Bf.653/2015/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősül. Mindkét vádlott tekintetében a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Miskolci Törvényszék második megismételt eljárásban hozott ítélete ellen I. r. és II. r. vádlottak, valamint a védők jelentettek be felmentés végett fellebbezést, nem támadva a társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette miatt emelt vád alóli felmentést. Az ügyész mindkét vádlottra tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését, így a korrupciós bűncselekmény miatti felmentő rendelkezés a vádlottakra első fokon jogerőre emelkedett. A másodfokú eljárásban az I. r. vádlott védője felmentést célzó jogorvoslatát fenntartotta, majd amellett érvelt, hogy a törvényszék a megismételt eljárásban egyoldalúan végezte el a bizonyítékok értékelését, mérlegelését. Ez a hiba - álláspontja szerint - kiküszöbölhető a Be. 352. §-a

(1)bekezdés b/ pontjának alkalmazásával. Megalapozatlanság esetén ugyanis a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye. Másodlagosan téves jogi minősítés miatti felmentésre tett indítványt, harmadlagosan enyhébb, személyi szabadság elvonással nem járó büntetés kiszabását kérte. A büntető törvény időbeli hatályával kapcsolatban elfoglalt fellebbviteli főügyészségi állásponttal azonosult. A II. r. vádlott védője kizárólag a felmentésre irányuló jogorvoslatát tartotta fenn, egyetértve a kollégája által a perbeszédben kifejtettekkel. A vádlottak az ártatlanságukat hangoztatták és a felmentésüket kérték a terhükre rótt hivatali bűncselekmény alól, míg II. r. vádlott az ítélőtáblához benyújtott írásbeli beadványában másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, annak megalapozatlansága okából, minden más döntést az ügyben elfogadhatatlannak tartott. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a törvényszék a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó Btk. 2. §-ának rendelkezését tévesen alkalmazta, figyelemmel a „középmérték szabályra”. Mindezek miatt az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt és a vádlottak terhére megállapított hivatali bűncselekményt az 1978. évi IV. törvény szerint tartotta szükségesnek minősíteni, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzni, egyebekben az elsőfokú döntés helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a jogorvoslatokra tekintettel a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen - kizárólag a hivatali bűncselekményre - bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében írtakat. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, és teljesítette a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.13/2015/

1. számú hatályon kívül helyező végzésében adott iránymutatást. A kétszeri hatályon kívül helyezés miatt elhúzódó büntető ügyben maximálisan szem előtt tartotta a soron kívüliséget. A tényállás lehetőségekhez képest legteljesebb körű megállapítása érdekében - helyesen olyan bizonyítást is felvett, amelyre a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésében nem tért ki. A törvényi rendelkezések tükrében részletesen megvizsgálta a horvát állampolgár sértett vallomásairól készült jegyzőkönyvek törvényességét, majd döntött arról, hogy törvényes bizonyítékként S tanúkihallgatásáról Horvátországban,
2. március
3. napján - jogsegély keretében - készült jegyzőkönyvet fogadja el. A tetten érthető eljárási szabálysértések miatt a sértett nyomozati és bírósági szakban tett tanúvallomásai nem voltak bizonyítékként figyelembe vehetők figyelemmel a Be.
4. §-ára. E körben több tanút kihallgatott. Részletesen, kockáról-kockára haladva elemezte az ...-i ... Üzemanyagtöltő Állomás biztonsági kameráinak felvételeit, miután a kirendelésére az igazságügyi számítástechnikai szakértő helyreállította és láthatóvá tette azokat, továbbá dr. Kőfalvi Gyula igazságügyi gépjármű műszaki szakértőt is meghallgatta. A feltárt és felhasználható bizonyítékokat egyenként és összességében körültekintően megvizsgálta, azokat meggyőző érvekkel alátámasztottan a logika szabályait is szem előtt tartva értékelte, figyelemmel a vádlottak mindvégig következetesen tagadó védekezésére. A sértett által előadottak, valamint a vádlottak vallomása és védekezése körében felmerült ellentmondás tekintetében a sértettet szavahihetőnek tartva, az ő vallomását tekintette irányadónak, mely más bizonyítékokkal is alátámasztást és megerősítést nyert. Indokolási kötelezettségének maradéktalanul és magas színvonalon tett eleget. Mindvégig következetesen alkalmazta a Be.
5. §-ának

(2)bekezdését, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ pontja alapján a tényállást mindössze annyiban szükséges kiegészíteni, pontosítani, hogy S sértett

1. június
2. napján született (
3. oldal első bekezdésében írtakra figyelemmel), és a
4. oldal első bekezdésének első sorában a helyes dátum
5. május
6. E kiegészítéssel és helyesbítéssel a tényállás mindenben megalapozott és a Be.
7. §ának

(2)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság többször használja az „életszerűségéletszerűtlenség” kifejezéseket, amelyeknek semmilyen bizonyító erejük nincs, ezért a másodfokú bíróság a következőkben részletezettek szerint helyesbíti az indokolás érintett és megjelölt részét: Az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében az „életszerű” kifejezés helyett az elfogadható a helyes, mint ahogyan az elsőfokú bíróság elvetette a vádlottak által hivatkozott indokokat, míg ugyanezen oldalon a
3. bekezdésben az „életszerűtlen” kifejezés úgy helyesbítendő, hogy okirati bizonyítékokkal alá nem támasztott (erre utal is az elsőfokú bíróság). Az
4. bekezdésben feltüntetett
5. júniusi időpont napja
6. A
7. oldal

(4)bekezdésében a helyes megnevezés Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete. A

1. oldal
2. bekezdésében az első dátum évszáma:
3. A
4. oldal
5. bekezdésének utolsó mondata mellőzendő, hiszen az feltételezés. Helyette az rögzítendő, hogy a sértetti tanúvallomás és a kamera felvételen rögzítettek egymással összhangban állnak. Mellőzi az ítélőtábla a
6. oldal utolsó előtti bekezdéséből S sértett tanúvallomásával kapcsolatosan a „következetesen” kifejezést, hiszen az elsőfokú bíróság a sértettnek csak egy tanúvallomását értékelte bizonyítékként. A
7. oldal
8. bekezdésében a „többször” helyett a „kétszer” a helytálló az elfogadott bizonyítékokra figyelemmel. A
9. oldal utolsó bekezdésében a tanú neve helyesen ...... A
10. oldal
11. bekezdésének
12. sorában a „cselekmény elkövetésekor” a helyes. A
13. oldal
14. bekezdésében a törvényszék a feltartóztatás kapcsán téves jogértelmezést rögzített, hiszen az általa korábban e körben felhívott és idézett törvényhely értelmében nem lehetett szó feltartóztatásról, mivel a sértett - ahogy az elsőfokú bíróság ezt helyesen meg is állapította ugyanezen oldal utolsó bekezdésében - az igazoltatással kapcsolatos kötelezettségét teljesítette. E vonatkozásban szükséges korrigálni a
15. oldal
16. bekezdésének vonatkozó részét, miszerint „indokoltan feltartóztatott személy” helyett az indokoltan igazoltatott személy a helyes. A törvényszék a
17. oldalon az első bekezdésében a szélerősséget közepesnek értékelte, azonban ténybeli alapja csak annak van, hogy szeles időjárás volt, ahogy erre utalt a
18. oldal
19. bekezdésében, s állapította meg a tényállásában (
20. oldal
21. bekezdés). Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére okszerű következtetést vont le, és az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is helyes. Itt kell kitérni arra, hogy a vádlottakkal szemben a
22. július
23. napján hatályba lépett
24. évi C. törvényt (Btk.) avagy a régi anyagi jogi büntetőjogi szabályt, az
25. évi IV. törvényt kell-e alkalmazni. A törvényszék az elbíráláskor hatályban lévő Btk-t alkalmazta, kizárólag a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezést szem előtt tartva. Ezzel szemben az ítélőtábla - egyetértve a fellebbviteli főügyészség e körben írt álláspontjával - úgy foglalt állást, hogy a vádlottakkal szemben a bűncselekmény elkövetésekor hatályban lévő
26. évi IV. törvény az alkalmazandó anyagi jogszabály. Ennek oka az, hogy
27. május 3-án nem volt a büntető törvényben az a rendelkezés, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés a büntetés kiszabásakor a középmérték az irányadó. E szabály bevezetése olyan szigorítást jelent, amely nem eredményezheti a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés miatt a
28. évi C. törvény alkalmazását mechanikusan. Az ítélőtábla ezért a vádlottak terhére megállapított társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettét az
29. évi IV. törvény
30. §

(1)és

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősítette. Az elsőfokú bíróságnak a cselekmény minősítése körében elfogadott jogi álláspontját és kifejtett indokait - a korrekciók mellett - osztja az ítélőtábla. Nincs magyarázat ugyanis arra, hogy a késésben lévő horvát állampolgár sértett kamionvezető, ha csak 30 percig volt a vádlottak által foganatosított rendőri intézkedés alá vonva, miért várakozik még több órát a kamionjával ugyanazon a helyen, ahol tényszerűen továbbra is és folyamatosan közlekedési szabálysértést valósított meg. A hosszú időtartamú várakozást a kamerafelvételek, az autópálya matrica megvásárlásának objektív időpontja is igazolja a sértett vallomásával összhangban. A védők az elsődlegesen felmentést célzó indítványukat a bizonyítékok eltérő értékelésével támasztották alá. A felmentés érdekében előterjesztett védői és vádlotti jogorvoslatok azonban nem vezethetnek eredményre, mert a bizonyítékok felülmérlegelésére megalapozott tényállás esetén nincs törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak. A vádlottakkal szemben az igen jelentős időmúlásra figyelemmel a büntetési tétel alsó határában meghatározott tartamú szabadságvesztés összhangban áll az elkövetett hivatali bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, nem utolsó sorban a terheltek társadalomra veszélyességének fokával, ezért a másodfokú bíróság a nem eltúlzottan súlyos büntetés enyhítésére, ezáltal az enyhítő szakasz alkalmazására nem látott indokot. Az ítélőtábla az 1978. évi IV. törvényt alkalmazta mindkét vádlott esetében, így mellőzte a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést a Be. 258. §-a

(2)bekezdésének e/ pontjára figyelemmel. Ezzel együtt utal arra, hogy az 1978. évi IV. törvény 47. §-a

(2)bekezdésének II. fordulata értelmében - az

1. évi IV. törvény
2. § a/ pontja szerinti börtön fokozat esetén - a büntetés legalább ¾-ed részének kitöltése után mindkét vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Törvényes a közügyektől eltiltás alkalmazása, amelynek mértékével az ítélőtábla egyetért. Az
3. évi IV. törvény értelmében e mellékbüntetés törvényhelye
4. és
5. §-ok. Osztja az elsőfokú bíróság álláspontját az ítélőtábla abban is, hogy az
6. évi IV. törvény 56-
7. §-aiban írt foglalkozástól eltiltás miért nem szükséges a vádlottakkal szemben, melynek indoka helytálló. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása az
8. évi IV. törvény
9. §-ának

(1)és

(2)bekezdései alapján történt. A leírtakra figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 372. §-ának

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. D e b r e c e n,

1. évi december hó
2. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 11.B.10/2015/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal mindkét vádlottal szemben jogerős és végrehajtható. A vádlottakat érintő felmentő rendelkezések
4. július
5. napján első fokon jogerőre emelkedtek. D e b r e c e n,
6. évi december hó
7. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.