Kfv.37509/2015/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Engedély kiadása iránti eljárásban - eltérő rendelkezés hiányában - az eljárás folyamán megváltozó, a határozat meghozatalakor hatályos anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.509/2015/6.szám A Kúria a dr. Kiss N. Csaba ügyvéd által képviselt I-VII.r. felpereseknek a (...) jogtanácsos által képviselt Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Tóbiás Zsolt ügyvéd által képviselt (...) I.r., a (...) jogtanácsos által képviselt BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság II.r., a Márton és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat III.r. beavatkozott, a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. február 19.napján kelt 4.K.27.243/2014/
2. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.243/2014/
4. számú ítéletét, valamint az alperes 14/116016/
5. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezi. A Kúria kötelezi az alperest és az I-III. r. alperesi beavatkozókat, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I-VII. r. felpereseknek együttesen 140.000 (száznegyvenezer) forint együttes per és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: elsőfokú hatóság)
6. július 6-án 21.112-1-7/
7. számon egységes környezethasználati engedélyt adott ki a III. r. alperesi beavatkozó részére a (...) szám alatti telephelyen végzett, „vágóhidak 50t vágott súly/napnál nagyobb termelési kapacitással" tevékenység folytatásához. Az engedély
8. augusztus
9. napjáig érvényes. A felügyelőség
10. április 8-án helyszíni ellenőrzést tartott ezen a telephelyen, amelynek nyomán elrendelte a telep környezetvédelmi felülvizsgálatát. A felügyelőség - a III. r. alperesi beavatkozó kérelmére - kötelezte a III. r. alperesi beavatkozót az ötéves felülvizsgálat előrehozott benyújtására. Ezen időszak alatt a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Bács-Kiskun Megyei Élelmiszer-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága a 12-1/05586/0002/
11. számú határozatával a III. r. alperesi beavatkozó részére módosított engedélyt adott ki a sertésvágásra, amely szerint a kapacitást 4500 darab/napról 5000 darab/napra növelték. Erre tekintettel az elsőfokú hatóság környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezte a III. r. alperesi beavatkozót, felhívva, hogy a korábbi - víz- és talajvédelmi szempontú - kötelezést egészítse ki teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatra. A felhívást követően a III. r. alperesi beavatkozó
12. február 24-én benyújtotta a részleges felülvizsgálati dokumentációt, majd
13. január 12-én a teljes körű felülvizsgálati dokumentációt. Ez alapján
14. május 15-én az elsőfokú hatóság a 21112-15-28/
15. számú - egységes szerkezetbe foglalt - határozatával egységes környezethasználati engedélyt adott ki. A III. r. alperesi beavatkozó ezt követően
16. június 1-jén módosítási kérelmet nyújtott be, amelyben a kapacitást 500 tonna/nap sertésvágásról 560 tonna/napra kívánta változtatni. Mivel a hatásterületen élő egyik ügyfél a
17. május 15-ei határozatot megfellebbezte, ezért a módosítási eljárást az alperes jogelődje felfüggesztette a fellebbezés elbírálásáig. Az alperes jogelődje az elsőfokú határozatot a 21112-15-28/
18. számú határozatával megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A
19. március 2-án indult megismételt eljárás keretében az elsőfokú hatóság
20. március 14-én kelt 21112-1539/
21. számú végzésében új dokumentáció benyújtására hívta fel a III. r. alperesi beavatkozót. A felhívás alapján a III. r. alperesi beavatkozó az új dokumentációt
22. augusztus 1-jén megküldte az elsőfokú hatóságnak, s a jogszabályok alapján a tevékenységgel kapcsolatos közleményt az elsőfokú hatóság honlapján és Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatalában is közzétettek, arra észrevétel nem érkezett. Az eljárás során sor került a vonatkozó szakhatóságok bevonására is. Az eljárás folyamatában az elsőfokú hatóság több alkalommal bírságot szabott ki a III. r. alperesi beavatkozóra, mivel az túllépte a 450t/nap, jogerős környezetvédelmi engedélyben foglalt vágási kapacitást. Az elsőfokú hatóság végül a 21112-15-53/
23. számú,
24. december 31-én kelt határozatával adta meg a környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati eljárásról szóló 314/
25. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Khvr.) szerinti egységes környezethasználati engedélyt, amelyben 500 tonna/nap sertésvágási kapacitást engedélyezett. Ezt az engedélyt az elsőfokú hatóság kijavította a 21112-15-58/
26. számú határozatával, amelyben a vágóvonal maximális teljesítményét 6000 db sertés - 672 tonna mértékben határozta meg. Az elsőfokú határozattal szemben a III. r. felperes és egy további helyi lakos nyújtott be fellebbezést, amelyben kifogásolták az engedély azon megállapítását, mely szerint a kapacitás bővítése nem jár a környezet fokozott terhelésével, s azt is, hogy míg a bővítésre a hatóság azonnali hatállyal engedélyt adott, addig a környezetterhelés csökkentését célzó műszaki megoldások kivitelezésére másfél éves haladékot kapott az engedélyt kérő. A fellebbezést benyújtó ügyfelek számos ponton kifogásolták az engedély technológiai jellegű előírásait, s különösen azt kifogásolták, hogy a felügyelőség határozatának indokolása nem támasztotta azt alá, hogy a legjobb elérhető technológia (best available techniques - BAT) alkalmazására sor került-e. A felügyelőségre
27. március 31-én érkezett az I., II., IV., V., VI. és VII. r. felperesek fellebbezés kiegészítése, melyben elsősorban a zaj- és bűzterhelésre tekintettel kérték az elsőfokú határozat megváltoztatást. Mivel a fellebbezők elsősorban a határozat szakhatósági állásfoglalásban foglaltakat kifogásolták, ezért az alperes kikérte a másodfokú szakhatósági véleményeket is. A szakhatósági állásfoglalásokat követően a hulladékgazdálkodási és szennyvízkezelési kérdések tekintetében kisebb mértékben az elsőfokú határozatot módosítva, az alperes a
28. április
29. napján kelt 14/1160-16/
30. számú határozatával egységes környezethasználati engedélyt adott ki. A másodfokú határozattal szemben a felperesek keresetet nyújtottak be a bírósághoz, amelyben kérték az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése mellett. Kiemelték, hogy a határozat nem tartalmazott hivatkozást a közvetlenül alkalmazandó 1907/2006/EK - az ún. REACH - rendeletre. Úgy vélték, hogy téves az szakhatósági megállapítás, amely szerint jelentős környezetegészségügyi terhelés nem keletkezik a bővítéssel. Azt is kifogásolták, hogy a határozat nem nyújt megoldást a legkritikusabb környezeti hatásokra, a sertésvágó-teleppel járó zajés bűzhatásokra. A felperesek kifogásolták, hogy a határozatban az alperes nem határozott meg zajvédelmi hatásterületet, valamint, hogy a határozat csak a gépzajról vesz tudomást, s nem veszi figyelembe az állatok által kiadott zajt. A felperesek azt is vitatták, hogy a létesítmény megfelel-e a legjobb elérhető technikának (BAT). A felperesek álláspontja szerint a szennyvíz- és hulladékkezelési előírások sem biztosítják a környezetszennyezés megfelelő mértékű megelőzését. A felperesek még az első tárgyalás előtti előkészítő iratukban kifogásolták azt, hogy a határozat meghozatalakor nem alkalmazták a 480/
31. (XII. 17.) Korm. rendelet
32. január 17-étől alkalmazandó szabályait, amelyek az Európai Parlament és Tanács az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló 2010/75/EU irányelvének hazai átültetését szolgálták. A felperesek szerint fennáll az irányelv rendelkezéseinek közvetlen hatálya is, így az irányelv figyelmen kívül hagyása szintén súlyos hibának tekinthető. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú határozat megfelel a jogszabályoknak, s kitért arra, hogy az eljárás még 2014-et megelőzően indult, így a 480/
33. (XII. 17.) Korm. rendelet módosító szabályainak alkalmazására az alperesnek nem volt lehetősége, így nem kellett a BAT-ra vonatkozó új rendelkezéseket alkalmazni. A felperesi kiegészítő iratra adott válaszában az alperes kifejtette, hogy mivel a 2010/75/EU irányelv
34. cikke alapján az irányelvi rendelkezéseket csak
35. január 7-étől kell alkalmazni, így azok alkalmazása fel sem merülhetett a
36. március 1-jén indult eljárásban. Az I. r. alperesi beavatkozó nyilatkozatában jelezte, hogy a REACH rendeletre történő hivatkozás nem szükségszerű része a szakhatósági állásfoglalásnak, ugyanis a REACH előírásait tartalmazó hazai jogszabályra, a kémiai biztonságról szóló
37. évi XXV. törvényre külön hivatkoztak. A II. rendű alperesi beavatkozó kérte a kereset elutasítását, arra hivatkozva, hogy a szakhatósági állásfoglalása megfelel a jogszabályoknak. A III. r. alperesi beavatkozó érdemi nyilatkozatot nem tett. A bíróság
38. február 19-én kelt ítéletével a keresetet részben alaposnak találta a tekintetben, hogy a határozat nem rendelkezett az állatok által keltett zaj vonatkozásában, amely álláspontja szerint - a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/
39. (X.29.) Korm. rendelet
40. § i) pontja szerinti üzemi zaj- és rezgésforrásnak tekinthető. Így a határozat jogsértő volt a tekintetben, hogy nem rendelkezett erről a kérdésről, ezért annak a zaj- és rezgésvédelemre vonatkozó részét megsemmisítette és utasította az alperest, amelyben előírta az állatok általi zajkibocsátás figyelembe vételét. A bíróság egyebekben a keresetet elutasította. Bár az ítélet érvelésében elfogadta, hogy a másodfokú határozat megszületésekor már a 2011/75/EU irányelvnek közvetlen hatálya állt fenn, azonban ezen - az ítélet alapján - „közvetlenül alkalmazandó" rendelkezések anyagi jogszabálynak minősülnek, így azt a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel a
41. március 1-jén indult eljárásban nem kell alkalmazni. Így nem fogadta el azokat a felperesi indítványokat, amelyek szerint alkalmazni kellett volna a 480/
42. (XII. 17.) rendelettel módosított Khvr. szabályait a legjobb elérhető technológia (BAT) referencia dokumentumai tekintetében. Szintén elutasította azt a felperesi felvetést, amely szerint a másodfokú közegészségügyi szakhatósági állásfoglalás megalapozatlanságát vonja maga után, hogy nem hivatkozott külön a REACH rendeletre. A 480/
43. (XII. 17.) Korm. rendelet szabályainak alkalmazhatóságát kizáró érvekre hivatkozva utasította el a bíróság a bűzterhelési védelmi övezet kijelölésével kapcsolatos felperesi kereseti kérelmet. Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálati kérelmükben arra hivatkoztak, hogy álláspontjuk szerint a jogalkotásról szóló
44. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
45. §-a alapján a 480/
46. (XII. 17.) Korm. rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell, ugyanis a másodfokú hatósági eljárás lezárta előtt hatályba léptek e rendelkezések, és eljárási jellegű rendelkezéseknek kell tekinteni őket. A felülvizsgálati kérelem arra is hivatkozott, hogy azért is jogszabálysértő az ítélet, ugyanis a másodfokú hatóságnak figyelemmel a 2010/75/EU irányelv közvetlen hatályára - már alkalmaznia kellett volna az irányelvi rendelkezéseket, hiszen azok az irányelv
47. cikke alapján már
48. január 7-étől alkalmazandóak voltak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását és az ítélet hatályban tartását kérte, ugyanis álláspontja szerint a döntése a hatályos jogszabályoknak megfelelő volt, a 480/
49. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításainak alkalmazására pedig - a Jat.
50. §