P.20769/2014/10 – Balassagyarmati Törvényszék

(1)bekezdésébe ütköző a szerint minősülő és büntetendő garázdaság vétségének megállapítására, valamint egy rendbeli a Btk. 229.§

(2)bekezdés a.) pontjába ütköző a szerint minősülő és büntetendő, személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétségének megállapítására alkalmas. A gyanúsítottal (alperessel) szemben a vádemelés feltételei fennállnak. Az ügyészség megállapította ugyanakkor, hogy az alperes által elkövetett cselekmény viszonylag csekély tárgyi súlyú. az alperes büntetlen előéletű, a törvénnyel ez idáig összeütközésbe nem került. A cselekményt megbánta, és előadta, hogy arra a sértett (felperes) provokatív viselkedése miatt került sor. Erre tekintettel került sor a vádemelés elhalasztására. A felperes az alperessel szemben keresetet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a törvényszék a Ptk. 2:51.§

(1)bekezdés a.) pontja alapján állapítsa meg, hogy a személyiségi jogsértés megtörtént, a Ptk. 2:51.§

(1)bekezdés b.) pontja alapján tiltsa el az alperest a további jogsértésektől, a fentiekhez hasonló magatartástól, illetve a Ptk 2:52.§

(1)bekezdése alapján kötelezze az alperest 400.000,-Ft sérelemdíj, és ennek

1. április
2. napjától a - kifizetés napjáig járó törvényes kamata és perköltség megfizetésére. Előadása szerint az alperes az alaptörvényben is rögzített emberi méltóságát mint szóban, mint tettlegesen nyilvánvalóan megsértette. A felperes keresetében a .... Ügyészség.... számú határozatának indokolására hivatkozott, előadva, hogy az alperes a lakóhelyén történt mások számára is jól hallható kijelentései és fizikai bántalmazása számára megalázó, megszégyenítő volt. Az alperes részéről a „szétverem a fejed!" kijelentés több alkalommal is elhangzott, benne félelmet keltett. Ezen kijelentést követően az alperes egy alkalommal a tenyerével homlokon is ütötte, az ingatlana előtti járdán. Az alperes kijelentését és cselekményét több, közelben lakó szomszéd is hallotta és látta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az esemény nem úgy történt, ahogy az a felperes részéről előadásra került, illetve, ha meg is történt az eset, akkor a felperest sérelemdíj nem illeti meg. A felperes keresete az alábbiak szerint nem megalapozott: A törvényszék a perbeli tényállást a peres felek személyes meghallgatása, ...Járási Ügyészség ..számú határozata, a ...Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya.... számú iratának adatai,..., és ...tanúk vallomásai alapján állapította meg. A Ptk. 2:
3. §

(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.

(2)Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

(3)Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult. A 2:51. §

(1)bekezdése szerint akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján az elévülési időn belül - az eset körülményeihez képest követelheti

1. a)a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
2. b)a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
3. c)azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;
4. d)a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;
5. e)azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint. A 2:52. §

(1)bekezdése szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A

(2)bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A

(3)bekezdés szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg. A Pp. 4. §

(1)bekezdése szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. A

(2)bekezdés szerint ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A perben a felperesnek kellett bizonyítania azt - a Pp.164.§

(1)bekezdésének megfelelően -, hogy az alperes részéről a jogsértés megtörtént. A bíróság őt erről a Pp. 3.§

(3)bekezdésének megfelelően kioktatta. E körben a felperes az ügyészség vádemelést elhalasztó határozatára hivatkozott, illetve ...tanúkénti meghallgatását kérte. Az alperes ezzel szemben tanúkkal kívánta bizonyítani azt, hogy az eset nem úgy történt, ahogyan azt a felperes előadta. Arra a kérdésre, hogy ezen tanúkat a nyomozati eljárás során miért nem jelentette be, azt a választ adta, hogy az ügyet nem érezte olyan súlyúnak, hogy erre sor kerüljön. A nyomozati eljárás során tanúként a ... felesége,..., valamint...kerültek meghallgatásra. Ezt meghaladóan a ..., mint sértett tanú, illetve az ..., mint gyanúsított meghallgatására került sor. A felperes az eseményeket az ügyészség határozatában foglaltakkal egyezően adta elő, míg az alperes előadása szerint valóban volt szóváltás a felek között, azonban arra nem emlékezett, hogy megfenyegette-e a felperest, vagy sem. Azt elismerte, hogy egy alkalommal az utcán a kerítése előtt homlokon ütötte a felperest. A peres eljárás során azonban akként nyilatkozott, hogy erre nem került sor, a felperes a védekezésképpen feltartott kezének nekiment. ...tanú a nyomozás során tett vallomásában azt adta elő, hogy hangot nem hallott, de azt látta, hogy az alperes kézmozdulatai olyanok, mint aki fenyegetőzik a felperes felé. A felperes hangját hallotta, aki azt mondta, hogy „hagyjon már engem békén", és „mit akarsz, meg akarsz engem ütni?." Ezt követően az alperes kiment a kapuján, átment a szomszéd kapujába, és kint az utcán megütötte tenyérrel egy alkalommal a felperest. Az ütés következtében nem került a földre a felperes. A rendőröket a felperes felesége hívta ki. A perben tanúkénti meghallgatása során ...akként nyilatkozott, hogy a felperes egy slaggal mosta a motorját, az alperes pedig a kertjéből folyamatosan magyarázott a felperesnek. A felperes abbahagyta a mosást, akkor az alperes kijött a kapuján, a felperes is kijött a kapun, az alperes elment a felperesék házához, és ott összeszólalkoztak, veszekedtek. Az alperes szidta a felperest, és a felperes azt kérdezte, hogy „meg akarsz ütni?" A nyomozati vallomása elétárása után azt adta elő, hogy a szóváltás az utcán is folytatódott, de ő Máriót, a felperest hallotta, mert ő hangosabban beszélt. Azt kérdezte, hogy mi van., meg akarsz ütni? Azt látta, hogy az alperes a fejébe ütött a felperesnek, és a homlokára ütött, ez egy kis ütés volt. A ... felesége mint tanú, a nyomozati eljárás során az eseményre nézve nyilatkozni nem tudott. Az alperes által megjelölt tanúk ..., illetve ...az alperessel egyezően adták elő a történteket, állítva, hogy az alperes részéről ütés nem történt. ...tanú, aki az alperesi házzal szemben lévő parkolóban parkolt éppen, csak a kiabálásra lett figyelmes, arra, hogy egy fiatalember kiabál, jön ki a kapun, halad fölfelé az alperesék háza felé, és azt kiabálta, hogy „verjél meg", vagy „üssél meg"! A törvényszék álláspontja szerint a felperes a perben nem tudta azt bizonyítani, hogy a jogsértés az alperes részéről megtörtént. A törvényszék... ...tanúk vallomását nem fogadta el bizonyítékként, tekintettel arra, hogy az alperessel hozzátartozói viszonyban állnak, illetve, hogy a büntető eljárás során nem merült föl személyük tanúként. Az alperes azon hivatkozását, hogy nem tulajdonított olyan jelentőséget az ügynek, hogy bejelentse őket, vonatkozásukban nem fogadta el, hiszen hozzátartozói, akik leginkább nyilatkozni tudtak volna az alperest mentő körülményekre, amennyiben szemtanúi voltak az eseményeknek. Elfogadta ugyanakkor a törvényszék ...tanú vallomását, tekintettel arra, hogy az alperes a felesége útján csak később szerzett tudomást arról, hogy a tanú szemtanúja volt az eseményeknek, így nem állt módjában az eljárás korábbi szakaszában, a nyomozati eljárás során őt bejelenteni. A törvényszék elfogadta továbbá ......tanúvallomását, aki azonban az alperesnek tulajdonított kijelentésekről nyilatkozni nem tudott. Nyilatkozata csupán az ütés tényére vonatkozott. A törvényszék leszögezi, hogy jelen ügyben az alperes bűnösségének megállapítására nem került sor, az ügyészség határozatának tényállása pedig a Pp. szabályai alapján a bíróságot nem köti, így tényként az abban foglaltakat kizárólag az ügyészségi határozat alapján megállapítani nem lehet. Önmagában tehát, az ügyészségi határozat megállapításai a jogsértés megtörténtét nem igazolják. Az egyéb adatok alapján pedig a törvényszék azt tudta megállapítani, hogy a felek között kölcsönös szóváltásra, illetve az alperes részéről egyfajta ütésre került sor, amelyek azonban a felperes által állított jogsértést nem alapozzák meg. A felperes keresetlevelében azt állította, hogy a szóváltást és az ütést több szomszéd is látta és hallotta. A bíróság felhívására azonban ezen szomszédokat megnevezni nem kívánta, tanúkénti meghallgatásukat nem kérte. Tekintettel pedig arra, hogy a felperes a jogsértés megtörténtét bizonyítani nem tudta a Ptk. fenti, felelősségtől független szankciói sem voltak alkalmazhatóak, a törvényszék ezért a rendelkező részben írtak szerint határozott, és a felperes keresetét elutasította. A felperes pervesztes lett, köteles ezért az alperes részére perköltség, ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét a törvényszék a 32/2003.(VIII.28.) 3.§- a alapján állapította meg azzal, hogy az alperesi képviselő nem Áfa-köteles. A felperes pervesztessége folytán köteles a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illeték megfizetésére is a 1986.(VI.26) IM. sz. rendelet 13-14.§-ainak megfelelően. A felperes a keresetlevelében jelezte, hogy az eljárási illetéket megfizette, erre azonban ténylegesen nem került sor. Az ítélet elleni fellebbezési jogosultság a Pp.233.§

(1)bekezdésén alapul. ...,

1. február hó
2. napján ...sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő