Pf.20057/2015/12 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.057/2015/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kohlmann Katalin ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Kretzer Gábor ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
2. február
3. napján kelt 5.P.21.238/2014/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az I. és III. rendű alpereseknek, mint együttes jogosultaknak tizenöt napon belül 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás szerint az I. rendű alperes sütőipari vállalkozó, a permegszüntetéssel érintett II. rendű alperessel, E Lval több céget működtettek együtt hol tulajdonosként, hol ügyvezetőként. Az I. rendű alperes érdekeltségéhez tartozó cégek a felperesi pénzintézettel több hitelszerződést kötöttek,
6. február
7. napján XX-000000 számon 20.000.000 forint összegű többdevizás, XXX-000000 számon 110.000.000 forint összegű középlejáratú euró hitelszerződést, illetve
8. augusztus
9. napján YY-000000 számon 140.000.000 forint összegű folyószámla hitelszerződést, melyek biztosítékául egyebek mellett az ügyvezetők, az I. és II. rendű alperesek egyidejű készfizető kezességvállalása szolgált.Többszöri cégnévváltoztatás, illetve átalakulás után a főkötelezett adós a B Kft. f.a. társaság volt. Az adós a fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes
10. március
11. napján fizetési felszólításokat küldött mind az adós, mind pedig a kezesek részére, a B Kft. felszámolási eljárásában a
12. május
13. napján fennálló, a többdevizás hitelszerződésből 14.857.164 forint, a XXX-000000 számú hitelszerződésből 68.108 euró, a ZZ-000000 számú folyószámla hitelszerződésből 146.061.778,54 forint hitelezői igényét a felszámolónak határidőn belül bejelentette. A XXX-000000 számú hitelszerződés biztosítására vállalt készfizető kezesség alapján az I. rendű alperessel szemben dr. D Cs z közjegyző 63.704,26 euró lejárt tőketartozás és ennek járulékai iránt a közjegyzői okiratot
14. december
15. napján látta el végrehajtási záradékkal. A XX-
16. számú többdevizás hitelszerződés biztosítására vállalt készfizető kezességből eredő kötelezettséget ugyanezen közjegyző 13.142.857 forint és ennek járulékai vonatkozásában ugyancsak
17. december
18. napján záradékolta, végül a YY-
19. számú folyószámla hitelszerződés kapcsán az I. rendű alperessel szemben 132.879.579 forint és járulékai vonatkozásában
20. december
21. napján állította ki a közjegyző a végrehajtási záradékot. Az I. rendű alperes és házastársa, a III. rendű alperes egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonában állt a Gy belterület ../1 helyrajzi számú lakóház, udvar, hétvégi ház megnevezésű ingatlan, amit
22. évben átruháztak a C Zrt-re. A vételárat az eladó I. és III. rendű alperesek nem kapták kézhez, hanem azt betörlesztették az akkor még A Kft. megnevezésű adós felperes felé fennálló, fentiekben részletezett tartozásába. Az I. és III. rendű alperesek, mint lízingbevevők a C Zrt-től lízingbe vették ugyanezt az ingatlant
23. szeptember
24. napján, a lízingtárgy teljes vételárát 168.652,87 CHF-ben határozták meg, ami 24.200.000 forintnak felelt meg. A ... számú pénzügyi lízingszerződés vevőállítási jogot nem tartalmazott, az ÁSZF III.
25. pontja úgy rendelkezett, hogy a lízingbevevő, amennyiben a lízingszerződés alapján fennálló valamennyi fizetési és egyéb szerződéses kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a lízingszerződésben meghatározott futamidő végén megszerzi az ingatlan tulajdonjogát. A lízingbevevő I. és III. rendű alperesek közjegyző előtt a valamennyi szerződő fél által aláírt lízingszerződéstől eltérő szövegezésű egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek, mely egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat tartalmazott a vevőállítási jogra vonatkozó kitételt. Az I. és III. rendű alperesek házasságát a Ki Városi Bíróság a
26. július
27. napján jogerőre emelkedett 7.P.20.473/2011/
28. számú ítéletével felbontotta. A végtörlesztésről szóló
29. évi CXXX. törvény alapján az I. és III. rendű alperesek a svájci frankban fennálló lízingdíj-fizetési kötelezettségüktől végtörlesztéssel kívántak szabadulni. A szándékuk az volt, hogy a teljes tulajdoni illetőség tekintetében, az I. rendű alperes által lízingelt hányadra is vevőként a III. rendű alperes kerüljön megjelölésre. A végtörlesztés összegét
30. január
31. napján 23.250.870 forint összegben a III. rendű alperes biztosította. A III. rendű alperes a végtörlesztést abban bízva teljesítette, hogy a felperes az ingatlant melynek ellenértékével a tartozás egy ízben már csökkent - a kezesi kötelezettség fedezeti köréből kiengedi. A végtörlesztés kérdésében a C Kft. a felperessel felvette a kapcsolatot, a felperes azonban az irányadó eljárásrendjének megfelelő módon olyan döntést, miszerint a lízingelt ingatlanon bekövetkező adósi tulajdonszerzés esetén az ingatlant nem vonja végrehajtás alá, nem hozott. Az I. és a III. rendű alperesek között
32. február
33. napján adásvételi szerződés jött létre, melyben az I. rendű alperes, mint eladó a Gy ../1 helyrajzi számú, Gy, H utca
34. szám alatti ingatlanból a lízingszerződés lezárásával megszerzendő ½ tulajdoni hányadát a a III. rendű alperesre, mint vevőre átruházta. Az adásvételi szerződésben a felek rögzítették, hogy a végtörlesztéshez szükséges 23.250.870 forintot a vevő bocsátotta rendelkezésre közvetlen pénzintézeti átutalás formájában. A végtörlesztést megelőzően közöttük létrejött megállapodás, előszerződés szerint a lízingszerződés végtörlesztéssel történő lezárása eredményeként az ingatlan ½ tulajdoni hányadát megszerző eladó I. rendű alperes a tulajdoni illetőségét átruházza a vevő III. rendű alperesre azzal, hogy a végtörlesztéshez felhasznált és a vevő által biztosított összeget a vételárba beszámítják, a 12.500.000 forint vételár teljes és hiánytalan kiegyenlítéseként a végtörlesztés során megfizetett 23.250.870 forintból 12.500.000 forintot a vételár megfizetéseként fogadnak el. A felek az adásvételi szerződésben kitértek arra is, hogy az ingatlan tulajdoni lapján széljegyként feltüntetésre kerültek a felperes javára végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmek, melyek jogkövetkezményeivel tisztában vannak. Rögzítették, hogy a vevő az adásvétel tárgyát képező ingatlanban lakik, így birtokbaadásról rendelkezni nem kell. A felperes, mint végrehajtást kérő által indított, V E önálló bírósági végrehajtó által az I. rendű alperes ellen 71.V.1515/11 számon foganatosított végrehajtás érdemben eredményre nem vezetett. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és III. rendű alperesek által a Gy ../1 helyrajzi számú ingatlanra megkötött adásvételi szerződés fedezetelvonó jellegét és a felperessel szembeni hatálytalanságát állapítsa meg és kötelezze a III. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes az átruházott ingatlanilletőség vonatkozásában az I. rendű alperessel szemben 60.783.518 forint erejéig fennálló követelését bírósági végrehajtás útján kielégítse. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest kötelezte az I. és III. rendű alperesek részére 1.057.500 forint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában ismertette az I. rendű alperes készfizető kezesi kötelezettségvállalását, az ennek alapján ellene indult végrehajtást és azt rögzítette, hogy a felperes felé fennálló tartozás teljesítése érdekében az I. és III. rendű alperesek az ingatlanukat a felperes részére adták el és a felperessel kötöttek pénzügyi ingatlanszerződést (indokolás
35. oldal
36. bekezdés). A lízingszerződés kapcsán az ítélet tartalmazza, hogy az alperesek tudomásul vették a lízingbeadó képviselője, G B által adott azon tájékoztatást, hogy a lízingbevevőn kívül más személy vevőként állítására nincs mód, holott ezt a közokiratba foglalt lízingszerződés
37. pontja, valamint az általános szerződési feltétel is tartalmazta. Tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperestől ígéretet kaptak az alperesek arra, hogy amennyiben végtörlesztenek, úgy ezt az ingatlant a felperes kiengedi a fedezetek köréből. Utalt arra, hogy a perben támadott adásvételi szerződésben a felek rögzítették, hogy a felperes javára a végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelem széljegyen van, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a szerződő felek az I. rendű alperes ellen megindított végrehajtási eljárásról tudomást nem szereztek. Rögzítette, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az I. és III. rendű alperesek között 2012 februárjában megkötött adásvételi szerződés létrejöttekor az I. és III. rendű alperes rosszhiszemű volt, vagy a III. rendű alperesre nézve ingyenes előny származott. Álláspontja szerint a felperesnek kétséget kizáró módon egyik vagylagos feltétel fennállását sem sikerült bizonyítania. A III. rendű alperes a végtörlesztéshez szükséges összeget igazoltan átutalta a felperesnek. Az a körülmény, hogy az E Kft. adta a részére ezt az összeget kölcsön, az ingyenességet kizárja, a kölcsön ugyanis nem ajándék, azt vissza kell fizetni, ami a III. rendű alperest terheli. Az alperesek rosszhiszeműsége sem nyert bizonyítást. A lízingszerződésből eredően a lízingbevevőket teljesítés esetén megillette volna a vevőállítás joga. Egyértelműen a felperes félretájékoztatása miatt estek el ettől a lehetőségtől, holott ez esetben az ingatlan egyáltalán nem került volna az I. rendű alperes nevére és a végrehajtás alapjául sem szolgálhatott volna. Az elsőfokú bíróság az alperesek azon megállapításával értett egyet, hogy ha nem lett volna megállapodás, nem végtörlesztettek volna, mert nem lett volna semmi értelme. A felperes alkalmazottainak tanúvallomásából azt emelte ki az elsőfokú bíróság, a felperes gyakorlatában előfordul, hogy valamely vagyontárgyat kiengednek a fedezet köréből. A felperes a perben sokat „bizonygatta", hogy a felperes és a C Zrt. elkülönült jogalany és a két cég között nincs információáramlás, az elsőfokú bíróság szerint azonban a tanúvallomások ezt cáfolták; a két cég alkalmazottai a jó együttműködés és a minél jobb információáramlás érdekében mind a két cégnél munkaviszonyban állnak. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy amikor az alperesek a C Zrt-nél a végtörlesztés iránt érdeklődtek, G B a felperesnél munkaviszonyban álló dr. B S T segítségét kérte. A végrehajtó által készített hivatalos feljegyzés tartalmából kitűnik, hogy a felperesnek tudomása volt a végtörlesztésről; az adósokat szándékosan félretájékoztatták, hogy a nevükre visszakerült ingatlanra a felperes végrehajtást kérhessen. Mivel az alperesek a bankkal megállapodásra törekedtek és nem titkolták végtörlesztési, majd átruházási szándékukat, ezért egyértelműnek látta az elsőfokú bíróság, hogy az alpereseket a fedezetelvonásra irányuló szándék nem vezette, az 1/
38. (VI.15.) PK vélemény alapján pedig ilyen szándék hiányában a szerződés nem minősülhet fedezetelvonónak. Az alperesek szándéka az adásvételi szerződés megkötésekor nem a titkos, hanem az engedélyezett fedezetelvonásra irányult. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítására irányult. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének adjon helyt. Az eljárásjogi kérdések kapcsán kifogásolta, hogy a
39. február
40. napján tartott,
41. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített tárgyaláson a felperesi jogi képviselő személyesen vett részt, a tárgyalás berekesztését azonban nem észlelte, csak a tárgyalás elhalasztására irányuló végzést jegyezte fel. A felperes
42. február
43. napján kelt beadványában jelezte, hogy a III. rendű alperes az ingatlant átruházta, e lényeges körülmény miatt a tárgyalás újbóli megnyitásának lett volna helye, különös figyelemmel arra is, hogy a III. rendű alperesnek a jóhiszemű joggyakorlás követelményei alapján kötelezettsége lett volna a per során bejelenteni a tulajdonosváltozást. A bekövetkezett tulajdonosváltozás a kereseti kérelem kényszerű és szükségszerű kiterjesztését eredményezi. Kiemelte továbbá, hogy a jó- vagy rosszhiszeműség vizsgálata mindenképp szükséges, ennek körében indítványozta a III. rendű alperes személyes meghallgatását, amire azonban az elsőfokú eljárásban nem került sor. A meghallgatás elmaradásának indokát az elsőfokú bíróság nem jelölte, ami olyan súlyos eljárási hiba, mely alapján az eljárás megismétlése szükséges. Támadta a felperes a bíróság által megállapított tényállást is. Az alperesek azon szándékára vonatkozó megállapítást, hogy a teljes tulajdoni illetőségre vevőként a III. rendű alperest kívánták állítani, megalapozatlannak tartotta, mert azt az I. rendű alperes személyes előadásán kívül semmi nem támasztotta alá. Azt sem lehetett tényként megállapítani, hogy G B ezt a szándékot elutasította volna. A vevőállítás jogával a szerződés rendelkezései szerint meghatározott alaki feltételek mellett élhettek volna az alperesek, azonban ilyen kérelmet nem intéztek a lízingbeadóhoz. Az a megállapítás sem igazolt, hogy az alperesek a felperessel eredményesen tárgyaltak annak érdekében, hogy amennyiben végtörlesztenek, a bank kiengedi a fedezeti körből az ingatlant; B T és A B tanúk vallomásából csak kiragadott részletekre hivatkozott, holott a tanúk egybehangzó nyilatkozata szerint a fedezetkiengedéseket minden esetben írásos folyamatnak és az arra jogosultak döntésének kell megelőznie. B T tanú elmondta, hogy a fedezetkiengedéshez szükség volt írásos megkeresésre, illetve bizottsági döntésre, az alperesek azonban semmilyen írásos dokumentációt nem tudtak bemutatni. A tanú kifejezetten úgy nyilatkozott, nem tud arról, hogy kiengedték volna a fedezeti ingatlant, ő a bank képviseletében nem beszélhet össze a C Zrt. képviselőjével. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg tényként, hogy a végtörlesztésre és az ingatlan átruházására is azt követően került sor, hogy a felperes azt kiengedte a fedezetből. A fedezetkiengedés igazolása az alpereseket terhelte volna, ennek kapcsán egyetlen személyes előadás áll rendelkezésre az I. rendű alperes részéről, amivel bizonyítási kötelezettségüket az alperesek nyilvánvalóan nem teljesítették. Az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy ha nem lett volna a fedezet kiengedésére irányuló megállapodás, akkor nem végtörlesztettek volna, feltételezéseken és fikción alapul, fordított logika alkalmazását jelenti. Kifogásolta a felperes azt az ítéleti megállapítást is, hogy az alperesek az adásvételi szerződés megkötésekor nem szereztek tudomást a végrehajtásról, holott a szerződés
44. pontjában a széljegyzett végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmet rögzítették. Tévesnek minősítette a bíróság azon következtetését is, hogy az alperesek azért nem voltak rosszhiszeműek, mert nem titkolták végtörlesztési és átruházási szándékukat, minek folytán őket fedezetelvonásra irányuló szándék nem vezette. Az 1/
45. PK vélemény
46. pontja szerint a rosszhiszeműség akkor állapítható meg, ha a szerző fél tudott a kötelezettségről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják. Az a tény, hogy a szerződésben már ismert volt a végrehajtási eljárás megindítása, végül a végrehajtást a tulajdonosváltozás miatt nem lehetett bejegyeztetni, abba az irányba mutat, hogy a felek az ingatlant a felperesi követelés kielégítési köréből el kívánták vonni. A bíróságnak értékelnie kellett volna azt a jelentős tényt is, hogy a III. rendű alperes elajándékozta a peres eljárás megindítását követően az ingatlant. A III. rendű alperes korábbi nyilatkozatai szerint a végtörlesztéshez használt pénzügyi források saját forrásai voltak, amely nyilatkozatát később a III. rendű alperes módosította. Az, hogy a III. rendű alperes kölcsönből jutott végül az ingatlan tulajdonjogához, szintén a fedezetelvonási szándékot igazolja, a kölcsön visszafizetésre nem került, a III. rendű alperes a mai napig ingyenesen jutott az ingatlanhoz. A bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes részéről volt tapasztalható rosszhiszeműség, amennyiben a C Zrt-vel előre egyeztetett szándékos félretájékoztatásra alapozva várta volna be a végtörlesztéssel történő tulajdonjog változást a felperes. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, illetve pontatlan megállapításokat tartalmazott, ezért azt a másodfokú bíróság több vonatkozásban helyesbítette. Téves az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy az I. és a III. rendű alperesek a felperes részére adták el az ingatlanukat és a felperessel kötöttek
47. szeptember
48. napján pénzügyi lízingszerződést; ezzel szemben az ingatlan vevője és egyúttal lízingbe adója nem a felperes, hanem a C Zrt. volt, amire egyébként más helyen az elsőfokú ítélet is utalást tartalmaz. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. és III. rendű alpereseket a közokiratba foglalt lízingszerződés alapján a vevőállítási jog megillette. Ezzel szemben csak azt lehetett a peres iratok és a felperesi jogi képviselő által a másodfokú tárgyaláson bemutatott közokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat alapján megállapítani, hogy a lízingszerződés megkötése során a vevőállítás lehetősége felmerülhetett, miután a közjegyző előtt az alperesek által tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat erre vonatkozó kitételt tartalmaz. Az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatra azonban a kötelezettek jogot nem alapíthatnak; mivel pedig a peres iratok közé csatolt, valamennyi fél által aláírt szerződés (ideértve annak általános feltételeit is) a lízingbevevőket vevőállításra nem jogosítja fel, így a lízing jogviszonynak e jogosultság a rendelkezésre álló adatok alapján nem vált a részévé. Az I. rendű alperes előadásán kívül egyéb adalék, melyből a G Btól származó tájékoztatás tartalmára következtetni lehetett volna, nem volt, mivel G B tanút az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg. A szabályszerűen idézett G B a távolmaradását kimentette, ismételt idézésére azonban ismeretlen okból nem került sor. Nem volt tényszerű következtetési alap arra nézve sem, hogy az I. és III. rendű alperesek a felperestől ígéretet kaptak az ingatlan fedezeti körből történő kiengedésére; helytállóan hivatkozott a fellebbezésében a felperes arra, hogy a tanúként meghallgatott felperesi alkalmazottak eljárásrendre és döntési jogosultra vonatkozó vallomásaiból inkább ennek ellenkezőjére lehet következtetni. Ebben a körben csupán annyi állapítható meg, hogy a felperes és a C Zrt. között bizonyos együttműködés volt a végtörlesztés kérdésében, mivel B T tanú vallomása tartalmazza, hogy G B a C Zrt. részéről kereste őt az I. és III. rendű alperesek ügyével kapcsolatban. Téves az az elsőfokú bírósági indokolásba foglalt megállapítás is, hogy az I. rendű alperes ellen megindított végrehajtási eljárásról az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződő felek tudomást nem szereztek, mivel ez nyilvánvalóan logikai ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a szerződésben a végrehajtási jog széljegyzését rögzítették. A tényállás jelentős korrekciója ellenére a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésének érdemével és nem látott lehetőséget sem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, sem annak megváltoztatására. Nem követett el súlyos eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság azzal, hogy a III. rendű alperes személyes meghallgatását nem foganatosította. A bíróság ugyanis a peres fél azon döntését, hogy a tárgyaláson nem jelenik meg, közvetlenül nem szankcionálhatja, a távolmaradó féllel szemben kényszerintézkedést nem alkalmazhat; a Pp. 206.§