Mfv.10522/2013/8 – Kúria

(2),

1. XXII. Tv.
2. §,
3. XXII. Tv.
4. §,
5. XXII. Tv.
6. §,
7. XXXIII. Tv.
8. § Mfv.I.10.522/2013/
9. A Kúria a dr. Kocsisné dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pálinkó Ilona ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 25.M.14/
10. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.630.753/2013/
11. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
12. július
13. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.630.753/2013/
14. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes keresete a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányult. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.14/2012/
15. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját és a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felek között
16. január 1-jétől állt fenn munkaviszony térmester munkakörben.
17. szeptember 20-án megállapodtak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésében azzal, hogy a felperes részére a munkáltató bruttó 300.000 forintot fizet ki végkielégítésként. A felperes
18. január 2-án terjesztette elő a keresetét a megállapodás érvénytelenségének megállapítása iránt. Ebben arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes fenyegetéssel vette rá a megállapodás aláírására. Állítása szerint mivel betöltötte az
19. életévét, a munkáltató hátrányosan megkülönböztette, amikor az ő munkaviszonyát kívánta megszüntetni. A fenyegetettséget abban a körülményben jelölte meg, hogy erős lelki ráhatással, fenyegetéssel kényszerítette ki a munkáltató a megállapodást, mert arról tájékoztatták, hogy amennyiben nem írja azt alá, akkor rendkívüli felmondással szüntetik meg a munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az esetleges kényszerhelyzet
20. szeptember 20-án megszűnt. Ezt követően a felperes nem tudott megjelölni olyan konkrét alperesi magatartást, amely alapján ezt követően is kényszerhelyzet állt volna fenn. A megállapodás aláírását követő 30 napon belül a munkáltatónál azt a felperes nem támadta meg, ezért - utalással az EBH.2011.
21. számú elvi határozatra - az
22. évi XXII. törvény (régi Mt.)
23. §

(3)bekezdésben előírt hat hónapos anyagi jogvesztő határidő elteltét követően nem volt lehetősége a megtámadással összefüggő igénye bíróság előtti érvényesítésére, mert e határidő

1. március 19ével lejárt, az alperessel pedig a keresetet
2. április 27-én közölték. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.630.753/2013/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. A másodfokú bíróság az Mt.
4. § rendelkezései alapján - figyelemmel a BH.1998.
5. számú eseti döntésre, és az EBH.2011.
6. számú elvi határozatra - megállapította, hogy a megtámadásra nyitva álló határidő a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A felperes az általa hivatkozott kényszerhelyzet megszűnésétől, azaz
7. szeptember 20-ától nem igazolt az erre vonatkozó bizonyítási kötelezettségről történő tájékoztatás ellenére sem olyan körülményt, amely kényszerhelyzet fennállását és az igénye érvényesítésének akadályára vonatkozó állítását megalapozta volna. Ezért a megtámadásra irányadó jogvesztő határidőn túl előterjesztett keresetet jogszerűen utasította el az elsőfokú bíróság. A törvényszék nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy védett kora miatt is jogellenes a megállapodás. Védett korra tekintettel a munkavállalót védelem csak munkáltatói felmondás esetén illeti meg, a jelen esetben azonban a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg. A felperes jogi képviselője részére a jogerős ítéletet
8. május 22-én kézbesítették. Ezzel szemben a felperes
9. július 22-én nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a felülvizsgálati kérelmét. Ebben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását a felperes keresetének megfelelő döntés meghozatala érdekében. Hivatkozása szerint a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás érvénytelen, elsődlegesen az
10. évi XXXIII. törvény (Kjt.)
11. §-a, másodlagosan az
12. évi XXII. törvény (Mt.)
13. §-a, mint mögöttes jogszabály alapján. Kérte az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását a Kjt.
14. §

(1)bekezdés a) pontja szerint. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, a szükséges bizonyítást nem folytatta le, és helytelen jogkövetkeztetést vont le. A döntés jogilag megalapozatlan. A Pp. 104/A. §

(1)bekezdése alapján kérte a részletes felülvizsgálati kérelem előterjesztésére további tizenöt napos határidő biztosítását. Az elsőfokú bírósághoz

1. augusztus 7-én benyújtott iratában a felülvizsgálati kérelem indokolásaként az Mt.
2. §, és az Mt.
3. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint jogellenesen nem foglalkoztak a bíróságok a semmisségre vonatkozó előadásával, valamint azzal, hogy a pszichés és mentális problémái, jogban járatlansága miatt a munkáltató részéről az azonnali döntésre történő kényszerítése olyan kényszerítő hatást váltott ki nála, amely benne megfélemlítést keltett. Ennek következtében depresszióssá vált, és csak akkor tudatosult benne ez, amikor a keresetét a bírósághoz benyújtotta. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes költségben való marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 272. §

(1)bekezdésben foglalt felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló 60 napos határidő a Pp. 104/A. § rendelkezésére (törvénykezési szünet) tekintettel

1. augusztus 27-én járt le. Ezért a Kúria a felperes mindkét beadványában foglaltakat figyelembe vette a jogerős ítélet felülvizsgálata során. A Pp.
2. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes az első felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a tényállás felderítetlenségére, a bizonyítékok helytelen mérlegelésére hivatkozott. Ezzel összefüggésben azonban megsértett jogszabályt nem jelölt meg. A Kjt.

1. §-ára és az Mt.
2. §-ára történő hivatkozás ekként nem értékelhető, mivel e rendelkezések a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapításakor alkalmazandó jogkövetkezményeket tartalmazzák. E jogszabályi rendelkezésekből nem lehet következtetni a megtámadott megállapodás érvényességének megállapításáról szóló jogerős ítéleti rendelkezés jogellenességének mibenlétére. Alaptalanul hivatkozott utóbb a felperes az Mt.
3. § rendelkezéseinek a megsértésére. Helytálló a jogerős ítélet érvelése, miszerint a felperes a megtámadás jogával az alperes felé az Mt.
4. §

(3)bekezdésben foglalt 6 hónapos objektív határidő elteltével élt. A megtámadott megállapodást

1. szeptember 20-án kötötte, a keresetet megelőzően azt az alperessel az Mt.
2. §

(3)bekezdésben foglalt 30 napos határidőben, a

(4)bekezdés szerinti kötelezettség ellenére a munkáltatónál nem támadta meg. A megtámadásra nyitva álló 6 hónapos határidő jogvesztő, ezért helyesen nem vizsgálták a bíróságok, hogy a megtámadás jogában a felperes milyen okból volt akadályozva. Alaptalan a felperes érvelése az Mt. 8. § vonatkozásában is. A másodfokú bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével [Mt. 89. §

(7)bekezdés és Mt. 87. §

(1)bekezdés a) pontja] jogszerű következtetést vont le arról, hogy a védett kor miatti hátrányos megkülönböztetésre alappal a felperes nem hivatkozhatott a perben, mert a munkaviszonya nem munkáltatói felmondással, hanem közös megegyezéssel szűnt meg. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a, valamint a 73/
3. (XII.22.) IRM rendelet alapján az állam viseli. Budapest,
4. július
5. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő