Bf.741/2015/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(8)bekezdés), és rongálás vétségében (Btk. 371. §

(1),

(2)bekezdés), ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a vádlott büntetése 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljárt bíróság ítélete ellen I. r. vádlott védője 3 napon belül elsőként felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett. Az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott határidőben a törvényszék ítéletét valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette. Nem élt jogorvoslattal a vádlottak egyike sem, így a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott sem, akinek részére az elsőfokú bíróság ítélete kézbesítéssel került közlésre. Az első fokú eljárásban II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., IX. r. és X. r. vádlottak vonatkozásában az első fokú eljárásban jogerőre emelkedett. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a védő fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján a Be.

1. §-a szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. A nyilvános ülésen a védő fellebbezését és annak irányait fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség a nyilvános ülésen nem kívánt részt venni. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, így a másodfokú eljárásban a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában irányadónak tekintendő. Törvényesen vont következtetést e vádlott bűnösségére a törvényszék, és helyes cselekményének jogi minősítése is. A védelem elsősorban azt vitatta, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy II. r. vádlottnak I. r. vádlott okozta a közvetlenül életveszélyesnek minősülő sérülést. A védelem álláspontja szerint e vádlott csupán garázda jellegű bűncselekményben vett részt. A védelem álláspontját az igazságügyi orvosszakértőnek a

1. március
2. napján tartott nyilvános tárgyaláson tett nyilatkozatára is alapozta, így álláspontja szerint összességében nem állapítható meg egyértelműen, hogy sérülését milyen ütés, kinek az ütése okozta, illetve, ha elesés következtében alakult ki miért esett el a sértett. A törvényszék ítélete
3. oldal
4. bekezdésében rögzítette I. r. vádlott által II. r. vádlott bántalmazását, és a
5. oldal 1-
6. bekezdéseiben az elszenvedett sérülést. A törvényszék a
7. oldal
8. bekezdésében az alábbiakat állapította meg: A vádlottak vallomásai kapcsán megjegyzendő, hogy azok kifejezetten ténybeli, részbeni beismerésben nyilvánultak meg, de ezen vallomások nem csupán az ellentétes csoport tagjainak vallomásával, hanem egymással is adott esetben ellentétben álltak. Az ellentétek feloldása kapcsán utalt arra, hogy egyrészt a nyomozati eljárásban, másrészt a bírósági eljárás során is kifejezetten csekély mértékben vezetett eredményre. Ugyanakkor azonban a törvényszék indokolási kötelezettségét teljesítve részletesen számot adott a vallomások értékeléséről, így konkrétan minden vallomást értékelési körébe vont, és a vádlott terhére azokat a vallomásokat, és egyéb bizonyítékokat értékelte, amelyek egyöntetűen abba az irányba mutattak, hogy II. r. vádlottat a hidraulika csővel I. r. vádlott bántalmazta. Az első fokon eljárt bíróság részletesen foglalkozott az igazságügyi orvosszakértői bizonyítással, így az alapszakértői vélemény kiegészítésre került, és az igazságügyi orvosszakértő az első fokon eljárásban a tárgyaláson is nyilatkozott sérüléseinek keletkezését illetően. Mindezek alapján az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az első fokon eljárt bíróság törvénysértés nélkül vont következtetést e vádlott bűnösségére az életveszélyt okozó testi sértés bűncselekménye vonatkozásában, és ennek meggyőző indokát adta. A rongálás vétségének elkövetését a védelem sem vitatta. A törvényszék foglalkozott a jogos védelem kérdéskörével is, azonban e körben ésszerű érveléssel vetette el a jogos védelemre történő hivatkozást. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a fellebbezéssel érintett vádlott védőjének a felmentést célzó jogorvoslata a mérlegeléssel megállapított tényállást támadja, tekintettel azonban a megalapozott tényállásra a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban törvényes lehetőség nincs, így a védői érvelés eredményre nem vezethetett, figyelemmel a Be.
9. §

(1)bekezdésére. Az első fokon eljárt bíróság nem tévedett, amikor a Btk.

1. §-ának vizsgálatakor a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazásáról döntött, és ezt kellően indokolta is. A büntetés kiszabása körében az alanyi és a tárgyi bűnösségi körülményeket kellő körültekintéssel feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla a védőnek a büntetés lényeges enyhítését célzó jogorvoslatát sem találta alaposnak tekintettel arra, hogy a fellebbezéssel érintett vádlott terhére megállapítható nyomatékos súlyosító körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által a törvényi minimumot néhány hónappal meghaladó szabadságvesztés büntetés eltúlzottnak nem tekinthető, annak enyhítésére nem kerülhetett sor. Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét annak egyéb járulékos rendelkezéseit is törvényesnek találva helyes indokai alapján a Be.
2. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Bakó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék 15.Fk.1811/2014/
3. számú ítélete I. r. vádlott tekintetében az ítélőtábla jelen határozatával
4. február
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
6. február
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó