← Magyarország

Gf.40052/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.052/2008/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Rozgonyi, Nyalka, Gonda Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Miksné dr. Szökrényes Erzsébet (jogi képviselő címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
  2. november
  3. napján kelt, 11.G.40.075/2007/
  4. számú ítélete ellen a felperes fellebbezése folytán - a
  5. március
  6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 80.000 (Nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság
  7. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 480.000 forint perköltséget. Ítéletét az alábbiakkal indokolta: A felperes korábbi elnevezése A Rt. volt; az alperes
  8. március
  9. napjától felszámolás alatt áll, felszámolója a T Kft. A M Sz. „f.a." és kirendelt felszámolója, az alperes között
  10. január 2-án kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján az alperesnek mint adósnak a M Sz. „f.a." mint hitelező kölcsönt nyújtott. A szerződést mindkét fél képviseletében Z. J. írta alá, aki a M Sz. „f.a." felszámolóbiztosa és egyben az alperes képviselője volt. A szerződés előzményként tartalmazza, hogy az alperes a szerződést megelőző években fedezethiány miatt 16.805.000 forint megítélt felszámolói díjat nem kapott meg; a Pénzügyminisztériumtól igényelte annak az állami költségvetés terhére történő megtérítését. A szerződés alapján a hitelező a szerződéskötés napján 15.700.000 forint kölcsönt nyújtott az alperes részére, amelynek átvételét a szerződés aláírásával igazolta. Az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönt a közbenső mérleg jóváhagyására vonatkozó végzés jogerőre emelkedésének időpontjában, de legkésőbb a felszámolási eljárás befejezéséig visszafizeti. Az ügyleti kamat feltételeit a szerződés
  11. pontja szabályozta. A felek a kölcsön „biztosítása" céljából abban állapodtak meg, hogy amennyiben az alperes (adós) nem tudja visszafizetni a kölcsönt az esedékesség időpontjában, akkor az A-tól az alperes .... számú felelősségbiztosítása alapján a jogosultak kérhetik a kölcsön összegének megtérítését. Jelen per alperese mint felperes a felperessel (mint alperessel) szemben a felelősségbiztosítási szerződés teljesítése iránt indított pert, amelyben a Fővárosi Bíróság a 6.G.40.175/2003/
  12. számú ítéletével kötelezte a biztosítót (ott alperest), hogy fizessen meg a beavatkozónak 7.500.000 forint tőkét és annak késedelmi kamatát, egyebekben a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.725/2005/
  13. számú másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Végül, a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VIII.20.964/2006/
  14. számú felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. Ítélete indokolásában a Legfelsőbb Bíróság megállapította: a peres felek
  15. február 6-án felelősségbiztosítási szerződést kötöttek, melyben az alperes azoknak a károknak a kockázatát vállalta át, amelyeket a felszámolási tevékenységgel foglalkozó felperes felszámolói minőségében, a felszámolásban résztvevő személyeknek okoz. A felperes ügyvezetője mint a M Ksz. felszámolójának vezető tisztségviselője a kisszövetkezet bankszámlájáról
  16. november
  17. és
  18. november
  19. között 18 alkalommal, összesen 15.700.000 forintot utalt át a felperes bankszámlájára.
  20. január 2-án a felperes ügyvezetője - a felperes és egyben a felszámolás alatt álló cég képviselőjeként kölcsönszerződést készített, amely szerint a felperes 15.700.000 forint kölcsönt vett fel a kisszövetkezettől. A felperes felszólította az alperest, hogy a felelősségbiztosítási szerződés alapján a fenti összeget fizesse meg. A felperest a kisszövetkezet elleni felszámolási eljárásban a bíróság
  21. november 20-án kelt végzésével a 15.700.000 forint visszafizetésére kötelezte. A Fővárosi Bíróság a kisszövetkezet felszámolását
  22. december 14-én befejezte, a felperessel szembeni követelést a felperesi beavatkozóra engedményezte. Az indokolás tartalmazza, hogy az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette: a kölcsönügylet nyilvánvalóan semmisnek tekintendő, ezért ahhoz biztosítási jogviszony sem járulhat. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a felperes károkozó magatartása azzal a 18 alkalommal, összesen 15.700.000 forint összegben történt pénzátutalással valósult meg, amellyel a felperes felszámolói minőségében jogellenesen a felszámolás alatt álló kisszövetkezet bankszámlájáról a saját bankszámlájára utalta át a kisszövetkezet pénzét. E magatartás-sorozattal a károkozás befejeződött. A kölcsönszerződés ezt követő elkészítése, majd a visszafizetés megtagadása már a károsult vagyonában további csökkenést [Ptk. 355.

(4)bekezdés] nem eredményezett. Az alperes téves indokkal hivatkozott a kölcsönszerződés semmiségére a szakmai felelősségbiztosítási szerződési feltételek (FF)
  1. pontjában a biztosítási eseményt meghatározó rendelkezésre is figyelemmel. A Fővárosi Bíróság a M Sz. elleni felszámolás eljárást a 8.Fpk.01-97-002452/
  2. számú végzésével befejezte, a végzés közzétételére a Cégközlöny
  3. március 24-i számában került sor. Az elsőfokú bíróság összefoglalta a felperes keresetét, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint adós és a M Sz. „f.a." mint hitelező között
  4. január 2-án létrejött, 15.700.000 forint összegű kölcsönszerződés jogszabályba ütközik, ezért a Ptk.
  5. §
(2)bekezdése alapján semmis. A kölcsönszerződés azért semmis, mivel több jogszabály rendelkezésébe is beleütközik: a Cstv. 34. §-ába, a 48. §
(3)bekezdésébe és az
  1. §-ába, valamint a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésének rendelkezéseibe, mivel rosszhiszemű álképviseletről van szó. Semmis továbbá a szerződés a biztosítási káresemény tudatos előidézése miatt is, ami a Ptk.
  1. §-ába ütközik. Az alperes tudta ugyanis, hogy a kölcsönszerzésessel kárt okoz, illetve nyilvánvaló az arra irányuló szerződési akarata, hogy a tudatosan előidézett kárt a felperesnél fennálló biztosítása alapján a felperessel téríttesse meg. Kifejtette, a felperes kereshetőségi joga a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésén alapul, amely szerint a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A felperesnek fennáll a per megindítására vonatkozó jogi érdeke, mivel a szerződés semmisségének megállapítása mentesüléséhez vezet: ugyanis, ha a kölcsönszerződés semmis, úgy nincs biztosított jogviszony; a biztosítási fedezet semmis jogügyletre nem terjed ki. Az elsőfokú bíróság rögzítette az alperes érdemi ellenkérelmét is, melyben a kereset elutasítását kérte. Annak indokolásában az alperes előadta: a Ptk. 234. §
(1)bekezdése szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a 6.G.40.175/
  1. számon folyamatban volt eljárásban azonban a jelen per felperese már hivatkozott a szóban forgó szerződés semmiségére, azonban az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította: a szóban forgó szerződés „nem jelentett biztosítási eseményt"; a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesnek nincs kereshetőségi joga, mivel nem áll fenn a jogi érdekeltsége a kölcsönszerződés semmiségének a megállapítására. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes keresete megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem jogosult az általa megjelölt kereseti kérelem előterjesztésére a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint, mivel a jogvita elbírálására irányuló kérelmet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő; s bár a Ptk. 234. §
(1)bekezdése értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, ez azonban nem jelent bárki számára minden további feltétel nélküli keresetindítási jogosultságot is: csak a jogi érdekeltségét bizonyító felperest illeti meg a keresetindítás joga. A felelősségbiztosítási szerződés teljesítése iránt indított perben a felperesi biztosító az eljárás során végig hivatkozott a jelen perben támadott kölcsönszerződés érvénytelenségére, ennek megfelelően a Ptk. 234. §
(1)bekezdésében biztosított jogát abban az eljárásban megfelelően érvényesíthette. Az első fokú ítélet és a Legfelsőbb Bíróság azt helybenhagyó, felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélete megállapította, hogy a felszámolás alatt álló kisszövetkezet pénzének átutalásával a károkozás befejeződött. A kölcsönszerződés ezt követő elkészítése, majd a visszafizetés megtagadása már a károsult vagyonában további csökkenést nem eredményezett. E megállapítások az adott perben annyiban bírnak relevanciával, hogy azokból egyértelmű: a felelősségbiztosítási szerződés teljesítése iránt indított kereset megalapozottsága nem attól függött, hogy a jelen perben támadott kölcsönszerződés érvényes-e, vagy sem. Mivel a kölcsönszerződés érvénytelenségének nem volt jelentősége a másik perben, a biztosító helytállási kötelezettsége elbírálásánál, megállapítható, hogy a perbeli kereset előterjesztésére a felperes nem volt jogosult, mivel nem áll fenn jogi érdekeltsége, amiatt nem tekinthető a vitában érdekelt félnek. Ha a másik perben jelentőséggel bírt volna a kölcsönszerződés érvényessége, akkor sem lenne jogosult a felperes jelen per megindítására, hiszen a szerződés semmiségére abban az eljárásban hivatkozhatott és hivatkozott is a Ptk. 234. §-ának megfelelően, e jogát tehát abban a perben érvényesítette. Az elsőfokú bíróság a perköltség megfizetésére a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint [32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(2),
(6)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes támadta meg fellebbezéssel, elsődlegesen annak megváltoztatását és az alperes, valamint a M Sz. „f.a." között
  1. január 2án létrejött kölcsönszerződés semmisségének megállapítását, másodlagosan - az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt - az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat meghozatalára utasítását kérve. Kérte az alperes kötelezését felmerült perköltsége megfizetésére is. Fellebbezését az alábbiakkal indokolta: A biztosítási esemény a felperes szakmai felelősségbiztosítási szerződési feltételei szerint nem a 15.700.000 forint átutalásával, hanem az azt követő kölcsönszerződés megkötésével, valamint a kölcsön visszafizetésének megtagadásával zárult le, szintén a felelősségbiztosítási szerződési feltételek rendelkezései alapján, a kölcsönszerződés semmissége esetén nincs biztosított jogviszony, a biztosítási fedezet semmis jogügyletre nem terjed ki. Abban az esetben, ha nincs biztosított jogviszony, akkor a biztosítási összeget sem kell megfizetni, azaz a felperes által teljesített biztosítási összeg visszajár. Álláspontja szerint ez megalapozza a felperesnek a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésén, és a Pp.
  1. §án alapuló keresetindítási jogosultságát, perbeli legitimációját. Úgy vélte, a perbeli kölcsönszerződés az
  2. évi XLIX. törvény
  3. §-ába és a
  4. §
(3)bekezdésébe ütközik, ezért a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmis. A felszámoló az adós képviselőjeként eljárva nem jogosult a felszámolás alatt álló társaság vagyonával sajátjaként rendelkezni, különösen nem jogosult arra, hogy a Csődtörvényben meghatározott kielégítési sorrendtől eltérjen, és külön szerződésekkel a felszámolás körébe tartozó vagyont csökkentse. A felszámoló a vagyonfelosztási javaslat, zárómérleg benyújtását követően sem teljesíthet harmadik személyek részére kifizetéseket, különösen nem köthet a felszámolás alatt álló cég törvényes képviselőjeként saját magával olyan szerződést, mellyel az adósnak a bíróság által jóváhagyott zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban feltüntetett vagyonát elvonja. Ezzel a felszámoló a hitelezők kielégítési alapját vonja el, azaz bűncselekményt követ el. A per tárgyát képező kölcsönszerződés is ilyen tárgyú, tartalmú szerződés, ezért jogszabályba ütközik, és emiatt a Ptk. 200. §
(2)bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 221. §
(1)bekezdése értelmében az a személy, aki rosszhiszeműen, jogosulatlanul tesz más nevében jognyilatkozatokat, vagy hatáskörét rosszhiszeműen túllépi, a vele szerződő félnek teljes kártérítéssel tartozik. Rosszhiszemű az a személy, aki tudta, illetve akinek a tőle elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy a szerződések megkötésére nincsen joga. A Csődtörvény
  1. §-a alapján a felszámoló a tevékenysége során az adott helyzetben elvárható gondossággal köteles eljárni, s a kötelezettségeinek megszegésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint teljes kártérítési felelősséggel tartozik. A hatáskörét túllépő alperes szándékossága nyilvánvaló, az ily módon jogszabályba ütközően tett jognyilatkozat semmis. A Ptk.
  2. §-a értelmében a biztosítási káresemény csak jövőbeli esemény lehet, melynek tudatos előidézéséről a szerződő felek előre nem állapodhatnak meg; különösen nem abból a célból, hogy az előre megállapodott és előidézett biztosítási esemény alapján a biztosított a biztosító felé megtérítési igénnyel lépjen fel. Az alperes a kölcsönszerződés „Előzmény"-ében és
  3. pontja alapján azt nyilatkozta, hogy a kölcsönt a saját veszteségei fedezésére veszi fel, amelyet ha nem tud visszafizetni, az ezzel okozott kárt a felperessel fennálló felelősségbiztosítása alapján a felperessel térítteti meg. A megállapodásból egyértelmű: az alperes tudta, a fenti kölcsönszerződéssel kárt okoz, illetve nyilvánvaló, hogy a szerződési akarata arra irányult, hogy a tudatosan előidézett kárt a felperesnél fennálló biztosítása alapján a felperessel téríttesse meg. Mivel a kölcsönszerződés ezzel a fent hivatkozott jogszabályhelybe ütközik, a Ptk.
  4. §
(2)bekezdése alapján ugyancsak semmis. Az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértését a felperes abban látta, hogy jogellenesen mellőzte bizonyítási indítványait, Z. J. tanút nem hallgatta meg, s a Pp. 221. §
(1)bekezdése szerint az ítélet indokolásában nem utalt arra, hogy az indítványozott bizonyítást milyen okból mellőzte. Az elsőfokú bíróság az egész eljárás során nem hozott végzést a felperes által felajánlott bizonyítás mellőzéséről, sőt a Pp. 221. §
(1)bekezdésébe ütköző módon, az első fokú ítélet indokolásában sem utalt arra, hogy a felperes által felajánlott bizonyítást milyen okok miatt mellőzte. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes kötelezését kérte a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján megállapított másodfokú perköltsége megfizetésére. Ellenkérelmét azzal indokolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.20.964/2006/
  1. számú jogerős ítéletében már megállapította: a felszámoló károkozó magatartása a pénzátutalással valósult meg, s e magatartás-sorozattal a károkozás befejeződött. Az ítélet indokolása azt is tartalmazza, hogy a biztosító téves indokokkal hivatkozott a szerződés semmisségére, figyelemmel a szakmai felelősségbiztosítási szerződés
  2. pontjára is. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes nem jogosult az általa megjelölt kereseti kérelem előterjesztésére, mert azt a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján csak a jogvita elbírálásában érdekelt fél terjesztheti elő. Mivel a szerződés semmisségének esetleges megállapítása esetén sem mentesülne a felperes a biztosítási összeg megfizetésének kötelezettsége alól, az érvénytelenség megállapításához nem fűződik jogi érdeke, ezért kereshetőségi joggal sem rendelkezik. Arra is hivatkozott, hogy a perbeli szerződés semmisségének elbírálására - melyre a biztosító mindvégig hivatkozott - a Fővárosi Bíróság előtt 6.G.40.175/
  1. számon indult ügyben sor került. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetése is. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy mivel a szerződés semmisségének megállapítása iránti per megindítására jogosultak körét a törvény [Ptk.
  2. §
(1)bekezdés] nem határozza meg, ezért érdemben, ítélettel kell dönteni abban a kérdésben, hogy a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jogot megalapozza-e. A Ptk. 234. §
(1)bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki, határidő nélkül hivatkozhat. Ez a korlátlan hivatkozási lehetőség azonban nem jelent egyben feltétlen perindítási jogosultságot is. A kereshetőségi jogot a bírósági gyakorlat a semmisség vonatkozásában is - figyelemmel a Pp. 3. §
(1)bekezdésében foglaltakra - úgy értelmezi, hogy kereshetőségi joga a jogvitában érdekelt félnek, illetve annak van, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthat. Ennek következtében a semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséget is vagy a jogi érdekeltség, vagy a perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazottság alapozza meg. Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban
  1. évi 107.,
  2. évi 439.,
  3. évi
  4. számon közzétett eseti döntéseiben is. A jogi érdekeltség azt jelenti, hogy a semmisség megállapításával az abban közvetlenül, jogilag érdekelt személy kötelezettségtől szabadulna vagy jogot szerezne. A perbeli kölcsönszerződés semmisségét a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.20.964/2006/
  5. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében a biztosító helytállási kötelezettsége szempontjából irrelevánsnak minősítette, mivel arra az álláspontra helyezkedett: a felszámoló azon magatartás-sorozatával, hogy az adós bankszámlájáról annak pénzét a saját bankszámlájára utalta, a károkozás befejeződött (
  6. oldal
  7. bekezdés). Ebből következik, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem hat ki a biztosító helytállási kötelezettségére, s ezt az sem érintette volna, ha a kölcsönszerződés létre sem jön, vagy maguk az egyes (az adott tényállás alapján rendelkező jogügyletnek számító) teljesítések volnának semmisek. Ugyanis a biztosító helytállási kötelezettsége azon a nem vitatott tényen alapul, hogy a felszámoló 18 alkalommal, összesen 15.700.000 forintot utalt át az adós bankszámlájáról a saját bankszámlájára, s ezzel kárt okozott, melyért a magyar polgári jog szabályai szerint helytállni tartozik, s amelyért a felperes biztosító - az ismertetett jogerős ítélet alapján - a felszámolóval kötött felelősségbiztosítási szerződés szerint köteles helytállni. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított alperes károkozó magatartása minősül biztosítási eseménynek függetlenül attól, hogy a biztosított a kárt szándékosan vagy gondatlanul, illetve szerződésszegéssel vagy szerződésen kívül (akár érvénytelen szerződéssel összefüggésben) okozta. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a semmisség megállapítása esetén a felelősségbiztosítási szerződési feltételekre tekintettel helytállási kötelezettsége nem állna fenn, mivel a biztosítási fedezet semmis jogügyletre nem terjed ki. A biztosítási szerződés konkrét rendelkezésére nem hivatkozott, s ilyen rendelkezést az általános szerződési feltételek között a másodfokú bíróság sem talált. A vagyonfelügyelők, felszámolók és végelszámolók szakmai felelősségbiztosításának szerződési feltételei
  8. pontja értelmében a biztosító a szabályzatban rögzített feltételek mellett, s az ott írt módon megtéríti azokat a károkat, amelyeket a biztosított az
  9. év XLIX. (IL.) törvény és az 167/
  10. Kormányrendelet szerint szabályozott felszámolói, illetve végelszámolói tevékenysége során, azzal összefüggésben okozott, és amelyekért a magyar magánjog szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik. A
  11. pontban szabályozott biztosítási esemény akkor következik be, ha a biztosított felszámolói minőségében a jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegi, illetőleg annak teljesítése során nem az általában elvárható gondossággal jár el, és ezzel a felszámolási (stb.) eljárásban résztvevő feleknek vagy harmadik személynek kárt okoz. A kizárt kockázatokat az
  12. pont, a biztosító mentesülését a
  13. pont szabályozza. A biztosító - a szerződésben kikötött limit keretein belül - köteles megtéríteni a biztosítottal szemben érvényesített kárigényt. A biztosító mentesülésére vonatkozó szabályok olyan rendelkezést nem tartalmaznak, amely szerint a felszámoló által kötött érvénytelen szerződés esetén a biztosító helytállási kötelezettsége alól mentesül, s az sem állapítható meg, hogy az érvénytelen szerződéssel összefüggésben okozott kár ne minősülne biztosítási eseménynek. Ha a biztosított szándékosan, a számára törvényben, más jogszabályban meghatározott szabályoktól tudatosan eltérve, illetve súlyosan gondatlanul okoz kárt, magatartása a biztosító részére visszkereseti jogot alapoz meg (
  14. pont). Az általános szerződési feltételek szerint azonban a biztosítót a biztosított szándékos magatartása - összhangban a Ptk.
  15. §
(3)bekezdésével - a károsulttal szemben nem mentesíti. A másodfokú bíróság álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás lényleges szabályait bizonyítási indítványainak mellőzésével megsértette, ugyanis az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontja alapján az indítványozott bizonyítás lefolytatására éppen a kereshetőségi jog hiánya miatt nem volt mód, így annak mellőzése, illetőleg a mellőzés indokaira való utalásnak az ítélet indokolásából való elmulasztása nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a tárgyalás megismétlését indokolná. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mivel a fellebbezés nem vezetett eredményre, az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes ügyvédi képviseletével kapcsolatban felmerült, s a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján megállapított (általános forgalmi adót tartalmazó) másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,
  1. március
  2. Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Vuleta Csaba s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: (Varga Beatrix) dr. Farkas Mária s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.