A Pécsi ítélőtábla, mint másodfokú b íróság Bf.I.76/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi január hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi v é g z é s t: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlottellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.283/2015/18/I. számú ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a
- évi szeptember hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 5.000 (ötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék 15.B.283/2015/18/I. számú a
- évi szeptember hó
- napján kelt ítéletével I.rendű vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért 4 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség részbeni megtérítésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a cselekmény minősítésére vonatkozó jogi indokolás megváltoztatása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Az ügyészi indítvány alapos, míg a vádlott és védőjének enyhítésre irányuló fellebbezését nem látta megalapozottnak a másodfokú bíróság. A vádlott és védője által bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki. Sértett 11996-ban született, a cselekmény elkövetésének időpontjában 18 éves volt. A fenti kiegészítéssel a tényállás mentessé vált a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott védekezésével szemben helyesen a sértettnek az orvosszakértői véleménnyel is alátámasztott terhelő vallomása alapján állapította meg. A nyomozás során, illetve az elsőfokú bíróság előtt a vádlott és a sértett több ízben egymásnak is ellentmondó vallomásokat tettek a sérülés keletkezési mechanizmusára nézve. Az elsőfokú bíróság helyesen a sértettnek azt a vallomását fogadta el, amelyet az orvosszakértői vélemény alátámasztott. Az ily módon megállapított tényállást a másodfokú eljárásban sem a vád, sem a védelem nem támadta. A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Nem értett egyet azonban a másodfokú bíróság a cselekmény minősítéséhez fűzött jogi indokolással. Az irányadó tényállás szerint a vádlott legalább közepes erővel szúrta hasba a sértettet. A kés a hasüregbe hatolt, a májat durván nem sértette, azon folytonosság megszakadást nem okozott, a máj alapszövete nem sérült. Ezzel együtt a hasüreget megnyitó sérülés közvetett életveszélyt okozott, melyet a szakszerű orvosi ellátás hárított el. Az orvosi ellátás hiányában, vagy annak késedelme esetén fennállt a reális lehetősége annak, hogy a sértett halála bekövetkezzen. A megtámadott testrészre, a sérülés okozásának erejére, a használt eszközre figyelemmel a vádlott tudatának át kellett fognia azt, hogy sértett 1a szúrásba belehalhat. Erre figyelemmel a vádlott szándéka nem csupán testi sértés okozására irányult, eshetőlegesen a sértett halálára is kiterjedt. Cselekménye tehát a Btk.160.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének megállapítására alkalmas. Hasonló jogi álláspontot fogalmaznak meg a BH.2003.
- és BH.1997.
- szám alatt közzétett eseti döntések. A tényállás tartalmazza azt is, hogy a vádlott értesítette a mentőszolgálatot, illetve kezdetleges módon ellátta a sértett sérülését is. A Btk.10.§
(4)bekezdés b) pontja szerint nem büntethető kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint ilyennek kell tekinteni a tényállásban írt magatartást, a seb elsődleges ellátását és mentők értesítését, melyek együttesen eredményezték, hogy a sértett gyorsan és olyan állapotban került kórházba, hogy a szakszerű orvosi ellátás megmenthesse az életét, elhárítsa az életveszélyt. Ezért emberölés bűntettének kísérlete miatt nem büntethető. A Btk.10.§
(5)bekezdése szerint ha a
(4)bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. A vádlott cselekménye megvalósította a Btk.164.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettét. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés – eltérő indokok alapján – helyes. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetés kiszabásánál nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy korábban a vádlottat a Kaposvári Törvényszék, illetve a Pécsi Ítélőtábla hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése miatt felfüggesztett szabadságvesztés-büntetésre ítélte. A vádlott korábbi büntetése a kellő visszatartó erőt nem érte el, a vádlottismételten súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el, ezért indokolt vele szemben a középmértéket el nem érő szabadságvesztés-büntetés alkalmazása. Így a börtönbüntetés enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján határozott a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött idő továbbmenő beszámításáról. A Be.381.§
(1)bekezdése alapján a vádlott köteles megfizetni a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget. P é c s,
- január
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.283/2015/18/I. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.76/2015/
- számú határozatával a
- évi január hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke