Pf.21690/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.690/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla dr. Dékány Csaba ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Felek Tímea ügyvéd (fél címe 2.) által képviselt alperes neve(alperes címe) I. rendű és dr. Horváth Attila II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. szeptember
3. napján kelt, 21.P.634.390/2004/
4. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett és Pf/
6. sorszám alatt pontosított fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja: az I. rendű alperes illetékfizetési kötelezettségét mellőzi, és az állam által viselt kereseti illeték összegét 369.400 (Háromszázhatvankilencezer-négyszáz) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a felperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesnél
7. augusztus 6-án kiterjesztett Wertheim Priver 4 jobboldali és Priver 3 baloldali műtétet végeztek az I. rendű alperesi intézményben. A műtétet követő kontrollvizsgálatok során fény derült a jobb vese pangására, a veserendszer tágulatára. Mivel egyéb kezelés nem vezetett eredményre, és a felperes jobb oldali veséjének működése 2003 őszére olyannyira károsodott, hogy október 3-ára működésképtelenné vált, ezért
8. október 22-én a felperes jobb veséjét eltávolították. Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével a II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította, míg az I. rendű alperes kártérítési felelősségét a felperes húgyvezető szűkülete és jobb vesemedence tágulata során kialakult jobb vese károsodásával kapcsolatban felmerült károkért megállapította; a Fővárosi Ítélőtábla döntésével a közbenső ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Az összegszerűség tekintetében folytatódó eljárásban a felperes módosított keresetében kizárólag a nem vagyoni kártérítés iránti igényét tartotta fenn, 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek kamatai megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését. Előadása szerint a nőgyógyászati műtét után lelki beteg lett, természetgyógyászati kezelést próbált igénybe venni. A
9. október 22-i műtét után sebéből rengeteg váladék ürült, illetve a váladékot fájdalommal kellett a sebből kinyomni. Sebe mellett 2008-ban tályog keletkezett, ami folyamatosan kiújult, az oldalán egy hatalmas vágás, a hátán egy lyuk van. Belgyógyász szakorvoshoz járt, aki homeopátiás gyógyszerekkel próbált segíteni. Jelenleg pszichiátriai szakorvosi rendelésre jár. A jobb vese eltávolítása miatt magas oxalát tartalmú ételeket, vitaminokat, étrend kiegészítőket nem fogyaszthat, kímélő életmódot kell folytatnia. Előző házastársa tőle elhidegült, eltávolodott, szexuálisan nem közeledett hozzá, utóbb elváltak. 2010 nyarán újra férjhez ment, férjével jó párkapcsolatban él. Vérnyomása alacsony, a nőgyógyászati műtét miatt kialakult inkontinencia miatt kávét nem ihat, a kávé hiánya miatt pedig állandó fejfájás gyötri. Vesevédő teákat iszik, hogy megmaradt veséjét kímélje. Rendszeres gyógyszerfogyasztásra szorul, CT vizsgálatokra kell járni, melynek során kontrasztanyagot is kap, ami miatt megmaradt veséje károsodik. Az alperes a kereset összegszerűségét eltúlzottnak tartotta, utalt arra, hogy a külső drain 8 hónapig történő viselése és az inkontinencia kialakulása, a más egészségügyi intézményben elvégzett veseműtétet követően néhány év múlva kialakult vesetályog és annak kiújulása nem áll okozati összefüggésben az alperes mulasztásával, a jobb vese elvesztésével. Előadta, hogy az inkontinencia nem a jobb vese kivételét követően keletkezett, hanem az a nőgyógyászati műtét szükségszerű szövődményeként alakult ki. Előadta azt is, hogy a kávéhiány okozta fejfájás, a felperes elvált férjének a viselkedése, és kislányának magatartása nem áll okozati összefüggésben az alperes mulasztásával. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte (helyesen az I. rendű) alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.000.000 forintot és ennek
10. október 22-étől járó törvényes mértékű kamatait. A felperest az alperes részére 281.881 forint perköltség megfizetésére kötelezte, melyből 58.245 forint az áfa. Az állam részére az alperest 119.981 forint kereseti illeték és a gazdasági hivatal felhívására 188.044 forint költség megfizetésére kötelezte, és úgy rendelkezett, hogy 249.419 forint kereseti illetéket és 390.909 forint állam által előlegezett költséget az állam visel. Jogi indokolása szerint a felperesnél nem önmagában a jobb vese eltávolítása következtében, hanem ezen kórképek együttes hatása következtében tartós egészségkárosodás áll fenn. A felperes összszervezeti egészségkárosodásának mértéke 59%, melyből a méhnyakrák műtéti ellátása utáni állapot 19%, a jobb vese eltávolítása utáni állapot, a bal vese anatómiai és funkcionális rendellenessége nélkül 10%, a vizelet visszatartási képtelenség 10%, a rendszeres pszichiátriai kezelést igénylő rögzült tüneteket mutató, krónicizálódott, a hangulati élet visszatérő jellegű nyomottsága, jelenleg közepes mértékű depresszió 30%, az alsó végtagi visszeresség 9%, a nyaki és ágyéki gerincszakasz degeneratív megbetegedése 5%, és az elhízás ugyancsak 5%. A felperesnél a nyaki és az ágyéki gerincszakasz degeneratív megbetegedése az alsóvégtagi visszeresség és a testsúlytöbblet nem hozható okozati összefüggésbe a nőgyógyászati beavatkozással. A nőgyógyászati műtéti beavatkozással és annak szövődményeivel összefüggésbe hozható egészségkárosodás mértéke 51%ban állapítható meg. A felperes össz-szervezeti egészségkárosodásával a nőgyógyászati műtétet követő utógondozás nem megfelelő voltával okozati összefüggésben álló egészségkárosodás mértéke, a jobb vese eltávolítása utáni állapot mértékével megegyező: 10%. A szakvélemény szerint nem lehetett megállapítani azt, hogy a felperes pszichés károsodása egyértelműen az utógondozás elmulasztásával okozati összefüggésben alakult ki. A tünetek oka több tényezőre volt visszavezethető, melyben a jobb vese eltávolítása is szerepet játszott, de egyéb élethelyzeti nehézségek is, melynek %-os arányát nem lehetett meghatározni. A felperes közepes fokú depressziójában szerepet játszott részben a hormonhiányos állapot, a jobb vesének az elvesztése és az élethelyzeti családi nehézségei is. A jobb vese hiánya önmagában jó vesefunkció mellett 10%-os, kisméretű szervezeti egészségkárosodást okoz. A felperes bal veséjével kapcsolatban elvégzett hasonló ultrahang vizsgálat kóros eltérést nem mutatott. A vese funkciós értékei normál veseállományban vannak. A felperest a jobb veséjének elvesztése további életvitelében, a reggeli korai felkelésben, étkezésben, sportolásban, munkavégzésében és szabadidős tevékenység végzésében nem korlátozza. Rámutatott, hogy a felperes vizelettartási problémája a
11. augusztus 6-án elvégzett nőgyógyászati műtéttel áll okozati összefüggésben. A veseműtét elvégzését követően később kialakult tályog nem áll okozati összefüggésben a transzdrenális drain bevezetése és a vese eltávolítása között eltelt időszak hosszával. A felperes házaséleti problémája a felperes hormonhiányos állapotával és a felperes műtét következtében megváltozott anatómia viszonyaival egyaránt okozati összefüggésben áll. A nőgyógyászati műtét következtében a felperes hasfalán található 32 centiméteres, elsődlegesen gyógyult hegvonal, a drainek behelyezésével összefüggésben egy-egy darab 2-2 centiméteres hegvonal maradt, melynek állapotát nem rontja a veseeltávolító műtéttel összefüggésben észlelhető 16 centiméteres, elsődlegesen gyógyult műtéti hegvonal, valamint a jobb lapocka alsó szöglete alatt elhelyezkedő 3 centiméteres behúzó hegvonal sem. A veseeltávolítással összefüggésben a megmaradt vese terhelése okán áll fenn a felperes fokozott egészségügyi veszélyeztetettsége. A felperesnél jelenleg a korábbi veseeltávolítás kapcsán kialakult mérsékelt vesefunkció csökkenés áll fenn. E miatt némi odafigyelés indokolt, illetőleg a vesekárosító anyagok lehetőség szerinti kerülése. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítása körében vizsgálta a jogsértés súlyát , a felróhatóság mértékét és a jogsértésnek a felperesre gyakorolt hatását. A felperes jobb veséje elvesztésekor 37 éves volt, a veseműtétet megelőző évben daganatos megbetegedése miatt nőgyógyászati műtéten esett át. Figyelemmel volt a
12. évi ár- és értékviszonyokra, illetőleg hasonló körülmények között, hasonló tényezők számbavételével meghatározott kártérítési összegekre. A bíróság a felperes jobb veséje elvesztéséből eredő 10%-os maradandó egészségkárosodás miatt, illetve a miatt, hogy a bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a felperes közepes fokú depressziójának kialakulásában egyéb más, további tényezők mellett a jobb vese elvesztése is közrehatott, 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest a káresemény idején hatályos
13. évi IV. törvény (régi Ptk.)
14. §