← Magyarország

B.120/2012/67 – Balassagyarmati Törvényszék

A Balassagyarmati Törvényszék, mint elsőfokú bíróság a

  1. november hó
  2. napján, a
  3. február hó 13., április hó 22., június hó 24., szeptember hó 18., november hó 18., a
  4. február hó 17., március hó 27., május hó 5., június hó 16., szeptember hó 12., és a
  5. október hó
  6. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta a következő ítéletet: … I. r. vádlott - aki ... bűnös - társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (
  7. évi IV. tv.
  8. § (1/) és

(6)bekezdés a./pont), - 207 rb.társtettesként elkövetett magánokirat hamisítás vétségében (
  1. évi IV. tv.
  2. §), - 1 rb társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében (
  3. évi IV. tv.
  4. §
(1)és
(4)bekezdés a./pont). A bíróság ezért I. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 4 (Négy) év börtönbüntetésre 4 (Négy) év közügyektől eltiltásra ítéli. … II. r. vádlott - aki ... bűnös - 1 rb. társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (1978. évi IV. tv. 317.§
(1)és
(6)bekezdés a./pont), - 207 rb. társtettesként elkövetett magánokirat hamisítás vétségében (
  1. évi IV tv.
  2. §), - 1 rb. társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében (
  3. évi IV. tv.
  4. §
(1)és
(4)bekezdés a./pont). A bíróság ezért II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 3 (Három) év 6 (Hat) hónap börtönbüntetésre és 4 (Négy) év közügyektől eltiltásra ítéli.. … III. r. vádlott - aki ... bűnös - 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (Btk. 372. §
(1)és
(5)bekezdés a./pont) - 122 rb. hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.
  1. §). A bíróság ezért a III. r. vádlottal szemben - halmazati büntetésül - 3 (Három) év 10 (Tíz) hónap szabadságvesztést szab ki, melynek végrehajtási fokozata börtön és 4 (Négy) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától. A III. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés 2/3 része, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A bíróság az I. és II. r. vádlottal szemben 11 rb. magánokirat hamisítás vétsége (
  2. évi IV. tv.
  3. §) miatti részében az eljárást megszünteti; továbbá 5 rb. tulajdon elleni szabálysértésnek minősülő (
  4. évi LXIX. tv.
  5. §
(1)bekezdés) miatti részében az eljárást ugyancsak megszünteti. Az I. és II. r. vádlottat egyetemlegesen kötelezi a ... Takarékszövetkezet magánfél részére 135.629.838.(Egyszázharmincötmillió-hat-százhuszonkilencezernyolcszázharmincnyolc) forint, az I. r. vádlottat további 4.000.000.- (Négymillió) forint az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belüli megfizetésére, míg az I. és II. r. vádlott az államnak ezen összeg után járó 1.500.000.- (Egymillió-ötszázezer) forint illeték külön felhívásra történő lerovására. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A bíróság kötelezi a II. r. vádlottat … magánfél részére 140.000.(Egyszáznegyvenezer) forint az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belüli megfizetésére, míg ezen összeg után az államnak külön felhívásra 15.
  1. (Tizenötezer) forint illeték lerovására. A bíróság kötelezi a III. r. vádlottat, hogy a … Takarékszövetkezet magánfél részére az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül 103.907.
  2. (Egyszázhárommillió-kilencszázhétezer-tizenhat) forintot fizessen meg, míg az államnak külön felhívásra ezen összeg jután járó 1.500.000.- (Egymillió-ötszázezer) forint illetéket rójon le. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Az eljárás során lefoglalt Balassagyarmati Törvényszék BGH-nál bűnjelként kezelt Bj. I/75/
  3. sz. alatti iratok lefoglalását megszünteti és azt a ... Takarékszövetkezet sértett részére kiadni rendeli. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlott 58.
  4. (Ötvennyolcezerötszáz) forint, a II. r. vádlott 163.
  5. (Egyszázhatvanháromezer-negyven) az I. II. és III. r. vádlott egyetemlegesen 2.094.
  6. (Kettőmillió-kilencvennégyezeregyszázhetven) forintot az államnak külön felhívásra köteles megfizetni, míg a felmerült további 4.179.166.- (Négymillió-egyszázhetvenkilencezer-egyszázhatvanhat) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Indokolás: I. A Nógrád Megyei Főügyészség B.1015/2010/
  7. BTÖ számú,
  8. május hó
  9. napján benyújtott vádiratával ... I.r., ... II.r. vádlottakat 1 rb., a z
  10. évi IV. tv. 317.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével vádolta, mint társtetteseket; míg ... III.r. vádlottat 1 rb., az 1978. évi IV. tv. 317.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével vádolta. Az alapvádirat a ,...i Takarékszövetkezet ..., illetve a ...i Kirendeltségén
  1. januárjától
  2. december
  3. napjáig terjedő időszakra vonatkozó, különböző elkövetési magatartáshoz kapcsolódó tényeket tartalmazott a vádlottakat érintően. Az adott elkövetési magatartás körében a takarékszövetkezet kirendeltségei által forgalmazott takarékszelvény értékesítés-visszavásárlás, és újraváltással kapcsolatos visszaéléseket nevesített mintegy 172.669.532.- forint összegben a ... kirendeltsége. Ugyanezen kirendeltség kapcsán a szabálytalan hitelkihelyezésekkel összefüggésben fiktív lakossági hitelszerződésekkel, és szabálytalanul, meg nem szüntetett hitelek kapcsán 35.374.365.- forint „vagyoni hátrány” okozását rótta fel az I. és II.r. vádlottnak. Így mindösszesen az eredeti vád az I. és II.r. vádlott esetében 208.044.097.- forint „vagyoni hátrány” okozását nevesítette az egyébként sikkasztás bűncselekményéhez kapcsolód és ekként megfogalmazott elkövetési magatartások révén. A vádhatóság a III.r. vádlott vonatkozásában a Takarékszövetkezet ...i Kirendeltsége esetében a takarékszelvény értékesítés-visszavásárlás és újraértékesítés elkövetési magatartásán túl a betétek idő előtti megszüntetéséhez kapcsolódó elkövetői magatartást is szerepeltetett. Így valamennyi elkövetési magatartást szem előtt tartva a vádidőszakban mindösszesen 111.605.494.- „vagyoni hátrány” okozását rótta a III.r. vádlott terhére; míg a fiktív hitelszerződések készítése - hitelkihelyezés módszere révén további 1.578.992.- forint „vagyoni hátrányt” nevesített. Mindezeket együttesen számszerűsítve a III.r. vádlott cselekményével összefüggésben 113.184.486.- forint „vagyoni hátrány” okozása szerepelt a vádban. A Nógrád Megyei Főügyészség a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a törvényszékhez
  4. május hó
  5. napján 60-I. sorszám alatt benyújtott vádmódosításában - amely tartalmát tekintve részben vádkiterjesztésnek is tekintendő - most már a sikkasztás törvényi tényállásához igazodó elkövetési magatartások alapul vételével a vád tárgyává tett történeti tényeket pontosította, és elkövetési értéket jelölt meg a bűncselekmények minősítésének alapjául. A takarékszelvénnyel kapcsolatos visszaélések körében a vádhatóság a vádidőszakot
  6. januárjától
  7. január
  8. napjáig jelölte meg 134 db takarékszelvénnyel kapcsolatos visszaélések tekintetében; az elkövetési értéket 117.480.300.- forintban határozta meg. A fiktív hitelszerződések készítésével összefüggésben
  9. április
  10. napjától kezdődően az I. és II.r. vádlott esetében a ... Takarékszövetkezetnél tételesen 87 db fiktív hitelszerződést nevesített és az ezen szerződésekkel érintett 500500.000.- forintos alapösszeget az elkövetési érték számításánál alapul véve, 42.000.000.- forint elkövetési értéket szerepeltetett a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartásával összefüggésben. Ezen túlmenően a ...i Kirendeltség esetében le nem könyvelt elő- és végtörlesztett hitelekhez kapcsolódó, továbbá le nem könyvelt egyéb havi részleteket is összegszerűen megjelölt; az előbbiek esetében
  11. március 31-től
  12. június
  13. napjáig 6.565.238.- forint értékben; míg utóbbi esetben
  14. május
  15. -
  16. május
  17. közötti időben 124.000.- forint értékben. A sikkasztás bűncselekménye körében a módosított vád külön nevesítette ... sértett sérelmére megvalósított vagyon elleni cselekményt arra tekintettel, hogy a bizonyítási eljárás során az igazolódott a vád szerint, hogy a ... sértettől a vádlottak által átvett összeg egyáltalán be sem került a takarékszövetkezet vagyoni, ily módon rendelkezési körébe. Erre tekintettel az I. és II.r. vádlottat további 1 rb. - 500.000.- forint elkövetési érték alapulvételével - nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettével is vádolta, mint társtetteseket. A vádhatóság az I. és II.r. vádlottak esetében a különböző takarékszelvényforgalmazás körében elkövetett visszaélések és a fiktív hitelszerződések készítése és felhasználása körében a cselekményüket további 218 rb. magánokirat-hamisítás vétségének is minősítette. Fentiek alapján a módosított vád szerint az I. és II.r. vádlottak a …i Takarékszövetkezet ... sértett sérelmére 166.169.538.- forint elkövetési érték alapulvételével valósították meg a sikkasztás bűntettét, melyhez 218 rb. magánokirathamisítás vétsége társult, továbbá ... sértett sérelmére 1 rb. nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette volt a vád tartalma. A takarékszövetkezet ...i Kirendeltsége esetében ... III.r. vádlottat a takarékszelvény értékesítés-vásárlás körében elkövetett visszaélések tekintetében 120 db takarékszelvényhez kapcsolódóan a módosított vád 131.405.000.- forint elkövetési érték alapul vételével megvalósított sikkasztás bűntettével vádolta ugyancsak a
  18. január -
  19. január 8-i vádidőszak tekintetében; míg a fiktív hitelszerződések készítése és hitelkihelyezés kapcsán két hitelszerződést nevesített 500-500.000 forint alapösszeget tekintve összesen 1.000.000 forint elkövetési értékben; továbbá a le nem könyvelt elő- és végtörlesztett hitelek elszámolása során
  20. július 20.-
  21. június
  22. közötti időben 255.016.- forintot szerepeltetett. Így mindösszesen a III.r. vádlottat a vádhatóság a módosított vádban 133.660.016.- forint elkövetési érték alapul vételével megvalósított sikkasztás bűntettével vádolta, melyhez további 122 rb. magánokirat-hamisítás vétségének elkövetését is kapcsolt. Az ügyészi perbeszédben kifejtett álláspont szerint a takarékszövetkezeti kirendeltségek sérelmére megvalósított sikkasztás esetében az elkövetési érték meghatározása a vádhatóság szerint a sértetti takarékszövetkezet által elkészített és utóbb a bizonyítási eljárás során a bírósághoz becsatolt tételes kimutatás, illetve azok mellékleteinek alapul vételével történhet. Az ügyész szerint a sértett takarékszövetkezet bírói szakban egzakt módon nem cáfolhatóan igazolta, hogy
  23. januárjáig terjedő időszakban hány db és milyen név értékű takarékszelvény kapcsán történt meg azok törvénybe ütköző felhasználása, ehhez képest az igazságügyi szakértői vélemény által kimunkált alacsonyabb összeget nem tartotta elfogadhatónak. Ezen túlmenően az ügyész mindhárom vádlott vonatkozásában az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazását indítványozta a minősítés és a jogkövetkezmények meghatározása körében. Az előzőekben részletezett vád ténybeli tartalma és a vádhatóság kifejtett álláspontja alapján a törvényszéknek a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a történeti tényállás meghatározása során abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy kirendeltségek esetében a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaélések során a vádlottak magatartásához köthető elkövetési érték pontosan mely időszak alapul vételével számszerűsíthető ítéleti bizonyossággal; (A szakértők által kimunkált
  24. december 31-i időszakot lezáróan, avagy
  25. januári időszakot is beleértve a sértetti takarékszövetkezet által készített kimunkált nyilvántartási adatok alapján határozhatóe meg). Vizsgálnia kellett a törvényszéknek az elbíráláskor és elkövetéskor eltérő anyagi jogi rendelkezések összehasonlítása révén az elévülési idők módosulását; a magánokirathamisítások esetében a fiktív hitelszerződések készítése, felhasználása körében a
  26. április 13-
  27. december
  28. közötti 11 db fiktív hitelszerződés kapcsán azt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás feltételei fennállnak-e, avagy az időmúlás eljárás megszüntető hatása érvényesül-e; ugyancsak az eltérő anyagi jogi rendelkezések révén a szabálysértési értékhatárok módosulásával összefüggésben vizsgálni kellett azt is, hogy ... kirendeltség esetében a le nem könyvelt havi törlesztőrészletek közül a 20.000 forint alatti összegek a sikkasztás bűncselekményének folytatólagos egységébe a vádbeli tények maradéktalan bebizonyulása esetén beletartozhatnak-e, illetve az elkövetési érték számítása szempontjából figyelembe vehetők-e. Fenti kérdések előrebocsátását követően a törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a következő tényállást állapította meg: II. 1./ ... I.r. vádlott elvált, egy nagykorú gyermeket nevel egyedül. Iskolai végzettsége szakközépiskolai érettségi, emellett könyvelõi, hitelügyintézõi és banki ügyintézõi szakképesítést szerzett. Munkanélküli, munkanélkülieknek járó ellátása 22.800 forint szociális segély volt, ezen felül családi pótlékban és lakhatási pótlékban részesült. Családi ház ingatlantulajdonnal rendelkezik, amelyen kb. 7 millió forint jelzáloghitel szerepel, ennek törlesztése havi 60.000.- forint lenne. Büntetve nem volt. ... II.r. vádlott elvált, élettársi kapcsolatban él, kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik. Iskolai végzettsége szakközépiskolai érettségi. Édesanyja révén ápolási díjban részesül, ennek összege havi 34.000.- forint, emellett alkalmi munkát, szezonális napszámos munkát végzett, napi kb. 5.000.- forint jövedelemért. Ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségével rendelkezik, melynek értéke kb. 8 millió forint, de 7 millió forint jelzáloghitel terheli. Ezen túlmenően vagyontalan, büntetve nem volt. ... III.r. vádlott férjezett családi állapotú, kiskorú gyermeke nincs. Iskolai végzettsége érettségi, jelenleg édesanyja révén ápolási segélyben részesül, melynek összege havi 34.600.- forint. Ezen felül édesanyja nyugdíjából származó jövedelembõl élnek közösen. Ingatlan 1/2 tulajdoni illetõségével rendelkezik, melynek értéke kb. 4-5 millió forint, házastársa Opel Corsa típusú személygépkocsi tulajdonnal rendelkezik, melyhez hitel törlesztése kapcsolódik. Ezen felül ingatlan jelzáloghitel terheli 2,6 millió forint értékben. Más vagyona nincs, büntetve nem volt. A III.r. vádlott a csatolt orvosi igazolások tanúsága szerint súlyosan fogyatékos, mozgásszervi fogyatékossággal önálló életvitelre képtelen édesanyját, ...t gondozza. 2./ 2.1 ... I.r. vádlott a ...i Takarékszövetkezet ... Kirendeltségének vezetője volt 1992-től kezdődően, míg ... II.r. vádlott a kirendeltség beosztott ügyintézője és pénztárosa volt
  29. januárjáig. A vádlottak már ezen időponttól kezdődően ismerték egymást, sőt ... III.r. vádlott is korábban a ...i Kirendeltségen dolgozott, míg az I.r. vádlott szülési szabadságon volt, majd az I.r. vádlott ismételt munkába állásával került a III.r. vádlott a takarékszövetkezet ...i Kirendeltségének vezetői beosztásába. ... I.r. vádlott, mint a ... Kirendeltség vezetője munkaköri leírása szerint személyileg felelt a kirendeltség ügyeinek viteléért, a jogszabályokban és más belső szabályokban foglaltak betartásáért, a kirendeltség belső rendjéért. Az igazgatóság, felsőbb vezetők határozatait, utasításait figyelembe véve kellett irányítania az egység gazdasági és pénzügyi tevékenységét, szervezte és ellenőrizte a beosztott dolgozók munkáját, biztosította a gyors és színvonalas pénzügyi szolgálatatlások lebonyolítását. Kiemelt feladati közé tartozott a forrásgyűjtés szervezése (betétgyűjtés, értékpapírok kibocsátása), elbírálta a hatáskörébe tartozó kölcsönöket, továbbá feladata volt az analitikus és főkönyvi könyvelés naprakészségének, továbbá a számítógépes adatvédelemnek és irattározásnak biztosítása. Felelős volt emellett a kirendeltség vagyon- és bankbiztonságáért, a különböző tervek teljesítéséért, a pénzforgalom az ügyvitel és a számvitel rendjéért, az üzleti tevékenységek ellátásáért, a pénzügyiszámviteli munka gyakorlati lebonyolításáért, a bizonylati- és okmányfegyelem, valamint az ügyrendi előírások betartásáért. Külön feladatmeghatározást tartalmazott a kirendeltségvezető munkaköri leírása a hitel- és kölcsönügyletek bonyolítása terén, a betétforgalom területén, valamint a könyvelés naprakészségének biztosítása érdekében elvégzendő feladatok körében. ... II.r. vádlott pénztáros munkaköri leírásának tartalma szerint feladatát képezte az egység készpénz- és értékpapír forgalmának - a vonatkozó ügyrendi előírásokban és házipénztár kezelési szabályzatban foglaltak szerinti - biztonsági követelményeknek megfelelő teljes körű lebonyolítása. Ennek megfelelően a II.r. vádlottnak gondoskodnia kellett az egység napi készpénz szükségletének felméréséről, annak igényléséről és az előírásoknak megfelelően kellett kiállítani a készpénzfelvételhez szükséges okiratokat, továbbá egy személyben volt felelős a házipénztárban tartott készpénz és értékek kezeléséért, megőrzéséért. A bizonylatok alapján lebonyolított az egység pénztárbevételi és kifizetési forgalmait és ellenőriznie kellett teljesítés előtt a bizonylatok alaki és tartalmi megfelelőségét. Amennyiben a kirendeltség egységvezetőjétől megbízást kapott, egyéb kiegészítő feladatokat is köteles volt ellátni. A ...i Kirendeltségen dolgozó ... III.r. vádlott kirendeltségvezető munkaköri leírásának tartalmát tekintve megegyezett az I.r. vádlott munkaköri leírásában foglaltakkal. 2007-
  30. években a ...i Takarékszövetkezet működésére a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
  31. évi CXII. tv., a számviteli törvény előírásai, továbbá a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 250/
  32. Korm. számú rendelet vonatkozott. Ezen jogszabályi rendelkezések alapulvételével készültek a takarékszövetkezet működését részletesen szabályozó további szabályzatok, így a Szervezési és működési szabályzat, az Üzletszabályzat, továbbá a Takarékszelvényforgalmazásának ügyviteli szabályzata is. A takarékszövetkezet Üzletszabályzata részletesen meghatározta a természetes személyek betétei, okmányai kezelésével kapcsolatos előírásokat, a betéti szerződések legalapvetőbb kellékeit, a betétekhez tartozó kamatszámítás módját, a természetes személyek azonosító adataira vonatkozó követelményeket. Ebből a szempontból lényegesnek minősült az Üzletszabályzat azon előírása, mely szerint a betéteket igazoló okmányok tartalmát akként határozta meg, hogy annak tartalmaznia kell a takarékszövetkezet teljes nevét, az okmány megnevezését, sorszámát, kiállítás keltét, a betét összegét, a betétes megnevezését és azonosító adatait, valamint az egyes be- és kifizetéseket is dokumentálni kellett rajta. Az Üzletszabályzatnak megfelelően ezen időszakban az alábbi megtakarítási formák voltak forgalomban: takaréklevelek, takarékbetétek és takarékszelvények. A takarékszelvény forgalmazásáról szóló ügyviteli szabályzat világos és egyértelmű előírásokat tartalmazott az alábbiak szerint: - az újralekötés módjáról a betételhelyezőt írásban nyilatkoztatni kell; - a takarékszelvények mennyiségi nyilvántartására hitelesített, sorszámozott nyilvántartókönyvet kellett használni; - a nyilvántartásokat naprakészen kellett vezetni; - rovancsolások alkalmával a takarékszelvények készletének értéktári nyilvántartással való egyezõségét, valamint az okmányok felhasználásának folyamatosságát ellenõrizni kellett; - a takarékszelvényen ki kellett tölteni az ügyfél által kért névértéket számmal és betûvel egyaránt; - az okiratot rontása esetén „rontott” megjegyzéssel és lyukasztással érvényteleníteni kellett; - visszaváltás esetén a takarékszelvény hátoldalára rá kellett írni a beváltás helyét, napját és két aláírással, valamint bélyegzõlenyomattal kellett ellátni. A kifizetési pénztárbizonylat első példányát a pénztárosnak össze kellett tűznie a beváltott takarékszelvénnyel és a napi anyagban le kellett fűznie. Fentieken túlmenően a takarékszelvények forgalmazására, mint szigorú számadás alá vont bizonylatok, nyomtatványok kezeléséről és nyilvántartásáról, valamint elszámolásuk rendjéről szóló szabályzat további előírásai is vonatkoztak. Ily módon a takarékszelvényeket, mint értékpapírszerű okiratokat a szabályzat alapján úgy kellett kiállítani, hogy azok olvashatóak, időtállóak és megmásíthatatlanok legyenek; a hiányosan kiállított vagy szabálytalanul, olvashatatlanul kiállított nyomtatványokat nem volt szabad felhasználni, azokat rontottá kellett nyilvánítani; az értékpapírszerű okiratokon javítást végrehajtani nem volt lehetséges. A téves, helytelen bejegyzett adatok esetén a nyomtatványt érvényteleníteni kellett és rontottá nyilvánítottként kellett tovább kezelni és megőrizni. Fenti előírások alapján megállapítható, hogy a takarékszövetkezet belső szabályzatainak előírásai összhangban voltak a jogszabályi előírásban foglaltakkal, azokat megfelelően kiegészítették és a takarékszelvények, mint értékpapírszerű okiratok forgalmazása körében világos és egyértelmű szabályozást alkottak. Ezen tartalmilag megfelelő szabályozás ellenére a felidézett rendelkezések be nem tartása, továbbá a takarékszövetkezet belső ellenőrzésében megmutatkozott alapvető hiányosságok folytán mind a ...i, mind a ...i Kirendeltség esetében lehetővé vált a takarékszelvények forgalmazása, a házi pénztár kezelése, a könyvvezetési kötelezettség teljesítése, a hitelfelvétel- hitelkihelyezés körében olyan visszaélések és durva szabálytalanságok elkövetése, amely a pénzintézet működését az adott időszakban egyértelműen hátrányosan érintette. Így az I. és III.r. vádlott által vezetett, mindkét kirendeltség esetében visszaélésként jelentkezett az a gyakorlat, amely szerint az ügyfél által egy meghatározott összegért megvásárolt takarékszelvényen a takarékszelvény névértékét csak számadattal jelölték meg, amely csupán kezdetben volt azonos az ügyfél tényleges befizetésével. A vételt követően a takarékszelvényt a befizetés igazolásaként az ügyfél megkapta. A szelvényvásárlásról, vagyis a házipénztárba történt befizetésről a pénztárbizonylatot azonban nem a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában állították ki, hanem egy későbbi időpontban, egy jóval alacsonyabb összegről és azt az ügyfél ily módon alá sem írhatta. A kamatozási időszak (három hónap) lejártakor az ügyfél visszavásárlásra átadta a takarékszelvényt a pénzintézetnek. Abban az esetben, ha az ügyfél újabb szelvényt vásárolt, a valós (csak a számokkal megjelölt) névértékű szelvényt megkapta. A visszavásárolt (első, előző) takarékszelvényen a bevételi pénztárbizonylaton korábban feltüntetett, csökkentetett összegre vonatkozó javítást utólag a számadatokban elvégezték és az ily módon csökkentett összeget szövegesen is megerősítették. A visszavásárlást csak a csökkentett összegre kiállított kiadási pénztárbizonylattal dokumentálták az ügyfél jelenléte és tényleges aláírása nélkül. Az eredetileg kiállított névértéken megjelölt, majd utóbb különböző módon javított és csökkentett összegű takarékszelvény értéke közötti különbözet „pénztöbbletként” jelentkezett. Fenti szabálytalanságokon túl a ...i Kirendeltségen emellett a takarékszelvények meghatározott körének idő előtti megszüntetése is visszaélésként jelentkezett. Ez a valóságban azt jelentette, mintha az ügyfél véglegesen visszaváltotta volna a takarékszelvényt, noha az még nem járt le és a valóságban nála volt, de a szelvény megszüntetése idő előtt dokumentálásra került oly módon, hogy ahhoz valójában nem tudta a III.r. vádlott hozzátenni a kiadási pénztárbizonylathoz tartozó takarékszelvényt. A Takarékszelvények forgalmazásáról szóló ügyviteli szabályzat előírásaival ellentétben a vádlottak az újra lekötés módjáról a betét elhelyezőjét írásban nem nyilatkoztatták, sőt az esetek többségében az ügyfelet a bevételi- vagy kiadási pénztárbizonylatok megfelelő példányával sem látták el. (Minthogy azok később, más időpontban más tartalommal kerültek kiállításra.) A kirendeltségek házi pénztárának kezelése és a napi pénztárjelentés vezetése sem a számviteli törvény és a vonatkozó szabályzat előírásainak megfelelően történt. A II.r. vádlott formailag a napi készpénzforgalmat a pénztárkönyvben rögzítette, a nap végén a pénztár záróegyenlegét feltüntette; ugyanakkor a napi zárás tartalmilag nem a valós pénzkészletet mutatta, mivel a valóságban a formai egyezőség a könyvelési adatok szerinti forgalom pénztárban történő „utólagos” ledokumentálása révén történt ahelyett, hogy a napi forgalom és készlet ténylegesen egyeztetésre került volna. Lényegében ezen a számviteli szabálytalanság tette lehetővé egyebek mellett azt, hogy hosszú időn keresztül az előzőekben írt visszaélések rejtve maradhattak, hiszen ily módon a különböző nyilvántartások között az egyezőség látszata keletkezett. Mind a ...i, mind a ...i Kirendeltség esetében a takarékszövetkezet működése alapján az üzleti tervnek való megfelelés része volt a megfelelő hitelkihelyezési gyakorlat, a hitelezési gyakorlat adott időszakban való növelése - a betétgyűjtések mellett - , ugyanakkor a kintlévőségek megtérülésének minél nagyobb biztosíthatósága, amely célokban a vádlottak a jutalmazási, premizálási rendszeren keresztül közvetlen módon is érdekeltté voltak téve.
  33. évet megelőző időszakban a vádlottak észlelték, hogy a takarékszövetkezet által kihelyezett hiteleket egyes ügyfelek egyáltalán vagy csak részben fizették vissza. Az eredménytelen hitelezések következményeit - amelyek egyébként rontották az adott kirendeltség eredményességét - a hitelezési szabályzat szerinti eljárásban kellett volna megvonni; azaz a 30 napon túli nem fizetés esetében fel kellett volna szólítani az ügyfeleket a hátralékuk rendezésére, míg a 90 napon túli nemfizetés esetén a hitelaktát át kellett adni a központnak a további végrehajtás, behajtási eljárás lefolytatása érdekében. Azért, hogy a korábbi rossz hitelkihelyezésekre, illetve a meg nem térült hitelekre ne derüljön fény, illetve hogy javuljon a kirendeltségek eredményessége, az I., és a III.r. vádlott úgy határozott, hogy a különböző jogszabályi, a pénzintézet működésére vonatkozó számos belső szabályzat előírásának megszegésével eltünteti az ilyen módon keletkező hiányt, illetve azt a látszatot kelti, mintha a kirendeltségek továbbra is eredményesen működnének. Az I.r. vádlott ezen elképzelését megosztotta a II.r. vádlottal is, aki ezzel egyetértett és az I.r. vádlott kérésének, rendelkezésének megfelelően kiállította a különböző ügyletekhez tartozó hamis okiratokat, a házi pénztárban kezelte az ezek eredményeként jelentkező pénzeszközöket és folyamatosan a valóságtól ellentétben dokumentálta a házipénztár napi forgalmát. 2.2 A takarékszelvények értékesítése, visszaváltása során
  34. januártól
  35. december 31-ig terjedő időszakban az I. és II.r. vádlott akként járt el, hogy az ügyfeleknek átadott - egy példányban, írógéppel és nem a szabályok szerint számítógéppel készített - takarékszelvényen azt a névértéket tüntette fel, amely összeget az ügyfél befizette, de kizárólag számokkal. A takarékszelvényen betűvel történő megjelölését nem végezték el. Az ügyfélnek az I. és II.r. vádlottak a befizetés tényéről bevételi pénztárbizonylatot nem állítottak ki, hanem azt később, utólag a II.r. vádlott készítette el, s azon az ügyfélnek kiadott takarékszelvényen szereplő összegnél jóval alacsonyabb értéket, ún. csökkentett értéket tüntetett fel. A takarékszelvény lejáratakor az ügyfél által visszahozott okiraton utólag a vádlottak módosították annak váltásakor feltüntetett számadatát és az alacsonyabb összegű névrétéket tüntették fel oly módon, hogy az összegben szereplő nullák közül az egyiket írógéppel átütötték pontra, ezáltal a ténylegesen befizetett összeget egy tizedére módosították, majd ezt a csökkentett összeget szövegesen is megerősítették. A kiadási pénztárbizonylathoz az ily módon meghamisított névértékű és összegű takarékszelvényt tűzték hozzá. Ezen túlmenően a vádlottak oly módon is megváltoztatták az ügyfél által ténylegesen befizetett összegről az okiratot, hogy a névérték első számjegyét - a százezres vagy milliós helyiértéket - a visszaváltáskor eltüntették az okiratról és az ily módon csökkentett névértéket szerepeltették a szövetkezet számítógépes rendszerében. Ennek megfelelően történt meg már a váltáskor a pénztárbizonylat kiállítása is és a takarékszelvény ehhez történő csatolása is. Az I. és II.r. vádlottak azon ügyfelek takarékszelvényeivel kapcsolatban követték el a névérték ilyen módon való csökkentését, akik a szelvény három hónapos futamidejének lejártát követően nem vitték el a tőke és annak kamattal növelt összegét, hanem folyamatosan újabb takarékszelvényt váltottak. A hamis bevételi pénztárbizonylatot az I.r. vádlott rendelkezése alapján a II.r. vádlott állította ki, a keletkezett pénztöbblet, illetve különbözet bekerült a takarékszövetkezet házipénztárába és annak alkalmankénti, mikénti felhasználását az I.r. vádlott döntése alapján a II.r. vádlott valósította meg. Az ily módon létrehozott „pénztöbbletet” a vádlottak túlnyomórészt a rossz hitelkihelyezések miatt valóságban keletkező hiány fedezésére fordították, azonban egy jóval kisebb, de az eljárás során pontosan nem tisztázható részét saját céljaikra is felhasználták. Az előzőekben részletezett módszer segítségével az I. és II.r. vádlott
  36. januárja és
  37. december
  38. napja között terjedő időben a
  39. december 31-i záróállapotot figyelembe véve, legalább 91.004.600.- forinttal sajátjaként rendelkezett. A
  40. január időszakára vonatkozó takarékszelvények értékesítése és visszaváltása körében elkövetett visszaélések mértéke kétséget kizáróan nem számszerűsíthető. 2.3 A takarékszövetkezet cenzúraszabályzata lehetővé tette az 500.000.- forintot meg nem haladó lakossági hitelkérelmek kapcsán azt, hogy a hitelt a kirendeltségvezető saját hatáskörében folyósítsa. E szabályozás nyújtotta lehetőséget kihasználva az I. és II.r. vádlott
  41. április
  42. - és
  43. október
  44. közötti időben 84 db fiktív lakossági hitelszerződést készítettek olyan ügyfelek személyes adatainak felhasználásával, akik valójában nem szándékoztak a szövetkezettől hitelt felvenni, de akiknek számláját egyébként a szövetkezet vezette, vagy járandóságát állandó jelleggel a szövetkezetnél számlájára folyósították. Ezen okokból a vádlottak előtt e személyek adatai ismertek voltak, mely adatok felhasználásával az I. és II.r. vádlott fiktív hitelaktát készített akként, hogy az I.r. vádlott döntése alapján a II.r. vádlott a hitelszerződéseket kitöltötte, a hitelfolyósítás tényét teljes körűen dokumentálta, a szükséges aláírásokat a különböző dokumentumokon elvégezte, majd a központból az I.r. vádlott által ily módon igényelt hitelösszeggel a vádlottak ugyancsak sajátjukként rendelkeztek és azokat túlnyomórészt az előzőekben írtak szerint a rossz hitelkihelyezések miatti eredményesség javítására fordították. Az I. és II.r. vádlott által ezen módszer segítségével elkészített 84 db fiktív hitelszerződés és ennek folyományaként az ügyletenként lehívott 500-500.000 forint az alábbi esetkörben valósult meg: ...i- fiktív hitelek táblázata: sorszám szerzõdõ fél neve szerzõdés kelte
  48. ... ... ... ... 2006.04.13 2006.09.
  49. 2006.11.
  50. 2006.11.
  51. összeg 500.000.500.000.500.000.500.000.-
  93. ...
  97. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2006.11.
  98. 2006.11.
  99. 2006.11.
  100. 2006.12.
  101. 2006.12.
  102. 2006.12.
  103. 2006.12.
  104. 2007.02.
  105. 2007.02.
  106. 2007.03.
  107. 2007.03.
  108. 2007.03.
  109. 2007.03.
  110. 2007.03.
  111. 2007.04.
  112. 2007.04.
  113. 2007.04.
  114. 2007.04.
  115. 2007.04.
  116. 2007.04.
  117. 2007.04.
  118. 2007.04.
  119. 2007.04.
  120. 2007.04.
  121. 2007.04.
  122. 2007.04.
  123. 2007.04.
  124. 2007.04.
  125. 2007.04.
  126. 2007.05.
  127. 2007.05.
  128. 2007.06.
  129. 2007.09.
  130. 2007.09.
  131. 2007.09.
  132. 2007.09.
  133. 2007.09.
  134. 2007.09.
  135. 2007.10.
  136. 2007.10.
  137. 2007.10.
  138. 2007.12.
  139. 2007.12.
  140. 2008.01.
  141. 2008.02.
  142. 2008.02.
  143. 500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.-
  177. ... ... ... ... ... ... .. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2008.03.
  178. 2008.04.
  179. 2008.04.
  180. 2008.06.
  181. 2008.06.
  182. 2008.06.
  183. 2008.06.
  184. 2008.06.
  185. 2008.06.
  186. 2008.06.
  187. 2008.07.
  188. 2008.09.
  189. 2008.09.
  190. 2008.09.
  191. 2008.10.
  192. 2008.10.
  193. 2008.10.
  194. 2008.10.
  195. 2008.10.
  196. 2008.11.
  197. 2008.11.
  198. 2008.11.
  199. 2008.11.
  200. 2008.12.
  201. 2009.03.30 2009.04.
  202. 2009.05.
  203. 2009.06.
  204. 2009.06.
  205. 2009.06.
  206. 2009.08.
  207. 2009.09.
  208. 2009.
  209. 2009.10.
  210. 500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.000.500.00.- Az I.r. vádlott nem csupán a II.r. vádlottal közösen döntött és készített el fiktív hitelszerződést, hanem olyan alkalmakkor is, amikor a II.r. vádlott szabadságon volt és ily módon a hitel igényléséről és annak felhasználásról csupán utólag szerezhetett tudomást. A II.r. vádlott ezért
  211. szeptember 19-i ... nevére szóló,
  212. december 21-i ... nevére szóló,
  213. december 22-i ... nevére szóló,
  214. december 12-i ... nevére szóló,
  215. június 17-i ... nevére szóló,
  216. június 18-i ... nevére szóló,
  217. szeptember 30-i ... nevére szóló,
  218. szeptember 30-i ... nevére szóló fiktív hitelek lehívásáról és annak felhasználásáról csupán utólag szerzett tudomást. Ezen nyolc esetben az összesen 4.000.000.- forint felhasználása az I.r. vádlott rendelkezése alapján történt, a II.r. vádlott csupán utólag, a valótlan tartalmú hiteldokumentumok elkészítésében működött közre. Fentieket figyelembe véve a 84 db fiktív hitelszerződésből az I. és II.r. vádlott 76 esetben 38.000.000 fiktív hitel lehívásában, felvételében és felhasználásban tevékenykedett együtt közösen, míg az I.r. vádlott ezen felül további 4.000.000 forint, összesen 42.000.000 forint pénzösszeggel rendelkezett sajátjaként. 2.4 A Takarékszövetkezet ...i Kirendeltségében az I. és II.r. vádlott 21 valódi hitelszerződés esetében az ügyfél által elő- és végtörlesztésként teljesített összegeket melyeket az ügyfél a pénztárban ténylegesen befizetett és mely pénzösszeg bekerült a szövetkezet vagyoni rendelkezési körébe, és mely befizetésről az ügyfél a visszaigazolást meg is kapta - nem írták jóvá az ügyfél hitelszámláján és a tényleges befizetés megtörténte ellenére nem rögzítették megfelelően a könyvelésbe, hanem az ily módon átvett pénzeszközzel ugyancsak sajátjukként rendelkeztek közös döntésük alapján különböző célokra fordították. Ezen valós szerződések alapján az ügyfelek által ténylegesen befizetett összegek a következők: sorszám
  238. szerzõdõ szerzõdés összeg fél neve kelte ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2007.05.
  239. 2007.08.
  240. 2008.06.
  241. 2005.06.
  242. 2007.04.
  243. 2007.05.
  244. 2007.04.
  245. 2006.06.
  246. 2007.01.
  247. 2008.06.
  248. 2006.03.
  249. 2007.08.
  250. 2005.03.
  251. 2008.05.
  252. 2008.09.
  253. 2007.12.
  254. 2005.07.
  255. 2007.04.
  256. 2005.06.
  257. 2006.12.
  258. 293.746.330.027.285.124.26.439.264.
  259. 297.226.289.740.197.947.248.165.254.167.105.841.694.634.63.213.262.277.679.159.746.386.30.308.291.183.126.118.253.781.-
  260. ... 2008.06.
  261. 825.455.- Fentiek alapján az I. és II.r. vádlott mindösszesen 6.565.238.-forint pénzösszeggel rendelkezett sajátjaként. 2.5 Az I. és II.r. vádlott további 1 esetben ...
  262. március 12-i valós szerződéséhez kapcsolódó 60.000 forint összegû törlesztõrészletet nem könyvelt le és nem tüntette fel a számítógépes nyilvántartásban annak ellenére, hogy azt az ügyfél a valóságban a pénztárba ténylegesen befizette. Az I. és II.r. vádlott az ily módon hozzájuk került pénzeszközzel sajátjaként rendelkezett.
  263. május
  264. és
  265. május
  266. napja között az I. és II.r. vádlott további öt esetben vett át ügyfelektől különböző összegeket anélkül, hogy azt lekönyvelte és a számítógépes nyilvántartásba feltüntette volna annak ellenére, hogy az ügyfél azt a valóságban a pénztárba befizette. Ily módon ... esetében 15.000., ... esetében 12.000.-, ... esetében 11.000.-, ... esetében 12.500.-, míg ... esetében 13.500.- forint pénz átvétele történt meg, melyet a vádlottak ugyancsak ismeretlen célra fordítottak. Az előzőekben részletezett elkövetési magatartások figyelembevételével a ...i Takarékszövetkezet vonatkozásában az I.r. vádlott 139.629.018.- forint (ezen belül a II.r. vádlottal közösen 135.629.838.- forint, 4.000.000.- forint pedig egyedül); míg a II.r. vádlott az I.r. vádlottal közösen 135.629.838.- forint pénzösszeg erejéig rendelkezett sajátjaként a takarékszövetkezet által rábízott vagyonnal. (2.2-2.5 alattiak összesítése) 2.6 Fenti cselekmények elkövetése során az I. és II.r. vádlott 134 db takarékszelvényt, mint értékpapírszerű okiratot hamisított meg és használt fel, továbbá 84 db fiktív hitelszerződés készítése címén valótlan tartalmú okiratokat használt fel. Ez utóbbiak közül 11 db valótlan szerződés készítése és felhasználása
  267. április
  268. és
  269. december 22-e közötti időszakra esett.
  270. ... I.r. és ... II.r. vádlottak
  271. április 17-én 400.000.- forint, majd
  272. november
  273. napján további 100.000.-, összesen 500.000.- forint készpénzt vettek át ... lakostól oly módon, hogy az I.r. vádlott által átvett pénzt a takarékszövetkezet pénztárába az I.r. vádlott be sem fizette, a pénz további sorsáról a vádlottak azonban közösen határoztak. A sértett által átadott 500.000.- forint összegről takarékszelvényt semmilyen formában nem állítottak ki, így a befizetés és rábízás ténye a takarékszövetkezet vagyonában ténylegesen nem jelentkezett. ... sértett csupán egy pénztárbizonylat-szerű iratot kapott, melynek megfelelője a házipénztárban nem jelent meg. Az ily módon birtokukba került 500.000.- forinttal az I. és II.r. vádlott sajátjaként rendelkezett, azt ismeretlen célra fordították. ... sértett részére az I.r. vádlott időközben 360.000.- forintot visszafizetett, így a sértett fennmaradó kára 140.000.- forint, melynek megtérítése iránt polgári jogi igényt terjesztett elő.
  274. 4.1 ... III.r. vádlott …i Kirendeltség vezetőjeként
  275. január- és
  276. december 31-ig terjedő időszakban a takarékszelvények értékesítése, visszavásárlása és újraértékesítése során a már 2.2 tényállás körében részletesen bemutatott módon a takarékszelvények névértékének javítása és az érték csökkentése módszerével 120 db takarékszelvénnyel kapcsolatos visszaélést követett el. A takarékszelvények meghamisítása révén keletkezett „pénztöbbletet” a III.r. vádlott túlnyomórészt a ...i Kirendeltség tevékenysége körében felmerült rossz hitelkihelyezések, illetve nem fizető hitelek törlesztésére fordította a kirendeltség eredményességének javítása érdekében, míg egy pontosabban meg nem határozható kisebb részét saját céljaira is felhasználta. A korábban már részletesen bemutatott módszer mellett a III.r. vádlott további visszaélésszerű magatartásként a betétek idő előtti megszüntetését is elvégezte. Ez alapján úgy tűnt, mintha az ügyfél véglegesen visszaváltotta volna a takarékszelvényt, noha annak futamideje még nem járt le, és az valójában az ügyfél birtokában volt. Ennek ellenére a III.r. vádlott ezt úgy dokumentálta le, hogy a „visszaváltáshoz” nem tudta hozzácsatolni a kiadási pénztárbizonylathoz szükséges - valójában vissza sem váltott - takarékszelvényeket. Amennyiben az ügyfél ténylegesen fel akarta venni a takarékszelvény névértékének kamattal növelt összegét, a nála lévő szelvény szerinti összeget hiánytalanul megkapta, melyet a vádlott más - hasonló módszerrel megszüntetett betétekből származó - pénzeszközökből fizetett ki. A formailag megszüntetett, de valójában az ügyfél birtokában lévő takarékszelvény névértéke ily módon „pénztöbbletként” jelent meg a kirendeltség pénztárában. Fenti módszerek segítségével a III.r. vádlott
  277. január és
  278. december 31-ig terjedő időszakban, a
  279. december 31-i záróállapotot irányadónak tekintve, legalább 101.652.000.- forint pénzösszeggel rendelkezett sajátjaként a takarékszövetkezet vagyonából. A
  280. január havi idõszakra vonatkozó takarékszelvény értékesítést érintõ visszaélés összegszerûsége kétséget kizáró módon nem tisztázható. 4.2 Ugyancsak
  281. január -
  282. december közötti időszakot szem előtt tartva, a III.r. vádlott két esetben készített fiktív lakossági hitelszerződést olyan ügyfelek adatainak felhasználásával, akik valójában nem szándékoztak hitelt felvenni, de akiknek számláját a kirendeltség vezette, vagy járandóságuk állandó jelleggel ide került folyósításra. Az 500.000.- forintot meg nem haladó lakossági hitelkérelmeket a ...i Kirendeltség esetében a kirendeltségvezető szintén saját hatáskörben folyósíthatta. A III.r. vádlott
  283. március
  284. napján ... és
  285. március
  286. napján ... nevének és adatainak felhasználásával 500-500.000.- forint, összesen 1.000.000.- forint hitelösszeget hívott le a központból és az ily módon rendelkezésére álló 1.000.000.forintot ugyancsak a rossz hitelkihelyezés miatti eredményesség javítása érdekében különböző törlesztőrészletek papíron történő visszafizetésére fordította. 4.3 A III.r. vádlott fentieken túlmenően öt, valós hitelszerződés esetében az ügyfél által elő- vagy végtörlesztés keretében befizetett hitelrészt az ügyfél számláján nem írta jóvá, végtörlesztés esetében az előírásokból eltérően a hitelt nem szüntette meg, hanem az ügyfél által a házipénztárba a valóságban ténylegesen befizetett összeget más célra, az eredményesség javítása érdekében egyéb törlesztésre fordította, ily módon azzal sajátjaként rendelkezett. Eszerint ... hitelszerződése esetén
  287. július 20-án 166.196.- forint, ... esetén
  288. augusztus 11-én 184.143.- forint, ... esetén
  289. február 27-én 220.797.- forint, ... esetében
  290. augusztus 14-én 288.727.- forint, ... esetén
  291. június 11-én 395.153.- forint, mindösszesen 1.255.016.- forint pénzzel sajátjaként rendelkezett. A
  292. pont alatt részletezett elkövetési magatartások révén ... III.r. vádlott a takarékszövetkezet vagyonából mindösszesen 103.907.016.- forint pénzeszközzel rendelkezett sajátjaként oly módon, hogy azt a tényleges befizetésektől eltérő célra, illetve kis részben saját céljaira használta fel. Az I.-II.-III. vádlottak munkaviszonyát a takarékszövetkezet
  293. január 12-vel, rendkívüli felmondással megszüntette. A feltárt visszaélések nyomán a betétesekkel lefolytatott adategyeztetés és elszámolást követően a ...i Takarékszövetkezet aktuális fizetési kötelezettségeit a betétesek felé teljesítette és a kialakult helyzet nyomán a szövetkezeti pénzintézet tőkehelyzete megroppant. A törvényi előírásoknak való megfelelés érdekében az ... 220.000.000 forint összegű támogatást nyújtott a takarékszövetkezet részére - részjegy jegyzés formájában - a tőkemegfelelési mutató helyreállítása érdekében. A …i Takarékszövetkezet jogi képviselője útján már
  294. július
  295. napján polgári jogi igényt terjesztett elő és kérte a takarékszövetkezetnél az ügyfelekkel történt egyeztetések eredményeként tényleges kárként jelentkező és az ügyfelek részére megtérített pénzösszeg megfizetését. A sértetti képviselő a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a módosított vádhoz igazodóan - az ügyészi álláspontban számszerűsített összeghez igazodóan - az I. és II.r. vádlottat 166.169.538.- forint, míg a III.r. vádlottat 133.660.016.- forint megfizetésére kérte kötelezni. III. A törvényszék a tényállás hiánytalan feltárása érdekében lefolytatta a bizonyítási eljárást. Ennek során részletesen kihallgatta a vádlottakat, tanúként hallgatta ...t, ...t, ...t, ...t, . …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t, …t . A sértetti takarékszövetkezet felé a törvényszék további megkereséseket intézett, adatgyűjtést végzett és a rendelkezésre álló adatok birtokában a tárgyalás keretében részletesen kihallgatta az igazságügyi pénzpiaci- és könyvszakértőket. A bíróság a tárgyalás anyagává tette a takarékszövetkezet működésével összefüggő számos szervezeti és működési szabályzat, üzletszabályzat, takarékszelvény-értékpapír forgalmazási szabályzat előírásait, beszerezte a vádlottak munkaköri leírását, valamint ugyancsak adatgyűjtést végzett a takarékszövetkezet vádidőszakban hatályos jutalmazásipremizálási szabályainak érvényesüléséről. Fentieken túlmenően eleget tett a védelem részéről felmerült további bizonyítási indítványoknak, amelyek a vádlottak felelősségének, elkövetésben játszott szerepének pontosabb tisztázását célozták, így további adatokat szerzett be a bíróság atekintetben is, hogy II.r. vádlott mely időszakban volt szabadságon, illetve vizsgálta a bíróság a III.r. vádlott személyével összefüggésben a ...i Kirendeltség hitelezési gyakorlatát, a különböző fajtájú hitelek egymáshoz viszonyított arányát is. A bíróság a tényállás személyi részét a vádlottak személyes előadása és a beszerzett bűnügyi kérdőjegyek adatai alapján állapította meg.
  296. Az előzmények körében a történeti tényállásban rögzítette a törvényszék a vádlottak személyes előadása kapcsán egymáshoz fűződő korábbi kapcsolatuk mibenlétét érintő tényeket, az egyes kirendeltségeken betöltött tisztségüket és az ehhez kapcsolódó iskolai végzettségüket. Ezek alapján elmondható, hogy az I.-II. és III.r. vádlottak a vádidőszakot megelőzően már jóval korábbi időponttól ismerték egymást, a ...i Kirendeltségen korábban együtt dolgoztak, az I. és III.r. vádlott között jó ismeretség és személyes kapcsolat volt és fennmaradt azt követően is, hogy a III.r. vádlott a ...i Kirendeltség vezetője lett. A beszerzett munkaköri leírás tartalma alapján rögzítette a törvényszék a tényállásban a kirendeltségvezető munkaköri leírása szerint mindazon feladatokat és tevékenységeket, amelyek alapján a kirendeltségvezető szervezte, irányította a kirendeltség munkáját és amely feladatok teljesítése személyes felelőssége volt. Ezek alapján megállapítható, hogy mindkét kirendeltségvezető a cenzúra szabályzat által meghatározott mértékben elbírálta a hatáskörébe tartozó kölcsönöket, egy személyben volt felelős az általa irányított egység ügyviteli és számviteli rendjéért, a számviteli munka gyakorlati lebonyolításáért, a bizonylati- és okmányfegyelem, valamint a további részletes ügyrendi előírások betartásáért. A II.r. vádlott, mint a kirendeltségen dolgozó pénztáros feladatát képezte az ügyrendi szabályoknak megfelelően a házipénztár kezelése, az egység napi készpénzszükségletének felmérése, igénylése és a készpénzfelvételhez szükséges iratok kiállítása és egy személyben volt felelős a házipénztárban tartott készpénz és értékek kezeléséért és megőrzéséért. A vádidőszakban hatályos, Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. tv. rendelkezéseinek, valamint ezek alapulvételével készített szervezeti és működési szabályzat, valamint üzletszabályzat rendelkezései alapján állapította meg a bíróság a tényállás azon részét, amely a takarékszövetkezet számára a természetes személyek betétei gyűjtésével, okmányai kezelésével, betéti szerződések tartalmi kellékeivel, a betétek kamatszámításával kapcsolatos előírásokat tartalmazta. Az üzletszabályzat alapján megállapíthatóan a vádidőszakban a takarékszövetkezetnél, a takaréklevelet, takarékbetétek és takarékszelvények, mint megtakarítási formák voltak forgalomban. A takarékszelvény forgalmazásának külön ügyviteli szabályzása volt, amely világos és részletes leírásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a takarékszelvényeket, mint értékpapírszerű okiratokat milyen módon kell kiállítani, hogyan kell nyilvántartani, kiállítása során az ügyfelet mely okiratokkal és bizonylatokkal kell ellátni, visszaváltás esetén hogyan kell eljárni és mely okiratokat hol és milyen módon kell megőrizni a forgalmazás kapcsán. Ezen túlmenően a takarékszelvények forgalmazására vonatkozott a szigorú számadás alá vont bizonylatok és nyomtatványok kezeléséről, nyilvántartásáról valamint elszámolásuk rendjéről szóló szabályzat előírása is. E szabályzat határozta meg, hogy a kitöltésük során hogyan kell a takarékszelvények esetén eljárni, hogy azok megmásíthatatlanok, olvashatóak legyenek; illetve világos előírást tartalmazott a hiányosan, szabálytalanul, olvashatatlanul kiállított nyomtatványokra vonatkozóan, valamint arra nézve, hogy ezen okiratokon javítás nem lehetséges; a rontott nyomtatványokat érvényteleníteni és rontottá kellett nyilvánítani. Fenti szabályzatok tartalma és a vonatkozó jogszabályi előírások összevetése alapján megállapítható volt, hogy a takarékszövetkezet belső szabályainak előírásai összhangban voltak a vonatkozó jogszabályi előírásokban foglaltakkal, azokat megfelelően kiegészítették és világos, egyértelmű szabályozást tartalmaztak a takarékszelvények forgalmazása, kezelése és nyilvántartása körében is. Fenti, megfelelő szabályozás ellenére a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az is nyilvánvalóvá vált ugyanakkor, hogy a szövetkezet belső ellenőrzési rendszerében milyen alapvető hiányosságok mutatkoztak, melyek mind a ...i, mind a ...i Kirendeltség esetében lehetővé tették, hogy a takarékszelvények forgalmazása, a házipénztár kezelése, a különböző bevételek-kiadások könyvelés, a hitelfelvételek és a hitel visszafizetések dokumentálása körében olyan szabálytalanságok és visszaélések történjenek, mely a pénzintézet működését hátrányosan érintették. A bizonyítási eljárás során rendelkezésre álltak az adott időszakban készített belső ellenőrzések jegyzőkönyvei. Ugyanakkor a vád tárgyává tett cselekmények napfényre kerülését követően -
  297. január 10-i időszakot követően lefolytatott vizsgálatokról és ellenőrzésekről készített jegyzőkönyvek alapján - az is nyilvánvalóvá vált, hogy a belsőellenőr működése, az általa végzett ellenőrzési tevékenység valójában nem az elkövetett hiányosságok, szabálytalanságok feltárására, hanem épp ellenkezőleg, azok elfedésére szolgált. A bíróság beszerezte a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetett ... belsőellenőr esetében született munkaügyi per teljes iratanyagát, valamint törvényes figyelmeztetéseket követően, tanúként kihallgatta a belső ellenőrt is. A tanúvallomás és a beszerzett per iratanyaga alapján megállapítható, hogy a belsőellenőr sem végzettségében, képzettségében, sem az általa ténylegesen elvégzett munka alapján nem volt képes a rábízott feladatot megfelelően ellátni. Világossá vált részben a vádlotti vallomások tartalma, részben a belsőellenőr nyilatkozata alapján az is, hogy a kirendeltségvezetőkkel a belsőellenőr személyileg jó kapcsolatot ápolt, amikor az ellenőrzés esedékessé vált, az adott időpontot megelőzően ellenőrzési tevékenységének megkezdéséről előre értesítette az érintett kirendeltségeket, lehetőséget adva ezáltal az I. és III.r. vádlott számára, hogy az esetleges hiányosságokat elfedjék, illetve az I. és II.r. vádlott a különböző, belsőellenőr számára szükséges iratokat „rendbe tegyék”. Az iratokból kitűnik az is, hogy előfordult, hogy a belsőellenőr még azon iratok körét is megjelölte, melyeket ellenőrizni kívánt, így maguk a vádlottak készítették össze számára azokat az iratokat, melyeket ő valójában áttekintett. A takarékszelvény nyilvántartás és valós egyeztetés kapcsán megállapítható volt, hogy a belsőellenőr azt el sem végezte, illetve csupán az általánosság szintjén mozgó megállapításokat tett. A belsőellenőr által készített jelentések tartalmát igazságügyi pénzpiaci- és könyvszakértők is áttekintették. Ez alapján az írásbeli szakértői vélemény fenti megállapításokkal összhangban álló módon tartalmazta, hogy a ...i Kirendeltségen átfogó ellenőrzés
  298. június hónapban volt, mely ellenőrzés intézkedést elrendelő megállapítást nem tett. Eszerint különböző területek ellenőrzését, így a szabályozottság, pénz-, értékkezelés ellenőrzését elvégezte. Ezt követően két további esetben készült jelentés
  299. évben. A ...i Kirendeltségnél átfogó ellenőrzés
  300. évben volt, mely megállapítást szintén nem tett. Ezt követően
  301. évben kettő és 2009-ben további egy belsőellenőri jelentés készült. A
  302. október 1-11., valamint a
  303. február 1-
  304. közötti forgalom ellenőrzésére vonatkozó jelentésben az szerepel, hogy a belső ellenőr tételesen ellenőrizte ezen időszakban a forgalmat a bizonylatok alapján. A jelentés megállapítása szerint a bizonylatokhoz a szükséges mellékletek csatolva lettek. Ezzel szemben az igazságügyi könyvszakértői vélemény kategorikus megállapítása szerint a
  305. IV. negyedévben és a
  306. teljes évben a visszaváltott takarékszelvények döntő része nem lett csatolva a kiadási pénztárbizonylatokhoz. Az átfogó ellenőrzés a jelentés tanúsága szerint nem terjedt ki a takarékszelvények forgalmazásával kapcsolatos bizonylatok szabályszerűségére. E jelentést azonban keletkezését követően egy nappal a belsőellenőr módosította is az alábbiak szerint: „A dolgozók munkájuk során igyekeznek a kirendeltségen megtalálható aktuális szabályzat alapján dolgozni.” A belsőellenőri jelentések tartalmának vizsgálata és a valóságnak való megfelelősége kapcsán az igazságügyi könyvszakértők alappal hivatkoztak arra, hogy a számviteli előírások, a különböző üzletszabályzatok és forgalmi szabályzatok előírásainak betartása vagy be nem tartása körében, a számviteli rend és bizonylati fegyelem esetében az „igyekeznek” kategória nem értelmezhető. Fenti bizonyítékok tartalma alapján megalapozott következtetés vonható le arra nézve, hogy a takarékszövetkezet belső ellenőrzési rendszerében megmutatkozó alapvető hiányosságok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vádlottak cselekményeiket ilyen hosszú időn keresztül folytatni tudták. 2./ Az I.-II. és III.r. vádlottak mind a nyomozás során, mind a tárgyalás keretében tett vallomásuk során a cselekmény elkövetését, a különböző elkövetési módokat ténybelileg beismerték és feltáró jellegű, utolsó szó jogán tett nyilatkozataikban őszinte megbánást is tanúsító beismerő vallomást tettek. Ezek lényegüket tekintve nem vitatták mindazon szabálytalanságokat és visszaéléseket, melyeket a vádhatóság a takarékszelvények értékesítése, újraváltása, forgalmazása, a fiktív hitelszerződések készítése és a hitelösszegekkel való rendelkezés, valamint a különböző le nem könyvelt, de átvett pénzösszegek tekintetében a terhükre rótt. Amit valamennyi vádlott védekezése során érdemben vitatott, az a később kifejtettek szerint a visszaélések során érintett elkövetési érték nagyságrendje volt. ... I.r. vádlott a nyomozás során a gyanúsítotti kihallgatása alkalmával részletes vallomást tett. A tárgyaláson az elõzményeket érintõ körben elmondta, hogy ez az egész folyamat akként indult, hogy voltak olyan kihelyezett hitelek, amelyeket az ügyfelek nem vagy nem rendszeresen fizettek, így a kirendeltség nem igazán tudta kezelni az ily módon keletkezett hiányt. Ez a hiány idõrõl-idõre egyre több lett, göngyölõdött. Vallomása szerint akkoriban a fõnöke … volt, akinek személyében nem igazán talált megoldást erre a problémára. A nem fizetõ adósok hitelaktáit be kellett volna vinni a központba, annak érdekében, hogy a központ határozza meg a szükséges intézkedések további irányát. Az I.r. vádlott vallomása szerint elõfordult olyan eset, hogy be kellett volna vinni a hitelt a központba, de vagy nem merte megtenni, vagy ha bevitte, visszaadták számára azzal, hogyha kiadta a hitelt, akkor oldja meg, ahogy tudja. Ez alatt legtöbbször azt értették, hogy beszéljen az ügyféllel, menjen el hozzá, próbálja õt meggyõzni, hogy fizessen. Elmondta azt is, hogy menet közben sok hitelről kiderült, hogy nem valós munkahelyi igazolás volt mögötte, ezért lényegében nem volt várható jövedelemből származó törlesztés. Hivatkozott arra, hogy hiába küldött felszólító levelet, az ügyfelek nem reagáltak rá. Egy idő után nem tudták kezelni ezt a helyzetet, mert nem volt meg az ehhez szükséges pénz és akkor elkezdtek ezen adósok helyett törleszteni, különböző törlesztőrészleteket számukra befizetni, jóváírni oly módon, mintha azt befizették volna, holott ez a valóságban nem történt meg. Ez azt a célt szolgálta, hogy a hiányt ily módon tüntessék el. Ahhoz, hogy a törlesztőrészletek ily módon való fizetgetésére pénz rendelkezésre álljon, ehhez volt szükség a takarékszelvényekkel elkövetett különböző visszaélésekre, mivel ezek révén „pénztöbblet” keletkezett. A tárgyalás során az I.r. vádlott irányába számos kérdés intézése történt annak a felderítése érdekében, hogy hogyan tudta az I.r. vádlott észben tartani, hogy a különböző esedékességű, de nem fizető hiteltörlesztések kapcsán mikor van különböző mennyiségű többletpénz keletkeztetésére szükség, illetve hogy mely nem fizető adósok hiteleire kell ily módon adott időszakban fiktív törlesztést végeznie. Az I.r. vádlott vallomása szerint a számítógépes rendszerből aktuálisan látták a különböző hitelek helyzetét, ezért amikor szükségesnek ítélték, elvégezték az adott befizetést. Ennek dokumentálása oly módon történt, hogy egy, a számítógép alapján kinyomtatott nyomtatvány került kitöltésre a hitel befizetéséről, az ehhez tartozó pénz pedig a takarékszelvények visszaváltása révén keletkezett. Az I.r. vádlott állítása szerint az ilyen törlesztések folyamatosan történtek - sőt védekezése szerint valamennyi visszaélés kapcsán keletkezett pénzeszköz ily módon került felhasználásra - , nem sikerült azonban megnyugtató magyarázatot adnia arra vonatkozóan, hogy mindezen folyamatokat a valóságban hogyan tudta napi szinten észben tartani. Bírói kérdésre elismerte ugyanis, hogy a takarékszelvényekkel történt manipuláció (értékcsökkenés) módszere, vagyis a takarékszelvény hiányos kezdeti kitöltése (csak számmal jelöli meg és betűvel nem) már a takarékszelvény kiállításának pillanatában feltételezte azt, hogy azzal a vádlottak három hónappal később, lejáratkor visszaélést fognak elkövetni. Az I.r. vádlott ezt ténybelileg szintén elismerte. Az igazságügyi szakértők véleményükben utaltak arra, hogy a könyvelési adatok ilyen módon való manipulálása, meghamisítása, illetőleg a különböző készpénzforgalom valóságtól eltérő, fenti bonyolítása sokkal inkább másodlagos, háttérnyilvántartás vezetését tette szükségessé, mellyel véleményük szerint az I.r. vádlott rendelkezett. Az I.r. vádlott ennek tényét nem ismerte el, arra hivatkozott, hogy kis cetlikre írt fel alkalmanként különböző adatokat és ezek révén történtek aztán a különböző valótlan ügyletek. Az I.r. vádlott védekezése során elmondta, hogy amikor a takarékszelvénnyel való módszer már nem volt elegendő, akkor jöttek az ún. fiktív hitelek. Ekörben teljes körűen elismerte felelősségét és bűnösnek is érezte magát. A ...i Kirendeltség esetén a 84 db fiktív hitelszerződés kiválasztása és beazonosítása az I. és a II.r. vádlott részéről a nyomozás során megtörtént, ők maguk voltak azok, akik megjelölték, hogy mely hitelek tekintendők fiktív hiteleknek és ezek ténybeli köre az eljárás során nem változott. Elismerte az I.r. vádlott, hogy ezen hitelek esetében azok folyósítása, engedélyezése a cenzúraszabályzat szerint 500.000 forintig terjedő nagyságrendben a kirendeltségvezető hatáskörébe tartozott. A fiktív hiteleket a II.r. vádlottal oly módon állították elő közösen, hogy az ehhez szükséges dokumentumokat, hitelaktákat a II.r. vádlott készítette, közösen döntöttek a hitel lehívásáról, valamint arról is, hogy mely személy adatainak felhasználásával történjen, illetőleg ehhez milyen, általuk vezetett egyéb jövedelemigazolás, nyugdíjas szelvény vagy kezesi nyilatkozat fog tartozni. Rendszerint ezeket is variálták, akinek a nevére egyik esetben hitelt folyósítottak, az egy másik ügylet kapcsán kezesként ugyanúgy még szóba jöhetett, alkalomszerűen döntötték el az ehhez szükséges pozíciók kiválasztását. A hitel összegének központból való igénylését és lehívását követően az 500.000 forint pénz bekerült a házipénztárba és annak ily módon „pénztöbbletként” történő felhasználásáról az előzőek szerint a II.r. vádlottal közösen határoztak. A I.r. vádlott védekezésének lényeges elemét képezte, hogy saját célra egyetlen forintot nem vett ki a takarékszövetkezet pénztárából, valamint az ily módon keletkeztetett pénzösszegből valamennyi visszaélés eredményeként rendelkezésére álló pénzt kizárólag - állítása szerint - a nem fizető adósok hitelének törlesztésére fordította. Védekezése szerint mindez a takarékszövetkezet érdekében történt és lényegében ezekből az ügyletekből az ügyfeleknek tényleges kára nem is keletkezett. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy a kirendeltség működésének eredményességében a különböző eredményességi mutatók elérésében a dolgozók, így ő személy szerint is közvetlenül érdekelté volt téve a jutalmazási, premizálási rendszeren keresztül. Ez nem csupán az eredmények elérésében, hanem az adott időszakban a betétgyűjtés mellett egyre növekvő hitelkihelyezésekben a hitelállomány szélesítésében is megnyilvánult. ... II.r. vádlott bûnösségére is kiterjedõ, feltáró jellegû beismerõ vallomást tett. Beismerõ vallomása tényfeltáró jellegû volt, védekezésében ezen túlmenõen az elkövetési érték alapjául szolgáló összeg nagyságrendjével nem értett egyet, valamint az elkövetésben játszott szerepét csökkentendõ, részben az I.r. vádlottat tette felelõssé, mint munkahelyi vezetõjét a történések miatt. Nyomozati vallomásában elmondta, hogy a Takarékszövetkezet ...i Kirendeltségén az 1990-es évek közepétől dolgozott beosztottként, pénztárosi munkakörben, kezdetben a kirendeltség vezetője ... volt, majd ezt követően került a kirendeltség élére az I.r. vádlott, miután GYES-ről visszajött. Amikor … lett a kirendeltségvezető, a III.r. vádlott a ...i Kirendeltségen dolgozott tovább. Vallomásában is kitűnően a vádlottak már a 90-es évektől ismerték egymást és az I. és III.r. vádlott között jó kapcsolat is kialakult. Elmondta a II.r. vádlott, hogy az I.r. vádlott presztizs-kérdést csinált abból, hogy a kirendeltség nyereségesen működjön, illetve ha felmerülnek problémák, azok ne derüljenek ki a központ felé. Ezért volt szükség a különböző szabálytalanságok végrehajtására, amelybe végezetül már annyira belekeveredtek, hogy semmilyen módon nem tudták kezelni az évek során felgyűlt hiányt. A problémák felmerülésének kezdeti időszakáról elmondta, hogy azok a hitel kihelyezésénél jelentkeztek, illetve abból adódtak, hogy egyes kihelyezett kitelek esetében az adósok nem fizették megfelelően a törlesztőrészleteket, azonban az I.r. vádlott ahelyett, hogy ezt jelezte volna a központ felé, és ez szabályos behajtási, illetve végrehajtási eljárás megindulhatott volna, szabálytalanságok révén próbálta eltüntetni az ily módon keletkező hiányt. Ennek egyik módszere volt, hogy ténylegesen nem történt meg a hitel visszafizetése, de a könyvelésben ezt úgy jelenítették meg, mintha az megtörtént volna. Ezt követően már hozzányúltak a takarékszelvényekhez is, majd következett a fiktív hitelkihelyezés módszere, egyre több fiktív hitelt „helyzetek ki” és egyiket fizették a másikból. Vélekedése szerint az ily módon felvett hitelek esetében a takarékszövetkezetet nem érte kár, hiszen akár fiktív volt a hitel, akár nem abból nyereség nem származhatott. Az évek során vallomása szerint a különböző lehetséges ellenőrzések miatt is különböző szabálytalanságokat kellett elkövetniük, hogy ily módon se derüljön fény a hiányosságokra. Védekezése szerint az I.r. vádlott volt a főnök, ő csupán alkalmazott és az I.r. vádlott utasításai alapján járt el. Tisztában volt ugyanakkor azzal, hogy mi történik és mit tesznek, ennek ellenére mindent az I.r. vádlott utasítása szerint tett, mert nem mert ebből kiszállni. Ő kifejezetten a pénztárosi tevékenységet végezte. A könyveléssel kapcsolatos teendők az I.r. vádlott feladatai közé tartoztak. Elismerte azt is, hogy a takarékszelvényeken a különböző javításokat ő végezte, átgépelte azokat az I.r. vádlott iránymutatásának megfelelően. Tárgyalás során tett vallomásában a II.r. vádlott elmondta azt is, hogy a különböző módszerek révén keletkezett „pénztöbblet” kapcsán neki az volt a feladata, mint pénztárosnak, hogy azokat bevételezte és ezt követően került az összeg további felhasználásra. A fiktív hitelszerződések kapcsán olyan ügyfeleket választottak az I.r. vádlottal, akiknek számláját a szövetkezet vezette, rendszeres járandóságuk, jövedelmük vagy nyugdíjuk oda érkezett, ily módon tudtak a hitelfelvételhez jövedelemről szóló igazolást is felhasználni. Az adatokat ez alapján válogatták össze, az I.r. vádlott kifolyósította a hitelt, ő pedig mint pénztáros, ezt jóváírta. Az ily módon keletkezett pénzzel - állítása szerint - a nem fizető adósok hiteltörlesztéseit csökkentették. A fiktív hitelösszeg igénylését követően „úgy intézték, mintha az ügyfélnek az készpénzben ki lett volna fizetve.” A takarékszelvény visszaváltása kapcsán elismerte azt is, hogy a három hónap lejártát követően, ha az ügyfél úgy döntött, hogy elviszi a pénzt, akkor azt megkapta és az ezután járó kamatot is; ellenben amikor új szelvény váltásáról döntött, akkor bevonták tőle a régi szelvényt, mely a rendszerben a csökkentett névértéken szerepelt és ezt követően általában a II.r. vádlott elvégezte a szelvényen is a szükséges javítást, eltüntette róla a helyiértéket vagy a nullát és ráírta az ily módon csökkentett, javított névértéket betűvel is. Az ügyfél ilyen esetben nem kért és nem is kapott semmiféle bizonylatot. A tárgyalás során folytatólagos kihallgatása alkalmával elmondta azt is, hogy a házipénztárban lévő pénz kezelése, a különböző ki- és befizetések ilyen módon való dokumentálása miért nem jelent meg a napi záráskor vagy időszakos ellenőrzés kapcsán hiányként. Vallomása szerint ezt az I.r. vádlottal úgy tudták megoldani, hogy a napi forgalom kapcsán, ami összegyűlt csekk vagy bizonylat, a nap végén odavitte az I.r. vádlottnak, aki ezt felvezette a könyvelési rendszerbe, illetőleg jelezte, hogy kik lesznek azok a törlesztők, akik „nagyon gázosak” és azok hiányként fognak jelentkezni. Úgy kellett lezárni a napi pénztárat, hogy volt egy pénzkészlet-jelentés, viszont meg lehetett nézni a számítógépen, hogy a könyvelés alapján mennyi lenne a tényleges pénztár összege. A II.r. vádlott ekkor ez alapján - tehát a könyvelésben szereplő adatok - töltötte ki a készpénzjelentést, nem pedig a pénztárban lévő tényleges, valós helyzet alapján. Amikor ily ódon a könyveléssel egyeztetett adatok szerint „le volt zárva a pénztár”, akkor megszámolta a tényleges pénzt is, ezt felvezette egy papírra és szólt az I.r. vádlottnak, hogy ennyi volt, ami tényleges pénzkészletként kellett volna, hogy jelentkezzen, illetve hogy ennyi van a kasszában, aki ezt követően összehasonlította az adatokat annak érdekében, hogy felmérje, hogy kb. hol tartanak. Előre tudták azt is, hogy mikor jön a belsőellenőr, mikor fog ellenőrzést tartani, akkor arra előre felkészültek és minden szükséges bizonylatot elkészítettek, amelyek nem voltak rendezve, azokat előtte aláírták, ő is, illetve az I.r. vádlott is. Ezt folyamatosan csinálták, tehát mindent az ellenőrzés előtt pótoltak, ami szükséges volt. A II.r. vádlott a tárgyalás során (
  307. sorszám alatt) írásbeli vallomást is tett. Ebben előadta, hogy amikor az I.r. vádlott visszajött GYES-ről, mint kirendeltségvezető vette át az egység irányítását, ekkor új rendszert is bevezettek és az I.r. vádlott vitte fel a napi pénzforgalmat, ő könyvelt, a pénztáros pedig a pénztárgépen rögzítette azt. Ebben az időszakban emelkedett meg a hitelállomány is, mivel a kirendeltségvezető sokkal nagyobb teret kapott a hitelfolyósítás körében. Időnként eleinte még kikérte a véleményét az I.r. vádlott egy-egy hitelkihelyezésnél, majd utóbb úgy vélte, hogy neki van döntési jogköre, innentől abba senki ne szóljon bele. Ezt követően gyorsan elterjedt a híre, hogy ami reménytelennek tűnő hitel, az a ... takarékban megoldható. Ömlöttek hozzájuk az emberek mindenfelől, főleg ...i emberek, máshol élő hozzátartozói. Előfordult olyan is, hogy este az I.r. vádlottat felkeresték a lakásán, ott beszélték meg a részleteket, a takarék kifolyósította a hitelt, a pénzt felvette az I.r. vádlott, mondván, hogy másnap este mennek érte. De előfordult olyan is, hogy a törlesztőrészleteket is a lakására vitték, vagy valami ismerőssel küldték el. Mikor egy-egy nap végén kiderült a hiány, az I.r. vádlott annyit mondott neki, hogy írja fel egy papírra a záró pénzkészletet, hogy mennyi a kasszában lévő pénz, majd ő ezt kezeli. Innentől kezdve ez így zajlott; volt amiről a II.r. vádlott tudott, de volt olyan is, amiről nem. A főnökség - vallomása szerint - előszeretettel hangoztatta, hogy ha nem tudják behajtani a hiteleket, akkor rajtuk hajtják be, illetve ha bármi szabálytalanság kiderül, akkor ők repülnek. A II.r. vádlott féltette a munkahelyét, így próbálta elfedni a dolgokat. A rengeteg hitelfolyósításnak az lett az eredménye, hogy egyre többen nem fizettek és amikor már letiltásra került volna a sor, kiderült, hogy a munkáltatói igazolásuk is hamis volt. Ilyenkor nem volt honnan behajtani, az I.r. vádlott nem merte bevinni az ilyen hiteleket a központba, inkább megszüntette azt, mintha az ügyfél kifizette volna. Amikor a II.r. vádlott egyedül dolgozott és mégis jött ügyfél, akinek pl. kozmetikázott volt a szelvénye, erre az esetre az I.r. vádlott megmondta, hogy kinél, hogyan csinálja meg. Az I.r. vádlott viszont akkor is készített fiktív ügyletet, amikor ő nem dolgozott, szabadságon volt. A fiktív hitelekről továbbra is azt vallotta, hogy a hiányzó összegek pótlására kellettek. Az I.r. vádlott megmondta, hogy ki legyen a kölcsönigénylő, ki legyen hozzá a kezes, ő pedig kitöltötte a papírokat, az aláírásokat legtöbbször ő írta alá az ügyfél helyett. Jellemzően a pénztárhiány nem haladta meg vallomása szerint a napi 2 millió forintot, az I.r. vádlott azt az utasítást adta, hogy az összes hiány 50 millió forintig terjedhet. A hiány pótlására a kozmetikázott szelvényeket is el kellett készítenie. Mindig az I.r. vádlott mondta meg hogyan csinálja, írógéppel kitöltötte az üres szelvényt, valós összegekkel rágépelte számokkal, de betűvel nem kellett ráírnia és így kellett odaadnia az ügyfélnek, a könyvelésbe az I.r. vádlott viszont csak a tizedértéket vitte fel, a fennmaradó összeg bekerült a kasszába. Mikor három hónap múlva az ügyfél visszahozta a szelvényt és elment a bankból, a tizedrészt kellett rágépelni a szelvényre és úgy hozzátűzni a bizonylathoz, az utolsó nullát le kellett javítani az összegről. Miután lebuktak, az I.r. vádlott kapcsán a II.r. vádlott számára is kiderült, hogy előfordult olyan is, hogy ügyfelek hátralévő tartozást egy összegben, közvetlenül az I.r. vádlottnak fizették meg és amikor rákérdezett, hogy hová lett a pénz, az I.r. vádlott azt felelte, hogy a kasszába tette. Hivatkozott arra is, hogy az utolsó évek alatt szinte minden nap úgy ment be dolgozni, hogy lehet, hogy ez lesz az utolsó, de félt attól, hogy mi lesz akkor, ha ez az egész kiderül. Sokszor érezte úgy, hogy be kell menni a központba és elmondani mindent, de mégsem tette meg. ... pénzével kapcsolatban nem érezte magát hibásnak, több alkalommal volt, amikor ... pénzt hozott hozzájuk. Egy alkalommal volt olyan is, hogy az I.r. vádlott nem volt bent a takarékban, de rátelefonált, hogy ... érdeklődni fog a betétjéről és elmondta, hogy a pultjánál van felírva, hogy mennyinél tart, akkor már kb. 640.000 Ft volt a betétje értéke, ami nem szerepelt a rendszerben. Ez úgy jöhetett össze, hogy többször meg lett újítva a betétje, majd a bukás után az I.r. vádlott megbeszélte ...val, hogy ezt az összeget fele-fele arányban visszafizetik részére és az I.r. vádlott oda is adott 300.000 forintot, amiről ő nem tudott, majd ezt követően ...né elment hozzá és tőle is kért pénzt. Ő azonban nem adott meg neki ebből a pénzből, mert ő csak egyszer dolgozott akkor, amikor ...né is ott volt és pénzt hozott, így védekezése szerint neki ezért nem kellene helytállnia. A II.r. vádlott védekezése keretében az I.r. vádlotthoz hasonlóan az elkövetési érték alapjául szolgáló összeg nagyságrendjét vitatta, bár elismerte, hogy ez hosszú évek alatt összegyűlhetett, azonban nem ilyen nagyságrendben. Az I.r. vádlotthoz hasonlóan a tárgyalás során már tagadta, hogy ő egyetlen fillért is ebből saját céljaira fordított volna vagy hazavitt volna. Ez utóbbi kapcsán a tárgyaláson egy olyan nyilatkozata szerepelt, mely szerint a központ engedélyezte, hogy ha kisebb összegre van szükségük, azt kivegyék a kasszából, illetve hazavigyék azzal, hogy azt a hónap végéig rendezniük kell. ... III.r. vádlott ténybeli beismerõ vallomást tett, a vádiratban írt szabálytalanságok elkövetésének tényét elismerte, ugyanakkor nem érezte magát bûnösnek, mert védekezése szerint õ egyetlen fillért el nem vett, egyetlen fillért saját céljaira nem fordított az általa kezelt pénzekbõl. Vitatta továbbá azt is, hogy ilyen nagyságrendû összegre vonatkozóan történhetett volna visszaélés az általa vezetett ...i Kirendeltségen. Nyomozás során tett vallomásában elmondta, hogy a takarékszövetkezetnél a különböző érdekeltségi, eredményességi mutatók alapján döntenek arról, hogy egyegy kirendeltség életképe lesz-e és fenntartható-e, és értelemszerűen ehhez kötődik az ott dolgozók javadalmazása is. Az adott időszakban ő is aggódott azon, hogy ha esetleg a ...i Kirendeltség megszűnik, akkor veszélybe kerül a munkája, amelyre rossz hitelkihelyezése és a rossz hitelmutatók miatt kerül sor, ezért úgy döntött, hogy a be nem érkezett havi törlesztőrészleteket úgy tünteti fel, mintha azok beérkeztek volna. Ez értelemszerűen a pénztárban mindig hiányt keletkeztetett. Amikor ...ra került, eleinte nem volt sok hitel, majd ezt követően ő is szorgalmazta a lakosságnál a hitelek felvételét és különböző megtakarítási formákat is, melyet az emberek ezt követően igénybe is vettek. Egy idő után azonban azt kezdte el tapasztalni, hogy a hiteleket a lakosság nem fizeti, hiába küldött különböző fenyegető leveleket is. Ez a folyamat vezetett el odáig, hogy a hitelek be nem fizetését a betétek idő előtti megszüntetésével próbálta helyrehozni. Ez úgy történt - vallomása szerint -, hogy a takarékszelvényt lejárati ideje, azaz három hónap előtt a gépben megszüntetettnek nyilvánított, ez azt jelentette, hogy a rendszer nem tartalmazta a továbbiakban ezt az összeget és úgy értékelte, mintha azt a tulajdonos, az ügyfél valóban megkapta volna. Ezt a folyamatot ő bizonylattal is alátámasztotta, vagyis betette a pénztárba az adott összegre vonatkozó kiadási bizonylatot, így ez az összeg megjelent a pénztárban pluszként, a takarékszelvény tulajdonosa ugyanakkor nem tudott róla, nem adott rá engedélyt, nem írta alá, de véleménye szerint nem is károsodott. Ha valaki mégis bejött a szelvényének lejárati napján, akkor megkapta a betéti összegét. Ez esetben azonban a betétes ügyfelek lejáratkori kifizetését rendszerint egy újabb betét idő előtti megszüntetésével oldotta meg. A betétek idő előtti megszüntetését nyomozati vallomása szerint kb. 5-6 éve kezdte el csinálni és ezt folyamatosan végezte egészen
  308. januárjáig. A fiktív hitelszerződésekkel összefüggésben elmondta, hogy ő csupán 2 db fiktív kölcsönt készített, melyek tényét elismerve, saját maga jelölte meg, melyik kettő volt az és a fiktív hitelek törlesztésére is utóbb különböző szabálytalanságokat kellett a rendszerbe bevinni, melyet ugyancsak a betétek révén oldott meg. Védője révén előterjesztett védekezésében kifogásolta a vagyoni hátrány fogalmának meghatározását a szakértői véleményben, valamint az ennek alapulvételével kimunkált összeg nagyságrendjét, majd utóbb kifogásolta a sikkasztás elkövetési magatartásaként a jogtalan eltulajdonítást is. Hivatkozott arra, hogy családjával jelenleg is szerény körülmények között élnek, semmilyen vagyongyarapodásuk az adott időszakban nem történt, saját gazdagodása érdekében nem vett el pénzt a szövetkezettől és az ügyfeleket sem károsította meg. 3./ 3.
  309. A felidézett vádlotti vallomások tartalmából kitűnően a vádlottak ténybeli előadásaik során nem vitatták a takarékszövetkezet két érintett kirendeltségének működésében megmutatkozó szabálytalanságok elkövetését, és nem tagadták mindazon visszaéléseket, amelyeket a takarékszelvények forgalmazása, újraváltása, a házi pénztár működtetése, vagy a fiktív hitel lehívása, és az ily módon keletkezett „pénztöbblet” felhasználása körében megvalósítottak. A visszaélések napfényre kerülését követően a takarékszövetkezet által lefolytatott különböző belső vizsgálatok alakalmával szintén együttműködő magatartást tanúsítottak. A vádlottak beismerő vallomásait az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékok tartalma is alátámasztotta. Így a nyomozás során lefoglalt iratanyagok tételes és teljes körű átvizsgálása révén a készített igazságügyi könyv és pénzpiaci szakértők együttes igazságügyi könyvszakértői véleménye, a sértetti takarékszövetkezet által becsatolt különböző okiratok tartalma, megkeresésre adott válaszok tartalma, így különösen a feljelentéshez csatolt belső vizsgált során készült jegyzőkönyvek megállapításai és ezekhez csatolt kimutatások (nyomozati irat I. kötet 45-
  310. oldal) és a kihallgatott tanúk vallomásai. Az igazságügyi könyvszakértők a vonatkozó jogszabályi előírások mellett áttekintették a takarékszövetkezet vonatkozó szabályzatait, szervezeti-működési szabályzatát, üzletszabályzatát, takarékszelvények forgalmazásával kapcsolatos előírásokat. Ezek alapján vizsgálták a lefoglalt iratok áttekintésével a különböző szabályzatban előírtak betartását, illetve rögzítették a tapasztalt szabálytalanságokat. Így a szakértők a vizsgálat során a lakossági megtakarítási formák közül visszaélésre utaló jeleket (bizonylatok, aláírások hiánya, bizonylatolási hiányosságok, szabálytalan javítások) a takarékszelvények forgalmazásánál fedeztek fel. A ...i kirendeltség esetében megállapították, hogy az ügyfél által egy meghatározott összegért vásárolt takarékszelvény esetében a takarékszelvény névérték csak számadattal jelölték, mely azonos volt kezdetben az ügyfél tényleges befizetésével. A vételt követően a takarékszelvényt a befizetés igazolásaként az ügyfél megkapta. Az ügyfél vásárlásáról, vagyis pénztárba történő befizetéséről a pénztárbizonylatot nem a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában állították ki a későbbi alacsonyabb összegről, és azt az ügyfél nem írta alá. (ellenkező esetben a befizetőnek látnia kellett volna, hogy kevesebb összeg befizetését igazolja a pénztárbizonylat, mint amekkora összeget ténylegesen a pénztárosnak átadott.) A takarékszelvény visszavásárlásának dokumentálása körében megállapították továbbá, hogy a kamatozási időszak (3 hónap) lejáratakor, ha az ügyfél újabb szelvényt vásárolt a valós (csak számokkal megjelölt névértékű papírt) megkapta. A visszavásárolt (első, előző) takarékszelvényen a bevételi pénztárbizonylaton utóbb feltüntetett csökkentett összegre vonatkozóan a számadatokban a vádlottak a javítást elvégezték, és a csökkentett összeget szövegesen is megerősítették. A visszavásárlást is csak a csökkentett összegre kiállított kiadási pénztárbizonylattal dokumentálták, az ügyfél jelenléte nélkül és annak aláírása nélkül. A szakértői vizsgálat mind a ...i, mind a ...i kirendeltség esetén a takarékszelvények forgalmazásával kapcsolatos visszaéléseket konkrét eseteken keresztül is dokumentált módon bemutatta. A takarékszelvények névértékét számadatokkal igazoló összegen a vizsgálat által feltártak alapján rendre kisebb összegű javítást észleltek. A javított összeg általában az eredeti összeg 1/10-e volt. Ilyen javítások láthatók például a szakértői vélemény 4-5 számú függelékében feltüntetettek szerint …, ... esetében. A javítások valószínűsíthetően írógéppel történtek, a javítás csak a számadatokban látható, és a javított összegnek megfelelő névérték összegének szöveges megerősítése történt meg. Ezen felül több takarékszelvényen a számadattal kitöltött névérték betűvel egyáltalán nincs is megerősítve. A pénztárbizonylat azonban a lényegesen nagyságrenddel kisebb összegről került kiállításra, például a ...i kirendeltség esetében …, …, … (szakértői vélemény 6-7-8 számú függeléke). A lefoglalt iratanyagban találtak a szakértők továbbá olyan értékesítést is amikor a takarékszelvény számadatokkal és betűkkel jelzett névértéke kézírással alacsonyabb összegre van kijavítva, és a pénztárbizonylat is alacsonyabb összegről szól. Ez utóbbi esetben az ügyfél nyilvánvalóan nem látta és nem kapta meg az ilyen kisebb összegről szóló utólag kiállított pénztárbizonylatot. További szabálytalanságként állapították meg a szakértők, hogy a takarékszelvények jelentős csoportjánál csak a vétel dátuma van kitöltve és a takarékszövetkezet által aláírva és bélyegezve. A kifizetés (visszaváltás) helye és napja, valamint a takarékszövetkezet aláírása, cégbélyegzője rész nincs kitöltve. A takarékszelvényhez kapcsolódó bizonylatok esetén több bizonylaton nem volt található aláírás, sem az ügyfél, sem a takarékszövetkezet (pénztáros, utalványozó) részéről (szakértői vélemény 9 számú függeléke). Megállapították továbbá a szakértők azt is, hogy bár a takarékszelvények forgalmazásáról szóló ügyviteli szabályzat előírja, hogy az újra lekötés módjáról a betételhelyezőt írásban nyilatkoztatni kell, azonban az újralekötésekkel kapcsolatban ilyen nyilatkozat egyáltalán nem volt fellelhető. A szakértők számos visszaélést és hiányosságot tártak fel a házipénztár vezetésével és kezelésével kapcsolatban is. A szakértők által vizsgálat időszakban mindkét kirendeltség napi pénztárjelentést vezetett. Formailag ez azt jelentette, hogy a napi készpénz forgalmat a pénztárkönyvben rögzítették, a nap végén a pénztár záróegyenlegét feltüntették. A záráskori egyenleget a pénztáros aláírása mellett a pénztár ellenőr is hitelesítette, ugyanakkor ennek hiánya a ... kirendeltség esetében megállapítható. A pénztárjelentések napi zárása alakilag, formailag megfelelőnek látszott, tartalmilag azonban nem a valós pénzkészletet mutatta a feltárt visszaélések miatt. Utaltak azonban a szakértõk arra is, hogy egy adott idõszakra vonatkozó valós pénzkészlet megállapítása könyvszakértõi módszerekkel további okok miatt sem lehetséges. Így hiányoztak egyes esetekben készpénz forgalmat rögzítõ bizonylatok (például
  311. szeptember hónap a ...i kirendeltség esetében), továbbá a valós pénzkészlet megállapításához elengedhetetlen lett volna a házipénztárak idõszakos leltározása (rovancsolása). A leltározásról, illetve rovancsolásról azonban valós dokumentum nem állt rendelkezésre. Ez utóbbinak lényege az lett volna, hogy az adott idõponti valós pénzkészletet összességében és címleteiben kellett volna, hogy egybevesse a könyv szerinti pénzkészlettel, az esetleges eltérések pedig hitelesen kimutassa. A vádlotti vallomásokból, valamint a belsőellenőr tanúkénti meghallgatásából kitűnően azonban erre a valóságban soha nem került sor, minthogy épp ellenkezőleg a meglévő hiányosságok elfedése érdekében a különböző pénztárjelentések zárása során csupán az alaki, formai egyezőségre törekedtek. Fentieken túlmenően az igazságügyi szakértők vizsgálata igazolta, hogy az úgynevezett névérték csökkentés módszere mellett a ...i kirendeltség esetében a nyomozati iratok által is alátámasztottan a visszaélések más módon is történtek. Ez pedig a takarékszelvény betétek idő előtti megszüntetésének módszere volt. A szakértők vizsgálatuk során e módszer visszaélésszerű alkalmazását a lefoglalt iratanyagok tételes átvizsgálás és a bizonylatok összerendezése során visszaigazolták. A szakértők véleménye szerint igazolható, hogy amikor összegyűlt valamilyen tartozás a ...i kirendeltség esetében (jelentősebb pénztárhiány keletkezett) a III. r. vádlott a takarékszelvények egy meghatározott körének megszüntetése, idő előtti felbontása mellett döntött. Ez a valóságban azt jelentette, hogy úgy tüntette fel, mintha az ügyfél véglegesen visszaváltotta volna a takarékszelvényt, noha az még nem járt le és a valóságban nála volt, azonban ezt mégis úgy dokumentálta le, mintha ez megtörtént volna, azonban a valóságban a takarékszelvényeket nem tudta hozzátenni a kiadási pénztárbizonylathoz. III. r. vádlott védője perbeszédében e módszer vonatkozásában a vád konkrétságát és megalapozottságát utóbb vitássá tette. A bíróság azonban a védelmi érvelést e körben nem osztotta. A ...i kirendeltség esetében a névérték csökkentés módszere mellett e sajátos módszer visszaélésszerű alkalmazását a III. r. vádlott az eljárás során mindvégig következetesen beismerte, sőt az eljárás kezdeti szakaszától ő maga volt az aki az erre vonatkozó szabálytalanságot a hatóság előtt feltárta. Ennek nyomán a takarékszövetkezet saját nyilvántartási rendszere alapján a szükséges adategyeztetéseket elvégezte, valamennyi betét tulajdonossal külön-külön egyeztetett. Ezen túlmenően az igazságügyi szakértők a lefoglalt iratanyagok, így a takarékszelvények teljes körének tételes átvizsgálása, és azok különböző bevételi, illetve kiadási pénztárbizonylatokkal történt összerendezése alapján tették szakértői megállapításaikat. A szakértői vélemény mellékletei között részletesen tartalmazza, a 2-
  312. számú mellékletben a ...i 2007-
  313. évi takarékszelvények átvizsgálását és tételes feldolgozását,
  314. számú mellékletben a ...i pénztárban nem szereplő szelvények tételes felsorolását, illetőleg a leltárban található eltéréseket az
  315. számú melléklet jegyzéke szerint. Az iratoknál
  316. sorszám alatti sértetti kimutatás a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaélések körében ugyancsak tartalmazta a szelvények idő előtti megszüntetésének módszerét. Mindezekből kitűnően a III. r. vádlott takarékszelvények egy részének idő előtti megszüntetésére vonatkozó ténybeli beismerő vallomása a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok, okiratok tartalmával megnyugtató módon alátámasztott. 3.
  317. Az I. és II. r. vádlott beismerő vallomása kiterjedt az eljárás során a per tárgyává tett 84 darab fiktív hitelszerződés készítésének és felhasználásának tényére is, míg a III. r. vádlott esetében ez 2 darab fiktív hitelszerződést jelentett. A vádlottak beismerő vallomásai az eljárás során végig következetesek ténybelileg egyezőek voltak, a fiktív általuk készített hitelszerződések tényét és terjedelmét nem vitatták. Ezen beismerő vallomásukat az eljárás során a rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékok is megnyugtató módon alátámasztották. Így a bíróság rendelkezésére állt a takarékszövetkezet által becsatolt azon nyilatkozat eredetben, mely szerint az I. és II. r. vádlott a takarékszövetkezet által lefolytatott belső vizsgálat alkalmával a könyvelési anyag egyeztetése révén azok kinyomtatott formájában saját kezűleg jelölte meg és választotta ki azon szerződések körét, amelyek általuk készített fiktív szerződéseknek és hiteldokumentumoknak voltak. E szerint rendelkezésre állt (nyomozati irat I. kötet
  318. oldal) azon kézzel írt nyilatkozat, mely szerint a fiktív és az ügyfél által már teljes egészében kifizetett hitelek a kinyomatott „bővített leltár” szerintiek . … és ... elismerésével a leltáron megjelöltek alapján. E nyilatkozat szerint a kölcsönszerződések más ügylet kapcsán lettek aláírva, és mindkét dolgozó nyilatkozott arról, hogy több ilyen hitel nincs. E nyilatkozat a
  319. január 20-án a ...i kirendeltségnél tartott hitel adategyeztetés alkalmával készült mindkét vádlott és B ... ügyvezető elnök jelenlétében, az erről szóló jegyzőkönyv szintén a nyomozati iratok
  320. oldalán rendelkezésre állt. Ehhez kapcsolódóan ugyancsak becsatolásra kerültek azon leltárívek, melyen a fiktív hitelek megjelölése szerepelt. Ugyancsak a könyvelési adatok és a pénztárbizonylatok összevetése alapján került megállapításra, hogy a vád időszakban mely valóságban befizetett törlesztőrészletek lekönyvelése nem történt meg, annak ellenére, hogy a befizetést követően az adott pénzmennyiség a pénztárban rendelkezésre állt. Fentiek alapján került a tényállásban meghatározásra a 2.
  321. tényállási pont körében az I. és II. r. vádlott által
  322. április
  323. és
  324. október
  325. közötti időben a 84 darab fiktív lakossági hitelszerződésre vonatkozó adat, a szerződő felek megadott szerződés kelte és az érintett összeg nagysága; míg a tényállás 2.
  326. körében a ...i kirendeltség esetében 21 valódi hitelszerződés esetén az ügyfél által elő- és végtörlesztésként teljesített összegek feltüntetése, melyek az ügyfél hitelszámláján nem kerültek jóváírásra és a könyvelésben sem rögzítették azt a vádlottak; továbbá a tényállás 2/
  327. pontja körében egy további
  328. március 12-i szerződéshez kapcsolódó I. és II. r. vádlott által le nem könyvelt törlesztőrészlet. Az elő- és végtörlesztett összegek le nem könyveléséhez kapcsolódó ténymegállapítások körében mind az I.-II.r. vádlott esetében, mind a …i Kirendeltséghez kapcsolódóan III.r. vádlott esetében a törvényszék elfogadta a
  329. sorszám alatti kimutatásban szereplő könyvelési adatokat, mivel azok az eljárás egyéb adataival összhangban állóak voltak. A fiktív hitelszerződésekhez kapcsolódó tényállási rész körében az I. és II. r. vádlott beismerésén túlmenően a II. r. vádlott védekezése körében a fiktív hitelszerződések készítése kapcsán az I. r. vádlott meghatározó szerepét hangsúlyozta, saját tevékenységét pedig csökkenteni igyekezett. Egyfelől hivatkozott arra, hogy a fiktív hitelszerződések készítése során mindig az I. r. vádlott döntése és utasítása alapján járt el, és lényegében csupán a valótlan tartalmú hitelaktákat készítette el, és kezelte az ennek felhasználása révén keletkezett pénzt, de ezekben az esetekben az I. r. vádlotté volt a meghatározó szerep. Másfelől utalt arra is, hogy I. r. vádlott olyan esetekben is döntött fiktív hitelek lehívásáról és felhasználásáról, amikor ő ténylegesen szabadságon volt és így csupán utólag szerzett tudomást egyes esetekről, a 84 darab hitel esetében ez pár alkalommal fordult elő. Ez utóbbi tekintetében védője révén bizonyítási indítványt terjesztett elő a vonatkozásban, hogy a törvényszék szerezze be azon adatokat, hogy mely időpontokban a vádidőszakban ténylegesen szabadságon, és ennek eredményét vesse össze a hitelek készítésének, felhasználásának időpontjaival. A törvényszék ezen bizonyítási indítványnak eleget téve beszerezte a II. r. vádlott szabadságolási kimutatását, illetve a takarékszövetkezet könyvelési adatai közül azt is, amelyből kitűnt, hogy az egyes hitelösszegek tényleges lehívása (szerződéskötés időpontja és az összeg felhasználása) mikor valósult meg. Az iratok között
  330. sorszám alatt megkeresésre adott válasz tartalmából, a szabadságnyilvántartás adataiból, valamint a
  331. számú mellékletben közöltekből megállapítható, hogy a II. r. vádlott a ...i kirendeltség 84 darab fiktív hitelszerződése esetében 8 alkalommal volt ténylegesen szabadságon abban az időpontban, amikor a hitelszerződés keltek és az összeg felhasználása a valóságban megtörtént. A táblázat adatai körében a törvényszék összevetette, hogy mely esetben tér el a folyósítás kelte, illetőleg a szerződés kelte, így egy olyan esetben (
  332. június 25-én) amikor e két időpont eltért II. r. vádlott ez irányú védekezését nem fogadta el a törvényszék, valamint azon alkalmakat sem vette figyelembe, amikor csupán a szabadságolási ív szerint fél napot volt távol munkavégzéséből. Mindezeket figyelembe véve a törvényszék a
  333. június
  334. december 21., december 22.,
  335. december 12.,
  336. június 17.,
  337. június 18.,
  338. szeptember
  339. (ez utóbbi két szerződés), összesen 8 fiktív hitelszerződés esetében elfogadta a II. r. vádlott azon védekezését, hogy e szerződések kapcsán lehívott hitelösszeg felhasználásban nem működött közre, azokról csupán utólag szerzett tudomást, de ezen esetekben a hitelakták elkészítésében közremûködött. Ily módon a 84 darab szerzõdéshez kapcsolódó elkövetési értékbõl 8 x 500.000.- Ft, azaz 4.000.000.- Ft lehívása és felhasználása tekintetében csupán az I. r. vádlott büntetõjogi felelõsségére következtetett a sikkasztás körében. Nem érintette a II. r. vádlott felelõsségét e tény a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában, ott ugyanis saját beismerésével egyezõen (az iratok elkészítésében való utólagos közremûködése révén) a törvényszék büntetõjogi felelõsségét az I. r. vádlottal egyezõen állapította meg. A II. r. vádlott írásbeli vallomásában előadott tényekre a tárgyalás keretében a törvényszék részletesen nyilatkoztatta az I. r. vádlottat is, és a szükséges szembesítéseket is lefolytatta. A II. r. vádlottal ellentétben az I. r. vádlott végig következetesen állította, hogy a II. r. vádlottal mindent közösen végeztek és közösen valósítottak meg, a II. r. vádlott mindenről tudomással bírt, és együtt csináltak mindent. Bár kétségtelen, hogy ... volt a ...i kirendeltség vezetője és számos kérdésben döntési jogkörrel ő rendelkezett, az elkövetési magatartások jellegétől, a megvalósított szabálytalanságok súlyosságából, és az ily módon eltelt idő hosszából a törvényszék arra következtetett, hogy mindezen folyamatokban a II. r. vádlottnak is aktívan kellett közreműködnie. A II. r. vádlott tevőleges magatartása nélkül a házipénztárban jelentkező pénztöbbletek ilyen módon felhasználása nyilvánvalóan nem valósulhatott meg, és a napi pénztárjelentések és zárások adatainak meghamisítása révén a II. r. vádlottnak szükségképpen tisztában kellett lennie a különböző pénzösszegek szabálytalan felhasználásának mikéntjével. Ezen okoknál fogva e vonatkozásban a törvényszék a II. r. vádlott saját felelõsségét jelentõs mértékben csökkenteni igyekvõ védekezését nem fogadta el. 3.
  340. A vádlottak védekezésében előzőek szerint elismert és nem vitatott tényeken túlmenően mindhárom vádlott érdemi védekezése annak a folyamatnak a bemutatására, és feltárására irányult, amely szerint a kirendeltségek működésében megmutatkozó rossz hitelezési gyakorlat rájuk háruló esetleges következményeit jelölte meg olyan okként, amely őket az adott szabálytalanságok elkövetésére indította. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a takarékszövetkezet központjában a felelős vezetők esetleges számonkérésétől tartva igyekeztek a könyvelési adatokban is megmutatkozó jobb eredményeket előállítani; másfelől az I. r. vádlott elmondása szerint a nem fizető adósokkal szembeni szabályos behajtási vagy végrehajtási eljárás azért nem működött a gyakorlatban, mert a központ mindig visszaadta számára a hitelaktát, hogyha kifolyósította a hitelt, akkor „oldja is meg”. Vallomása szerint a hitelek folyósítását követően számos esetben derült, hogy nem valós munkáltatói igazolások állnak a hitelek mögött, így reális esély sem volt arra, hogy letiltható vagy behajtható jövedelme legyen az adósnak, felszólító leveleket pedig hiába küldözgetett. Az I. r. vádlott védekezése szerint azért, hogy mindezekre ne derüljön fény inkább választotta azt a megoldást, hogy elkezdett „törleszteni a nem fizető adósok helyett”, és ezekhez a befizetésekhez volt szüksége ahhoz, hogy más, betétgyűjtésből származó forrásokhoz is hozzányúljon. A vádlotti védekezések tisztázása érdekében a bíróság tanúként hallgatta ki a vádbeli időszakban a takarékszövetkezet ügyvezető elnökét ...t, majd a visszaélések felfedezését követően a korábbi vezetés lemondása után új elnöknek választott ...t. ... nyomozás során tett tanúvallomásában a takarékszövetkezet általános működéséről, az ellenőrzési gyakorlatról, illetve a vádlotti cselekmények felfedezésének mikéntjéről, illetve a
  341. január 10-t követően lefolytatott vizsgálatok tapasztalatairól nyilatkozott. Bemutatta továbbá azon folyamatot is, amelyek során a különböző betétesekkel való adategyeztetések megtörténtek. … nyomozati vallomásában vallotta, hogy a korábbi vezetés lemondását követõen
  342. április 16-tól töltötte be a ...i Takarékszövetkezet vezetõi tisztségét, és az ... tanácsadóként és válságkezelõként is kezdetben õt bízta meg. A rendelkezésre álló iratokba betekinthetett és azokat teljes körûen megismerhette, a vádbeli idõszak történéseirõl utólag szerzett tudomást. Mint ügyvezetõ vezetõi tevékenységének kezdetétõl fogva a takarékszövetkezetnél bizonyos korábbi módszereket megváltoztatott, és a hitelezést sokkal nagyobb kontroll alá vonta, és bizonyos mértékig csökkentette a kirendeltségvezetõk hitelezési kompetenciáját. Intézkedései során bekérte az összes fiókból a hitelanyagokat és figyelemmel kísérte az OTIVA által lefolytatott ellenõrzés eredményét, ennek következtében további szabályokat szigorított. … vallomásában elmondta a hitelkihelyezések gyakorlatával, illetõleg a nem fizetõ hitelesekkel szembeni eljárásukkal kapcsolatban, hogy utóbb döntés született arról is, hogy a hátralékos ügyfeleknek a központból küldenek értesítõ levelet és ezt követõen a ... tárgyalás során elsõ tanúkénti kihallgatása alkalmával megerõsítette a vádlotti beismerõ vallomások azon részletét, amely a takarékszelvényekkel történt manipulációt, valamint a fiktív hitelszerzõdésekkel kapcsolatos visszaéléseket jelentette. Részletesen nyilatkozott az általa lefolytatott belsõ vizsgálatok tapasztalatairól, valamint az általa készített vizsgálati jegyzõkönyvek tartalmáról is. Ezen túlmenõen a hitelezési gyakorlattal kapcsolatban elmondta, hogy a hitelezési szabályzat elõírása szerint minden hónapban a hátralékos ügyfeleket ki kellett mutatni, errõl listát kellett készíteni, és fel kellett szólítani az ügyfelet fizetési kötelezettsége teljesítésére az adott fióknak. A központban minden hó végeztével tekintették át a nem fizetõ adósok listáját, és amennyiben ez a helyzet továbbra is fennmaradt a harmadik hónap elteltét követõen a hátralék esetében írásban minden esetben kérték a kirendeltségrõl a teljes iratanyagot. Vallomása szerint minden hónapban õ maga személy szerint is mindig áttekintette a hátralékos adósok listáját, majd ezt követõen a központban határoztak a további intézkedésekrõl. Kifejezetten tagadta, hogy fiókvezetõk közül akár az I., akár III. vádlottat arra utasította volna, hogyha kihelyezte és esetleg nem megfelelõ feltételek mentén folyósította az adott hitelt, akkor a szabályzattól eltérõ módon õ maga gondoskodjon a hiteltörlesztés behajtásáról. Egyértelmûen hangsúlyozta, hogy a fiókvezetõnek csupán három hónap elteltéig állt rendelkezésére határidõ, hogy megkísérelje az adóst a teljesítésre bírni, de ezt követõen világos és egyértelmû volt a szabályzat azon elõírása, mely szerint a továbbiakban a teljes hitelakta ismeretében és birtokában a központ intézkedett a behajtás, illetve a végrehajtási eljárás megindítása iránt. … vallomásából egyértelmûen világossá vált az is, hogy a vádlottakat kifejezett hátrány nem érte és nem érhette amiatt, hogy ha valamelyik adós nem fizetett vagy fizetési felszólítás eredménytelen maradt; ugyanakkor a kirendeltség mûködése révén a vádlottak közvetlenül is a jutalmazási és premizálási rendszeren keresztül érdekelté voltak téve, egyfelõl a minél nagyobb számú hitel kihelyezésében, másfelõl pedig a kirendeltség eredményességi mutató számainak javításában. Errõl év elején jutalék felosztási szabályzat készült, melynek elfogadását követõen az adott évben e szerint premizálták a dolgozókat. A törvényszék a takarékszövetkezettől beszerezte az adott időszakra vonatkozó jutalék felosztási szabályzatot, illetőleg azon tételes kimutatást, amely a vádlottakra vonatkozóan tartalmazta a kifizetésre került prémiumok összegét. Ezen okirat tartalma alátámasztotta a … által elmondottakat. A törvényszék a tárgyalás során másodszor is kihallgatta ...t annak minél pontosabb felderítése érdekében, hogy mely tényezők késztethették a vádlottakat a különböző szabálytalanságok elkövetésére. Ennek keretében a
  343. június 24-én megtartott tárgyaláson tételesen a tanú elé tárta az I. és II. r. vádlott védekezése során előadott állításokat, és erre nézve a tanút nyilatkoztatta. (
  344. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 5-
  345. oldaláig.) Az I. r. vádlott azon állítását, mely szerint a nem fizető adósok miatt milyen konkrét hátránya származott és amely szerint akkor azt történt volna, hogy előveszik a kirendeltségvezetőket, számon kérik rajtuk, és ezt követően pedig fegyelmit kapnak, a tanú határozottan cáfolta. Vallomásából kitűnően a kirendeltségvezetők által engedélyezett hiteleknél általában a felelősségük fenn áll, de egyetlen egy esetben sem fordult elő, hogy bárki emiatt fegyelmit kapott volna. Megerősítette, hogy megvolt a szabályszerű mente, ha valaki nem törlesztett, fel kellett szólítani, amennyiben felszólítást követően sem fizetett három hónap eltelte után megtörténik a hitel felmondása, és megindul a végrehajtási eljárás. A hátralékos állomány alakulásával kapcsolatban elmondta azt is, hogy a rendszer automatikusan figyelte, ki a problémamentes, és külön figyelemmel kísérte rossz minősítésű követeléseket. Cáfolta, hogyha a vádlottak közül valaki bevitte volna hozzá a hitelaktát, akkor azt „visszaküldték volna azzal, hogyha engedélyezte, akkor szedje is be”, állítása szerint ilyen nem fordult elő. Egyébként pedig a hátralékos adósok miatti tartozások után a számviteli törvény szerinti céltartalékot kellett képezni, és a kirendeltségvezető felé az volt az elvárás, hogy drasztikusan minősítsék a hiteleket, hogy a szükséges céltartalékot a pénzintézet mindig meg tudja képezni. A szövetkezet gazdálkodása szempontjából annak volt jelentősége, hogy az összes hitelállományon belül mennyi az ami esetleg behajthatatlan, ez befolyásolta a szövetkezet eredményességét. Ismételt kérdésre a tanú megerősítette azt is, hogy a dolgozók negyedévenként mozgóbérben is részesültek. Egy cél a hátralékos hitelállomány csökkenése volt, ez kétségtelenül kritériuma volt a jutalék számfejtésének. Ettől függetlenül magának a hátraléknak a keletkezéséről a kirendeltségvezető nem tehetett, hiszen az nem az ő mulasztása volt, ha valaki nem tudott törleszteni. A cselekmények motivációjával kapcsolatos vádlotti védekezés mérlegelése körében a ... a tanúk vallomásai alapján megállapította, hogy a vádbeli időszakban a szövetkezetnél meg volt a megfelelő eljárási rend és gyakorlat a rosszul fizető adósok adósságának kezelésére, illetve az elmaradt törlesztőrészletek behajtására és jogi úton való érvényesítésére. A vádlotti védekezésből elfogadható, hogy az egyes kirendeltségek esetében, különösen a kirendeltségvezetők részéről létezett egyfajta megfelelési kényszer, a központ, illetőleg a szövetkezet vezetése felé az adott kirendeltség minél jobb működésének elérése érdekében. Nem fogadta el azonban a törvényszék a vádlotti védekezések azon elemét, amely a szövetkezet vezetésének elutasító viselkedését, vagy a szabályoktól eltérő hitelbehajtási módok szerinti igényét jelölte meg a cselekmények kizárólagos indító okaként. A törvényszék megítélése szerint a kihallgatott tanúk vallomásából, és a beszerzett jutalékfelosztási szabályzat tartalmából kitűnően abban, hogy a vádlottak mégsem az adósság kezelés, jogi úton való érvényesítés szabályainak megfelelően jártak el nyilvánvalóan szerepet játszott az a mozgóbér és premizálási rendszer is, amelyen keresztül közvetlenül is érdekelté voltak téve anyagilag a hitelek kihelyezésében, illetve a különböző eredményességi mutatók „javításában”. 3.
  346. A fiktív hitelszerződések keletkezésével létesítésével összefüggésben a törvényszék a tárgyalás keretében számos a szerződésben szerződő félként megnevezett érintett személyt is tanúként kihallgatott. Így a …i kirendeltség esetében ... tanúvallomásában megerősítette, hogy kapcsolatban állt a ... kirendeltséggel, de az ügyben szereplő hitelszerződés keletkezéséről nincs tudomása, a valóságban nem vett fel hitelt és utólag tudatták vele a nyomozás során, hogy az ő neve is szerepel hitel felvétel. Hasonló tartalmú vallomást tett ... tanú is, aki egyébként hitelt soha nem vett fel a ...i kirendeltségből, csupán betétgyűjtés céljából került vele kapcsolatba, de készült olyan hitelszerződés a nevében, melyről tudomással nem bírt, illetve amelyet a valóságban nem írt alá és pénzt sem vett fel. Az ugyancsak tanúként kihallgatott ... megerősítette, hogy ügyfele volt a ...i kirendeltségnek, személyi kölcsönt vett fel, de a nyomozás során kiderült, hogy ezen túlmenően is készült a nevében olyan hitelszerződés, amelyről tudomása nem volt és amely hitelt a valóságban fel sem vett. ... tanúvallomása szerint ő semmilyen ügylet kapcsán nem állt kapcsolatban a ... takarékszövetkezet ...i kirendeltségével, csupán a nyugdíja érkezett egy ott lévő folyószámlájára. Ennek kapcsán adatai felhasználásával készült fiktív hitelszerződés. Ugyanilyen tartalmú vallomást tett ... is, akinek szintén nyugdíja érkezett a szövetkezetnél vezetett számlájára, ... tanúhoz hasonlóan. ... a ...i kirendeltségen saját nevére ugyan vett fel kölcsönt, a kölcsönszerződésén eredetileg kezesként szerepelt a nagynénje ..., akinek adatai felhasználásával utóbb ugyancsak fiktív hitelszerződés készült. … a ...i takarékszövetkezettel takarékszelvény váltása révén került kapcsolatba, míg ...nak a nyugdíja érkezett a szövetkezetbe, mindkettõjük adatainak felhasználásával ugyancsak fiktív hitelszerzõdés készült. ... és ... ugyancsak a ... szövetkezettel került kapcsolatba személyi hitel felvétele kapcsán és ily módon kerültek más fiktív hitelszerzõdéshez az adataik felhasználásra. A felidézett tanúvallomások alátámasztották a vádlotti védekezést a tekintetben, hogy a fiktív szerződések készítése során olyan személyek adatainak felhasználásával jártak el a vádlottak, akik egyéb okból kerültek kapcsolatba a szövetkezettel, folyószámlájuk volt, vagy más célú hitelügyletet bonyolítottak. 4./ A megállapítandó tények körében a sikkasztás bűncselekményéhez kapcsolódóan mindhárom vádlott az eljárás során mindvégig vitatta, hogy a vádban szereplő nagyságrendű, 100 millió forintot meghaladó összegű pénzzel valósítottak volna meg bűncselekményt az eltelt időszak alatt. Állításuk szerint nem lehetséges, hogy ilyen nagyságrendű összeg gyűljön össze a három év alatt, illetve arra hivatkoztak, hogy megbízható módon az elkövetési érték egyáltalán nem számszerűsíthető. 4.l. A minősítés alapjául szolgáló összegszerűség meghatározása körében a vádhatóság álláspontja a bizonyítási eljárás során módosuláson ment keresztül. Az eredeti vádirat „vagyoni hátrányt” nevesített az elkövetési magatartáshoz kapcsolódóan, mely vagyoni hátrány a nyomozás során beszerzett igazságügyi könyvszakértők által kimunkált adatokon alapult, másfelől tartalmazta azon sértetti oldalról megjelenő igényt is, amely a különböző vissza élésekhez kapcsolódó tőkeösszeg mellett figyelembe vette a vagyoni hátrány körében azon összegeket is, amellyel utóbb a betétesek felé a takarékszövetkezet a kamatokkal növelt tőkeösszeg tekintetében elszámolni, illetve utóbb helytállni volt köteles. Az összegszerűségben szerepelt eredetileg továbbá az elő- és végtörlesztett hitelek körében olyan visszaélésszerű magatartás is, amely a takarékszelvény forgalmazáshoz hasonlóan az egyes valódi élő hitelszerződések törlesztőrészleteinél ugyancsak visszaéléseket jelentett. A módosított vád az eredeti koncepcióval szakítva a sikkasztás elkövetési magatartásához igazodó eltulajdonítás, sajátjakénti rendelkezés körében a takarékszelvény forgalmazás kapcsán nettó összeget számszerûsített, amely az esetleges haszontól, elmaradt haszontól, kamatoktól mentesen, szûk körûen csupán azon összeget tartalmazta, amely szerint a vádlottak a betétesek tudta és akarata nélkül hozzányúltak a betétesek pénzéhez, és azok felhasználásáról saját belátásuk szerint döntöttek. A fiktív hitelszerzõdések kapcsán a szerzõdésenkénti 500.000.- Ft lehívott alapösszeget vette figyelembe a módosított vád az elkövetési érték számításának alapjául; míg az elõ- és végtörlesztett valós hitelszerzõdések kapcsán pedig csupán a ténylegesen befizetett, a valóságban azonban le nem könyvelt és eltérõ módon felhasznált egyes törlesztõrészleteket számszerûsítette a könyvelési adatokból kiindulva. Mindezen változás mellett az ügyész perbeszédében az elkövetési érték meghatározása során nem a könyvszakértői véleményben kimunkált adatokat, hanem a sértetti takarékszövetkezet által a bizonyítási eljárás keretében becsatolt kimutatások alapulvételével indítványozta azt meghatározni, az eredeti
  347. december 31-i záróállapot helyett
  348. januári időpontot figyelembe véve. Az ügyész perbeszédében a szakértői véleménnyel kapcsolatos kritikaként azt fogalmazta meg, hogy nem szolgáltatott sok hasznos adatot az ügy elbírálása szempontjából, továbbá kifogásolta, hogy csupán
  349. december 31-e volt az utolsó időpont, amelyet a szakértők számításuk során figyelembe vettek. Kifogásolta, hogy ezáltal a szakértői vélemény csak a
  350. harmadik negyedév végéig ügyfelek által váltott okiratokkal kapcsolatos magatartást taglalja, szemben a sértett által kimunkált adatokkal. Álláspontja szerint a sértetti kimutatás valamennyi olyan takarékszelvényt tartalmaz név, névérték, szám-, ügyfélazonosító szerint, amelyet
  351. január 8-ig az ügyfelek váltottak, és amelyeket az I. és II. r. vádlott a névérték csökkentésével, míg a III. r. vádlott azok idő előtti visszaváltásával módosított és rendelkezett az így keletkező összeggel sajátjaként. Az elkövetési érték megállapítása során a védők álláspontja az volt, hogy az sem a szakértői vélemény, sem a sértetti kimutatás alapján nem állapítható meg kétséget kizáró módon. III. r. vádlott védője hivatkozott egyebek mellett arra, hogy a sértett által becsatolt számszerűsített kimutatás számos eltérést tartalmaz a korábbi szakértői véleményhez képest, és maga a szakvélemény is hivatkozik arra, hogy a szakértők által
  352. év végére kimunkált összeg mintegy 30 millió forinttal kevesebb a feljelentésben szereplő összegnél, ennek egyik oka egyebek mellett az volt, hogy a szakértők mintegy 18.347.000.- Ft névértékű takarékszelvényt, amely a sértetti kimutatásban szerepelt „megtaláltak”. Már csupán ez okból sem tartotta a védelem elfogadhatónak a pusztán sértetti számítás alapulvételével kimunkált elkövetési értéket. Hivatkoztak a védők továbbá arra is, hogy a szakértők írásbeli szakvéleményük egyes megállapításai kapcsán informatikus szakértő bevonásának szükségességét is felvetették. A bizonyítási eljárás során a vádhatóság kérdést intézett a sértetti takarékszövetkezet felé a takarékszelvény értékesítés körében elkövetett visszaélések számszerűsítése, illetőleg a ...i kirendeltség hitelállományának vizsgálata körében. A takarékszövetkezet a bírósághoz
  353. sorszám alatt becsatolt válaszában áttekintette saját informatikai rendszere alapulvételével a rendelkezésére álló adatokat, és számos melléklettel alátámasztva kiegészítette a nyomozás során beszerzett adatokat. A megkeresésre adott válasz egy része a takarékszelvénnyel kapcsolatos manipuláció számszerűsítését tartalmazta, míg más részében a hitelszerződésekhez kapcsolódóan a jóvá nem írt elő- vagy végtörlesztett összegeket, illetve a le nem könyvelt törlesztőrészletek tételes kimutatását is mellékletei között bemutatta. Ezen utóbbi részleteiben a bíróság az előzőekben a sértetti kimutatás egyéb adatokkal való összevetését, illetve a vádlotti beismerő vallomások alátámasztására alkalmas voltát bizonyítékértékelő tevékenysége körében már értékelte, és utalt arra, hogy e részleteiben - az ügyészi állásponttal egyezően - a kimutatás tartalmát elfogadhatónak és a vonatkozó tényállási részek szempontjából a tényállás megállapítására alkalmasnak ítélte. Mindezekre tekintettel a bíróság csupán a takarékszelvény értékesítés újraváltás tényállási részeihez kapcsolódóan tért el az elkövetési érték megállapítása során az ügyészi perbeszédben indítványozottaktól. Nem tartotta ugyanis elfogadhatónak a bíróság e vonatkozásban a sértetti takarékszövetkezet által számszerűsített adatokat, hanem az alább kifejtett indokoknál fogva az igazságügyi könyvszakértők írásbeli szakvéleménye, és tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján állapította meg a tényállás vonatkozó részét. A vádhatóság által hivatkozott
  354. sorszám alatti sértetti kimutatás a takarékszelvényekkel történt manipuláció esetében azt tartalmazta, hogy „a kárt okozó tevékenység eredményét összegszerűen és teljes körűen csak a
  355. január
  356. -
  357. március 31-ig terjedő időszakot is figyelembe véve lehet megállapítani a takarékszelvény, mint három havi lejáratú betéti konstrukció vonatkozásában”. Utalt továbbá arra is, hogy a vádlottak
  358. január 8-ig is adtak ki takarékszelvényeket, melyek még ezt követően
  359. április hónapban járt le. Mindezek alapján a takarékszövetkezet saját informatikai rendszerében kinyerhető adatok alapján a
  360. január
  361. -
  362. március 31-ig bezáró időszakot tekintve számszerűsítette a takarékszelvénnyel kapcsolatos visszaéléseket összegszerűen. Ezt figyelembe véve a ...i kirendeltség esetében 134 darab takarékszelvényhez kapcsolódó manipuláció révén 117.480.300.- Ft betéti tőke, valamint 1.791.225.- Ft különbözetre jutó kamatot határozott meg, amely az ügyfelek részére jóváírásra került, ezen tranzakciókból összesen tehát a szövetkezet 119.270.525.- Ft „kár” keletkezett, melyet
  363. sz. melléklet alapján mutatott ki. Ezen összeg számszerűsítéséből a vádhatóság a 117.480.300.- Ft betéti tőke összegét indítványozta az elkövetési érték megállapítása szempontjából figyelembe venni. Ugyanezen sértetti kimutatás a ...i kirendeltség esetén a takarékszelvény forgalmazással összefüggésben 130.405.000.- Ft betéti tőke összegre elkövetett visszaélést számszerűsített, a takarékszövetkezet által az ügyfeleknek jóváírt összeget kamatokkal együtt 133.549.390.- Ft-ban határozta meg (
  364. sz. beadvány
  365. számú melléklet szerinti táblázat adatai). Ezzel szemben a nyomozás során eljárt igazságügyi szakértők a szakértői vizsgálatukat a
  366. december 31-i záró időpont figyelembevételével végezték. Az írásbeli szakvéleményben ennek egyértelmű indokaként azt jelölték meg, hogy ezt a folyamatok egyértelmű kezdésének és lezárásának megállapíthatósága indokolja. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a
  367. január 1-je után kötött (újrakötött) azon ügyleteket vizsgálták, amelyek
  368. december 31-ig lejártak, de ezeknek ismételt újralekötését vizsgálatuk során már nem vették figyelembe. (nyomozati irat
  369. kötet, írásbeli szakértői vélemény
  370. oldalán feltett kérdésekre adott válasz 1/ pontja alatti indokolás, illetve
  371. oldal 2/ pontja alatti indokolás). Hivatkoztak a szakértők már az írásbeli szakvéleményben arra, hogy a takarékszövetkezet feljelentésében a takarékszelvények szabálytalan forgalmazásával okozott kár
  372. március
  373. (első negyedév vége) van kimutatva. Az összehasonlíthatóság okán azonban vizsgálatuk a
  374. negyedik negyedév végéig visszaváltott takarékszelvények eredeti és javított összege közti különbözet kimutathatóságán alapult, és erre alapították a takarékszövetkezetet ért „kár” összegét. Az összeghasonlíthatóság okán ugyanezt végezték el a
  375. illetőleg 2008-as évek vonatkozásában is, és az utolsó negyedév záró időpontjára vonatkoztatva számszerűsítették a visszaélés összegét. A szakértők utaltak továbbá arra, hogy az összegszerűség meghatározása tekintetében a rövid lejáratú takarékszelvények bemutatott szabályellenes forgalmazásának egyik lényeges jellemzője a visszaváltás utáni újraváltás (görgetés) volt. Ez azért lényeges, mert adott intervallumon belül az eredeti és csökkentett névérték közötti különbözet összege csak az idõszak végéig lejárt összegek ügyleteibõl állapítható meg. Hangsúlyozták a szakértõk írásbeli szakvéleményükben is egyértelmûen, hogy az egyes évekre kimutatott hátrányok összege a vizsgált idõszak egészére nem összegezhetõ. A szakértők az írásbeli szakvéleményükben a ...i kirendeltség esetében
  376. év végi időpontra vonatkozóan a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaélést 7.965.000.- Ft nagyságrendben (szakértői vélemény
  377. sz. mellékletének összegzett adata) határozták meg,
  378. évre ilyen összeget megbízható módon kimutatni nem tudtak, míg
  379. év végére 101.652.000.- Ft-ban határozták meg (szakértői vélemény
  380. sz. melléklete). Fenti összegszerűségek vonatkozásában a szakértők megjegyezték, hogy a
  381. év végi adatra vonatkozóan megállapítható, hogy a
  382. évi III. negyedéviben vásárolt és a IV. negyedéviben visszaváltandó takarékszelvények esetében 140 darab nem volt összetűzve hozzátartozó kiadási pénztárbizonylatokkal. Bár a takarékszelvényeken javítás nem volt látható ilyen nagyságrendű további takarékszelvény esetében kétséget kizáró módon nem állapíthatták meg, hogy ezekkel történt-e visszaélés, avagy sem. (Ezek felsorolását a szakértői vélemény
  383. sz. melléklete tartalmazta.) A
  384. évre vonatkozóan indokolták a szakértők, hogy azért nem tudtak összegszerűséget kimutatni, mert az ebben az évben vásárolt és lejáró takarékszelvények nagy többsége nem volt a hozzátartozó kiadási pénztárbizonylathoz csatolva. Vagyis
  385. évre vonatkozóan a takarékszövetkezet belső szabályzata szerinti bizonylatolási előírás (kifizetési pénztárbizonylat és takarékszelvény párosítása) nem történt meg az adott kirendeltség részéről. Ezen hiányosság a
  386. évre vonatkozó összegszerűséget is az adatfeldolgozást nem befolyásolta.
  387. december 31-ére vonatkozó állapot számszerűsítésénél a szakértők kifejezetten már az írásbeli szakvéleményben nyilatkoztak arra, hogy az általuk megállapított összeg miért tér el a sértetti takarékszövetkezet feljelentésében szereplő összegnél. Az eltérés főbb okai a szakértők szerint a következők voltak: - a feljelentésben szereplő összeg - vizsgálati időpontjuktól eltérően későbbi -
  388. március 31-i időpontig lett kidolgozva; - a szakértõk találtak olyan takarékszelvényeket, amelyek a
  389. IV. negyedévi pénztári kimutatásokban nem szerepeltek, ezen tételeket a
  390. sz. mellékletben részletesen bemutatták, névértékük mintegy 8.098.000.- Ft volt a ...i kirendeltség esetében; - a feljelentésben szereplő összegszerűség a kamatokkal növelt értéket mutatta, melyet ők nem vettek figyelembe; - a feljelentéssel ellentétben a ...i kirendeltség esetében a
  391. december 31-i betétleltárban a szakértõk 18.347.000.- Ft névértékû takarékszelvényt megtaláltak, ezen takarékszelvények részletes kimutatását szakértõi vélemény
  392. sz. mellékletében felsorolták. A ...i kirendeltség esetében a szakértők
  393. év végi időpontra vonatkozóan 37.239.000.- Ft (
  394. sz. melléklet),
  395. év végi állapotra vonatkozóan 41.584.000.- Ft (
  396. sz. melléklet),
  397. év végére vonatkozóan pedig 91.004.600.- Ft (szakértői vélemény
  398. sz. melléklete) összeget határoztak meg. Ezzel összefüggésben írásbeli szakértői véleményükben is már utaltak arra, hogy a sértetti feljelentésben szereplő 118.712.240.- Ft összegnél mintegy 27.707.640.- Ft-tal kevesebb az általuk kimutatott összeg. Az eltérések főbb okait a következőkben jelölték meg: - jelen esetben is a sértetti szövetkezet
  399. március 31-ig számolta az összegeket; - a szakértő kimutatása nem tartalmazott kamatösszeget, erre nézve külön végeztek számítást; - találtak a szakértők olyan takarékszelvényeket, melyek a
  400. IV. negyedévi pénztári kimutatásokban nem szerepeltek. Ezeket tételesen
  401. sz. mellékletekben mutatták be, a ...i kirendeltség esetében névértékük összege 24.525.000.- Ft volt;...i kirendeltség esetében a
  402. december 31-i betétleltár tételes átvizsgálása során 9.887.500.- Ft névértékű takarékszelvényt találtak a feljelentésben szereplő 8.505.800.- Ft-tal szemben. A különbözet kimutatását a
  403. sz. mellékletben végezték el.; - a
  404. IV. negyedévében több olyan kiadási pénztárbizonylatot találtak, melyhez nem lett csatolva takarékszelvény, de rögzítették a bizonylaton a takarékszelvény számát. A pénztárbizonylat szerint kifizetett összeg 5.163.493.- Ft volt (tételes kimutatás a szakértői vélemény
  405. sz. mellékletében). Mindezek figyelembe vételével a bíróság me

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.