A határozat elvi tartalma: Amennyiben a jogszabály az átmeneti rendelkezések között nem határozza meg pontosan, hogy az mely jogviszonyokra alkalmazandó, akkor úgy kell tekinteni, hogy az a hatályba lépését követően keletkezett jogviszonyokban és eljárási cselekményekben alkalmazandó. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.430/2015/4.szám A Kúria a dr. Várhelyi Péter ügyvéd (fél címe) által képviselt felperesnek a dr. Neparáczki Nándor jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.056/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.056/2014/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, támadott részében hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes elsőfokú felülvizsgálati perköltséget. az és Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 63.100 (hatvanháromezer-egyszáz) forint kereseti, valamint 105.200 (százötezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Pécel Város Önkormányzata Jegyzője (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) az új eljárása lefolytatása során ATE/11/5/
- számú határozatával a Pécel ... helyrajzi számú telek vonatkozásában a felperes, mint az említett telek ...-ed részbeni tulajdonosa terhére telekadó adónemben
- adóévben 788.375 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet,
- adóévben pedig 264.054 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére még 3.593 forint késedelmi pótlékot is felszámított. A felperes fellebbezését követően az alperes XIV-B 040/024103/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes terhére a telekadó különbözetet 1.052.435 forintban állapította meg. Az elsőfokú határozat késedelmi pótlékot megállapító rendelkezését megsemmisítette, és e körben az elsőfokú helyi adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Álláspontja szerint az elsőfokú határozat jogszerű volt, a telekadó alapja és mértéke is jogszerűen került megállapításra. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperest a helyi adókról szóló
- C. törvény (továbbiakban: Htv.)
- §
- pontja értelmében telekadó fizetési kötelezettség terhelte, a perben érintett telek vonatkozásában pedig nem illette meg adómentesség. Álláspontja szerint Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/
- (XII.16.) önkormányzati rendelete a helyi adókról (továbbiakban: Ör.)
- §
(1)bekezdésében foglalt telekadó mentességi okot - amely szerint a telek akkor mentes a telekadó alól, amennyiben a telek a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően nem építhető be - a felperesnek kellett volna bizonyítania az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 99. §
(2)bekezdése értelmében, azonban ezt a felperes nem bizonyította. Pécel Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi építési szabályzatról szóló 10/2002. (V.15.) számú rendelet (továbbiakban: HÉSZ) 8/A. §
(13)bekezdésében foglalt távvezeték kiváltásának hiánya nem jelentette azt, hogy a telek nem beépíthető, ugyanis a HÉSZ a beépítés egyedi tényleges engedélyezésével kapcsolatban határozott meg műszakiinfrastrukturális követelményeket. A felperes keresetével kérte az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezését. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy az Ör. 8. §
(1)bekezdése alapján a 2011. adóévre vonatkozóan telekadómentes a telke, mivel a HÉSZ 8/A. §
(13)és
(17)bekezdéseiben foglaltak hiánya miatt (távvezeték kiváltásának hiánya; műszaki infrastruktúra kialakításának hiánya) építési engedély nem volt kiadható, ezért a terület nem volt beépíthető. Az elsőfokú bíróság 2.K.26.997/2013/
- számú végzésével az eljárás szünetelését állapította meg. Az eljárás folytatását követően a felperes 2.K.27.056/2014/
- számú beadványához csatolta az Ör.-t módosító 33/
- (XII.20.) számú rendeletét (Ör. Mód.). Kifejtette, hogy az Ör. Mód. visszamenőlegesen módosította az Ör. rendelkezéseit, és ennek következtében
- adóévre 60 százalékos,
- adóévre 0 százalékos adókedvezmény illeti meg. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes keresete részben volt alapos, mivel a jogalap, a
- és
- adóévek vonatkozásában az adómentesség nem illette meg. Értelmezése szerint az Ör.-ben foglalt „nem építhető be" kifejezés azonos a Htv.
- §
- pontjában és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvényben (továbbiakban: Étv.) foglalt építési tilalom fogalommal. Álláspontja szerint a felperes telke vonatkozásában azonban csupán építési korlátozások (távvezeték kiváltásának hiánya) álltak fenn, amelyek nem azonosak az építési tilalom fogalmával. Az elsőfokú bíróság a keresetet viszont az összegszerűség vonatkozásában megalapozottnak találta. Megállapította, hogy mivel az Ör. Mód. kiegészítette az Ör.-t azzal, hogy az Ör.
- §-ában meghatározott adómértékek tekintetében a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után a
- adóévre 60 százalékos, a
- adóévre 0 százalékos, illetve a
- adóévre 30 százalékos adókedvezmény illeti meg, ezek az adókedvezmények pedig visszamenőleges hatállyal érvényesülnek. Kifejtette, hogy bár a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül, azonban álláspontja szerint az Ör. Mód. rendelkezései nem sértették a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.)
- §
(2)bekezdésében foglalt negatív tartalmú visszaható hatályú jogalkotás tilalmára vonatkozó rendelkezéseit. Ezért az ügyben az adókedvezmény a felperest megillette, és ezt új adóigazgatási eljárásban lehet csak érvényesíteni. A jogerős elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sértette a Pp. 221. §
(1)bekezdésében, 339. §
(1)bekezdésében, valamint 339/A. §-ában foglaltakat. Kérelmében előadta, hogy az ítélet nem felel meg a Pp.
- §-ában foglaltaknak, mivel nem tartalmazza azt, hogy az összegszerűség vonatkozásában a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek lettek volna, illetve a jogszabálysértéssel érintett jogszabályhelyek sem kerültek megjelölésre. Részletesen kifejtette, hogy az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróság rendelkezései a Pp. 339/A. §-ába ütköztek. Mivel az Ör. Mód. rendelkezéseiből nem állapítható meg, hogy az abban foglalt, az Ör.-t kiegészítő rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett volna, így álláspontja szerint nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely a Pp. 339/A. §-ában foglaltaktól eltérést eredményezhetett volna. Előadta, hogy tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatokat a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálni, az utóbb bekövetkezett jogszabályváltozások nem bírtak jelentőséggel az ügyben. Végül utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet hatályában fenntartása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és az Art.
- §
(3)bekezdésben nevesített törvény előtti egyenlőség alapelvének sérelmét eredményezhetné az elsőfokú hatóság illetékességi területén érintett adózóknak a már jogerősen elbírált ügyeiben. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. Mindenekelőtt rögzíti a Kúria, hogy a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike a tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. Mivel tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és a felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Pp. 272. §
(2)bekezdése, a bizonyítást pedig a Pp. 275. §
(1)bekezdése zárja ki, a tárgyalás tartásának szükségessége nem merült fel, a Kúria az ügyben tárgyaláson kívül, a rendelkezésre álló iratok alapján döntött. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §
(2)és a Pp. 275.
(2)bekezdései szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A kérelemben a jogerős ítéletnek az összegszerűség vonatkozásában tett megállapításai kerültek vitatásra, a jogalapra - a felperes adómentességének fennállása - vonatkozó ítéleti megállapítások ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapításokat a Kúria nem vizsgálta. A Kúria elsőként rámutat arra, hogy az ítélet megfelelt a Pp.
- §-ában foglalt kritériumoknak. Nem osztotta az alperes azon álláspontját, hogy az ítélet tartalma nem felelt volna meg a Pp.ben foglalt, az ítélet indokolási részre vonatkozó tartalmi követelményeinek. Az ítélet indokolásából megállapítható volt, hogy döntését mire alapította az elsőfokú bíróság. Az összegszerűség vonatkozásában kellően indokolta, hogy miért találta alkalmazhatónak a Pp. 339/A. §-ában foglalt, eltérést megengedő rendelkezése alapján az Ör. Mód-ban foglaltakat. A felperes által hivatkozott Ket. és Art. alapelvi rendelkezésinek sérelmét pedig azért nem vizsgálta más ügyek vonatkozásában a Kúria, mivel jelen ügy tárgya az egyedi ügy vizsgálata volt. A Kúriának ennek megfelelően abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. Mód. adókedvezményt megállapító rendelkezései jelen ügy vonatkozásában alkalmazhatóak-e. A Kúriának e jogkérdés tekintetében különösen a Pp. 339/A. §-át, illetve a Jat.-nak és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/
- (XII.14.) IRM rendeletnek (IRM. r.) az ügy vonatkozásában releváns szakaszait kellett értelmeznie. A Jat.
- §
(1)bekezdése szerint jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Az IRM r. 86. §
(1)bekezdése alapján az átmeneti rendelkezésekben pontosan meg kell határozni, hogy azok a jogszabály hatálya alá tartozó mely esetekre vonatkoznak. A
(2)bekezdés szerint pedig az átmeneti rendelkezésben lehet előírni, hogy az átmeneti időszakban már a jogszabály hatályba lépését megelőzően bekövetkezett jogi tények értékelése során is az új szabályozást kell a joghatás kiváltása szempontjából figyelembe venni. A Kúria osztotta az alperes álláspontját abban, hogy az Ör. Mód. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján nem a közigazgatási határozat meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok alapján kellett volna felülvizsgálnia a közigazgatási határozatot az elsőfokú bíróságnak. Az Ör. Mód-jának 2. §-ában, annak hatályba léptető rendelkezésénél mindössze annyit tartalmaz, hogy „E rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba, és az azt követő második napon hatályát veszti." A jogszabályok hatályba lépésére vonatkozóan a Kúria hivatkozik Magyarország Alaptörvénye B) cikkének
(1)bekezdésében foglalt jogbiztonság elvére is - amely a jogállamiság egyik alappillére -, a visszamenőleges hatályú jogalkotás csak szigorú keretek között lehetséges. Az ilyen speciális, visszamenőleges jogalkotásra a Jat. 15. §
(1)bekezdése ad lehetőséget, amelynek részletes szabályait Az IRM r. 86. §
(1)és
(2)bekezdései tartalmaznak. A fent említett jogbiztonság elvére tekintettel viszont az IRM r. 86. §
(1)és
(2)bekezdésének rendelkezései megszorítóan értelmezendőek. A Kúria értelmezése szerint az IRM r. 86. §
(1)bekezdése alapján az Ör. Mód-nak pontosan meg kellett volna határoznia, hogy annak rendelkezései mely jogviszonyokra vonatkoznak (a hatályba lépését követően indult jogviszonyokra, vagy a folyamatban lévő közigazgatási eljárásokra, vagy már lezárult, de keresettel támadott közigazgatási eljárásokra). Mivel azonban hiányzott az átmeneti rendelkezés az Ör.-ben, ahol lehetősége lett volna az IRM r. 86. §
(2)bekezdésében foglalt jogalkotásra Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének, másrészt nem került pontosan megjelölésre az, hogy mely jogviszonyokra alkalmazandóak az Ör. Mód. rendeletben foglaltak, a Kúriának úgy kellett tekintenie, hogy - a Jat. 15. §
(1)bekezdésére tekintettel - azokat csupán az Ör. Mód. hatályba lépését, azaz a
- december 21-ét követően induló eljárásokban kell alkalmazni. A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy az Ör. Módban foglalt rendelkezéseket a még folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni szükséges. Ennek megfelelően osztotta az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozatot, illetve az összegszerűség kérdését is a Pp. 339/A. §-ában foglaltakra tekintettel kellett volna megvizsgálnia, tehát a
- október 18-ai, a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján. A Kúria álláspontja szerint a Pp. 339/A. §-ában foglaltakra tekintettel az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelően került meghozatalra, ennek megfelelően a felperest adókedvezmény jelen ügyben nem illethette meg. A fentiek alapján a Kúria a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján a jogerős elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében (jogalap, összegszerűség) elutasította. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest,
- október
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök és előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró