Gf.IV.30.278/2015/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (CÍME, ügyintéző: dr. Rátky Miklós ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) felperesnek -, a dr. Vajda Sándor ügyvéd (CÍME) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME) alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- február
- napján meghozott 13.G.40.106/2013/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget és az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt határidőben, módon és számlára - 48 000 (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a cégjegyzékben Cg.... szám alatt
- július
- napján bejegyzett ADÓS NEVE „felszámolás alatt" adósnak (a továbbiakban: adós)
- május
- napjától az alperes volt az önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője.
- január
- napján az adós nevében az alperes megállapodott a felperessel, hogy 2 000 000 Ft + áfa vételáron beszerez részére egy HŐKAMERA típusú hőkamerát (a továbbiakban: hőkamera), melyet tárolás és őrzés céljából ad át az adós részére, aki azt
- január
- napjáig meg is vásárolja a felperestől. A felperes a szerződésben foglalt kötelezettségét teljesítette,
- február
- napján átadta az alperesnek a hőkamerát. Az adásvételi szerződés megkötésére azonban nem került sor, az adós ennek ellenére nem adta vissza a hőkamerát a felperesnek.
- április
- napján a felperes írásban felszólította az adóst a hőkamera kiadására, valamint
- február
- napjától kezdődően havi 200 000 Ft + áfa használati díj megfizetésére, amely nem vezetett eredményre. A felperes mint jogosult kérelmére a
- július
- napján kibocsátott fizetési meghagyással szemben az adós mint kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a Miskolci Törvényszék (korábbi elnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság) a
- október
- napján meghozott .../
- számú ítéletével kötelezte az adóst a hőkamera 2 500 000 Ft értékben történő kiadására, valamint 4 950 000 Ft tőke és annak
- október
- napjától a hőkamera birtokba adásának napjáig terjedő időre havi 250 000 Ft használati díj és 673 750 Ft perköltség megfizetésére.
- január
- napján a felperes kérelmére az elsőfokú bíróság biztosítási intézkedésként zárlatot rendelt el a hőkamerára, melyet a végrehajtó
- március
- napján foganatosított. A Debreceni Ítélőtábla .../
- számú
- május
- napján meghozott ítéletével helybenhagyta a Miskolci Törvényszék .../
- számú ítéletét. A jogerős ítélet alapján a végrehajtó
- május
- napján adta át a hőkamerát a felperesnek, akinek a birtokba adás időpontjáig 8 450 000 Ft használati díj követelése keletkezett az adóssal szemben. A felperes a jogerős ítélet alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett, és az adóssal szemben
- október
- napján adóvégrehajtási eljárás is indult. Az adós
- október
- napjára elkészített közbenső mérlegében a felperes felé a jogerős bírósági határozat alapján fennálló fizetési kötelezettség nem szerepelt, és az adós saját tőkéjének összege 14 410 000 Ft-ban került feltüntetésre. Az adós döntéshozó szerve e közbenső mérleg alapján az alperest bruttó 2 200 000 Ft osztalékelőleg felvételére jogosította fel, melyet a társaság ügyvezetőjeként ki is fizetett magának.
- december
- napján az adós vállalkozással vegyes szállítási szerződést kötött a CÉG román céggel az alperes családtagjainak tulajdonát képező, de az adós által bérelt CÍM alatt található ingatlanépület tetejének átépítésére és az ehhez szükséges faáruk leszállítására. A vállalkozónak 11 900 000 Ft-ot előlegként ki is fizetett. A szerződés nem került teljesítésre, ezért
- november
- és
- február
- napja között a CÉG visszafizette az adós részére a vállalkozói díj előleget. Az alperes azonban ezt az összeget nem a céggel szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban érvényesített hitelezői igények visszafizetésére fordította. Helyette
- december
- napján 3 500 000 Ft-ot,
- december
- napján 3 000 000 Ft-ot,
- február
- napján pedig további 4 700 000 Ft-ot, összesen 11 200 000 Ft-ot a KFT. részére adott át az adós által bérelt, CÍM alatti ingatlanon álló épületet felújításának finanszírozására.
- január
- napján a végrehajtó megállapította, hogy a felperes által kezdeményezett kielégítési végrehajtás szünetel, mivel az adósnak nincs végrehajtható vagyona. Ennek oka az volt, hogy az alperes nyilatkozata szerint az adós szünetelteti a tevékenységét, bevétele nincs.
- január
- napján B.P. az adósban lévő üzletrészét átruházta az alperesre, így az adós tagjainak a száma 1 főre csökkent. Az alperes mint az adós egyszemélyes tagja által
- évre elfogadott éves beszámolóban csak 1 340 000 Ft összegű kötelezettséget tüntetett fel, a felperessel szemben fennálló jogerős bírósági ítéleten alapuló fizetési kötelezettséget nem szerepeltette. A Miskolci Törvényszék .../
- számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, amely a Cégközlöny
- február 7-i számában került közzétételre. A felszámolási eljárásban a felszámoló a felperesnek 9 555 625 Ft hitelezői igényét vette nyilvántartásba. A felperes elsődleges kereseti kérelmében „A gazdasági társaságokról" szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §-ának
(1), valamint 54. §-ának
(2)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós tartozásaiért korlátlan felelősséggel tartozik. Másodlagosan „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának
(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 8 402 625 Ft-tal csökkent. Állította, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már
- október
- napján bekövetkezett, ugyanis a felperes kereseti kérelme alapján az elsőfokú bíróság .../
- szám alatt marasztaló ítéletet hozott. Az alperesnek már ekkor látnia kellett, hogy az adós e követelését annak esedékességekor nem fogja tudni kielégíteni. Állította, hogy az osztalékelőleg kifizetése, valamint a CÉG által visszafizetett összeg felhasználása során kifejtett magatartásaival az alperes a kereseti kérelmében meghatározott mértékben csökkentette az adós vagyonát. Az alperes az elsődleges kereset tekintetében a per megszüntetését arra hivatkozással kérte, hogy a felperes követelése a felszámolási eljárás befejezéséig időelőtti. A másodlagos kereseti kérelem elutasítását pedig azért kérte, mert álláspontja szerint az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
- október
- napján nem állt fenn. Vitatta azt is, hogy a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított volna. Az elsőfokú bíróság a pert a felperes elsődleges kereseti kérelme vonatkozásában
- február
- napján keltezett .... számú végzésével - a felperes keresettől elállása miatt megszüntette. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével a felperes módosított kereseti kérelmének helyt adott és megállapította, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 8 402 625 Ft-tal csökkent, valamint kötelezte az alperest a felperes perköltségének a megfizetésére is. A döntését azzal indokolta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete figyelemmel SZ.ZS. aggálymentes szakértői véleményére is - már
- október
- napján fennállt. Az alperes ezt követően tanúsított magatartásai (a 2 200 000 Ft-os osztalékelőleg saját magának történő kifizetése, valamint a CÉG által visszafizetett 11 900 000 Ft-nak a KFT. részére történő átadása) olyan tevékenységeknek minősülnek, amelyek nem feleltek meg a vezető tisztségviselővel szemben a Gt.
- §-ának
(3)bekezdésében előírt kötelezettségeknek. Az alperes ugyanis a felperes jogerős bírósági határozaton alapuló követelése helyett az idegen ingatlanon végzett beruházásra fizette ki az adós összes készpénz vagyonát, ezt a beruházást a cég eszközei között nem is szerepeltette, ezért a 11 200 000 Ft összegű ráfordítás teljes mértékben ellentételezés nélkül maradt. Megállapította továbbá, hogy az osztalékelőleg kifizetésének a feltételei sem álltak fenn, mivel a közbenső mérleg nem az adós valós pénzügyi adatait tartalmazta. Kiemelte, hogy az alperes e magatartásaival okozati összefüggésben az adós vagyona 13 400 000 Ft-tal csökkent, azonban mivel a felperes keresete 8 402 625 Ft vagyoncsökkenés megállapítására irányult, a Pp. 3. §-ának
(2)bekezdése alapján a felperes kereseti kérelmében meghatározott összegben állapította csak meg az alperes felelősségét a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése alapján. Rámutatott, hogy a SZ.ZS. igazságügyi szakértő által a polgári peres eljárással párhuzamosan folyamatban lévő büntetőeljárásban elkészített szakvéleményének a perben történő felhasználása nem volt ellentétes a Pp. szabályaival. A Pp. 3. §-ának
(5)bekezdése értelmében ugyanis szabad bizonyítási rendszer érvényesül, ezért a más eljárásban beszerzett szakértői vélemény is felhasználható bizonyítékként. SZ.ZS. szakértői véleménye ismertetésre került a peres eljárásban, a szakértőt a bíróság személyesen is meghallgatta, szakvéleménye kapcsán lehetővé téve kontradiktórius eljárás keretén belül a felek számára kérdések, észrevételek előterjesztését. Utalt arra is, hogy a felperes hivatkozásával szemben a Cstv. 33/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti vélelem azért nem volt alkalmazható, mert az alperes a Cstv. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a)-d) pontjai szerinti kötelezettségének eleget tett. A vélelem ugyanis arra az esetre nem vonatkozik, ha az alperes által elkészített éves beszámoló tartalma nem felel meg „A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 4. §-ának
(2)bekezdése szerinti valódiság elvének. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és első- és másodfokú perköltségében való marasztalását kérte. Állította, hogy az adós
- október
- napján nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos megállapításai nem helytállóak. A felperes követelése csak a jogerős bírósági határozattal került megítélésére és az csak azt követően vált esedékessé, így a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megítélésénél az elsőfokú határozat még nem vehető figyelembe. Fenntartotta azt a nyilatkozatát, hogy a nyomozóhatóság által beszerzett szakértői vélemény nem használható fel a polgári perben. Ezért kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a SZ.ZS. szakértő által a büntetőeljárásban készített szakértői véleményt elfogadta az ítélkezése alapjául. Álláspontja szerint emellett a szakvélemény logikailag is aggályos, mivel a tényállást úgy állítja be, mint ha az adósnak a KFT.-vel és a CÉG cégekkel szemben is egyidejűleg állt volna fenn tartozása. A szakértői vélemény sérti az Számv.tv.
- §-ának
(4)bekezdésében, valamint a 42. §-ának
(1)bekezdésében írt rendelkezéseket is, ezért sem vehetők figyelembe a megállapításai. Hivatkozott arra is, hogy ezt a szakértői véleményt a nyomozóhatóság más tényállás és más ok tisztázása miatt, annak megállapítása érdekében szerezte be, hogy az alperessel szemben közölt gyanúsításban meghatározott törvényi tényállások megvalósultak-e. A polgári peres eljárásban ezzel szemben más tényállást kell vizsgálnia a bíróságnak, ebből pedig az következik, hogy a megjelölt szakvélemény nem szolgálhatott volna az elsőfokú bíróság ítéletének az alapjául. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon a .../29. számú peres eljárásban az adós védekezésének tartalmi hiányosságait az alperes terhére értékelte, holott az az adós jogi képviselője tevékenységének a minőségét jellemezte csupán. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében való marasztalását kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság - a büntetőeljárásban beszerzett szakértői véleményt is figyelembevéve - a jogszabályoknak megfelelően a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése alapján megalapozottan állapította meg az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének kezdő időpontját. Kiemelte, hogy az alperesnek lehetősége lett volna a Pp. 182. §-a
(3)bekezdésének második mondata alapján más szakértő kirendelését indítványozni, melyet azonban nem tett meg. Kiemelte, az alperes tisztában volt azzal, hogy az adós jogalap nélkül tartja birtokában a hőkamerát, valamint azzal is, hogy a használati díj fizetéséről rendelkező elsőfokú ítéletben foglalt kötelezettségeinek az adós nem fog tudni eleget tenni, mert nem lesz olyan bevétele, amelyből ezt a tartozást kifizethetné. Ezt a tényállítást az alperes személyes nyilatkozata is alátámasztotta (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához releváns tények és körülmények tekintetében a peres felek bizonyítási indítványainak megfelelően - eljárási szabálysértés nélkül lefolytatta a bizonyítási eljárást, a tényállást a fizetésképtelenség kezdő időpontja kivételével helyesen állapította meg és érdemben helytálló jogi következtetésre jutott. A Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése szerinti felelősség megállapítása körében elsődlegesen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját kellett az ítélőtáblának is megállapítania. Arra helyesen hivatkozott az alperes a fellebbezésében, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- október
- napján meghozott .../
- számú ítéletében meghatározott összeg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapítása tekintetében nem vehető figyelembe, mivel az alapján az adósnak - az ítélet jogerejének hiányában - fizetési kötelezettsége még nem keletkezett. A
- sorszám alatt beszerzett, SZ.ZS. könyvszakértő által készített szakértői vélemény
- oldal második bekezdése is azt tartalmazza, hogy a Számv.tv.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes javára megítélt követelést az adós számviteli nyilvántartásában az ítélet jogerőre emelkedésének a napjával kell beállítani. A másodfokú bíróság ítélete
- május
- napján keltezett, az adós könyvviteli nyilvántartásában ezért a felperes követelését először a
- évi éves beszámolójában kellett volna szerepeltetni. Az adós
- évi éves beszámolója szerint (7/F/1/3.),
- december
- napján az adós pénzeszköze 211 000 Ft volt, míg a rövid lejáratú kötelezettségei 180 000 Ft-ot tettek ki, ezért a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete ekkor még nem volt megállapítható. Azt követően azonban, hogy a felperes követelése a jogerős ítéletben meghatározott határidő lejártát követően
- májusában esedékessé vált, az egyéb adatokat is figyelembe véve már megállapítható, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Ezt a tényt egyebekben az alperes személyes nyilatkozatával is megerősítette (
- jegyzőkönyv
- oldal), amelyben elismerte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésekor már látható volt, hogy az adós nem fogja tudni ezt a tartozást megfizetni. Az ítélőtábla megállapítása szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját követően végzett alperesi tevékenységek (az osztalékelőleg, illetve a KFT. részére vállalkozói díj kifizetése) olyan magatartások voltak, amelyeket az elsőfokú bíróság helyesen minősített a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése szerinti felelősség megállapításának alapjául szolgáló tevékenységeknek. Az elsőfokú bíróság azt is részletesen kifejtette, hogy ezek a tevékenységek miért nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szolgálták, az ítélőtábla pedig egyetért ezekkel az indokokkal, ezért szükségtelennek tartja azok megismétlését. Kiemeli az ítélőtábla, hogy a KFT. részére a CÉG cég által visszafizetett előleg olyan időpontban került kifizetésre, amikor az adóssal szemben már a felperes, illetve az állami adóhatóság is végrehajtási eljárást kezdeményezett, valamint a KFT. és az adós között
- augusztus
- napján megkötött vállalkozási szerződés alapján a vállalkozói díj megfizetése még nem is vált esedékessé (
- sorszám alatti iratok). Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően tette a peres eljárás anyagává SZ.ZS. szakértő által a büntetőeljárásban készített igazságügyi szakértői véleményt. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróságnak a szakvélemény felhasználhatóságával kapcsolatos megállapításával, az ugyanis megfelel a más eljárásban beszerzett szakértői vélemény bizonyítékként való figyelembevétele tárgyában kialakult bírósági gyakorlatnak. Ez ugyanis kialakította azokat a követelményeket, amelyek teljesülése esetén elismeri a más eljárásban beszerzett szakvélemények perbeli felhasználhatóságát. Ezeknek a követelményeknek az elsőfokú bíróság az eljárása során eleget (is) tett, a szakértői vélemény azonos szakkérdés eldöntésére vonatkozott, azt a bíróság a tárgyalás anyagává tette, a felek megismerhették, kérdéseket tehettek fel a szakértőnek (BDT2006.1483.). A peres eljárásban az elsőfokú bíróság meg is hallgatta SZ.ZS. szakértőt (
- jegyzőkönyv 2-
- oldal), aki a büntetőeljárásban készített szakértői véleményével kapcsolatos
- sorszám alatti alperesi észrevételekre is érdemben nyilatkozott. A bíróságok számára a Pp.
- §-ának
(3)bekezdésében előírt ésszerű határidőn belül történő befejezés követelményével lenne alapvetően ellentétes egy olyan joggyakorlat, ha az azonos tényállás mellett, de más eljárásban beszerzett szakértői vélemény a perben szakvéleményként nem lenne felhasználható az egyéb eljárási szabályok betartása mellett. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy a szakértői vélemény aggálymentes, a per egyéb adataival összhangban álló megállapításokat tartalmaz, azok a logikai ellentmondások, melyekre az alperes hivatkozott, nem lelhetők fel benne, az alperes pedig további szakértői bizonyítást nem indítványozott. Mindezek alapján az ítélőtábla - az indokolásbeli pontosítással - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes számára a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból eredő perköltsége megfizetésére, melynek összegét a Pp. 79. §-ának
(1)bekezdése alapján hivatalból határozta meg „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(3)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §-ai alapján. Az ítélőtábla figyelemmel volt a Kúria 1/
- Polgári jogegységi határozatában foglaltakra is, amely szerint a megállapítási per meg nem határozható pertárgy értékűnek minősül. A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán az alperes köteles az állam által előlegezett és „Az illetékekről" szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §-a
(3)bekezdésének c) pontja és 46. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapított illeték megfizetésére az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -