Gfv.30073/2015/4 – Kúria

(1),

1. XLIX. Tv. 33/A. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.073/2015/
2. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Kulcsár István ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt a Debreceni Törvényszéken 6.G.40.168/
3. számon indított perében a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.468/2014/
4. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes alapításától kezdődően önálló képviseleti joggal rendelkező vezetője volt az A. Kft.-nek (A. Kft.). Az A. Kft. 20032006 közötti mérlegei az alábbi értékeket mutatták: év eszköz pénzeszköz kötelezettség saját tőke 2003 1.990.082.000 187.343.000 1.383.665.000 588.981.000 2004 1.408.555.000 130.163.000 802.951.000 599.196.000 2005 1.395.461.000 62.265.000 933.731.000 460.413.000
6. 1.057.145.000 17.364.000 784.720.000 272.425.000 Az A. Kft.
7. szeptember 18-tól kezdődően tagja volt a D. Kft.nek (D. Kft.), amelyben 705.000.000 Ft névértékű üzletrésszel rendelkezett. A D. Kft.
8. november 25-én kölcsönszerződést kötött az Erste Bank Rt.-vel, mely alapján a bank 700.000.000 Ft hitelt nyújtott a D. Kft.-nek a K.-i térség gázhálózatának kiépítéséhez. A kölcsön biztosítékaként - a D. Kft. teljes vagyonára alapított vagyont terhelő zálogjog és az egyes vagyontárgyakra alapított jelzálogjog mellett - a szerződő felek vételi jogot alapítottak a bank javára a D. Kft.-nek az A. Kft. tulajdonában álló üzletrészére, valamint az A. Kft. készfizető kezességet vállalt a D. Kft. tartozásának megfizetéséért. A beruházást annak érdekében indították, hogy a gázhálózat kiépítését követően azt értékesítik egy gázszolgáltató részére. Az üzlet azonban meghiúsult, a gázhálózatot a D. Kft. nem tudta értékesíteni, és tőke hiányában üzemeltetni sem volt képes. A D. Kft.
9. június 1-ig teljesítette a fizetési kötelezettségét a bank felé, ezt követően azonban a részleteket nem fizette meg.
10. április 19-én az A. Kft. üzletrész adásvételi szerződést kötött a Brit-Virgin-szigeteken székhellyel rendelkező G. Ltd. társasággal, amely szerződéssel a D. Kft.-ben meglévő 705.000.000 Ft névértékű üzletrészét 266.000.000 Ft-ért értékesítette a G. Ltd. részére. Miután az A. Kft.-nek - korábbi kölcsönügyletekből 266.000.000 Ft tartozása állt fenn a vevő felé, a felek abban állapodtak meg, hogy az A. Kft. vételár követelésébe beszámítják a G. Ltd. követelését, és ezzel az üzletrész ellenértékét kiegyenlítettnek tekintik. Ugyanezen a napon az A. Kft. és a G. Ltd. között egy követelés átruházására irányuló megállapodás is létrejött, amely szerint az A. Kft.-nek a D. Kft.-vel szemben fennálló 108.848.500 Ft összegű követelését az A. Kft. a G. Ltd.-re engedményezte, cserébe a G. Ltd. az Erste Bank Rt.-vel szemben az A. Kft.-t terhelő készfizető kezességet átvállalta. A D. Kft. a tárgyi eszközei között 1.394.189.000 Ft értéken tartotta nyilván a K.-i térség gázhálózatát, annak tényleges műszaki értéke 431.687.842 Ft volt. A D. Kft. a szerződések megkötésének időpontjában a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 622.111.000 Ft összegű saját vagyonnal rendelkezett, azonban a gázhálózat tényleges műszaki értékével korrigált saját vagyon értéke negatív volt, így az értékesített üzletrész tényleges forgalmi értéke 0 Ft volt. A K.-i gázvezetékrendszert - az Erste Bank Rt. követelésének értékesítése után - a követelés jogosultja 105.000.000 Ft vételáron értékesítette. Az A. Kft.-vel szemben a
11. június 16-án benyújtott kérelem alapján
12. október 18-án indult meg a felszámolás. A felperes 36.378.554 Ft összegű követelését bejelentette, és a felszámoló azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
13. évi IL. törvény (Cstv.)
14. §

(1)bekezdés f) pontja alapján nyilvántartásba vette. A felszámoló pert indított a Cstv. 40. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjaira hivatkozással az üzletrész adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt, a perben elrendelt szakértői bizonyítást követően azonban a keresetétől elállt, a bíróság a pert megszüntette. Jelen per során az A. Kft. felszámolási eljárása befejeződött, a felperes hitelezői igényéből 5.114.755 Ft megtérült. Az alperes ellen csődbűntett, illetve más bűncselekmények miatt a másodfokú ítélet meghozatalakor még büntető eljárás volt folyamatban. * A felperes keresetében a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes, mint az A. Kft. vezetője, a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a társaság vagyona 36.378.554 Ft-tal csökkent. Arra hivatkozott, hogy az alperes a már 2004-ben fizetésképtelenné vált A. Kft.-t az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon tovább működtette, és színlelt ügyletek megkötésével a hitelezői igények kielégítését teljes egészében meghiúsította. Kiemelte az üzletrész adásvételi szerződést, ahol a 705.000.000 Ft értékű üzletrészt 266.000.000 Ftért adta el, a követelést pedig ellenérték nélkül ruházta át. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az A. Kft. vagyonvesztése az ő felróható, a hitelezők érdekeit sértő magatartása miatt következett be. Előadta, hogy az üzletrészt a névértékkel megegyező mértékű kötelezettségvállalás terhelte, a követelés átruházás eredményeképpen pedig készfizető kezességtől szabadult a társaság. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Figyelemmel arra, hogy csak

1. július 1-jén lépett hatályba a kereset alapjául felhívott Cstv. 33/A. §, álláspontja szerint csak az ezt követően tanúsított alperesi magatartásokat lehetett figyelembe venni. A felperes nem bizonyította az állítását, hogy az általa megjelölt ügyletek megkötésével okozati összefüggésben következett be az A. Kft.-nél a vagyoncsökkenés, ezért utasította el a keresetet. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű, ellentmondásoktól mentes értékelése és mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kétséget kizáróan nem bizonyította azt az állítását, miszerint a D. Kft.-ben meglévő üzletrésze értékesítésének következtében csökkent az A. Kft. vagyona. A felperes a büntetőeljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértő megállapításaira alapította állítását. A felszámoló által a Cstv.
2. §-a alapján indított polgári perben beszerzett igazságügyi szakértő által készített, szintén a per anyagává tett szakértői vélemény azonban azt fejtette ki, hogy az üzletrész forgalmi értéke a szerződéskötéskor 0 Ft volt, ezért annak értékesítésével az A. Kft. vagyona nem csökkent. Ez a szakértői vélemény kétségessé tette a büntető eljárásban beszerzett szakértői véleménynek az üzletrész forgalmi értékére és a vagyoncsökkenés mértékére vonatkozó megállapításait. A büntető eljárásból beszerzett, a szakértők együttes meghallgatását tartalmazó jegyzőkönyvből azt lehetett megállapítani, hogy a véleményeik közötti ellentmondásokat nem sikerült feloldani. A felperes a perben további bizonyítási indítványt nem kívánt előterjeszteni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban a felperesnek az üzletrész szerződéskötéskori forgalmi értékére ezáltal pedig a vagyoncsökkenés tényére vonatkozó állítását nem lehet bizonyítottnak elfogadni. Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a büntető eljárásban elkészített szakvéleményben a szakértőnek más szempontok szerint kellett vizsgálnia és megítélnie az alperes magatartását. A polgári perben eljárt szakértő társszakértőként műszaki szakértőt is bevont a gázhálózat értékének meghatározására és ennek alapján állapította meg az üzletrész forgalmi értékét. Ez tehát egy komplexebb vizsgálat eredményeként megszületett szakértői vélemény. Nem állapítható meg az oksági kapcsolat a hitelezői igények teljes kielégítésének meghiúsulása és az alperes üzletrész értékesítésében megnyilvánuló magatartása között sem, mert értékesítés hiányában a 0 Ft értékű üzletrészből a felszámolási eljárásban sem lettek volna kielégíthetők a hitelezők. A követelésátruházással kapcsolatban megállapította a másodfokú bíróság, hogy nem vitásan 109.000.000 Ft követelés átruházása következtében 700.000.000 Ft összegű készfizető kezességtől mentesült az A. Kft., így az alperes felelősségének megállapításához szükséges vagyoncsökkenést, valamint a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közötti okozati összefüggést a D. Kft.-vel szembeni követelés értékesítésével összefüggésben sem lehetett megalapozottan megállapítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma alapján - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával annak megállapítását, hogy az alperes, mint az A. Kft. „felszámolás alatt" ügyvezetője a gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a társasági vagyon 36.378.554 Ft-tal csökkent. Kérte kötelezni az alperest a perköltség megfizetésére. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
3. §

(1)bekezdését, 221. §

(1)bekezdését. Kifejtette, keresetét a büntető eljárásban kirendelt igazságügyi könyvszakértő szakvéleményével, tanúvallomásokkal, az alperes mint az A. Kft. ügyvezetője - tartozást elismerő nyilatkozatával támasztotta alá. A tanúvallomások - C.P. és M.M. - bizonyítják, hogy nekik, mint hitelezőknek nem ajánlotta fel az alperes az üzletrészt a tartozás ellenértékeként. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat érdemben nem vizsgálta, nem értékelte, a tényállást nem tárta fel teljes körűen, ezért már az elsőfokú bíróság ítélete is megalapozatlan és törvénysértő volt. [Pp. 206. §

(1)bekezdés] A másodfokú bíróság a büntető eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményét összevetette a polgári eljárásban kirendelt szakértő véleményével, mely tényállás kiegészítés a felperes álláspontja szerint okszerűtlen és iratellenes. A büntető eljárásban felvett jegyzőkönyvből megállapíthatóan a műszaki szakértő kiinduló megállapításának hibája miatt a polgári igazságügyi szakértő szakvéleménye kétséges, ami megkérdőjelezi azt a megállapítást, hogy az üzletrész forgalmi értéke 0 Ft lett volna. Tévesnek állította, hogy azért nem vehető figyelembe a büntető eljárásban készített szakértői vélemény, mert az a vád alátámasztását szolgálta. Hivatkozott arra, hogy a Büntető Törvénykönyv 290. §-a szerint emeltek vádat, mely megfelel a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésében szabályozott jogellenes ügyvezetői magatartásnak. Ezért a szakértői vélemény - a társszakértőként bevont műszaki szakértő hibás kiindulópontú szakvéleménye miatt megfelelően bizonyítja, hogy a D. Kft. üzletrésze értékkel bírt. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a tanúvallomásokban foglaltakat egyáltalán nem vizsgálta, ezért ítélete a Pp. 221. §

(1)bekezdésébe ütközik, ezért megalapozatlan. Felülvizsgálati ellenkérelmet az alperes nem nyújtott be. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A felperes arra alapította felülvizsgálati kérelmét, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokat részben nem értékelte, részben pedig okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. A Kúria megállapította, hogy a felperes tévesen értelmezi a jogerős ítéletet. A másodfokú bíróság nem azt állította, hogy a polgári eljárásban készített szakértői véleményt fogadja el a büntető eljárásban készített szakértői véleménnyel szemben, hanem azt, hogy a két ellentétes szakértői vélemény ellentmondását nem sikerült feloldani, és mivel két szakértői vélemény áll egymással szemben, ebből az a következtetés vonható le, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania az üzletrész forgalmi értékére, a vagyoncsökkenés tényére vonatkozó állítását. A másodfokú bíróság a büntető eljárásban készült szakvéleménnyel, illetve a társszakértő bevonásával készült szakértői véleménnyel kapcsolatosan nem azok tartalmát minősítette, hanem csak azt fejtette ki, hogy mi okozta az ellentmondásokat a szakértői vélemények között. Ennek azonban annyiban van jelentősége, hogy az ellentmondás miatt úgy tekintette, a felperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének ebben a körben, ezért tartotta helytállónak az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróságnak ezzel a megállapításával a Kúria is maradéktalanul egyetért. Megalapozatlan a felperes állítása abban a körben is, hogy a jogerős ítélet ne vette volna figyelembe a bizonyítékokat, így a tanúvallomásokat is. A Cstv. 33/A. §-a körében azonban - ahogyan a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette - a bíróságnak az A. Kft.nél az alperes magatartása folytán bekövetkezett vagyoncsökkenést, és emiatt a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közötti okozati összefüggést kellett vizsgálnia és nem azt, hogy az alperes felajánlotta-e a többi hitelezőnek a vagyontárgyakat tartozásuk kielégítésére. Ebből következően nem sértette meg a jogerős ítélet a Pp. 221. §

(1)bekezdését sem. A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem okszerűtlenül, a logika szabályaival nem ellentétesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ezért nem állapítható meg a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megsértése. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a felperes maga viseli költségeit. Miután az alperes nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet, költsége a perben nem merült fel, így arról határozni nem kellett. Budapest,

1. december
2. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Rápolti Barbara s.k. bíró A kiadmány hiteléül: