SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.418/2015/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Vásárhelyi János ügyvéd felperes neve, felperes címeszám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Szabó Anita ügyvéd által képviselt alperes neve, alperes címeszám alatti székhelyű alperes ellen nemzetközi árufuvarozási szerződésből eredő követelés megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- június
- napján kelt 8.G.21.762/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 77.788,- (Hetvenhétezer-hétszáznyolcvannyolc) Ft-ot, valamint ezen összeg után
- május 8-tól a kifizetésig terjedő időre évi 5 %-os mértékű kamatot, továbbá 1.043,- (Egyezer-negyvenhárom) eurót és ezen összeg után
- május 20-tól a kifizetésig terjedő időre évi 5 %-os mértékű kamatot. Mellőzi a felperes perköltség fizetésre kötelezését, egyúttal kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000,- (Ötvenezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A peres felek
- május 12-én fuvarozási keretszerződést kötöttek, mely alapján az alperes az általa felvállalt szállítmányozási tevékenység körében jogosulttá vált egyes fuvarfeladatok elvégzésével megbízni a felperest. A keretszerződés 3/
- pontja az általános rendelkezések között kitért arra is, hogy bármely akadályoztatásról vagy a tehergépkocsi meghibásodásáról a fuvarozó köteles azonnali tájékoztatást adni a megbízó szállítmányozó felé. A keretszerződés alapján folyamatos gazdasági együttműködés alakult ki a felek között, melynek során több nemzetközi fuvarfeladatot is teljesített felperes
- tavaszán az alperes megbízásából. Ezek közül öt esetben,
- április 30-a és
- május 20-a közötti fizetési határidőkkel összesen 4.218,32 euró, valamint 77.788,- Ft fuvardíj követelésre állított ki 5 darab számlát a felperes, melyeket az alperes befogadott, azonban azok teljesítésétől elzárkózott. Az alperes a
- március 22-én írásban adott fuvarmegbízás alapján végzett fuvarozási tevékenységért követelt fuvardíj teljesítését az áru elvesztésére hivatkozással tagadta meg és ugyanezen okból kártérítési igényt is támasztott a felperessel szemben, melyet a további négy felperesi fuvardíj követelésbe kívánt beszámítani. A felek közti jogvita tárgyát képező fuvarozási szerződés szerint a felperesi fuvarozónak
- március 26-án kellett a helység
- neve helységben az X... Kft. telephelyén 25 tonna ömlesztett kukoricát felrakni, majd azt másnap egy A országi lerakóhelyen kiszolgáltatni. Az írásbeli fuvarmegbízással és a CMR fuvarokmányon az alperes az alábbi adatokat adta meg: átvevő: külföldi átvevő cég neve, A országban lévő címe. A nemzetközi fuvarlevél
- pontjában az áru kiszolgáltatási helye: A országban Z település. A nemzetközi fuvarlevél
- pontjában a „mellékelt okmányok” rovatba az alábbi bejegyzés került: „Delvirey note, A országbeli
- cég neve, A. ország neve, Z település neve, utca 1 neve.)”. A fuvarozást megrendelő B ország székhelyű M.... cég megbízottjaként a fuvarlevél
- pontjában feladóként az Y... Kft. adott cégszerű ellenjegyzést. A fuvarfeladatot ténylegesen teljesítő felperesi ügyvezető neve, felperesi ügyvezető
- március 28-án ért az A országi Z település neve településre, azonban a megadott utcát (utca
- neve) nem találta meg. A helyi lakosoktól érdeklődve tudta meg, hogy ezen a településen a utca
- neve szám alatt található egy mezőgazdasági raktár, terménytároló és átvevő telephely. Az áru kiszolgáltatására itt került sor, a fuvarlevél
- pontjában az áru átvevője rovatban az alábbi feliratú cégbélyegző szerepel: A. ország beli
- cég, utca
- neve. Az átvevő raktározó cég rendelkezése szerint az ömlesztett kukorica az A ország beli
- cég neve. nevű cég által ott tárolt további ugyanilyen ömlesztett terményhez került leborításra a minőségi vizsgálatok elvégzését követően. A fuvarmegbízást adó M....cég utóbb értesült az áru tényleges hollétéről, illetve arról, hogy azt nem a kívánt címzetthez szállították. Ekkor 6350,4 euró áruellenérték megfizetése iránt az áru tényleges birtokosához, az A ország beli
- céghez intézett számlakövetelést, ennek kiegyenlítésére azonban – peren kívül, ügyvédi felszólítás ellenére – nem került sor. Ezt követően az M....cég az árut elveszettnek minősítette és annak ellenértékét az alperes fuvarszámláiból kompenzálta, ilyen összegben nem térített meg alperesnek járó díjkövetelést. A felperes keresetében 5 nemzetközi fuvarozási feladat ellenértékét követelve 4218,32 euró, valamint 77.788,- Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni alperest. Alperes a perbeli jogvita tárgyát képező fuvarozási tevékenység után érvényesíteni kívánt 954,63 euró tekintetében vitatta a felperesi fuvardíj igény fennálltát, egyebekben a további fuvardíj követeléseket elismerte, azonban azokkal szemben beszámítási kifogást terjesztett elő. A
- március 28-i fuvarozás sikertelensége kapcsán az áru elveszésére hivatkozott és a CMR
- Cikke, valamint a
- Cikk rendelkezéseire alapozva az áru értékének megfelelő (6.350,4 euró) kártérítési igényét kívánta beszámítás útján érvényesíteni a kereset erejéig. A követelése jogalapját illetően előadta, hogy a felek egymás közti szerződésének 3/
- pontja, valamint a CMR 14.,
- Cikke szerint utasítást kellett volna kérnie a felperesnek, miután észlelte, hogy a nemzetközi fuvarlevélen megjelölt címen az áru kiszolgáltatása akadályba ütközik. Ennek elmulasztása alapozza meg a felperes kártérítési felelősségét. A felperes beszámítási kifogással kapcsolatos álláspontja szerint a téves kiszolgáltatásnak az alperes hibás utasítása, a téves cím megjelölés volt az oka. Hangsúlyozta, hogy az áru nem veszett el, a fuvarlevélből pontosan kiderül, hogy azt az A. ország beli
- cég nevű cég vette át és utóbb az is tisztázódott, hogy az árut a A ország beli
- cég neve cég használta fel. Az alperes ehhez képest nem tett meg mindent a felmerülő kár enyhítése érdekében, az áru tényleges birtokosával szemben szükséges igényérvényesítési intézkedéseket elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a perben nem volt vitás, a keresetben megjelölt öt fuvarfeladatból a felperes négyet szerződésszerűen teljesített, ezért a kikötött fuvardíj ezek tekintetében őt megilleti. Ehhez képest az alperes által kifogásolt fuvarozási szerződés teljesítéséhez kapcsolódó beszámítási kifogást kellett elbírálni. A bíróság e körben abból indult ki, hogy a kiszolgáltatási helyként megjelölt település téves feltüntetése nem volt elháríthatatlan akadály a fuvarozó számára, a CMR 14 Cikk
- pontja alapján történt utasításkéréssel a kiszolgáltatás helyszíne tisztázható lett volna. A kiszolgáltatási akadály felmerülését a fuvarozó észlelte, így a szerződésszerű eljárás az lett volna, hogy akadályközléssel él, illetve a rendelkezésre jogosult alperestől utasítást kér. Ehhez képest szerződésszegő módon az árut nem a címzettnek szolgáltatta ki. A bíróság utalt a CMR 20.Cikkének megdönthetetlen vélelmére is, mely szerint minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekinthető az áru, ha azt a megállapodásnak megfelelő határidő lejártát követő 30 napon belül nem szolgáltatták ki, vagy ilyen megállapodás hiányában a fuvarozásra átvételtől számított 60 napon belül nem történik meg a kiszolgáltatás. A szigorú fuvarozói felelősség szempontjából érdektelen, hogy az alperes milyen erőfeszítéseket tett az áru vagy annak ellenértéke megszerzése iránt. Megjegyezte továbbá, a felperes maga sem állította, hogy megtérült az áru vagy annak ellenértéke. Ilyen peradatok mellett a felperes a teljes áruérték szerinti kár megtérítésére köteles, teljes körű kárfelelősséggel tartozik alperes felé. Ez jelen esetben 6.350,40 euróban állapítható meg, mely eléri sőt meg is haladja a felperesi követelést, így a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerinti beszámítási elszámolást alkalmazva jutott arra a következtetésre, hogy a kereset nem alapos. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását. Eljárásjogi aggályként vetette fel, hogy a felperes kereseti kérelme még nem minősül alaptalannak azért, mert egy beszámítási kifogást megalapozottnak talál a bíróság, így a kereset elbírálásának elmaradása miatt súlyos eljárási szabálysértéssel hozta meg ítéletét az elsőfokú bíróság. Érdemben is helytelen jogkövetkeztetéseket tartalmaz az ítélet, mivel – felperesi álláspont szerint – döntő jelentősége a megrendelő téves szolgáltatási cím megadásának van. A nemzetközi fuvarlevélből nem állapítható meg, hogy pontosan ki volt a termény tulajdonosa, így szerződésszegés nem történt, amikor a fuvarlevélen megjelölt helységben a felperes ügyvezetője lerakta a rakományt. Az nem volt elvárható, hogy felderítse a tényleges kiszolgáltatási címet, mely valójában – mint utóbb kiderült – egy szomszédos városban, A ország beli V településen lett volna. Az áru egyébként sem tekinthető elvesztettnek, hiszen ismert, hogy mely cég vette azt birtokba és dolgozta fel. Az áru átvételét a befogadó cég nem vitatta, az elszámolás elmaradása nem róható felperes terhére. Megjegyezte továbbá, hogy beszámítási kifogást valójában a megrendelő érvényesíthetett volna, mivel ő az áru tulajdonosa, így az alperes felperessel szemben nem is jogosult igényérvényesítésre. Jelen ügyben bizonyított, hogy az áru nem veszett el, a követelés behajtására az M...cégnek a számla befogadója felé kell további intézkedéseket tennie. A fellebbezés részben alapos. Az alperesi szállítmányozó a
- március 27-i fuvarmegrendelés során fuvaroztatói minőségben járt el, ez a fuvarlevél
- pontjában tényszerűen feltüntetésre is került. A fuvarlevél
- illetve
- rovata fuvaroztatói utasításként tartalmazta az áru kiszolgáltatási helyének megjelölését. A
- rovatban szerepel a – téves – helység megjelölés (Z település neve). Az
- pontban további adatokat közölt az alperesi feladó a felperessel az áru kiszolgáltatási helyére vonatkozóan: itt tüntette fel a szállítmány átvételére jogosult külföldi jogi személyt (A ország beli
- cég neve), továbbá ismételten helytelen kiszolgáltatási hely megjelölést adott, amikor – a helyes A ország beli V város megjelölés helyett – Z település neve településhely feltüntetésével töltötte ki a fuvarlevél e rovatát. A helytelen kiszolgáltatási cím megjelölést a felperesi fuvarozó a helyszínen annyiban észlelte, hogy Z település neve városában nem talált ugyanilyen nevű utcát. A felek jogviszonyára irányadó, a nemzetközi közúti árufuvarozásról szóló CMR Egyezmény (a továbbiakban CMR)
- Cikk
- pontja alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre jogosult alperes a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető téves utasításokat adott a fuvarlevélen. Ez az említett jogszabályhely alapján akár a fuvarozó teljes mentesüléséhez is vezethet. A perbeli esetben azonban a fuvarozó is jogsértő módon járt el, amikor a kiszolgáltatási cím bizonytalanságai miatt nem a CMR
- Cikk
- pontja szerinti utasításkéréssel fordult a feladóhoz, hanem a helyszínen kapott tájékoztatás alapján végül nem a megjelölt átvevőnek szolgáltatta ki az árut. Fuvarozói szerződésszegésnek minősül, hogy nem az átvevőként megadott külföldi átvevő cég neve részére történt az áru átadása, amint azt a fuvarlevél
- rovatában előírták, hanem az A ország beli
- cég- nek a bélyegzője került az áruátvételi rovatba. A másodfokú tárgyaláson alperes nyilatkozata szerint fuvarozói utasításkérés esetén szállítmányozóként a saját megrendelője, a B ország M..cég felé rövid úton tájékozódhatott volna. Nem mentesíti a fuvarozót az a hivatkozás, hogy az utasításkérés nem vezethetett volna eredményre, illetve az sem, hogy a megjelölt kiszolgáltatási helyen fenntartás nélkül befogadták a szállítmányt. Az áru téves kiszolgáltatása másfelől csak részben róható fel a fuvarozónak, abban jelentős szerepet játszott a súlyosan gondatlan, felületes fuvaroztatói utasítás is, hiszen alapvetően ez okozta a fuvarozó tévedését. A feladó felróhatóságát csak súlyosbítja, hogy hasonló – valótlan tartalmú – fuvarokmány kitöltésére már többször, más fuvarozók esetében is sor került, éppen alperesi előadás szerint. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a CMR
- Cikk
- pontja szerinti jogszabály által vélelmezett áruelveszés csak jogi értelemben következett be, hiszen a fuvarlevél
- rovatában az átvevő cég neve, székhelye és egyéb azonosító adatai a cégbélyegzőből pontosan kitűnnek. A peradatokból megállapítható, hogy az alperes megrendelője a B ország M..cég intézkedéseket is tett a tényleges birtokos irányában az áru ellenérték behajtása érdekében. Számlát állított ki, illetve ügyvédi felszólítással próbálta a kárt enyhíteni. Ez azonban nem felel meg teljeskörűen a Ptk.
- §
(1)bekezdés szerinti kárenyhítési kötelezettségének, hiszen nem tette meg azokat a további jogi lépéseket, melyek elvárhatók lettek volna az áruellenérték megtérítésének kikényszerítése érdekében (perindítás, egyéb jogi kényszerítő eszközök igénybe vétele). A kárenyhítési kötelezettség az alperes irányában is elvárható, a mulasztás ugyancsak indokolttá teszi a kárfelelősség megosztását a felek között. Mindezek alapján egyenlő arányú kármegosztás alkalmazását tartotta indokoltnak az ítélőtábla a felek közt, melyből következően a felperesnek a teljes, 6.350,- eurós áruérték alapján számított kárért 50 %-os arányban kell helytállnia alperes irányában, így 3.175 euró erejéig megalapozott az alperes beszámítási kifogása. A beszámítással történő elszámolás perjogi megítélését illetően helytelen az alperes fellebbezési hivatkozása. A kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt, egynemű követelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal beszámítja (EBH 2007/
- számú elvi döntés). Ez esetben a beszámítás erejéig a kötelezettséget megszűnnek. A beszámítás anyagi jogi jogintézmény és a teljesítés egyik típusának tekintendő, mely perbeli védekezés esetén a kereset részbeni vagy teljes alaptalanságához vezethet (BDT 2003/
- számon közzétett esti döntés). Ennek lényege, hogy az egyébként nem vitatott ellenérdekű követeléssel szemben alkalmazza a beszámító fél, ezúton érvényesíti saját követelését. A beszámítással élő fél eredményes beszámítása esetén egymással szemben álló két követelés szűnik meg, a követelések „kioltják” egymást. Az ítélőtábla a részben eltérő, kárfelelősséget megosztó jogi álláspontja folytán a 6.350,eurós teljes kár csupán 50 %-ának, tehát 3.175,- eurónak beszámítása jogszerű, a felperesi követelés ilyen összeg erejéig szűnt meg A felperes külföldi devizanemben követelt fuvardíj igénye összesen 4.218,3 euróra irányult, melyből 3.175,2 euró a beszámítás folytán megszűnt, így – kerekítve – 1.043,- eurós követelése megalapozott. A leszállított tőkeösszegből az 1.216,15 euró díjigényre irányuló, utolsóként kibocsátott számlához igazodó teljesítési határidő (
- május 20-a) az alperesi késedelembeesés kezdő időpontja, ezen időponttól állapított meg az ítélőtábla a CMR
- Cikk
- pontja szerinti mértékű késedelmi kamatot. A csak részben jogszerű beszámítás a fentiek szerint nem érintette a 77.778,- Ft összegre érvényesíteni kívánt fuvardíj igényt, így etekintetben az alperes marasztalása indokolt. A számla szerinti és nem vitatott fizetési határidő
- május
- napjával lejárt, így a késedelmi kamatfizetési kötelezettség is ehhez igazodik. A beszámítási kifogás részbeni megalapozottságára tekintettel, a keresetet egyebekben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést az ítélőtábla helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének Pp.
- §
(2)bekezdése szerinti megváltoztatása folytán az eredetileg 4.218,4 euróra, valamint 77.788,- Ft fuvardíj megfizetésére irányuló követeléséből a felperes a forint követelésre teljes egészében, míg az euróban megjelölt követelésből 1.043,- euró erejéig vált pernyertessé. Ezt meghaladóan azonban nagyságrendileg 2/3-ad arányban pervesztes. Erre tekintettel az első- és másodfokú eljárási költségek megállapítására irányadó pernyertességipervesztességi arány figyelembevételével osztotta meg az ítélőtábla a felek közötti költségeket (Pp.81. §
(1)bekezdés). Figyelembe vette, hogy a felperes keresetében 81.000,- Ft, míg fellebbezésére 108.000,- Ft illetéket rótt le, így jelentősebb költségelőlegezésére tekintettel történt felperes részére részbeni, kisebb összegű perköltség térítés megállapítása. Ezt meghaladó költségeiket a felek maguk kötelesek viselni. S z e g e d , 2016. január 14. napján Dr. Kemenes István s.k. a tanács elnöke . Dobler László s.k. előadó bíró . Béri András s.k. táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő