Bfv.1545/2015/5 – Kúria

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés c) pont], ezért kettő év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá kettő év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről is. A másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék a

1. október 28-án jogerőre emelkedett 3.Bf.59/2014/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy cselekményeit 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének, melyből egy eset kísérlet [Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés

1. b)és
2. c)pont] minősítette, a szabadságvesztést öt év fegyházra súlyosította, és halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője a Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Álláspontja szerint a nyomozás során nem érvényesültek a terhelteknek a védelemhez fűződő alkotmányos jogai, ugyanis a felülvizsgálati indítványban részletezett nyomozati cselekményeknél - így a terheltek gyanúsítotti kihallgatásakor, valamint terhelttársakkal történt szembesítések során - védő nem vett részt, egyes jegyzőkönyvekben annyi került rögzítésre, hogy a kirendelt védő értesítés ellenére egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni, de a nyomozati iratokból a védő értesítésének ténye sem állapítható meg. A III. rendű terheltnek a 2011. augusztus 17-én foganatosított gyanúsítotti kihallgatásáról a védőt késedelmesen értesítették, aki így csak a nyomozati cselekmény utolsó szakaszában volt jelen. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe bizonyítékként T1 és T2 tanúk vallomásait, az ítéletben ezeket a bizonyítékok körében meg sem említette, míg a másodfokú bíróság több tanú kihallgatására vonatkozó indítványt indokolás nélkül, illetve nem kellően részletezett indokolással elutasított. Az indítvány előterjesztője szerint a Pécsi Törvényszék tévesen minősítette a a III. rendű terhelt által elkövetett bűncselekményt 2 rendbeli rablás bűntettének, mert a terheltek célja csak S1 övtáskájának és az abban lévő készpénznek a megszerzése volt, ám az elkövetés során az I. rendű terhelt ezen túlterjeszkedett, amikor pillanatnyi elhatározásból rátámadt S2-re is. A védő álláspontja szerint ezért a túllépésért a bűnsegéd nem felel. További anyagi jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság az elkövetés során használt kalapácsnyelet emberi élet kioltásárára alkalmas eszköznek tekintette, és így a terheltek által elkövetett bűncselekményt felfegyverkezve elkövetettként is minősítette. Mindezekre tekintettel elsődlegesen a Pécsi Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását, másodlagosan a másodfokú ítélet megváltoztatását, a minősítést és a büntetés kiszabását illetően az elsőfokú bíróság rendelkezéseinek alkalmazását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.1536/2015. számú írásbeli nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében a törvényben kizárt, egyebekben nem alapos. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn. A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terhelt terhére - a Be. 424. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány előterjesztője a rendkívüli jogorvoslat igénybevételét anyagi jogszabálysértésekre alapította, de beadványában ezen túlmenően az eljárásjogi szabályok megsértését is kifogásolta. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A felülvizsgálatot megalapozó okok körén kívül esik a nyomozati szakaszban megvalósult esetleges eljárási szabálysértés, így a Kúria az indítványnak a kirendelt védő értesítésének késedelmességével kapcsolatos kifogásaival érdemben nem foglalkozhatott. A Be. 373. §

(1)bekezdés III.

1. a)pontja alapján az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása valamely tény vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését, ugyanígy a III.
2. b)pont értelmében a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a szankciókkal kapcsolatban - mire alapozta. Mindezen túl a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között a bizonyítási indítvány elutasításával összefüggő indokolás hiánya nem szerepel. A Kúria a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az

(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta, ilyet azonban nem észlelt. A Be. 423. §

(1)bekezdésében rögzített törvényi előírásból következően a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül; a jogerős határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. E szabályból következően a felülvizsgálati indítvány azon része, mely az I. rendű terhelt vallomásainak hiteltérdemlőségét, valamint azt a tényt vitatta, hogy a III. rendű terhelt az erőszak megkezdését megelőzően tisztában volt-e azzal, hogy társai ingóságok (övtáska pénzzel, táska) megszerzése érdekében mindkét sértettel szemben alkalmaznak erőszakot, fenyegetést, továbbá, hogy a sértettek között fennállt-e élettársi kapcsolat, a törvényben kizárt. A Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben írt kizáró ok ellenére függesztették fel. Az irányadó tényállás lényege szerint: S1 sértett és S2 sértett között

1. február
2. napján nem állt fenn élettársi kapcsolat. Bár a M1 által adott megbízás valóban egy személy, S1 pénzének erőszakos megszerzésére irányult, azonban az I. rendű és a II. rendű terheltek ténylegesen két személyt támadtak meg. A cselekmény tényleges megkezdése előtt már mind a négy terhelt tisztában volt azzal, hogy a pénz megszerzése érdekében végeredményben két személlyel szemben kell majd erőszakot alkalmazni, hiszen valamennyien látták, hogy S2 szüleinek házából ketten jöttek ki, ketten szálltak be az autóba, ketten indultak el a bűncselekménynek - a terheltek által - tervezett helyszíne felé. Az I. és a II. rendű terhelt azért támadta meg a két sértettet, hogy a pénzt bármelyiküktől megszerezzék, ám S1 sértettől a tervezett nagy összegű készpénz megszerzése nem járt eredménnyel, míg S2 sértettől eltulajdonított dolgok, azok jellegére tekintettel, túlnyomórészt e sértett személyes használatára szolgáló tárgyak voltak. E tényállás alapján a járásbíróság és a törvényszék helytállóan minősítette a terheltek által elkövetett bűncselekményt rablás bűntettének, ugyanis a Btk.
3. §

(1)bekezdésében, illetve az

1. évi IV. törvény
2. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállási elemek - tehát az idegen dolog jogtalan eltulajdonítása céljából alkalmazott erőszak - megvalósultak, az I. és a II. rendű terheltek a bűncselekményt társtettesként követték el. A rablás rendbeliségét illetőn a másodfokon eljárt törvényszék helytállóan fejtette ki, hogy a rablás bűntettének rendbeliségét az határozza meg, hogy az elkövetők hány természetes személlyel szemben valósították meg a bűncselekmény valamennyi tényállási elemét. Így a két személlyel szemben megvalósult erőszak esetén jelentősége van annak, hogy a sértettek élettársak voltak-e a bűncselekmény elszenvedésekor, azaz közöttük gazdasági közösség állt-e fenn. A közös tulajdonban levő dolog - eltulajdonítás végett erőszak vagy az élet, illetőleg a testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával való - elvétele ugyanis egy rendbeli rablást valósít meg, függetlenül attól, hogy hány résztulajdonosa van. A két személlyel szemben megvalósított erőszak tehát attól függően minősül egy-, vagy kétrendbeli bűncselekménynek, hogy hány vagyoni érdek sérült. A rablás annyi rendbeli bűncselekmény, ahány személlyel szemben az elkövető erőszakot vagy az élet, illetőleg a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz annak érdekében, hogy a sértett tulajdonában vagy birtokában levő dolgot jogtalan eltulajdonítás végett elvegye (BH.2001.458.). Az irányadó tényállás szerint a S2 sértettől eltulajdonított dolgok az ő személyes használatára szolgáló tárgyak voltak, így azok nagyobb részt nem is lehettek a vagyonközösség részei. A táskának és az abban lévő ingóságoknak, készpénznek S2, míg a nagy összegű, megszerezni kívánt pénznek S1 volt a kizárólagos tulajdonosa. Tekintettel arra, hogy a terheltek S2 sértett sérelmére a rablás bűntettének valamennyi törvényi tényállási elemét - az erőszakot és elvételt is - megvalósították, az ő vonatkozásában a bűncselekmény befejezett, míg S1 esetében, az elvétel sikertelensége miatt, annak kísérlete valósult meg. Következésképpen a törvényszék helytállóan minősítette a két sértett sérelmére elkövetett erőszakos vagyon elleni bűncselekményeket - egy esetben befejezett, egy esetben kísérleti szakaszban rekedt - 2 rendbeli rablás bűntettének. A törvényszék helytállóan fejtette ki azt is, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a 73 cm hosszú keményfa kalapácsnyél alkalmas emberi élet kioltására, így összhangban a 26/2007. BK véleményben és a BH.1995. 385. számú eseti döntésben írtakkal a terheltek cselekménye a Btk. 459. § 6. pontjára tekintettel a felfegyverkezve elkövetés miatt is súlyosabban minősül. A jogerős ítéleti tényállás szerint mind a négy terhelt tudatában volt annak, hogy az idegen anyagi javak jogtalan eltulajdonítása kizárólag erőszakos, vagy azzal fenyegető magatartással valósítható meg, mely a helyszínre érkező mindkét személyt érinteni fogja. Ebből következően a III. rendű terhelt alappal nem hivatkozhat arra, hogy az erőszakos magatartást kifejtő társai olyan többletcselekményeket valósítottak meg, amelyekről neki, mint segítőnek nem volt tudomása. A bűnsegéd szándékerősítő magatartása - a tettesi magatartás változásával adott esetben összhangban - is módosulhat az elkövetés során az eredeti tervekhez képest. Ha a bűnrészes a tettesi cselekményhez való kapcsolódását megelőzően a tettes számára nem teszi egyértelművé, hogy szándéktartalma meddig terjed, a folyamatos jelenlétéből fakadó bátorító magatartása folytán olyan cselekményért is büntetőjogi felelősséggel tartozhat, amelyre a szándéka eredetileg nem vonatkozott (BH.2014. 103.). Ebből következően a törvényszék a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, helyesen minősítette a III. rendű terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetettként. A terheltek cselekményét a halmazatban elkövetett rablást illetően a felfegyverkezve történt elkövetés mellett - mint ahogy ezt az ügyben eljárt bíróságok helytállóan megállapították - a csoportos [a felülvizsgálati indítványt benyújtó terheltet illetően a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont] elkövetés is minősíti. A rablás bűnsegéde is csoportosan elkövetettként valósítja meg a bűncselekményt, ha a bűntett két másik elkövetőjét a bűncselekményre vonatkozó elhatározásuk ismeretében - a helyszínre szállítja, majd ott várakozik, amíg (egyik) társa a bűncselekményt végrehajtja, ezt követően pedig elszállítja őket (BH.
2. 320.). Mindezen túl a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontjában megkívánt kettős feltétel - a törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés kiszabása - sem valósult meg. A III. rendű terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott öt évi szabadságvesztés ugyanis nem haladja meg - a felülvizsgálati indítvány előterjesztője által egyébként törvényesnek tekintett az egy rendbeli csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt kiszabható büntetési tételkeretnek (tíz évnek) a felső határát. A felülvizsgálat keretében a jogerős határozatban megállapított büntetés önmagában nem sérelmezhető. A büntetés érdemi felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogi szabály sérelme miatt szabtak ki törvénysértő büntetést vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést (BH.2012. 239.). A Kúria mindezekre figyelemmel a III. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására mellőzheti. vonatkozó határozat hozatalát is Budapest,

1. január
2. Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő