Bf.355/2015/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a) pontja] m i n ő s í t i . A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000.- (kettőezer) forintra enyhíti. A kiszabott 400.000.- (négyszázezer) forint pénzbüntetés megfizetésére 10 (tíz) havi részletfizetést engedélyez. Az első 40.000.- (negyvenezer) forint részletet legkésőbb

1. február
2. napjáig, az ezt követő 40.000.- (negyvenezer) forint részleteket a következő hónapok
3. napjáig köteles megfizetni. Egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az első fokú ítéletnek II. rendű vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy II. rendű vádlott születésének éve helyesen: (év), személyi igazolványának száma helyesen: (szám). Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A törvényszék II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [
4. évi IV. törvény.
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] mondta ki. Ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 20.000.- forintban állapította meg; az így kiszabott 4.000.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetére 200 nap, fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni. Rendelkezett a bűnjelről, és a bűnügyi költség viseléséről. A törvényszék ítélete reá vonatkozó része ellen II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést a büntetés súlyossága miatt, annak enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.174/2015/1-II. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaposaknak tartotta. Eljárási szabálysértésként észrevételezte, hogy a

1. szeptember
2. napján tartott tárgyaláson a II. r. vádlottat nem figyelmeztette a törvényszék a kérdésfeltevési és indítványtételi jogára, ám ez az eljárási szabálysértés álláspontja szerint csupán relatív, az ügy érdemére nem volt kihatása. Az indokolás részét képező tényállás helyesbítésére is indítványt tett, ami a büntetett előéletre vonatkozó adatot illeti, a csoportos elkövetés minősítő körülményére vonatkozó értelmező rendelkezéssel történő kiegészítését, valamint a bűnösségi körülmények kiegészítését is indítványozta. Összességében: - a II. r. vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyaira tekintettel a pénzbüntetés egy napi tételének összegét eltúlzottnak, tartotta így annak mérséklésével a pénzbüntetés enyhítését célzó védelmi fellebbezéseket tartotta alaposaknak. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen csatlakozott az ügyészi indítványhoz és fellebbezését fenntartva ugyancsak a pénzbüntetés lényeges enyhítését kérte. Ehhez védence is csatlakozott. A védelmi fellebbezések és a fellebbviteli főügyészség valamennyi indítványa alapos, a következők szerint: Eljárási szabálysértés valósult meg azzal, hogy a törvényszék II. r. vádlottat nem figyelmeztette a
3. szeptember
4. napján tartott tárgyaláson a Be.
5. §

(2)bekezdésében biztosított kérdésfeltevési- és indítványtételi jogára. Miután azonban a II. r. vádlott észrevételeket tett a III. r. vádlott tárgyalási vallomására, nyilvánvaló, hogy a figyelmeztetés mégis megtörtént, annak csupán jegyzőkönyvezése maradt el, ezért az eljárási szabálysértés relatív, annak az ügy érdemére nem volt kihatása, mert nem csorbult a védelem joga. *** Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert a II. rendű vádlott büntetett előéletére vonatkozó adatot illetően iratellenes [Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontja]. A részleges megalapozatlanságot a másodfokú bíróság akként küszöbölte ki, hogy a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó tartalmát alapul véve, a következő tényállási helyesbítést hajtotta végre: II. r. vádlott felsorolt büntetései közül az első fokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében rögzített, a Pesti Központi Kerületi Bíróság helyesen 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A felfüggesztés próbaideje - a fellebbviteli főügyészség indítványától eltérően helyesen -
3. szeptember
4. napján járt le. Egyebekben az elsőfokú bíróság a kellő mélységben lefolytatott bizonyítás eredményeképpen hiánytalan tényállást állapított meg, amely a most eszközölt helyesbítéssel vált irányadóvá a felülbírálat számára. A most már mindenben megalapozott tényállást alapul véve az első fokú bíróság okszerűen következtetett a II. rendű vádlott bűnösségére. Nem helyesen választotta meg azonban az alkalmazandó törvényt az időbeli hatályt illetően [
5. évi IV. törvény
6. §-a.] A bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt és főszabály szerint alkalmazandó, a Büntető törvénykönyvről szóló
7. évi IV. tv.
8. §

(3)bekezdésére figyelemmel a 87. §

(2)bekezdés e) pontjára történt hivatkozással kiszabható volt pénzbüntetés, de a Btk. 33.§

(4)bekezdése is lehetővé teszi a pénzbüntetés kiszabását. Az elkövetéskor hatályban volt

1. évi IV. törvénynek a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezései a napi tételt illetően azonosak a Btk. jelenleg hatályos rendelkezéseivel. Lényeges az eltérés azonban a két törvényben a pénzbüntetés egy napi tételének összege alsó- és felső határát illetően. Az előbbi esetben ugyanis az 2.500.- forinttól 200.000.- forintig terjedt, míg a jelenlegi anyagi jogi szabályozás a pénzbüntetés egy napi tétele összegének alsó határát 1.000.forintban, felső határát 500.000.- forintban állapította meg. Töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy az anyagi jogi törvény mikénti alkalmazása szempontjából az vizsgálandó, hogy összességében melyik törvény biztosít enyhébb elbírálást. Amennyiben a perbíróság az anyagi jog alkalmazása során akár az enyhítő rendelkezéssel is, de pénzbüntetés kiszabása mellett foglal állást, úgy ennek feltételei vizsgálandók. Ehhez képest a Btk.-nak a pénzbüntetés egy napi tétele összegének alsó határa az irányadó az összhatásában kedvezőbb jelleg megítélésekor, azaz az 1.000.- forint. *** Ami a bűnösségi körülményeket illeti: - a komoly időmúlásnak az ítélőtábla meghatározó jelentőséget tulajdonított; az ugyanis az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezésében hosszú idő óta kimunkált, és kötelezően figyelembe veendő tényező. A másodfokú bíróság a próbaidő alatti elkövetést és két személy bántalmazását tekintette további súlyosítónak. A kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatásra szorult [Be.
2. §

(1)bekezdés], a II. r. vádlott cselekményét ezért az ítélőtábla a Btk. 339 §

(1)bekezdésébe és

(2)bekezdés a) pontjába ütköző, eszerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdése alapján a II. r. vádlott reális kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaira figyelemmel lényegesen enyhítette, és a fellebbezési nyilvános ülésen előadott védelmi indítványra ugyanezen törvényhely

(4)bekezdésében írtakra figyelemmel engedélyezte annak 10 havi, egyenlő részletekben történő megfizetését, figyelemmel a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló

1. évi CCXL tv. (Bv.tv.)
2. §-ában írt behajtási szabályozásra. Miután a törvényszék ítéletének II. r. vádlottra vonatkozó része a kifejtettek miatt nem felelt meg a törvénynek, ezért azt a fentiek szerint a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla megváltoztatta, egyebekben viszont a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján azt helybenhagyta. A II. r. vádlott által felmutatott közokirat alapján megállapította születésének évét, és személyi igazolványának helyes számát. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. §-a zárja ki. Szeged,
2. január
3. Dr. Hegedűs István s. k. Dr. Katona Tibor s. k. Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.355/2015/
4. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 7.B.140/2013/
5. számú ítéletének II. r. vádlottra vonatkozó, és a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. január
7. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke