Mfv.10443/2013/11 – Kúria

(2),

1. XXXIII. Tv.
2. §

(1)a),

1. XXXIII. Tv.
2. §

(1)b) Mfv.I.10.443/2013/

1. A Kúria a dr. Nyitrai Károly ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Viszló László ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.4995/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.675/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.675/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát. Hivatkozása szerint a munkáltató megszegte a Kjt. 30/B. §

(1)bekezdésében foglalt kötelezettségét, továbbá az intézkedésének az indoka nem valós és okszerű. A jogellenesség jogkövetkezményeként 8 havi átlagkereset, valamint elmaradt illetmény megtérítését igényelte. Ezen túlmenően végkielégítés megfizetését is kérte arra hivatkozva, hogy az alperes alaptalanul vonta meg a végkielégítését a Kjt. 37. §

(9)bekezdése alapján. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.4995/2010/

1. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 8 havi átlagkeresetet, 2 havi végkielégítést, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
2. augusztus 28-ától állt az alperes alkalmazásában pedagógus munkakörben. A
3. január 1-jén kelt kinevezés- és besorolás-módosítás elnevezésű iratában munkaköre tanárként került megjelölésre. Az alperes a
4. augusztus 28-án kelt kinevezésmódosításában a felperest pedagógus tanár - földrajz - testnevelés munkakörből pedagógus tanító - napközis alsós munkakörbe helyezte. A felperes nem rendelkezett a tanítói munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítéssel. Az önkormányzat képviselő-testülete (Kt.) határozatában döntött a közoktatási intézmények pedagógus és pedagógiai munkát közvetlenül segítő álláshelyek meghatározásáról. Az alperesnél a korábbi évre engedélyezett 49 fő helyett 48 fő pedagógus és 13 fő nem pedagógus álláshelyet hagyott jóvá a 2010-2011-es tanévre.
5. június 9-én az alperes a felperest arról tájékoztatta, hogy a tanítói feladatok ellátásához a képzettsége nem megfelelő, erre tekintettel a foglalkoztatása érvénytelen, a közalkalmazotti jogviszonyát meg kell szüntetni. Nyilatkozattervezetet adott át a részére, amely a kinevezésének részmunkaidős jogviszonyban történő elfogadásáról szólt, a felperes azonban ezt az iratot nem írta alá.
6. június 23-án az alperes igazgatója által alá nem írt és bélyegzővel el nem látott felmentés-tervezet készült, amelynek indokai szerint a felperes az
7. évi LXXIX. tv. (Közokt.tv.)
8. §

(1)bekezdésében írt végzettséggel és szakképesítéssel nem rendelkezik, ugyanakkor a részmunkaidőben történő, képzettségének megfelelő foglalkoztatásához nem járult hozzá. A tervezet a Kjt. 30. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltakra is hivatkozott. Az alperes igazgatója ezt követően ismételten áttekintette a felperesre vonatkozó lehetőségeket, és

1. augusztus 17-én arról tájékoztatta, hogy kizárólag részmunkaidőben tud részére állást biztosítani. Ennek elutasítása esetén a jogviszonyát felmentéssel kell megszüntetnie a Kjt.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján. Felhívta a felperest, hogy nyilatkozzon arról is, hogy az állásfelajánlás lehetőségével kíván-e élni. 2010. augusztus 24-én a felperes az állásfelajánlás lehetőségét kérte, 2010. augusztus 27én pedig az alperes igazgatója ismételten részmunkaidős foglalkoztatást ajánlott fel, amely a végzettségének és szakképzettségének megfelelő volt. A felperes ezt nem fogadta el, rögzítette, hogy kizárólag teljes idejű foglalkoztatásra tart igényt. Ezt követően az alperes igazgatója ismételten áttekintette a tantárgyfelosztást, illetve megkereste az önkormányzat polgármesteri hivatala oktatási és közművelődési osztályát azzal, hogy a felperes végzettségének, képzettségének megfelelő, betöltetlen munkakör a kerületben van-e, erre azonban elutasító választ kapott. Az alperes 2010. szeptember 24-én kelt felmentésével szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással. Indokolása szerint a képviselőtestület a határozatával az alperesnél a pedagógus létszámot 1 fővel csökkentette. Tekintettel arra, hogy a tanító munkakör betöltéséhez a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §

(1)bekezdésében írt végzettséggel és szakképzettséggel nem rendelkezik, és a foglalkoztatás tekintetében felajánlott közös megegyezéses részmunkaidőt nem fogadta el, jogviszonyának megszüntetése volt indokolt. A felmentés közlésének időpontjában az alperesnél a pedagógus létszám 48 fő volt. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a felmentésében a Kjt. 30. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglaltakra utalva a 185/2010. (V.27.) számú határozat alapján szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A határozat az alperesi létszámot a 2010-2011-es tanévre 48 főben állapította meg. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésekor már a képviselő-testület határozatában foglaltaknak megfelelő létszámú közalkalmazottat foglalkoztatott. Nem lehet okszerű az a létszám előírásra vonatkozó határozaton alapuló felmentés, amely már az abban rögzített létszám elérését követően nem a határozatban előírtak érdekében rendelkezik a jogviszony megszüntetéséről. Az alperes általános iskola tekintetében nem merült fel adat arra, hogy itt ne folyna tanítói tevékenység, a Kjt. 30. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt ok tehát nem lehet valós. A felmentésnek nem volt külön indoka a felperes szakképzettségének, végzettségének hiánya. Az alperes a felmentés-tervezetben a végzettség hiányát a Kjt. 30. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti felmentési oknak tekintette, a

1. szeptember 24-ei felmentésben azonban a Kjt.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja került meghatározásra. A közalkalmazotti jogviszony kizárólag a Kjt. 30. §

(1)bekezdésben meghatározott okokból szüntethető meg. Ennek alapján amennyiben az alperes valóban indoknak tekintette a felperes végzettségének hiányát, az kizárólag a Kjt. 30. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti indokként volt vizsgálható. A közalkalmazott tartós alkalmatlanságát azonban nem lehet megállapítani abból az okból, hogy a munkáltató éveken át ténylegesen olyan munkakörben foglalkoztatta, amelyhez a szükséges végzettséggel nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tantárgyfelosztásnak nem volt jelentősége tekintettel arra, hogy a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az intézkedés megfelelt-e a Kjt. 30. §

(1)bekezdésében foglaltaknak. Az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért a Kjt. 34. §

(4)bekezdése alapján 8 havi átlagkereset volt megállapítható átalánykártérítés címén. A jogellenességre tekintettel az alperes alaptalanul alkalmazta a Kjt. 37. §

(9)bekezdésében foglaltakat, így a felperest megillette a visszatartott végkielégítés összege. Kétségtelen, hogy a felperes nem fogadta el a felajánlott foglalkoztatást, ugyanakkor ez a körülmény kizárólag jogszerű felmentés esetén eredményezi a végkielégítés visszatartását. Amennyiben a jogviszony megszüntetésére jogellenesen kerül sor, a közalkalmazott részére jár a visszatartott végkielégítés. Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.635.675/2012/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest együttes első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes maga sem vitatta, hogy a
2. augusztus 28-án kelt kinevezés-módosítás szerinti munkakörre végzettsége és szakképzettsége nem volt. Az alperes tehát érvénytelen kinevezés alapján foglalkoztatta a felperest, amelyről a közalkalmazottnak is tudomása volt, de nem vitásan a munkáltató fenntartotta azt a jogtalan helyzetet, amelynek felszámolása törvényi kötelezettsége volt. Az alperes
3. június 23-ai határozat megnevezésű irata a másodfokú bíróság álláspontja szerint joghatás kiváltására nem alkalmas, a jogvita elbírálása szempontjából annak nincs jelentősége csak annyiban, hogy abból megállapítható, miszerint a munkáltató már jóval a felmentés közlése előtt igyekezett orvosolni a fennálló érvénytelenséget. Az alperes több alkalommal felajánlotta a felperes részére a részmunkaidős foglalkoztatást, amelyhez nem járult hozzá. A felmentésben azt is közölte, hogy a másik intézményben sem tudott megfelelő betöltetlen munkakört találni, a felperes pedig a Prémiumévek Programban való részvételtől is elzárkózott. Nem megalapozott az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes a felmentés indokolásában nem jelölte meg a felperes szakképzettségének, végzettségének hiányát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal szemben nem tulajdonított kiemelt jelentőséget annak, hogy az alperes a felmentésében a Kjt.
4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaira, és nem a
3. c)pontjára hivatkozott. Az a körülmény, hogy a munkáltató a felmentésben nem vagy tévesen hivatkozik jogszabályhelyre, intézkedését nem teszi jogellenessé, az ügy eldöntése szempontjából a felmentés indokolásában írt tényállásnak van jelentősége (BH.2001.142.). A felperes jogviszonya a kinevezés-módosításban foglaltak szerint nem volt fenntartható, tehát tanító munkakörben nem volt foglalkoztatható, a felajánlott részmunkaidőt nem fogadta el, ezért az alperesnek nem maradt más választása, mint hogy az érvénytelenséget felszámolva a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntesse. Alaptalanul hivatkozott a felperes a csatlakozó fellebbezésében az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására. A felek egyezően adták elő, hogy az alperes olyan munkakörre szóló kinevezés-módosítást hajtott végre, amelyről tudott volt, hogy annak a felperes képzettsége és végzettsége folytán nem felel meg. Ezt az állapotot az alperes fel akarta számolni, de a jogviszony megszüntetésének elkerülése érdekében előbb több kísérletet tett arra, hogy a megszüntetést elkerülje, a felperes elutasító magatartása miatt azonban ez nem vezetett célra. A per adatai nem támasztották alá a felperesnek az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó előadását. A felperes felülvizsgálati kérelmet, valamint az eljárás félbeszakadásának megállapítása, illetve perbevonás iránti kérelmet terjesztett elő utalva arra, hogy a K.I.K. állományába kerültek az alperesi közalkalmazottak. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet iratellenes, és a perbeli időben hatályos Mt. 8. § rendelkezéseibe ütközik. Ezen túlmenően sérti az Mt. 10. §

(2)bekezdését és a Kjt. 30. §

(1)bekezdés c) pontját. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az

1. február 2-án kelt kinevezés-módosításban a felek már pontosan rögzítették a felperes tanári munkakörét. A hivatkozott tényadatokból megállapítható, hogy a közalkalmazotti jogviszony törvényesen az akkor hatályos közoktatásról szóló
2. évi LXXIX. törvény (Közokt.tv.)
3. §-a által meghatározott képesítési követelmények figyelembevételével jött létre. A kinevezés érvénytelensége tehát szóba sem jöhet. Az alperes és a felperes között
4. szeptember 1-jei hatállyal létrejött kinevezés-módosítás a felperes munkakörét már napközis és alsós tanító munkakörként jelöli meg, mely munkakör betöltéséhez a felperes a minimális szakképzettséggel sem rendelkezett. Ez a kinevezés-módosítás a perbeli időszakban hatályos Mt.
5. §

(1)bekezdésére figyelemmel a töretlen bírói gyakorlat alapján is érvénytelen. Ezt a másodfokú bíróság nem vizsgálta, figyelmen kívül hagyta és téves ténybeli alapból indult ki, mintha a felperes kinevezése napközis és alsós munkakörre jött volna létre. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, egyrészt mivel a felperes kinevezése érvényesen földrajz-testnevelés szakos munkakörre jött létre, másrészt a kinevezés érvényesen nem került módosításra

1. szeptember 1-jével. A perbeli időszakban hatályos Mt.
2. § értelmében a semmis megállapodás érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ebből következően a felmentés közlésekor a felperes érvényes kinevezésben rögzített munkaköre a tanári munkakör volt. A perbeli időszakban hatályos Mt.
3. §

(1)bekezdése értelmében a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, amelynek az alperes eljárása akkor sem felelne meg, ha a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott törvénysértés nem állna fenn. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alperes olyan körülményre hivatkozott a felmentésben, amely fennállása esetén az alperes hibájából fakadna. Az elsődleges felülvizsgálati kérelemtől függetlenül is a törvényszék jogellenesen utasította el a felperes két havi, összesen 481.576 forint végkielégítésre irányuló kereseti követelését. A perbeli esetben nem álltak fenn a Kjt. 37. §

(9)bekezdésben meghatározott feltételek, ebben a körben a másodfokú bíróság ítélete indokolást sem tartalmazott, így a Pp. 213. §

(1)bekezdése és a Pp. 220. §

(1)bekezdés d) pontja és 221. §

(1)bekezdésébe ütköző volt a döntés. A Kúria Mfv.I.10.443/2013/

1. számú végzésével megállapította, hogy a T. Általános Iskola és Magyar-Angol, Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola, Pedagógiai Szakszolgálati Központ alperes perbeli jogutódja a K.I.K.. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatta felül. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes

1. szeptember 5-én kelt kinevezése alapján pedagógus munkakört töltött be. Ezt követően a „Közalkalmazotti kinevezési besorolás (átsorolás) módosítása" elnevezésű okirattal
2. február 1-jével „tanár" munkakörbe került. A következő kinevezésmódosításra
3. augusztus 28-án került sor amikor rögzítették, hogy „pedagógus tanár - földrajz - testnevelés munkakörből" „pedagógus tanító - napközis - alsós" munkakört tölt be. Ez utóbbi vonatkozásában a felperes képzettséggel nem rendelkezett. A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy az
4. február 2-án kelt kinevezés-módosításban foglalt tanári munkakör megfelelt a végzettségének, e körben érvénytelenségről nem lehet szó. Ugyanakkor a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a
5. augusztus 28-án kelt kinevezés-módosítás szerinti munkakörre a felperesnek megfelelő végzettsége és szakképesítése nem volt, foglalkoztatása így érvénytelen kinevezés alapján történt, amelynek felszámolása a munkáltató feladata volt. Arra vonatkozóan nincs jogszabályi előírás, hogy ilyen esetben az utolsó, érvényes kinevezés szerinti foglalkoztatással kell a helyzetet rendezni (Mt.
6. §). A másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes foglalkoztatása nem volt fenntartható, a jogszerű alkalmazás érdekében felajánlott részmunkaidőt nem fogadta el, a Prémiumévek Programban való részvételtől elzárkózott. Az alperesnek ilyen körülmények mellett kötelezettsége volt az érvénytelen jogviszony felszámolása [Kjt.
7. §

(1)bekezdés]. Ugyancsak helyes azon jogerős ítéleti döntés, hogy a felperes nem bizonyított olyan alperesi magatartást, amelyből a rendeltetésellenes joggyakorlásra lehetne következtetni (Mt.

1. §, Pp.
2. §). A másodfokú bíróság nem rendelkezett külön a felperes további végkielégítésre irányuló igényéről, azonban részletesen kifejtette egyrészt a munkáltató intézkedése jogszerűségének okait, másrészt a felperes továbbfoglalkoztatástól való elzárkózó magatartását. Mindebből pedig nem vonható le más következtetés, minthogy a Kjt.
3. §

(9)bekezdésében meghatározott feltételek fennállását találta megállapíthatónak, további végkielégítésre a felperes nem volt jogosult, a keresetet teljes mértékben elutasító döntés az irányadó jogszabálynak megfelelt. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. §-ának

(1)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli a felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a Pp. 359/A. §-a, valamint a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a szerint. Budapest,
3. június
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő