Gfv.30081/2013/6 – Kúria

(1), 1991. XLIX. Tv. 33/A. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.081/2013/

1. szám A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Szoboszlai Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bencző Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása tárgyában a Debreceni Törvényszéken 3.G.40.095/2011 számon folyt perében, melybe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a dr. Szabó Edit Édua ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.379/2012/
2. számú ítélete ellen a felperes által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem és az alperes Gfv.
4. sorszámú csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a J. kft. gazdálkodó szervezetnek az alperes felróható magatartásával összefüggésben bekövetkezett vagyoncsökkenése mértékét, továbbá az alperes által vagyoni biztosítékként letétbe helyezendő összeget 109.566.389 (százkilencmillió-ötszázhatvanhatezer-háromszáznyolcvankilenc) Ftban állapítja meg. Az alperes által a felperesnek fizetendő másodfokú perköltség összegét 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) Ftra felemeli. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 108.100 (száznyolcezer-egyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, melyből 70.000 (hetvenezer) Ft a lerótt felülvizsgálati eljárási illeték. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes a J. Kft-nek (a továbbiakban: kft.) az alapítástól kezdve ügyvezetője és
5. augusztus 10-től minősített többségi befolyást biztosító szavazati joggal rendelkező tagja. A kft. 2009-ben két alkalommal fizetett osztalékelőleget:
6. január 31-én az alperesnek bruttó 45.675.000 Ft-ot, ifj. I.J.-nak 13.775.000 Ft-ot és P.G.-nak 13.050.000 Ft-ot, összesen 72.500.000 Ft-ot, míg
7. december 1-én az alperesnek bruttó 31.529.000 Ftot. Az összes kifizetett osztalékelőleg 104.029.000 Ft volt. Bár a kft. társasági szerződésének
8. pontja szerint lehetőség volt osztalékelőleg fizetésére, de nem készült az osztalékelőleg fizetéséhez kapcsolódóan közbenső mérleg, nem született azt elfogadó taggyűlési határozat és visszafizetést vállaló tagi nyilatkozat sem. A
9. december 31-re készített mérleg szerint a kft-nek 395.755.000 Ft saját tőkéje volt.
10. március 19-én a kft. tagjai taggyűlésükön elfogadták a
11. évi beszámolót, és az alperes javaslatára a
12. évi adózott eredményből 150.000.000 Ft osztalékot képeztek. A már felvett osztalékelőleg összegére tekintettel úgy határoztak, hogy a további 45.971.000 Ft kifizetésére az ügyvezető döntése alapján kerül sor. Az alperes ügyvezetőként úgy nyilatkozott a taggyűlésen, hogy az osztalék kifizetése nem veszélyezteti a társaság pénzügyi-likviditási helyzetét. Az alperes és házastársa a kft-vel
13. április 1-én ingatlan adásvételi előszerződést kötött 6 db bocskaikerti ingatlanra, s
14. április 1-től 2011.január 26-ig több részletben összesen 130.000.000 Ft-ot fizetett ki a kft. az alperesnek és házastársának vételárként. Egy hitelező a kft-vel szemben
15. május 3-án kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását, a kft.
16. május 9-én vette át a hitelező bíróság által megküldött felszámolás iránti kérelmét. A kft. könyvvizsgálója - értesülve a felszámolási kérelemről
17. május 7-én kelt levelében felhívta az alperes figyelmét arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetést a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kell ellátni. Javasolta ezért, hogy az alperes hívja össze a taggyűlést, amelyen a tagok döntsenek a 2009-re jóváhagyott osztalék kifizetésének a mellőzéséről, illetve a 2009 évre már kifizetett osztalékelőlegek visszafizetéséről (
18. sorszámú szakértői vélemény melléklete). A
19. június 7-én tartott taggyűlésen az ügyvezető tag - I.B.K. tett javaslatot a taggyűlésnek arra, hogy kötelezzék I. J. tagot a részére kifizetett osztalékelőleg 30 napon belül történő visszafizetésére. Az alperes a neki
20. december 1-én kifizetett bruttó 31.529.000 Ft osztalékelőleget
21. június 29-én visszafizette a házipénztárba (nettó 23.646.750 Ft). Ez az összeg a bocskaikerti ingatlanok adásvételi szerződése alapján az alperesnek, illetve házastársának került kifizetésre. 2010-ben a kft-nek az évközi és az év végi eredménye is veszteséget mutatott. Ennek elsődleges oka az árbevétel közel 50 %-os csökkenése volt, mellyel együtt nem csökkentek a felmerült költségek. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság
22. szeptember 3-án kelt 2.Fpk.09-10-000421/
23. számú felszámolást elrendelő végzését a kft. megfellebbezte, a Debreceni Ítélőtábla a
24. január 4-én kelt Fpkf.IV.30.830/2010/
25. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A felszámolás a bíróság végzésének
26. január 27-én történt közzétételével megindult. A felszámolási eljárásban a felszámoló a felperes hitelezői igényét 107.523.947 Ft-ban, míg a beavatkozóét 22.841.500 Ft-ban vette nyilvántartásba. A határidőben bejelentett és visszaigazolt hitelezői igények összege: 658.581.168 Ft . A 6 db bocskaikerti ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Debreceni Törvényszéken 6.G.40.125/2011 számon per volt folyamatban. A kft. felszámolója által beszerzett szakértői ingatlanok értékét 90.000.000 Ft-ban határozta meg. vélemény az A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
27. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ában foglalt rendelkezések alapján kérte annak a megállapítását, hogy az alperes a kft. ügyvezetőjeként ügyvezetési feladatait a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a kft. vagyona csökkent, emiatt a hitelezők követeléseinek teljes kielégítése meghiúsult. Kérte, hogy a bíróság 110.000.000 Ft összegben kötelezze az alperest vagyoni biztosíték nyújtására. Perköltség igénye is volt. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjául
28. március 12-t jelölte meg arra hivatkozva, hogy ezen a napon kötött fizetési ütemezési megállapodást az alperes által képviselt kft-vel. Erre azért került sor, mert a tartozás lejáratkor történő megfizetésére a cég már nem volt képes. Kérte, hogy a bíróság a Cstv. 33/A.§

(1)bekezdése alapján az alperest a ki nem elégített követelés értékében kötelezze vagyoni biztosíték nyújtására. Álláspontja szerint az alperes a hitelezői érdekek és az ésszerű gazdálkodás követelményével ellentétes módon, a társaság vagyonát az osztalékelőleg felvételével ténylegesen és súlyosan csökkentette akkor, amikor az általa aláírt és a felperessel kötött szállítási szerződés szerinti teljesítési kötelezettségének nem tett eleget. A kft. legfőbb szerve úgy döntött az osztalék fizetéséről, hogy előtte 7 nappal ismerte el a kft. a tartozását a felperessel szemben, kijelentve, hogy azok megfizetésére fizetési haladékot kér. Utalt arra is, hogy a felszámolás közzétételét megelőzően kötött ingatlan adásvételi szerződésekkel a kft. az alperestől és feleségétől 130 millió Ft értékben ingatlanokat vásárolt meg, amely készpénzben ki is lett fizetve részükre. E magatartás súlyosan sérti a hitelezők érdekeit, figyelemmel arra is, hogy 307 millió Ft keret erejéig egyetemleges jelzálogjoggal terhelt ingatlanok értékesítésére került sor, amelyre tekintettel azok piaci értékesítésére nincs lehetőség. Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Vitatta, hogy az általa vezetett cég fizetésképtelensége fennállt volna

1. március 12-én. Védekezése szerint a fizetésképtelenség csak
2. júliusában következett be, amikor a felperes kérelmére, a kft. teljes vagyonára, végrehajtást rendeltek el. Ettől kezdve vált lehetetlenné - a felperes hibájából - a kft. megfelelő működése. Kifejtette, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjától kezdve a hitelezői érdekek elsődlegességének figyelembe vétele a vezető tisztségviselő részéről szükségképpen nem jelenti azt, hogy a hitelezőit a saját önkényes elhatározása alapján állítja sorba. Akkor cselekszik helyesen, ha a felismert veszélyhelyzetet követően, a Cstv. 57.§ rendelkezései szerint meghatározott sorrend szerint veszi figyelembe a hitelezők érdekeit. Ezt szem előtt tartva a privilegizált helyzetben lévő, jelzálogjogosult hitelező érdekeinek figyelembe vételével történt a vagyoni eszközök értékesítése és a vételár elszámolása. Hivatkozott az osztalékelőleg visszafizetéséről döntő határozatra, mely arra utal, hogy ő megfelelő módon járt el. Vitatta, hogy a vagyoni biztosíték nyújtásának alapjául szolgáló feltételeket a felperes bizonyította volna. A beavatkozó a felperes által megjelölt indokokra hivatkozással kérte, hogy a bíróság a felperes keresetének adjon helyt. Állította, hogy vele szemben is a Cstv. 33/A.§

(1)bekezdésének rendelkezéseit megsértve járt el az alperes. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint a kft. ügyvezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 110.000.000 Ft-tal csökkent. Kötelezte az alperest, hogy a felperes, mint hitelező követelésének kielégítése céljából 110.000.000 Ft-ot vagyoni biztosítékként fizessen be a bíróság letéti számlájára. Tényként állapította meg, hogy a kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2010. március 19-én beállt. Az alperes a Gt.30.§

(3)bekezdésében írt kötelezettségét egyrészt azzal sértette meg, hogy nem tett javaslatot a 2010. január 31-én kifizetett osztalékelőleg visszafizetésére, másrészt az alperes és a felesége tulajdonában álló ingatlan adásvételi szerződésekkel vagyoncsökkenést okozott a kft.-nél. Kifejtette, hogy a Cstv. 33/A.§

(1)bekezdésében szabályozott magatartás szempontjából másként kell megítélni a kívülálló hitelezőt és a társaság tagjait, mint eladóként hitelezővé váló személyeket. A taggal és közeli hozzátartozójával kötött adásvételi előszerződések, illetve adásvételi szerződések - függetlenül az ingatlanok valós forgalmi értékétől szükségképpen meghiúsították a többi hitelező követelésének teljes körű kielégítését, mert a szerződésekből befolyt összeg nem a többi hitelező igényét csökkentette. A vagyoni biztosíték összegét az elsőfokú bíróság úgy határozta meg, hogy figyelembe vette az alperesnek és feleségének ténylegesen kifizetett 130.000.000 Ft-os vételár és a felszámoló által kiírt pályázati felhívásban szereplő vételár közötti különbözet összegét (amely legalább 40.000.000 Ft), továbbá a 72.500.000 Ft vissza nem fizetett osztalékelőleget. Ezek együttesen elérték azt az összeget, amelyet a felperes a kereseti kérelmében megjelölt, s mely magatartásával az alperes a kft. hitelezői követelésének kielégítését meghiúsította. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben, akként változtatta meg, hogy a kft. vagyonának az alperes felróható magatartásával összefüggésben bekövetkezett csökkenése mértékét, és az alperes által vagyoni biztosítékként letétbe helyezendő összeget is 40.000.000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges körben kellő mélységben feltárta és a rendelkezésére álló bizonyítékokból részben helytálló jogi következtetéseket vont le. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontja 2010. március 19. volt. Az osztalékelőleg kifizetésével kapcsolatban kiemelte, az ügyvezetőnek a Cstv.33/A.§

(1)bekezdésén alapuló felelősség alóli mentesülése érdekében azt kell bizonyítania, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteség elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Utalva a Gt.143.§

(2)bekezdés b) pontjára, 131.§

(1)és

(3)-

(4)bekezdésére, és 30.§

(2)bekezdésére, alaposnak találta az alperesnek azt a fellebbezési érvelését, mely szerint az a tény, hogy a tagok a már kifizetett osztalékelőlegek maradéktalan visszafizetéséről nem döntöttek, nem adhat alapot az egyébként tagként a szavazásban résztvevő ügyvezetőnek a Cstv. 33/A.§-a szerinti felelőssége megállapítására. A bírósági gyakorlat ugyanis szigorúan elválasztja egymástól az ügyvezetői tisztséget ellátó tag esetében a tagként, illetve az ügyvezetőként tanúsított magatartást. Ennek a különbségtételnek meg kell valósulnia nemcsak a tag kizárására, hanem az ügyvezetőnek a Cstv. 33/A.§-a szerinti felelőssége megállapítására irányuló perekben is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a 2009. január 31-én a tagok részére a törvényi feltételek hiányában is kifizetett bruttó 72.500.000 Ft visszafizetéséről szóló taggyűlési döntés hiánya nem az alperes ügyvezetői mulasztásával hozható összefüggésbe, hanem az a kft. tagjainak volt a döntése. Ezért a Cstv. 33/A.§-a szerinti felelősség megállapítása körében ez az összeg, mint a kft. vagyonából az alperes felróható magatartása folytán hiányzó összeg, nem vehető figyelembe. Ugyanakkor helytállónak találta az elsőfokú bíróság döntését, amikor nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján tanúsított magatartásként értékelte az ingatlan adásvételi szerződéseket és azok teljesítését. Kiemelte, hogy az ügyvezetőkkel szemben a Cstv. 33/A.§

(1)bekezdésében és a Gt. 30. §

(3)bekezdésében előírt magatartási zsinórmérték - feladataiknak a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján történő ellátása - a számviteli törvény szerinti mérlegben kimutatott követelések és források mechanikus egyensúlya biztosításánál több kötelezettséget ró az ügyvezetőkre. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően (2010. március 19.) a hitelezői érdekeket az szolgálta, hogy a társaság a meglévő készpénz vagyonát a hitelezői követelések minél nagyobb arányú, és minél korábbi kiegyenlítésére fordítsa. Az alperes az ingatlanok megvásárlásával megvalósította a Cstv. 33/A.§

(1)bekezdésében szabályozott felelősségének a megállapításához szükséges cselekményt, s az emiatt bekövetkezett vagyonvesztés összegét az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg. A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, annak megállapítását, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a J. kft. ügyvezetőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján ellátva járt el, a gazdálkodó szervezet vagyonát 109.566.389 Ft-tal csökkentette, s ennek megfelelően kérte, hogy a Kúria az alperest 109.566.389 Ft vagyoni biztosíték letételére kötelezze. Kérte az alperest a felülvizsgálati eljárás költségeiben marasztalni. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 33/A.§-ának

(2)bekezdését, a Gt. 131.§

(3)bekezdését, 133.§ a) pontját, a Pp.206.§

(1)bekezdését és 221.§

(1)bekezdését. Összességében azért állította jogszabálysértőnek a másodfokú ítéletet, mert az ügyvezető osztalékfizetéssel kapcsolatos hamis nyilatkozattételét nem értékelte, a minősített többségi befolyással rendelkező tagi minőségét nem súlyosbító, hanem az ügyvezetői felelősség alól mentesítő körülményként értékelte, a bocskaikerti ingatlanok tekintetében pedig helytelenül, jogszabálysértően értékelte a bekövetkezett vagyoncsökkenés értékét. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte tartalmában - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, a vagyoni biztosíték megfizetésére kötelezésének mellőzését. Kérte a felperes marasztalását az eljárás költségeiben. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem indokolásában megismételte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét miért tartja jogszabálysértőnek a vagyonban bekövetkezett csökkenés értékelése, a bíróság által vizsgálni elmulasztott alperesi intézkedések, és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontja tekintetében. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján. A csatlakozó felülvizsgálati kérelemből nem határozható meg, pontosan mit is kifogásol az alperes a jogerős ítéletben azon kívül, hogy nem ért egyet felelősségének megállapításával és a vagyoni biztosíték adására kötelezéssel. A Kúria minden tekintetben egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel abban, hogy a rendelkezésre álló iratok szerint az ingatlanoknak a gazdálkodó szervezet részére történt értékesítése és a vételárnak az adós gazdálkodó szervezet vagyonából történt kifizetése miatt megállapítható, az alperes ügyvezetői tisztségét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan értékelte-e a másodfokú bíróság a bizonyítékokat az osztalékelőlegek kifizetésével és visszafizetésével kapcsolatban. A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy ha az ügyvezető javasolja a tagok számára a határozat meghozatalát, de a tagok a javaslatot elvetik, nem azzal egyezően hozzák meg a határozatot, azért a vezető tisztségviselő ilyen minőségében - nem tartozik felelősséggel. Jelen ügyben azonban az alperes nem tett javaslatot a 2009. január 31-én kifizetett osztalékelőlegek visszafizettetésére. Nem vitásan a könyvvizsgáló jelzését követően összehívásra került a taggyűlés 2010. június 7-én - ennyiben tehát eleget tettek a Gt. 143.§

(2)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéseknek - azonban a szükséges intézkedések megtételére az alperes nem tett javaslatot a tagok felé. A taggyűlési jegyzőkönyv szerint nem is az alperes javasolta az I.J.-nak

1. december 1-én kifizetett osztalékelőleg visszafizetésére kötelezését, hanem felesége, I.B.K. ügyvezető (
2. sorszámú beadvány A/
3. melléklet). Mindezek figyelmen kívül hagyása miatt - a Kúria álláspontja szerint - a másodfokú bíróság a logika szabályaival ellentétesen, okszerűtlenül értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, amely sérti a Pp.206.§

(1)bekezdésében foglaltakat. A Kúria helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, amikor a könyvvizsgáló javaslatával szemben a

1. június 7-én tartott taggyűlésen nem tett javaslatot a
2. január 31-én kifizetett 72.500.000 Ft osztalékelőleg visszafizetésére, holott e tekintetben fennálltak a Gt.133.§

(1)bekezdés szerinti feltételek. Az így vissza nem fizetett osztalékelőleggel is csökkent a gazdálkodó szervezet vagyona. Figyelemmel arra, hogy a felperes az elsőfokú bíróság által az ingatlanok értéke tekintetében tett megállapítást és az ebből levont jogi következtetést fellebbezéssel nem támadta, a felülvizsgálati kérelmében ezzel kapcsolatban előadottak nem voltak vizsgálhatók. A felperes felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság által leszállított vagyoni biztosíték mértékét a Kúria emelje fel a keresetlevélben meghatározott 109.566.389 Ft összegre. A Kúria megállapította, hogy a felperes a keresetlevelében valóban ebben az összegben kérte vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Az elsőfokú eljárás során azonban az első tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy 110.000.000 Ft-ban, a felperes hitelezői igényének a mértékében jelöli meg a vagyoni biztosíték összegét.(8. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal második bekezdés). Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a keresetlevélben foglaltakhoz képest 433.611 Ft-tal felemelt összegben kötelezte az alperest vagyoni biztosíték fizetésére. A felülvizsgálati kérelemben a felperes a másodfokú bíróság által leszállított értéket ismét a keresetlevelében megjelölt 109.566.389 Ft összegben kérte megállapítani, amely azonban 433.611 Ft-tal kevesebb, mint az elsőfokú ítéletben szereplő összeg. Miután a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275.§

(2)bekezdése értelmében a Kúria csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet, a felperesnek az elsőfokú eljárás során felemelt, majd a felülvizsgálati kérelmében az eredeti kereseti kérelmének megfelelő összegre leszállított keresetében foglalt 109.566.389 Ft vagyoncsökkenés tekintetében állapította meg az alperes felelősségét és kötelezte ezen összegnek megfelelő vagyoni biztosíték megfizetésére. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275.§

(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelően állapította meg az alperes felelősségét, továbbá a vagyoni biztosíték mértékét. Ennek megfelelően az alperes által a felperesnek fizetendő másodfokú perköltség összegét is felemelte a rendelkező részben foglaltak szerint. A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, míg az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért az alperes a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a lerótt 70.000 Ft illetékből és a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§

(3)bekezdése,

(5)bekezdése, és a 4/A.§

(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,

1. január
2. . Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró