Gfv.30249/2014/8 – Kúria

(1)c),

1. LXXI. Tv.
2. §

(2)b), 1959. IV. Tv. 685. § d), 1959. IV. Tv. 685. §

1. e)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.249/2014/8. szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Litresits András ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Szőnyi Marcell ügyvéd által képviselt alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt a Fővárosi Törvényszék 9.G.42.808/2013/24. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 26. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felpereseket egyetemlegesen, hogy az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak felhívásra fizessék meg. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek tulajdonában állt a P. Kft, melynek üzletrészeire 2008. április 4-én - hosszas előzetes egyeztetést követően adásvételi szerződést kötöttek, s ennek alapján az alperes lett a társaság 100 %-os tulajdonosa. Az adásvételi szerződés 14.2. pontjában a felek megállapodtak, hogy a szerződéssel kapcsolatban felmerült vitás kérdésben a Magyar Kereskedelmi és mellett szervezett állandó Választottbíróság jár el. Iparkamara Az adásvételi szerződés 3.1. pontja szerint a vételár két elemből épült fel:
2. a)Előzetes ellenérték (1.521.000.000 Ft), melyet 2008 áprilisában az alperes teljes egészében megfizetett a felperesek részére.
3. b)Halasztott ellenérték, mely 3 részből állt. Az első halasztott ellenérték egy előre rögzített és feltételesen megfizetett összeg volt - 255.000.000 Ft -, míg a halasztott ellenérték 2-t és halasztott ellenérték 3-at a társaság üzleti eredményei alapján kellett kiszámítani az adásvételt követő 2. és 3. évben. A halasztott ellenérték a társaságnak az átruházást követő időszak üzleti teljesítményén alapuló, ún. earn-out mechanizmust hozott létre, a halasztott ellenérték 2., 3. korrekciós vételár fizetésként szolgált a felperes eladók részére. Miután az alkalmazandó adójogszabályok alapján az alperesek kötelesek voltak a halasztott ellenérték 2., 3-ból várható bevételeik után már 2009 májusában árfolyamnyereség-adót fizetni, ehhez nyújtott forrást a vevő a 255.000.000 Ft megfizetésével azzal a feltétellel, hogy ha a halasztott ellenérték 2., 3. megfizetésére nem kerül sor, akkor az ezek adóvonzataként kifizetett összeget vissza kell fizetniük az eladóknak. Az alperes a 255.000.000 Ft-ot 2009. május 15-én megfizette a felpereseknek. Az adásvételi szerződéssel egyidejűleg megkötött munkaszerződés szerint a II. r. felperes 3 éves határozott időtartamra - két másik személlyel együtt - ügyvezetője lett a társaságnak, munkaviszonya 2011. április 4-én szűnt meg. A társaság tevékenysége a 2009-2010-es évben veszteséges volt, ezért a halasztott ellenérték 2., 3. összege 0 volt. 2011. február 11-én az alperes levélben közölte a felperesekkel, hogy a halasztott ellenérték 2., 3. alapján nem volt köteles utólagos fizetést teljesíteni a felpereseknek, ezért az adásvételi szerződés 7.1. (
4. bb)pontjának megfelelően a felperesek kötelesek lesznek 255.000.000 Ft-ot az alperes részére 2011. augusztus 31-ig visszafizetni. A felperesek 2011. szeptember 19-én írásban megerősítették, hogy a halasztott ellenérték 2., 3. összege 0 volt, álláspontjuk szerint azonban ez az alperes felróható, gondatlan üzletvitelének az eredménye. Az alperes szándékos, felróható magatartásával meghiúsította az adásvételi szerződés 3.10-3.11 pontjaiban foglaltak teljesülését. Az alperes (választottbírósági felperes) keresetében kérte a Választottbíróságtól, hogy egyetemlegesen kötelezze a felpereseket (választottbírósági alpereseket) 255.000.000 Ft és annak 2011. szeptember 1-től a kifizetés napjáig esedékes kamatai és az eljárási költség megfizetésére. Keresetét a szerződés 7.1. (
5. bb)alpontjában foglaltakra alapította. A választottbírósági alperesek kérték a kereset elutasítását és a választottbírósági felperes marasztalását az eljárás költségeiben. Kifejtették, hogy az adásvételi tárgyalások során a választottbírósági felperes ígéretet tett az üzleti eredmény növelésére, melyet - többek között - úgy kívánt elérni, hogy a társaság valamennyi beszállítójával újratárgyalja az árkondíciókat azok javítása érdekében, azonban az ígéretek nem teljesültek. Az újratárgyalt árkedvezmények következtében a társaság lényegesen előnytelenebb pozícióba került, mint korábban volt, a beszállítói kedvezményeket elvesztette, és két kulcsfontosságú munkatárs munkaviszonya is megszűnt a választottbírósági felperes utasítására. A választottbírósági felperes negatív hatású üzleti döntései hiúsították meg tehát a halasztott ellenérték 2., 3. kifizetését. A választottbírósági felperes a feltétel meghiúsulását maga idézte elő, ezért erre jogot nem alapíthat. Kérték, a Választottbíróság kötelezze a választottbírósági felperest, hogy a közte és a II. r. választottbírósági alperes közötti levelezést csatolja be, valamint tanúbizonyítási indítványt terjesztettek elő a választottbírósági felperes által folytatott tárgyalások, a kedvezőtlen megállapodások és ezeknek a társaság eredményességére gyakorolt hatása megállapítása érdekében (a tanúvallomások egy részét közjegyzői okiratba csatoltan is benyújtották). Viszontkeresetet is előterjesztettek 290.000.000 Ft értékben arra hivatkozva, hogy a választottbírósági felperes megszegte a társaság üzletmenetének bővítésére tett azon vállalásait, amellyel az alpereseket a társaság eladására rávette, és amelyre a választottbírósági alperesek az eladás során hagyatkoztak. A választottbírósági felperes kötelezettségszegése miatt maradt el a halasztott ellenérték 2, 3 fizetése, mely 290.000.000 Ft-ot tesz ki. Másodlagosan kérték annak a megállapítását, hogy az adásvételi szerződés 7.1. (
6. bb)alpontja érvénytelen a választottbírósági alperesek felperes általi megtévesztése miatt (Ptk. 235. §). A választottbírósági alperesek ugyanis mint jelentős feltételre és tényre hagyatkoztak a választottbírósági felperes bővítéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásaira. A választottbírósági felperes kérte a választottbírósági alperesek elsődleges és másodlagos viszontkeresetének elutasítását, állítva, hogy azoknak sem jogi, sem ténybeli alapja nincs. A szerződés tartalmazza a felek üzletrész adásvételre vonatkozó teljes megállapodását, melyet maga a szerződés is rögzít 19.2. pontjában. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság eljáró tanácsa három tárgyalást tartott. Az első tárgyaláson a felek úgy nyilatkoztak, hogy a Választottbíróság hatáskörével, illetve az eljáró tanács összetételével kapcsolatban észrevételük, kifogásuk nincs. A tárgyalásokon a felek további indítványokat, nyilatkozatokat tettek. A Választottbíróság VB/12033 számú ítéletében egyetemlegesen kötelezte a választottbírósági eljárás alpereseit, hogy 30 napon belül fizessenek meg a felperesnek 255.000.000 Ft-ot és ennek 2011. szeptember 1-től a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. § szerinti mértékű késedelmi kamatát. A viszontkeresetet elutasította és rendelkezett az eljárás díjának viseléséről. Az ítélet indokolásában elsőként megállapította, hogy a felek a szerződésükben kikötötték a Választottbíróság hatáskörét, és a felek az első tárgyaláson ezt megerősítették. A felperes keresetét vizsgálva megállapította, hogy az adásvételi szerződés 7.1. (
7. bb)pontjában írtak bekövetkeztek, ezért a választottbírósági alperesek visszafizetési kötelezettsége beállt. A választottbírósági alperesek nem tudták bizonyítani a szerződésben írt objektív körülményekkel szemben, hogy a felperes felróható magatartása eredményezte a 7.1. (
8. bb)pontban írt feltétel bekövetkezését. A Választottbíróság álláspontja szerint a felajánlott bizonyítási indítványok nem voltak alkalmasak arra, hogy a szerződés szövegében szereplő feltételeket kérdésessé tegyék, és erre a tanúmeghallgatások és a becsatolt iratok sem voltak alkalmasak, „ezért a Választottbíróság mellőzte a tanúk meghallgatását, mivel azok olyan tényeket nem igazolhattak volna, amik a szerződés egyértelmű rendelkezéseivel szemben más következtetésre vezethettek volna. Ugyancsak nem vezethetett eredményre az ügyvezetők közötti levelezésre vonatkozó bizonyítási indítvány", „ugyanis ezen bizonyítási indítványok nem voltak alkalmasak arra, hogy a szerződés írott szövegével szemben annak tényleges, az írott szövegtől eltérő tartalmát bizonyítsák." Annak is jelentőséget tulajdonított a Választottbíróság, hogy a II. r. választottbírósági alperes az üzletrészek eladása után még három évig ügyvezetője volt a társaságnak, és ugyan korlátozottan, de részt vehetett a társaság ügyeinek irányításában és intézésében. Lényegesnek tartotta a szerződés 19.2. pontjában írt kikötést, mely szerint a szerződés a felek teljes megállapodását és megegyezését tartalmazza, és minden korábbi megállapodást hatálytalanít. Az alperesek viszontkeresete vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy a választottbírósági alperesek által állított választottbírósági felperesi kötelezettségeket az üzletrész adásvételi szerződés nem tartalmazza. Nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az üzletrész megvásárlása után a választottbírósági felperes a tagi jogait hogyan gyakorolja. Ennek hiányában szerződésszegést nem lehet megállapítani, az elsődleges viszontkereset szerződésszegés, jogellenes magatartás hiányában nem lehet alapos. A szerződés 19.2. pontjában foglalt kikötésre tekintettel a tanúbizonyítási indítványoknak és az okiratok becsatolására vonatkozó indítványoknak nem adott helyt, mert azok a szerződés egyértelmű rendelkezésével szemben eredményre nem vezethettek. A másodlagos viszontkereseti kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a Ptk. 210. § szerinti tévedés és akarati hiba nem következhet be olyan esetben, amikor az üzletrész adásvételi szerződést a felek egy hosszabb tárgyalássorozat eredményeként részletesen kidolgozták, annak rendelkezései világosak és egyértelműek. Az alperesek nem tudtak olyan körülményeket igazolni, amelyek alátámasztották volna, hogy a felperes okozta állítólagos tévedésüket, vagy megtévesztette volna őket. Erre vonatkozóan a szerződés világos rendelkezéseit értékelve a tanúmeghallgatások, illetve egyéb bizonyítási indítványok sem vezethettek eredményre. A választottbírósági eljárás alperesei (a továbbiakban felperesek) keresetükben kérték a VB/12033 számú választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Arra hivatkoztak, hogy az a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontja, valamint 55. §

(2)bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. Kifogásolták, hogy a Választottbíróság valamennyi bizonyítási indítványukat mellőzte, holott a tanúk kihallgatása a tényállítások megítéléséhez és a jogvita elbírálásához elengedhetetlen lett volna. E tényre alapítva állították, hogy nem volt lehetőségük az ügyük előadására. A tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos joguk is sérült az indítványok indokolás nélküli mellőzésével, a tények, előadások figyelmen kívül hagyásával. Tisztességtelennek és ezért semmisnek állították a választottbírósági szerződést tartalmazó kikötést. Előadták, hogy fogyasztóként írták alá az üzletrész adásvételi szerződést és a választottbírósági szerződést, nem értették annak jelentését, tartalmával nem voltak tisztában. Az eljáró tanács nem tett eleget kapcsolat-feltárási kötelezettségének. A választottbírósági felperes jogi képviseletét ugyanis olyan meghatalmazott ügyvédi iroda látta el, amelynek tagja szerepel az állandó Választottbíróság választottbírói névjegyzékében. Állították, hogy a Választottbíróság az eljárása során és határozatának meghozatalakor nem vette figyelembe a Választottbírósági Eljárási Szabályzat rendelkezéseit, eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának és a Vbt. rendelkezéseinek. A Választottbíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem. A viszontkereset érdemi vizsgálata elmaradt. Eljárási szabálysértésként előadták, hogy a választottbírósági eljárás felperese (továbbiakban alperes) egy P.-ban aláírt, de nem hitelesített meghatalmazást csatolt a benyújtott beadványához. A Választottbíróság ítélete az eljárás felpereseként olyan névvel jelölt meg céget, amely az ítélet meghozatalakor már nem is létezett, az ítélet meghozatalakor a választottbírósági felperes már nem volt a követelés jogosultja. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy a felperesek ne adhatták volna elő az ügyüket a választottbírósági eljárásban, illetve hogy a tisztességes eljáráshoz való joguk sérült volna. A választottbírói tanács tagjai feltárási kötelezettségüknek eleget tettek, önmagában az a tény, hogy a választottbírói névjegyzékben szerepelt az ügyvédi iroda egyik tagja, még nem jelenthette, hogy kizárt lenne az eljárásból a választottbírói tanács bármelyik választottbírája. Előadta, hogy státusza és jogképessége jogosultként nem változott, kizárólag a neve módosult, cégjegyzékszáma és székhelye változatlan maradt. Állította, hogy a választottbírósági szerződés létrejött a felek között, egyébként a választottbírósági eljárásban ezt az alperesek (jelen eljárás felperesei) nem is vitatták. A felperesek nem fogyasztóként írták alá az adásvételi szerződést, és azzal együtt a választottbírósági szerződést. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte egyetemlegesen a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 1.270.000 Ft perköltséget, illetve az államnak felhívásra 1.464.000 Ft eljárási illetéket. Az ítélet indokolásában elsőként - a semmisségi okra hivatkozás miatt megállapította, hogy a felek között létrejött a választottbírósági szerződés, azt a felek kölcsönösen megtárgyalták. Utalt arra, hogy a választottbírósági eljárásban jogi képviselővel eljáró felek nem kifogásolták a választottbírósági eljárást, maguk is jogot érvényesítettek a viszontkereset indításával. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Vbt. 55. §

(1)bekezdés c) pontja körében az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek az eljárási jogaikat gyakorolhatták - a választottbírósági szerződés, a keresetindítás, a Vbt. és az Eljárási Szabályzat rendelkezései által behatárolt körben. A feleknek egyformán lehetőségük volt kérelmeik előadására és bizonyítási eszközeik megjelölésére. A Választottbíróság a felek által előterjesztett valamennyi kérelemről döntött. Az Eljárási Szabályzat 35. §

(4)bekezdésével összhangban a bizonyítás módjáról a Választottbíróság maga dönthetett. A Választottbíróság eljárási cselekményeiből nem állapítható meg, hogy a Vbt. 34. §

(1)bekezdéséből fakadó kötelezettségének teljesítését elmulasztotta volna. A felek számára a tárgyaláson lehetőség volt az ügyük előadására. A Választottbíróság a bizonyítás módját maga állapíthatta meg és a bizonyítékokat a választottbírák belső meggyőződésük szerint értékelhették. A Választottbíróság az ítéletet indokolta, rögzítette a döntés alapjául szolgáló indokokat. A Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében kifejtette, hogy az érvénytelenítési kereset megindításával sem szerezhette meg az állam bírósága azt a jogot, hogy a felek közötti anyagi jogvita egyes körülményeit, vagy az anyagi jogvitát meghatározó egyes jogi tényeket akár közvetett módon megítélje. A Választottbíróság a keresetet és a viszontkeresetet elbírálta. Az állam bírósága azt nem minősítheti, hogy a Választottbíróság helyesen vagy helytelenül, jobb vagy rosszabb döntést eredményező módon határozta meg a bizonyítás módját, vagy alkalmazta a magyar kötelmi jog egy-egy szabályát. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a választottbírósági felperes nem veszítette el a jogképességét, jogalanyisága - névváltozása és tulajdonosváltozása folytán - nem változott meg. A választottbírák függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban megállapította, hogy a választottbírói tanács tagjai nem voltak képviselői a feleknek. Önmagában az a tény, hogy mindkét meghatalmazott iroda egy-egy tagja a választottbírói névjegyzékben szerepelt, de az anyagi jogvita megítélésében a választottbírói tanács részeseként nem vett részt, nem szolgálhat alapul annak megállapítására, hogy a Választottbíróság eljáró tanácsának tagjai feltárási kötelezettséggel tartoztak. Nem önmagában a feltárási kötelezettség ilyen vagy olyan módon való teljesítése, illetve elmaradása lenne a Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontjával nevesített érvénytelenítési ok alapja, hanem az, hogy kizárt választottbíró vett részt az anyagi jogvita megítéléséhez vezető eljárásban, ilyenre azonban nem került sor. A Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontjában írt érvénytelenítési ok sem jelentheti, hogy az állam bírósága a választottbírósági szerződés rendelkezésétől eltérően visszavehetné a Választottbíróságtól az anyagi jogvita megítélésének jogát. Ennek az abszolút érvénytelenítési oknak a választottbírósági ítélet tartalmából kellene következnie. A választottbírósági ítélet vizsgálható csak a közrend szempontjából, e perben azonban bizonyítottan a választottbírósági ítélet tartalma a közrendbe nem ütközik. A Választottbíróság a magyar szerződéses jog szabályait nem ruházta fel olyan jogértelmezéssel, nem töltötte ki olyan tartalommal, amely az állam jogrendjében feltétlen alkalmazást igénylő alkotmányos szabályokat, a polgári jogviszonyokat is jellemző alkotmányos alapelveket tagadta volna. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemben foglaltak szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, valamint az alperes perköltségben való marasztalását. Másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 72. §-át, 206. §

(1)bekezdését, 164. §

(1)bekezdését, 221. §

(1)bekezdését, a régi Ptk. 221-

1. §-ait,
2. § d) pontját, a Vbt
3. §

(3)bekezdését, 9. §

(2)bekezdését,

1. §-át
2. §-át,
3. §-át,
4. §-át,
5. §át,
6. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontját, valamint a

(2)bekezdés b) pontját. A Pp.

1. §-a sérelme körében állították, hogy az alperes jogi képviselete nem volt szabályos a per kezdetén, és jóllehet
2. február 4-én már egy a Pp.-nek megfelelő meghatalmazást csatolt az alperes, melyben minden korábbi nyilatkozatot megerősített, illetve jóváhagyott, az utólagos megerősítést sem a Pp. sem a régi Ptk. nem ismeri. A választottbírósági eljárásban sem volt szabályos, kellőképpen meghatalmazott választottbírósági felperesi képviselő, s ezzel sérült a Vbt.
3. §

(1)bekezdés e) pontja, illetve a közrend [Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pont]. A jogerős ítélet ezt a tényt nem tartalmazza. Emiatt a tisztességes eljáráshoz való joguk is megsérült [Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdés]. A Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontja - a közrend sérelme - körében hivatkoztak arra is, hogy nem létező, törölt cégnevet tüntet fel a Választottbíróság ítélete, s e tényről - törölt cégnév, kijavítási kérelem hiánya - semmit nem tartalmaz a jogerős ítélet. A Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontja és

(2)bekezdés b) pontja tekintetében hivatkoztak a választottbírói kapcsolat feltárásának elmaradására. Álláspontjuk szerint az a tény, hogy az alperest képviselő ügyvédi iroda egyik tagja a választottbírói névjegyzékben szerepel, a Vbt. 17. §

(1)bekezdése szerint feltárási kötelezettség alá tartozik, és „e tételes jogszabályi rendelkezés abszolút megsértése sérti a függetlenség és pártatlanság követelményét, megfosztott bennünket a törvényes bíránktól, a tisztességes eljáráshoz való jogunktól". Ez alapjaiban veszélyezteti a jogbiztonságot is. A Vbt. 55. §

(1)bekezdés c) pontja és

(2)bekezdés b) pontja, valamint a Pp.

1. § és
2. § sérelme kapcsán - az Európai Bíróság C-168/
3. számú ügyben hozott ítéletét megjelölve - arra hivatkoztak, hogy fogyasztónak minősülő magánszemélyek, és a bíróság a választottbírósági kikötés esetben hivatalból köteles észlelni. tisztességtelenségét ilyen A Vbt.
4. §

(1)bekezdés c) pontjának, a Pp.

1. §-ának,
2. §ának és
3. §-ának sérelme, valamint a Vbt.
4. §

(2)bekezdés b) pontjának sérelme kapcsán előadták, hogy nem tartalmaz érdemi indokolást a választottbírósági ítélet a 19-20. oldalán azzal kapcsolatban, hogy miért nem adott helyt a választottbírósági alperesek bizonyítási indítványainak. Amit tartalmaz, az csak egy formális, logikátlan, iratellenes magyarázat. A bizonyítás módját az eljáró tanács egyoldalúan, jogellenesen, a pártatlanság, a tisztességes eljárás alapelvébe ütköző módon állapította meg, ezért az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdésében nevesített, tisztességes eljáráshoz való joguk is sérült. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesek kötelezését az alperes költségeinek a viselésére. Állította, hogy az elsőfokú eljárásban benyújtott meghatalmazása megfelelő volt. A P.-ban kelt alperesi meghatalmazás M.-on való felhasználásához, az 1991. évi LXI. törvénnyel kihirdetett nemzetközi egyezmény 15. cikke alapján, semmilyen felülhitelesítésre, igazolására nem volt szükség. Ennek ellenére az alperes benyújtott egy meghatalmazást, melyet M. Nagykövetsége hitelesített. A Pp. 135. §

(4)bekezdésére figyelemmel az eljárás során csatolt meghatalmazást az eljáró bíróság jogszerűnek ítélte. A felperesek által egyebekben előadottakra vonatkozóan fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett álláspontját. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések nem valósultak meg. A felperesek eljárási szabálysértésként alaptalanul hivatkoztak arra, hogy az alperes jogi képviselete az elsőfokú bíróság eljárása során nem volt szabályos, és - mivel utóbb ezt a szabálytalanságot nem lehet kiküszöbölni -, ezért az eljárás szabálytalan volt. A felpereseknek ez a jogi álláspontja több szempontból is téves. Az alperes által hivatkozott 1991. évi LXI. törvény 15. cikk

(1)bekezdése értelmében: „Az egyik Szerződő Fél illetékes hatósága által kiállított vagy hitelesített és hivatalos pecséttel, valamint a jogosult hivatalos személy aláírásával ellátott okiratok a másik Szerződő Fél területén minden további hitelesítés nélkül felhasználhatók. Ugyanez érvényes az okiratoknak - az illetékes hatóság által hitelesített - másolataira és fordításaira is." Az elsőfokú bíróság tehát nem sértette meg a Pp. 72. §-át azzal, hogy az alperes által becsatolt, közjegyző által hitelesített meghatalmazás alapján a peres eljárást lefolytatta. Téves az az álláspont is, hogy nem lehet a peres eljárás során utólag pótolni a meghatalmazást. E körben is helyesen hivatkozott az alperes a Pp. 135. §

(4)-

(5)bekezdésében foglaltakra, mely szerint ha a fél nevében megjelent meghatalmazott a képviseleti jogát, illetve a per viteléhez szükséges felhatalmazását nem igazolja, határidő tűzésével fel kell hívni annak utólagos csatolására. A perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság részéről ilyen felhívás szükségtelen volt, mert az alperes képviselője a képviseleti jogát megfelelően igazolta. Alaptalanul hivatkoztak a felperesek érvénytelenítési okként [Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pont és 55. §

(2)bekezdés b) pont, valamint Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdés] is arra, hogy a felperes képviselete a választottbírósági eljárásban sem volt szabályos. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a Választottbíróság az Eljárási Szabályzatának keretei között szabályosan folytatta le az eljárást. Az Eljárási Szabályzat 13. §

(1)-

(2)bekezdéséből megállapítható, hogy az Eljárási Szabályzat nem ragaszkodik a Pp. szigorú képviseleti rendelkezéseihez: a fél képviselőjeként a fél belátása szerint bárki eljárhat, és a Szabályzat szerint "kellőképpen" kell meghatalmazni a képviselőt. Ebből az a következtetés vonható le, amennyiben a választottbíráknak nincs kétségük afelől, hogy a képviselő valóban a féltől kapta a meghatalmazását, akkor a peres eljárásokban megkívánt formalitásokat nem kell megkövetelniük. A Kúria utal arra, hogy már az EBH

2. számú döntésében kiemelte, a választottbírósági eljárásnak a Pp. nem háttérjoga. Az alperes nevének választottbírósági ítéletben való feltüntetése tekintetében - bár valóban megváltozott az alperes neve a választottbírósági eljárás megindítására irányuló kereset benyújtása és az ítélet meghozatala közötti időszakban - az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a név (tulajdonos) változása nem jelenti a jogosult jogi személy változását. A végrehajtási eljárásban igazolandó kérdéssé válik az alperes számára nevének megváltozása. Nem állapítható meg tehát ennek alapján sem a Vbt.
3. §

(2)bekezdés b) pontja - közrend - sérelme, a jogerős ítélet helytállóan utasította el a keresetet ebben a körben is. Ugyancsak helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a választottbírák feltárási kötelezettségével kapcsolatban, azt a Kúria megismételni nem kívánja. Utal azonban arra, hogy a felperesek által is hivatkozott Vbt. 17.§

(1)bekezdése az eljáró választottbíró személyével kapcsolatos feltárási kötelezettséget írja elő. Az a tény, hogy „az alperest képviselő ügyvédi iroda egyik tagja a választottbírói névjegyzékben szerepel," önmagában - a felperesek állításával ellentétben a konkrét ügyben eljáró választottbírói tanács tagjai részéről nem eredményez feltárási kötelezettséget. Az ugyanazon választottbírói listára nyert felvétel ugyanis nem teremt a választottbírói listára felvett személyek között olyan kapcsolatot, amely jogos kétséget ébreszthetne az eljáró tanács választottbírájának függetlensége vagy pártatlansága iránt. Így a felperesek alaptalanul állították a feltárási kötelezettség megvalósulását és alaptalanul sérelmezték a kötelezettség teljesítésének elmulasztását, s ezzel összefüggésben azt, hogy a jogerős ítélet nem érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét a Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontja és

(2)bekezdés

1. b)pontja alapján. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy fogyasztóként jártak el a megkötésekor, szerződés ezért a választottbírósági kikötés tisztességtelenségét hivatalból kellett volna a bíróságnak észlelnie. Az elsőfokú bíróság álláspontja e körben az volt, hogy a felek kölcsönösen megtárgyalták a szerződésnek ezt a részét - a választottbírósági kikötést - is, ezért annak tisztességtelensége nem állapítható meg. A Kúria álláspontja szerint a felek által megkötött szerződés nem minősült fogyasztói szerződésnek. A régi Ptk. 2003. július 1-től hatályos 685.§
2. e)pontjában fogalt fogalmi meghatározás szerint, fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A régi Ptk. 685. §
3. d)pontja értelmében fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. A fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2011. PK vélemény 1. pontja szerint a fogyasztót csak meghatározott relációban (jogviszonyban), akkor illeti meg magánjogi többletvédelem, ha fogyasztói szerződést köt, vagyis ha a gazdasági élet professzionális szereplőjével áll szemben. A fent ismertetett rendelkezések értelmében a felek között létrejött üzletrészadásvételi szerződésben a felperesek nem minősülnek fogyasztónak, s az általuk kötött szerződés nem fogyasztói szerződés. Jóllehet magánszemélyként kötötték meg a szerződést, azonban a gazdasági tevékenységük körében kötötték meg azt. A magánszemély gazdasági tevékenységének körébe tartozik ugyanis a kft.-ben lévő üzletrészének a gazdasági élet más szereplője részére történő átruházása. Mindezek alapján a felperesek tekintetében nem alkalmazható a fogyasztókkal kapcsolatos többletvédelem. Téves ezért az az érvelésük, hogy fogyasztói minőségüket hivatalból is észlelnie kellett volna a bíróságnak, s az ennek elmulasztására alapított felülvizsgálati kérelmük - a Vbt. 55. §

(1)bekezdés c) pontja és

(2)bekezdés b) pontja, valamint a Pp.

1. § és
2. § megsértésére hivatkozás - is alaptalan. A felperesek bizonyítási indítványainak Választottbíróság által történt elutasítása, az indokolásának módja, s ezzel az ügy előterjeszthetőségéhez való joguk megsértése körében a felülvizsgálati kérelemben előadottak tekintetében a Kúria álláspontja a következő: Tény, hogy a felperesek a Választottbíróság elé terjesztették bizonyítási indítványaikat, a Választottbíróság azokat mérlegelte, majd megindokolta miért utasította el azokat. Így a felperesek alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való joguk sérült. A Kúria utal a BH
4. I. eseti döntésben kifejtett álláspontjára, melyet továbbra is fenntart. Eszerint a Választottbíróságnak az a döntése, hogy a fél által megjelölt bizonyítási indítványnak helyt ad-e vagy sem, nem tartozik az ügy előterjeszthetőségének fogalmi körébe. Annak elbírálása, hogy a fél által kért bizonyítás szükséges-e, az érdemi döntés körébe tartozik, melyet azonban az állam bírósága - ahogyan azt helyesen az elsőfokú bíróság kifejtette - nem bírálhat felül. Ugyancsak helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Választottbíróság ítélete nem ütközik a közrendbe. A jogerős ítéletben foglalt indokokkal e körben is egyetért a felülvizsgálati bíróság. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okokból nem jogszabálysértő a jogerős ítélet, ezért azt a Pp.
5. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a)-c) pontja,

(5)-

(6)bekezdése, és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az alperes jogi képviselője által végzett tevékenységre is. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)és

(3)bekezdése alapján a felperesek kötelesek az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. Budapest,

1. január
2. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. bíró