Bf.740/2015/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésében írtak értelmében. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást az eljárási szabályokat betartva folytatta le. Beszerezte a büntető ügy eldöntéséhez szükséges és releváns bizonyítékokat, nagy hangsúlyt fektetve az ügy minden részletének a vizsgálatára. Az így rendelkezésére álló bizonyítékokat külön-külön és azokat egymással is összevetve értékelte, indokolási kötelezettségét a kellő mértékben teljesítette. E körben részletesen foglalkozott a vádlott nem mindenben következetes védekezésével, valamint T1 tanú terhelő vallomásával. Elfogadta a becsatolt telefonbeszélgetésről készült hangfelvételt, amelynek tartalmát maga a vádlott sem vitatta, ahogy azt sem, hogy az ő hangja hallható azon. E bizonyíték a törvényszék által idézetten túli részeiben szintén alátámasztja. T1 tanú elfogadott vallomását. A tényállás megalapozott. Elírás következtében csupán ... község neve helyesbítendő, valamint a konzorcium vezetője helyesen ... (3. oldal 3. bekezdés). Ekként helyes az indokolásban a 4. oldalon a 3. bekezdés 2. sora és az 5. oldalon az utolsó bekezdés utolsó előtti sora. A Be. 351. §-ának

(1)bekezdése alapján a törvényszék által rögzített tényállás a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében írtak ellentmondásban állnak ugyanazon oldal
3. bekezdésében rögzítettekkel, ezért az ítélőtábla az indokolást e körben úgy helyesbíti, hogy a vádlottnak nem volt a bűnösségre is teljeskörűen kiterjedő beismerő vallomása, bár a felelősségét az ügyben az eljárás előrehaladtával már nem vitatta. A törvényszék a tényállás alapján okszerű következtetést vont le avádlott bűnösségére és törvényes az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is. Feltárásra kerültek a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülmények, amelyeket csupán annyiban kell pontosítani, hogy a vádlott részbeni beismerő vallomása értékelendő enyhítő körülményként. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék túlzott jelentőséget tulajdonított az előbbi enyhítő körülmény mellett az időmúlásnak és a vádlott közösség érdekében tett kétségtelenül pozitív tevékenységének. Ugyanakkor nem értékelte a kellő mértékben az ilyen jellegű korrupciós bűncselekmények országszerte kiemelkedő elszaporodottságát, valamint a cselekmény folytatólagos elkövetését, továbbá a törvényi tényállásban nevesített, s az általa megvalósított konkrét elkövetési magatartást. Mindezek miatt a másodfokú bíróság a kiszabott minimum tartamú szabadságvesztés mértékét 1 évvel súlyosította, mivel álláspontja az, hogy ez áll arányban az általa elkövetett bűncselekmény nagy tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, nem utolsó sorban a vádlott társadalomra veszélyességének fokával. Az ítélőtábla azonosul az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése esetén az ítélet teljesen alkalmatlan lenne a generál preventív hatás - amelynek prioritása van a jelen ügyben - elérésére, ugyanakkor a 3 évre súlyosított szabadságvesztés büntetés esetében ez a törvény erejénél fogva kizárt. Helyes és törvényes a pénzbüntetés kiszabása, figyelemmel a Btk.
4. §-ának

(2)bekezdésében írtakra, értékelve a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyait is. A vádlott által elkövetett korrupciós bűncselekmény következtében a közügyektől eltiltás, mint mellékbüntetés kiszabására törvényesen került sor, annak mértékével egyetért az ítélőtábla. Ennek jogszabályi alapját is megjelöli - minthogy azt a törvényszék elmulasztotta -, s felhívja a Btk. 61-

1. §-ait. A törvényszék egyéb rendelkezései is helyesek, megfelelnek az anyagi jog szabályainak, ezért megváltoztatásukra nem volt szükség. A Btk.
2. §-ának alkalmazásával kapcsolatban sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy értékelte, hogy az elbírálás idején hatályban lévő büntető törvény alkalmazása biztosít kedvezőbb elbírálást a vádlott esetében, az e körben kifejtettek helytállóak. Az ítélőtábla maradéktalanul osztotta a törvényszék jogi álláspontját, amikor úgy rendelkezett, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ezt a vádlott közösségért végzett munkája, továbbá a jelentős időmúlás indokolta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
3. §-ának

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. Debrecen,

1. évi január hó
2. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 6.B.520/2014/
3. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtandó. Debrecen,
4. évi január hó
5. napján . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.