Szegedi Ítélőtábla Bf.I.511/2015/
- A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- január hó
- napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
- április hó
- napján nyilvánosan kihirdetett 2.B.173/2014/
- számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) évre, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 3 (három) évre súlyosítja. A vádlottat 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 5.000,- (ötezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 1.000.000,- (egymillió) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 200 (kettőszáz) nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 10.000,- (tízezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk.
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében és 2 rb. a Btk.
- §-a szerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év pályázatírói foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést annak végrehajtása esetén börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, közügyektől eltiltás, valamint pénzbüntetés kiszabása és a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése, a vádlott védője útján elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.258-2015-1-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész a perbeszédében a vádlott terhére bejelentett fellebbezést azonos tartalommal fenntartotta, egyúttal a védelmi fellebbezést alaptalannak ítélte. Perbeszédében az átiratának
- oldal első bekezdését annyiban helyesbítette, hogy az elsőfokú bíróság a költségvetési csalás bűntettét helyesen minősítette a Btk.
- §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző, és a
(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekménynek. A vádlott védője útján fellebbezését írásban részletesen megindokolta, ezt a védő a perbeszédben azonos tartalommal fenntartotta. Az elsőfokú tárgyaláson bejelentett fellebbezést annyiban egészítette ki, hogy az harmadlagosan az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A védő a felmentésre irányuló fellebbezést - az elsőfokú eljárásban előadottakkal azonosan - arra alapította, hogy a Btk.
- §-a szerinti keretdiszpozíciót kitöltő jogszabály, azaz a 4/
- (I. 28.) Kormányrendelet
- január 1-től úgy módosult, hogy a támogatási összeg odaítélésének feltételeként már nem teszi kötelezővé a pályázó számára a biztosíték nyújtását, ezért a Kúria 1/
- Büntető jogegységi határozatára is figyelemmel a vádlott magatartása a cselekmény elbírálásakor már nem bűncselekmény. A vádlott javára figyelembe vett enyhítő körülményekre és személyi körülményeire tekintettel felmentés hiányában - kérte az első fokú ítéletben kiszabott büntetés enyhítését, végső soron annak helybenhagyását. A vádlott mindenben egyetértett a védő által előadottakkal, egyúttal személyi körülményeire nyilatkozott. Az ítélőtábla a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak. A másodfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hiánytalanul lefolytatta. A vádlott az eljárás során ténybeli, bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, amit a kihallgatott tanúk vallomása és a tárgyaláson is ismertetett okiratok tartalma is alátámasztott. Ezek számbavétele és körültekintő értékelése alapján az elsőfokú bíróság hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen a személyi körülményeire tett nyilatkozata alapján az alábbiakkal egészített ki [Be. 361. §
(2)bekezdés b) pontja], illetőleg elírás folytán az első fokú ítélet
- oldal utolsó bekezdését helyesbítette: Ez utóbbit akként, hogy az [
- sz. gazdasági társaság megnevezése] - helyesen - 359.587.774,forint erejéig vállalt készfizető kezességet a vádlott által benyújtott hamis okirat tartalma szerint. A vádlott
- októberétől áll alkalmazásban az [egyesület megnevezése]-nél, amelynek célja a roma és a szegény családban nevelkedő gyermekek oktatási körülményeinek javítása tanítás, illetve a családi körülmények folyamatos ellenőrzése révén. Havi jövedelme 76.000,- forint. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállását az előbb írt kiegészítéssel és helyesbítéssel irányadónak tekintette. A felmentésre irányuló fellebbezést illetően a másodfokú bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatosan kifejtett álláspontját (első fokú ítélet
- oldala és
- oldal első bekezdése). A már hivatkozott 4/
- (I. 28.) Kormányrendelet
- §-ának
(8)bekezdése valóban bővítette azok körét, akik a pályázaton igényelt összeg fedezeteként nem kötelesek biztosítékot nyújtani. Az újonnan beiktatott l) pont az egyéb feltételek mellett azonban azt is tartalmazza, hogy ez a pályázó kérelmére biztosítható, vagyis nem automatikusan jár annak, aki az ebben a pontban részletezett további feltételnek megfelel. A főszabály, azaz a rendelet 33. §-ában részletezett biztosíték adási kötelezettség nem változott. Téves a védelemnek a fellebbezés indokolásában írt azon okfejtése, hogy a kormányrendelet 35. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a [
- sz. gazdasági társaság megnevezése] elállt volna a támogatási szerződéstől, ha a vádlotti cselekményt a támogatási összeg jogosulatlan felhasználásaként értékelte volna. A rendelkezésre álló iratokból, de különösen az
- sz. tanú vallomásából ugyanis az állapítható meg, hogy a szabálytalanságok feltárását követően sor került a pályázó, a
- sz. tanú [
- sz. településbeli] és [
- sz. településbeli] ingatlanának jelzálogjoggal történő megterhelésére. A [
- sz. gazdasági társaság megnevezése] tehát nem azért nem állt el a szerződéstől, mert a vádlotti magatartást jogszerűnek vagy a szerződés tekintetében irrelevánsnak ítélte, hanem azért, mert lehetőség volt a megítélt összeg biztosítékaként ingatlan fedezet bevonására. Utóbb,
- január
- napján a [
- sz. gazdasági társaság megnevezése] azért járult hozzá az ingatlanokra bejegyzett jelzálog törléséhez, mert ezidőre a beruházás már olyan készültségi állapotot ért el, amely által biztosított volt az igényelt összeg cél szerinti felhasználása. Mindezekből az következik, hogy a keretkitöltő rendelkezésekben nem következett be oly mértékű változás, ami az eddigi büntetőjogi védelmet megszüntette, a vádlotti magatartás a jelenben is bűncselekmények minősül, ezért a felmentésre irányuló fellebbezés alaptalan. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a bűncselekményeit is a törvénynek megfelelően minősítette. Helyesen állapította meg azt, hogy a vádlotti magatartás nem tekinthető üzletszerűen elkövetettnek, erre vonatkozó okfejtését a másodfokú bíróság is osztotta, ezt egyébként a vádlott terhére bejelentett fellebbezés sem támadta. A hamis magánokiratok felhasználását is - az elkövetési időpontokra tekintettel - helyesen minősítette 2 rb.-nek. Az elsőfokú bíróság abban is helyesen foglalt állást, hogy a vádlottal szemben a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések miatt az elbíráláskori anyagi jogi rendelkezések alkalmazása a kedvezőbb. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket is maradéktalanul feltárta, de az ítélőtábla álláspontja szerint az egyébként túlsúlyban lévő enyhítő körülményeknek túlzott jelentőséget tulajdonított. Az ítélőtábla helyesbítette az első fokú ítélet
- oldal utolsó előtti bekezdését akként, hogy a halmazati szabályokra figyelemmel a vádlottal szemben kiszabható büntetési tételkeret 2-10 évig terjedő szabadságvesztés, erre figyelemmel ennek középmértéke 6 év. [A Btk.
- §
(4)bekezdés a) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettét 2-8 évig, a Btk.
- §-a szerinti hamis magánokirat felhasználásának vétségét 3 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a jogalkotó, melyből a vádlott 2 rb.-t valósított meg.] A többszörös halmazatra, a bűncselekmény elkövetési értékére figyelemmel az ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazását. Ugyanakkor az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel lehetőséget látott arra, hogy a büntetés kiszabása során a vádlott javára térjen el a középmértéktől, ezért a szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumra, azaz 2 évre súlyosította. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a vádlott személyi körülményeire, a kár megtérülésére, megbánó magatartására tekintettel nem szükséges a szabadságvesztés nyombani végrehajtása, a végrehajtás felfüggesztésével is biztosítható az, hogy a vádlott a jövőben ne kövessen el bűncselekményt. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét azonban a másodfokú bíróság a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján 3 évre súlyosította, mert álláspontja szerint a bűncselekmény tárgyi súlyára is figyelemmel, csak a hosszabb tartamú próbaidő szolgálja kellően a büntetési célokat. Mindezekből az következik, hogy az ítélőtábla a büntetés enyhítésére, de annak lényeges súlyosítására, azaz végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására, így a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére irányuló fellebbezéseket is alaptalanoknak ítélte. Osztotta azonban az ügyész álláspontját abban, hogy a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása is indokolt. Az irányadó tényállás szerint a vádlott pályázatírói tevékenységéért 8.989.694,- forint plusz áfa díjazásban részesült. Házastársa, mint a [
- sz. gazdasági társaság megnevezése] tulajdonosa, havi 62.000,- forint jövedelemmel rendelkezik, de emellett évente 1.000.0002.000.000,- forint osztalékot kap a gazdasági társaságból. A vádlott, fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a háztartáshoz havi 76.000,- forinttal járul hozzá. Feleségével közös tulajdonát képezi a 12.000.000,- forint értékű ingatlan, továbbá egy 2.000.000,- forint értékű [gépjármű típusa] típusú személygépkocsi. Saját háztartásában két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a vádlott jövedelmi viszonyai jobbak az általa előadottaknál. Emellett, bár a bűncselekményt nem rendszeres haszonszerzésre törekedve, vagyis nem üzletszerűen követte el, de azt nyilvánvalóan haszonszerzés céljából valósította meg, hiszen érte a már írt összegű díjazás illette meg. Ezért a pénzbüntetésnek a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerinti törvényi feltételei fennállanak. A bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel az ítélőtábla a pénzbüntetés napi tételeinek a számát a Btk. 50. §
(3)bekezdése alapján 200 napban, a vádlott jövedelmi viszonyaira tekintettel ugyanezen rendelkezés alapján az egy napi tétel összegét 5.000,forintban állapította meg. A Btk. 51. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság 8/
- (IV. 17.) határozatára figyelemmel vizsgálta azt, hogy a vádlott előzetes mentesítésre érdemes-e [Btk.
- §
(1)bekezdése]. Ezt a kérdést az ítélőtábla a bűncselekmény jellegére és tárgyi súlyára figyelemmel nemlegesen döntötte el. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését részben alaposnak ítélte, ezért az első fokú ítéletet a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdésére is kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a Be. 386. §
(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,
- január hó
- napja Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk.. Cserháti Ágota sk.. Hegedűs István sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.511/2015/
- számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 2.B.173/2014/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
- január
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke