← Magyarország

Bhar.571/2015/4 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.571/2015/

  1. A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben,
  2. évi november hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság
  4. évi június hó
  5. napján kihirdetett 3.Bf.2214/2013/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Kazincbarcikai Járásbíróság
  7. október
  8. napján kelt 17.B.379/2013/
  9. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat hamis tanúzás bűntettében (
  10. évi IV. törvény
  11. §

(1),
(2)bekezdés), ezért őt 1 évi próbaidőre felfüggesztett 9 hónap börtönbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést felmentésért. A Miskolci Törvényszék
  1. június
  2. napján kelt 3.Bf.2214/2013/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s a vádlottat a hamis tanúzás bűntettének (
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdés, illetve
(4)bekezdés) vádja alól felmentette. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére felmentése miatt bűnösségének a megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezett. Fellebbezésének írásbeli indokolásában indítványozta, hogy a Miskolci Törvényszék határozatát az ítélőtábla változtassa meg akként, hogy a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 238. §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(4)bekezdés szerint minősülő és büntetendő büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében mondja ki bűnösnek. Vele szemben - figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 87. §
(2)bekezdésére - az
  1. § alapján pénzbüntetést szabjon ki és a Be.
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezze a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A vádlott és a védője a másodfokú bíróság ítéletét tudomásul vették. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az ügyész fellebbezését fenntartotta, s indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, s a vádlottat mondja ki bűnösnek büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében (1978. évi IV. törvény 238. §
(1),
(4)bekezdés) és ezért pénzbüntetésre ítélje. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy az ügyészi fellebbezés a Be. 386. §
(1)bekezdés c/ pontja értelmében joghatályos, az megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét, melyre figyelemmel az ítélőtábla a fellebbezés elbírálására a Be. 393-
  1. §-ai szerinti nyilvános ülést tűzött. A harmadfokú nyilvános ülésen jelenlévő ügyész az írásbeli fellebbezését fenntartotta, míg a vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e (Be.
  2. §
(1)bekezdés). Ezen felülbírálat során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a perrendi szabályok betartásával folytatták le a büntetőeljárást. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás is megalapozott, mely körben az ítélőtábla a Be. 388. §
(2)bekezdése alkalmazásával - az iratok tartalma alapján - csupán annyi pontosítást tesz, hogy a ... Rendőrkapitányságon S feljelentése alapján .... szám alatt indult büntetőeljárás (másodfokú ítélet alulról
  1. bekezdés), a vádlott elé
  2. augusztus
  3. napján a
  4. május
  5. napján kelt előfizetői szerződést tárták (másodfokú ítélet alulról
  6. bekezdés), a ... Járásbíróság ítéletében a 10 rb. csalás bűntettéből 2 rb. kísérlet, s V1 4 rb. magánokirat hamisítás vétségében is bűnösnek mondta ki a bíróság. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét állapította meg büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében. Ezzel szemben a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a vádlott által a büntetőügyben tett objektíve valótlan állítás nem az ügy lényeges körülményére vonatkozott", s ezen okból őt a Be.
  7. §
(3)bekezdés a/ pontjában írt okból bűncselekmény hiányában - felmentette. A másodfokú bíróság jogi álláspontját, melynek lényege szerint „az adott hívószám tulajdonosa személyének sem a tanúvallomás megtételének időpontjában, sem azt követően jelentősége nem volt" (másodfokú ítélet
  1. oldal alulról
  2. bekezdés) részletesen megindokolta, mely indokokkal az ítélőtábla maradéktalanul egyetért. A BH-ban közzétett 2014.
  3. számú döntés szerint „A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette elkövetésének megállapíthatósága szempontjából a büntetőügy lényeges körülménye mindaz, amelyre a bizonyításnak ki kell terjednie, tehát a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit alkotó (releváns) történéseken túl az a körülmény is, amely a büntető anyagi és eljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából az ügy eldöntésére befolyással lehet.". Az ítéletben megjelölt telefonszám használatát V1
  4. augusztus 1-én - még a vádlott
  5. január
  6. napján történt tanúkénti kihallgatását megelőzően - elismerte, s az, hogy ezen számnak ki a tulajdonosa, az ügy mikénti elbírálása szempontjából relevanciával nem bír, mint ahogy azt a másodfokú bíróság részletesen helyesen kifejtette. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság mindenben törvényes ítéletét helytálló indokainál fogva a Be.
  7. §-a folytán alkalmazandó Be.
  8. §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Debrecen,
  1. évi november hó
  2. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 3.Bf.2214/2013/
  3. számú ítélete az ítélőtábla végzésével a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
  4. évi november hó
  5. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.