Kbf.8/2015/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés a./ pont és

(4)bekezdés), ezért megrovásban részesíti. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. Indokolás: A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a

1. november 25-én kihirdetett KB.II.22/2013/
2. számú ítéletével vádlottat az ellene az
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdésébe ütköző,

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettének vádja alól felmentette. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott bűnösségének megállapítása, vele szemben büntetés kiszabása érdekében. A későbbiekben előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását, melyben a fellebbezés irányát megváltoztatva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, mivel az a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságban szenved. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a vádlott nem teljesítette ... vonatkozásában őrzési kötelezettségét, amikor őt a folyosóra kiküldte, és ezzel ok-okozati összefüggésben valósult meg a fogvatartott szökése. Álláspontja szerint ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor csak azt vizsgálta, hogy a szökés időpontjában a vádlott dolgozott-e a számítógépén. A vádlott és védője az elsőfokú ítéletet tudomásul vették. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.56/2015/

1. számú átiratában az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az általa megállapított történeti tényállás megalapozott. Ugyanakkor a tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, amikor a vádlottat bizonyítottság hiánya miatt felmentette. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a vádlott miután kiküldte ...t a folyosóra, maga teremtett olyan helyzetet, hogy nem tudott fokozott figyelmet fordítania a rábízott két személy őrzésére, mellyel megszegte a 19/
2. ORFK utasítás
3. pontjában foglalt rendelkezést. Indítványozta ezért, hogy a másodfokú bíróság a Btk.
4. §-ra figyelemmel a vádlott bűnösségét a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében állapítsa meg, és a vádlottal szemben pénzbüntetést szabjon ki. A vádlott védője előterjesztette a fellebbviteli főügyészség indítványával kapcsolatos észrevételeit. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hagyja helyben, mivel az elsőfokú katonai tanács helyes tényállást állapított meg, és abból helyesen következtetett arra, hogy nem bizonyítható a vádlott terhére a bűncselekmény elkövetése. Felhívta a kísérő őr kötelességét szabályozó rendelkezést, mely szerint a kísérő őr köteles az őrzésre fokozott figyelmet fordítani, és mindent megtenni annak érdekében, hogy szökés, támadás ne következhessen be. Véleménye szerint a fogvatartott szökése nem a vádlott szabályszegése miatt, hanem a rendőri objektum feladatra alkalmatlan kialakítása miatt következett be. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője fenntartotta átiratában foglaltakat, indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét állapítsa meg szolgálatban kötelességszegés bűntettében, és a Btk. 33. §

(4)bekezdése alkalmazásával ítélje őt pénzbüntetésre. Érvelése szerint a vádlott feladata az őrzés volt, és amikor a fogvatartottat kiküldte az irodából a folyosóra, belenyugodott abba, hogy nem képes megfelelően ellátni feladatát. Véleménye szerint ebből a szempontból nem is releváns, hogy a vádlott dolgozott, vagy nem a szökés időpontjában. Mivel a vádlott megszegte a szolgálatára vonatkozó szabályait, mellyel összefüggésben a fogvatartott szökésével a jelentős hátrány bekövetkezett, ezért megállapítható terhére a szolgálatban kötelességszegés bűntette. A vádlott védője perbeszédében jogi álláspontját továbbra is fenntartotta, és indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Véleménye szerint az a tényállásban rögzített körülmény, hogy a fogvatartott a vádlott éberségét kijátszva szökött meg, nem alapozza meg védence büntetőjogi felelősségét. Kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a szökés időpontjában védence nem a számítógéppel volt elfoglalva, bizonyítást nyert, hogy az ajtóban állva megkísérelte mindkét személyt figyelemmel kísérni. Amikor az egyik felé fordult, akkor a másik megszökött. E tényállás alapján nem lehet arra következtetni, hogy megszegte volna szolgálatára vonatkozó jogszabályt, ezért helyes a bizonyítottság hiányában történő felmentése. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes körűen felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat annyiban nem tartotta be, hogy nem teljesítette a Be. 378. §

(1)bekezdésében írt határidőt, mely szerint a vádirat kézbesítésétől számított 30 napon belül a tanács elnökének meg kell állapítani a tárgyalás határnapját. Az iratok szerint a vádirat

1. április 09-én érkezett a bíróságra, annak kézbesítésére
2. április 30-án került sor. Ugyanakkor a tárgyalás kitűzésére a tanács elnöke csak
3. június 05-én intézkedett. Ez az eljárási szabálysértés azonban nem volt olyan súlyú, amely lényeges kihatással lett volna a büntetőügy elbírálására. Egyebekben az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat betartva járt el, a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és mérlegelési jogkörében a vádlott, illetve a tanúk vallomásaira figyelemmel állapította meg az ítélet tényállását. A vádlott nem érezte magát bűnösnek a szándékos bűncselekmény elkövetésében, azonban gondatlanságát elismerte. A
4. június 30-án tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy azért történhetett meg mindez vele, mivel nem volt kellően körültekintő, mulasztása tapasztalatlanságára vezethető vissza. (
5. naplószám alatti jegyzőkönyv
6. oldal alulról
7. bekezdés) Az elsőfokú bíróság tanúkat hallatott ki, ellenőrizte a vádlott védekezését, vizsgálta a fogvatartott szökésének időpontját és az azt lehetővé tévő körülményeket. Ezek alapján arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott felmentésének van helye, mivel nem bizonyítható, hogy megszegte volna szolgálatára vonatkozó azon szabályt, mely szerint semmi nem vonhatja el figyelmét az őrzéstől. A vádlott bűnösségének megállapítása érdekében fenntartott fellebbezést eltérő okok miatt találta alaposnak a másodfokú katonai tanács. Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be.
8. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért felülbírálatra alkalmas. E tényállás alapján azonban helytelenül következtetett a bíróság arra, hogy nem állapítható meg a vádlott büntetőjogi felelőssége. A vádlott a 22/

1. számú ORFK utasítás hatálya alatt állt, mint rendkívüli őr, akinek kötelessége volt fokozott éberséget tanúsítani. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor maga is rögzítette, hogy a fogvatartott ... a vádlott éberségét kijátszva 21.04 és 21.11 óra között, pontosan meg nem határozható időpontban az ablakon keresztül megszökött. A vádlott maga is gondatlannak értékelte magatartását. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ítéleti tényállás alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a vádlott a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, és ezért nem látta előre magatartása következményeit. Ebből a szempontból helyes az ügyészi érvelés, mely arra hivatkozott, hogy a vádlott maga teremtette meg a fogvatartott szökésének feltételeit. A másodfokú bíróság a vádlott cselekményének elbírálásakor a Btk.
2. §-ra figyelemmel a cselekmény elbírálásakor hatályos büntető jogszabályt látta alkalmazhatónak, mivel az a vádlott cselekményének enyhébb megítélését teszi lehetővé. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatva bűnösnek mondta ki a vádlottat a Btk.
3. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző és

(4)bekezdés szerint minősülő gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétségében, mivel e bűncselekmény törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította. A vádlott gondatlanul szegte meg szolgálatára vonatkozó szabályokat és gondatlansága miatt következett be a fogvatartott szökése, amely az irányadó bírói gyakorlatra figyelemmel a szolgálatra jelentős hátránnyal járt. A másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket értékelve enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott gondatlanságának csekélyebb formáját, az időmúlást, jó parancsnoki jellemzését, valamint azt, hogy a rendőrség épületének alkalmatlansága jelentősen hozzájárult a bűncselekmény bekövetkezéséhez. Súlyosító körülményként a hasonló cselekmények elszaporodottságát értékelte. A vádlott terhére rótt cselekmény konkrét tárgyi súlyára, az értékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a vádlottal szemben a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért őt a Btk. 64. §

(1)-

(2)bekezdése alapján megrovásban részesítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez az intézkedés is alkalmas a büntetési célok elérésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 386. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján van helye fellebbezésnek. A másodfokú bíróság ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. január
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással
3. január 20-án jogerős és végrehajtható. ,
4. január
5. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke