Gfv.30130/2015/5 – Kúria

(2)b) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.130/2015/

1. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Papp Sándor ügyvéd által képviselt I. rendű, és a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt II. rendű felperesnek a Ruttkai-Marczel-Ruttkai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 9.G.43.540/2014/
2. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I-II. rendű felperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 254.000 (kettőszázötvennégyezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes - pertársával - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt felperesként járt el a 2007-ben indított perben. Módosított keresetükben arra kérték kötelezni a választottbírósági alpereseket, hogy fizessenek meg a választottbírósági felperesek részére 585.194.734 Ft, továbbá 4.034.305.182 Ft kárt. A választottbírósági alperesek vitatták az érvényesített jogot és annak összegét, azt eltúlzottnak és megalapozatlannak tartották. A Választottbíróság terjedelmes bizonyítást követően
4. augusztus 8-án hozta meg a VB/07242 számú ítéletét, melyben egyetemlegesen kötelezte a választottbírósági alpereseket, hogy a választottbírósági I.r. felperesnek (jelen eljárás alperesének) fizessenek meg 326.274.445 Ft kártérítést és ennek
5. július 16tól járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Megállapította, hogy az eljárás felperesei 38.999.273 Ft választottbírósági díjat, valamint 11.430.000 Ft szakértői díjat megelőlegeztek és befizettek. Kötelezte a választottbírósági alpereseket, hogy az I.r. választottbírósági felperesnek fizessenek meg eljárási költségként összesen 25.214.637 Ft-ot, és úgy rendelkezett, hogy ezt meghaladóan a felek maguk tartoznak viselni a költségeiket. A választottbírósági ítélet a választottbírósági díjak és költségek viselésének megosztásánál a választottbírósági Díjszabályzat
6. §

(2)bekezdését alkalmazta. Az ítélet indokolása szerint „ennek oka, hogy a per - és a felek jogi képviselőinek tevékenysége is jelentős részben a jogalapi kérdésekkel foglalkozott. E tekintetben a felperesek lettek pernyertesek. Amennyiben kizárólag a perértékhez igazodóan, a pervesztesség arányában rendelkezett volna a választottbíróság a költségviselésről, ez a per jellege miatt sem lett volna indokolt. Különösen azért, mert felperesek eredeti kereseti kérelme a végleges szerződés létrehozására irányult, és csak ennek végérvényes meghiúsulása miatt tértek át a kártérítési igényre. E tényt a perköltségek viselésénél nem hagyhatta figyelmen kívül a Választottbíróság. Ennek következtében a választottbíróság a választottbírósági díjat és a perbeli szakértő díját egyenlő arányban megosztotta a felperesek és alperesek között. Az egyéb költségek - ügyvédi munkadíjak, magánszakértők díjai és költségei vonatkozásában pedig akként rendelkezett, hogy ezeket a felek maguk kötelesek viselni." A választottbírósági alperesek nyújtottak be keresetet, melyben kérték a VB/07242 számú választottbírósági ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének érvénytelenítését, arra hivatkozva, hogy ezek a rendelkezések a közrendbe ütköznek, ezért a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §

(2)bekezdés b) pontjában szabályozott érvénytelenítési ok megvalósult. Kérték az alperes perköltségben való marasztalását is. Keresetük indokolásában kifejtették, hogy a választottbírósági felperesek 4.619.499.916 Ft-ban jelölték meg marasztalási kérelmük összegét, ám ehhez képest csak 326.274.445 Ft megfizetésére kötelezte a Választottbíróság a választottbírósági alpereseket (jelen per felpereseit). A Díjszabályzat szerint főszabályként a pervesztesség arányában kellett volna a választottbírósági díjakat és a felek költségeit viselni. A választottbírósági eljárásban a választottbírósági felperesek csak 7%-ban lettek pernyertesek ebből következően a választottbírósági alperesek 93%-ban lettek pernyertesek. Ennek ellenére a túlnyomó részben pernyertes alpereseket kötelezték a 25.000.000 Ft-ot meghaladó perköltség megfizetésére, mely álláspontjuk szerint „a magyar igazságszolgáltatásban példa nélküli döntés, sérti a társadalom értékítéletét, erodálja az igazságszolgáltatás tekintélyét, az abba vetett bizalmat, a magyar bírói gyakorlatra is nem kívánatos negatív hatást gyakorol és így a magyar közrendbe ütközik". Kifejtették, hogy az érvényesített jog megállapítása még nem eredményezi azt, hogy a pernyertesség-pervesztesség arányát úgy kellett volna megítélni a marasztalási kérelemtől függetlenül, ahogyan a választottbírósági ítélet tette. A társadalom értékítéletét - a magyar közrendet - e jogvitával kapcsolatban befolyásolja, hogy egy veszteséges beruházást vitt volna végig az ellenérdekű fél, az ingatlan a világörökség része és az azzal kapcsolatos beruházást közpénzből finanszírozták volna. Az érvénytelenítési keresetet a választottbírósági ítéletnek csak a perköltségre és annak viselésére vonatkozó rendelkezései ellen terjesztették elő. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta, hogy a választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközne. Védekezésében kifejtette, az ítélet a Díjszabályzattal összhangban döntött a költségek viseléséről. A Díjszabályzat eltérést enged attól, hogy a választottbírói döntés matematikai pervesztességi számítás alapján terheljen költséget a felekre. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsőként megállapította, van jogi lehetőség a választottbírósági ítélet részbeni érvénytelenítésére. A választottbírósági eljárás vonatkozásában az állam bírósága azt ítélheti meg, hogy a választottbírósági eljárás hatályosan létrejöhetett-e, a felek a választottbírósági eljárásban az eljárási jogaikat megfelelően gyakorolhatták-e, kötelezettségeiket teljesíthették-e, illetve a választottbíróság döntése a felek által megszabott határon belül alakította-e a jogviszony tartalmát. A Vbt. 55. §

(2)bekezdésében írt érvénytelenítési okok az állam rendelkezési jogának sérelmét, és az állam által - feltétlen érvényesülést igénylő módon - alkotott vagy elismert alapvető szabályok lerontását mutatják. Ezek az okok a felek jogviszonyán túlmutatnak, s nem a felek adott relatív hatályú jogviszonyában értékelhető jogsérelmet küszöbölik ki. A közrendbe ütközéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette álláspontját, s megállapította, hogy a közrendbe ütközés csak akkor valósulhat meg egy belföldi jog alkalmazásával meghozott választottbírósági ítélet esetében, ha a választottbíróság olyan értelmezéssel ruház fel egy alkalmazott jogszabályt a konkrét jogviszonyra vetített jogkövetkeztetésével, amely lerontja az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit, azokat tagadja. A magyar közrendbe ütközés nem az adott relatív hatályú jogviszonyban résztvevő fél konkrét jogsérelmét, hanem az állam jogrendjének sérelmét jelenti. A választottbírósági ítéletben foglalt költség megállapítás nem sértette meg a Díjszabályzatban foglaltakat. A költség megállapítása is lehet ugyan a magyar közrendbe ütköző, de a Választottbíróság a szabályzatában foglaltaknak megfelelően járt el, s a szabályzat nem áll ellentétben feltétlen alkalmazást igénylő jogszabállyal, az Alaptörvénnyel vagy a közjó és közerkölcs elvárásainak érvényesülését biztosító egyéb alapvető normával. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az eljárási költség számításba vételével a Választottbíróság nem sértette meg az Eljárási Szabályzatát, de ha el is tért volna annak rendelkezésétől, az sem jelenthette volna, hogy az ítélet - a magyar közrendre hatást gyakorlóan - a közösség tagjaira is kötelező és feltétlen alkalmazást igénylő szabály rendeltetését vonta volna kétségbe. Az elsőfokú perköltség megfizetésére a felperest kötelezte a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet perköltségre vonatkozó részleges érvénytelenítését, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezését. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontját. Hivatkoztak a Választottbírósági Eljárási Szabályzat 12. §

(1)bekezdésére, a választottbírósági díjakról, költségekről és a felek költségeiről szóló szabályzat 1. §

(4)bekezdésére, 6. §

(1)-

(2)bekezdésére, 8. §

(1)bekezdésére és

1. §-ára. Álláspontjuk szerint ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy a díjakat és a felek költségeit főszabályként a pervesztesség arányában kell viselni. Igaz, hogy a Díjszabályzat
2. §

(2)bekezdése lehetővé teszi az ettől való eltérést, de ez nem eredményezheti, hogy döntő mértékben a pernyertes fél viselje a pervesztes fél költségeit, mert az a Díjszabályzat 6. §

(1)bekezdésének és az Eljárási Szabályzat 12. §

(1)bekezdésének az értelmetlenné válását jelentené. Megismételték a keresetlevélben kifejtett álláspontjukat, s hivatkoztak a BH2003.

1. számú eseti döntésben kifejtettekre, amely az ügyvédi munkadíj kapcsán mondta ki a közrendbe ütközést. Érveik szerint, ahogyan a közrendbe ütközik a nagy pertárgyértékű ügyben az indokolatlanul magas ügyvédi munkadíj megállapítása, ugyanúgy sérti a társadalom általános értékítéletét, a közrendet, az a választottbírósági döntés, amely ugyancsak nagy pertárgyértékű ügyben a 93%-ban pernyertes Magyar Államot és a többségi tulajdonában álló nonprofit társaságot kötelezi perköltség viselésére ahelyett, hogy javukra ítélne meg perköltséget. Jogszabályba ütközőnek tartották az elsőfokú bíróság ítéletének perköltség fizetésére kötelező rendelkezését is. E körben arra hivatkoztak, hogy a per tárgya a választottbírósági ítélet érvénytelenítése, ezért meg nem határozható perérték alapján kellene a pertárgy értéket megállapítani, amely az elsőfokú eljárásban 600.000 Ft volt. Az alperes javára a pertárgyérték dupláját kitevő perköltség megítélése ezért a Pp.
2. §

(1)bekezdésébe ütközik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a választottbíróságnak a perköltségről, a Díjszabályzat alapján meghozott, indokolással ellátott döntése a választottbírósági ítélet tartalmi kérdése, annak felülbírálatára az érvénytelenítési eljárásban nincs lehetőség. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és megállapította, hogy az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket. A felperes azért kérte a választottbírósági ítélet részleges érvénytelenítését, mert álláspontja szerint közrendbe ütközik a Választottbíróságnak az a döntése, amellyel eltért a pervesztességpernyertesség aránya szerinti költségviseléstől. A Kúria elsőként hangsúlyozza: a közrendbe ütközés [Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontja] mint érvénytelenítési ok megvalósulása körében a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a választottbíróság olyan értelmezéssel ruházott-e fel egy alkalmazott jogszabályt a konkrét jogviszonyra vetített jogkövetkeztetésével, amely lerontja az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit, azokat tagadja. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Választottbírósági ítélet érvényteleníteni kért rendelkezése nem minősül közrendbe ütközőnek, mert nem tagadja az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy elviekben ugyan a költség megállapítása is lehet a magyar közrendbe ütköző, de a Választottbíróság a szabályzatában foglaltaknak megfelelően járt el [Díjszabályzat 6. §

(2)bekezdés], s a szabályzat nem áll ellentétben feltétlen alkalmazást igénylő jogszabállyal, az Alaptörvénnyel vagy a közjó és közerkölcs elvárásainak érvényesülését biztosító egyéb alapvető normával. A Választottbíróság az eljárás során felmerült, és a választottbírósági felperesek által előlegezett költségeket osztotta meg fele-fele arányban a felek között az ügy jellege folytán, s ezt a döntését meg is indokolta. Mindezeket figyelembe véve nem jogszabálysértő az elsőfokú bíróság döntése, amiért nem állapította meg a támadott választottbírósági ítéleti rendelkezés közrendbe ütközését. A felperesek alaptalanul hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet perköltség fizetésére kötelező rendelkezése jogszabálysértő. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40.

(3)bekezdése szerint a választottbírósági ítélet vagy egyezség érvénytelenítése iránti eljárásban az illetéket a választottbírósági határozatban megállapított perérték alapján, ennek hiányában a 39. §

(3)bekezdésében foglaltak szerint kell meghatározni. Ebből következően, ha az érvénytelenítési per értéke illeték szempontból meghatározható, - mint a perbeli esetben - akkor ehhez igazodnak az eljárási költség számítások is - a felek eltérő megállapodása hiányában. Mindezek alapján a jogerős ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését sem találta jogszabálysértőnek a Kúria. A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a)-b) pontja,

(5)-

(6)bekezdése, és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. A felperesek teljes személyes illetékmentessége folytán a le nem rótt illetéket az állam viseli. Budapest,

1. október
2. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: