak a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve a II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértés miatt van helye. Ennek megfelelően felülvizsgálati és egyben feltétlen hatályon kívül helyezési ok a Be. 373. § II.
3. d)pontjára tekintettel az, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele azon kötelező. A következetes bírói gyakorlat szerint ilyen eljárási szabálysértés valósul meg, ha kötelező védelem esetén a védelmet olyan védő látja el, akit az eljárásból ki kell zárni. A Be. 45. §

(1)bekezdés c) pontja szerint nem lehet védő, akinek az érdeke a terheltével ellentétes; így nem járhat el ugyanaz a védő több terhelt védelmében, ha azok érdekei ellentétesek. Az iratokból megállapíthatóan az ügyben - annak nyomozati szakaszától - az I. rendű és a III. rendű terheltek védelmét meghatalmazottként

1. ügyvéd, míg a II. rendű terhelt védelmét
2. ügyvéd - a felülvizsgálati indítvány előterjesztője - látta el. A védők ismerték a terheltek védekezését, a közöttük esetlegesen fennállt érdekellentétet, tisztában voltak a védekezési taktikájukkal. Mindennek tudatában
3. ügyvéd
4. március 31-én helyettesítésre adott meghatalmazást
5. ügyvédnek, aki ennek alapján a
6. április 3-án tartott tárgyaláson mindhárom terhelt védelmét ellátta, és azt sem az elsőfokú eljárás során a továbbiakban, sem az elsőfokú bíróság határozata elleni fellebbezésében nem kifogásolta, ám a másodfokú bíróság nyilvános ülésén már éppen erre hivatkozva mindkét védő az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta. Ahogy azonban azt a másodfokon eljárt törvényszék ítéletének indokolásában (5-
7. oldal) részletesen - és helytállóan kifejtette, a terheltek közötti érdekellentét az első bírósági tárgyalásig,
8. január
9. napjáig tartott, ekkor ugyanis az I. rendű és a III. rendű terheltek akként nyilatkoztak, hogy a pszichoaktív anyagokkal történt kereskedést elismerik, és ez összhangban volt a II. rendű terhelt védekezésével is. A III. rendű terhelt erről egyébként a
10. január 13-án tartott tárgyaláson a törvényes figyelmeztetéseket megelőzően nyilatkozott. A felülvizsgálati indítvány előterjesztője egyébként ezt is sérelmezte, azonban alaptalanul; a bíróság a Be.
11. §

(3)bekezdésében írtak szerint eljárva - azaz törvényesen - adott lehetőséget a terhelteknek a váddal kapcsolatos nyilatkozataik megtételére, és ebből a másodfokú bíróság helyesen vont le következtetést arra, hogy az érintett terheltek közötti érdekellentét megszűnt. Ezen nem változtat az sem, hogy a III. rendű terhelt a későbbiekben a tárgyaláson nem élt vallomástételi jogával. Emellett - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt - a felülvizsgálati eljárásban - annak okhoz és célhoz kötöttségére tekintettel - csak azok az eljárási szabálysértések vizsgálhatók, amelyek a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelttel kapcsolatban valósultak meg. A védő által állított eljárási szabálysértés pedig nem a II. rendű terhelt védelmével függött össze; nem az ő védője volt távol a tárgyalásról, és nem őt helyettesítette a terhelt-társak védelmét ellátó ügyvéd. Így még akkor sem foghatna helyt az indítvány szerinti kifogás, ha az megfelelne a valóságnak (BH.2006/42., BH.2000/533.) Mindez - az indítvány előterjesztőjének álláspontjával szemben nem a törvény megszorító, hanem a helyes értelmezését jelenti. Emellett kérdésként az adott ügyben az merülhetne fel, hogy egy ügyvéd - aki mindvégig jelen volt az eljárásban - védőként miként vállalhatta el annak a védőnek a helyettesítését, aki olyan terheltek védelmét látta el, akik megítélése szerint az őt meghatalmazó terhelttel érdekellentétben álltak. Önmagában az is etikailag kifogásolható, ha a védők az általuk létrehozott szabálysértő eljárási helyzetre hivatkozva vitatják az eljárás törvényességét, illetve erre is alapítva támadják a bíróság határozatát. Következésképpen a felülvizsgálati indítványnak az eljárási szabálysértésre hivatkozó része a II. rendű terheltet illetően alaptalan, az I. rendű és a III. rendű terhelteket illetően a törvényben kizárt. A Kúria a megtámadott a határozatokat a Be. 423. §

(5)bekezdésére figyelemmel a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványban nem hivatkozott esetleges egyéb eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta. Ilyen, a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt. A Be. 416. §

(1)bekezdés - indítványozó által ugyancsak felhívott - b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Az indítvány erre a pontra alapított része sem megalapozott. A Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Ezért a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható; nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységén keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására. Ahogy azt a Legfőbb Ügyészség is helytállóan kifejtette: a felülvizsgálat keretében a tévedésre - mint büntethetőséget kizáró okra - vont következtetés helyessége kizárólag az irányadó tények alapulvételével vizsgálható. Az irányadó tényállás utalna, nem tartalmaz. olyan tényt, amely a terhelt tévedésére Az indítványozó a törvényi tilalom ellenére ténylegesen a bíróság által meg nem állapított tényekre hivatkozva, a bíróság bizonyítási eljárását, bizonyíték-értékelő tevékenységét vitatva az irányadó tényállást támadta, emiatt pedig a felülvizsgálat kizárt. Ugyanakkor a védő ezekre az általa állított, a tényállásban nem szereplő tényekre utalva - az irányadó tényállást figyelmen kívül hagyva - vitatta a bűncselekmények jogi minősítését és sérelmezte a kiszabott büntetést. Az irányadó tényállásra figyelemmel azonban az a II. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítése törvényes, ahogy a kiszabott büntetés is. Így az indítvány ezen része nem megalapozott. Ezért a Kúria a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 21. §

(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására mellőzheti. vonatkozó határozat hozatalát is Budapest,

1. december
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő