← Magyarország

Gf.40284/2015/24 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.284/2015/24/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Szikora Ügyvédi Iroda (jogi képviselője címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Kosdi Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a Dr. Sándor Róbert Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, a Dr. Bencze András Ügyvédi Iroda (jogi képviselő neve) által képviselt III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, a dr. Lipovits Dóra jogtanácsos által képviselt IV. rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű, a dr. Vas Tibor jogtanácsos által képviselt V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű, a Dr. Sándor Róbert Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt VI. rendű alperes neve (VI. rendű alperes címe) VI. rendű, a dr. Bándi Gábor ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt VII. rendű alperes neve (VII. rendű alperes címe) VII. rendű alperes ellen szerződések érvénytelensége iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék

  1. november 20-án kelt, 6.G.40.164/2014/
  2. számú ítélete ellen az I. rendű alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a
  3. január
  4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt 400.000 (Négyszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 2.477.200 (Kettőmillió-négyszázhetvenhétezer-kettőszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű alperesnek a település, belterületi ... helyrajzi számon nyilvántartott, természetben a település, utca földszintjén található ingatlan 5/80-ad tulajdoni hányadára, az I. rendű alperes javára bejegyzett tulajdonjog telekkönyvből történő törlését rendelte el és ugyanezen tulajdoni hányadra a felperes tulajdonjoga visszajegyzése tűrésére kötelezte az I., a II., a III., a IV., az V., a VI. és a VII. rendű alperest; a fentiek végrehajtására megkereste a ... Földhivatalt. Kötelezte továbbá az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 21.440.000 forintot, és ennek
  5. november 7-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamatát, valamint 1.548.250 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett kereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint eladó és az I. rendű alperes mint vevő között
  6. május 16-án ingatlan adásvételi szerződés jött létre a felperes tulajdonát képező 80 m2-es üzlethelyiség 5/80-ad tulajdoni hányadára 9.525.000 forint vételár ellenében. A felek rögzítették, hogy a felperes (eladó) mint bérlő és az I. rendű alperes (vevő) mint bérbeadó között
  7. június 1-jén gépbérleti szerződés jött létre, amelynek alapján a bérlőt 1.500.000 forint + áfa/hó bérleti díj terhelte. A bérleti díjból a bérlő 2012 májusáig 9.525.000 forint adósságot halmozott fel, amelyet a felek - az adásvételi szerződés szerint - a vételár-követelésbe beszámítanak, így az ingatlan 5/80-ad tulajdoni hányadának vételárát teljes egészében megfizetettnek tekintik. A felperes felszámolására irányuló első kérelmet
  8. október 26-án nyújtották be, a felszámolás elrendelésének közzétételre pedig (a
  9. május 23-án indult eljárás eredményeképpen)
  10. október 13-án [helyesen: október 3-án] került sor. A felperes mint károkozó és az I. rendű alperes mint károsult között
  11. november 15-ei keltezéssel kártérítési szerződés jött létre, amelyben a felek - egyebek mellett - rögzítették, hogy az I. rendű alperes által a felperesnek üzemeltetésre felajánlott gépek egy része jelentős kárt szenvedett, így az I. rendű alperesnek a felperessel szemben kárigénye keletkezett. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb
  12. május 31-éig a károsodott gépeket megjavítja, ennek elmaradása esetén az I. rendű alperes kártérítést fog követelni. A felek 36.000.000 forintban állapították meg a három gépben keletkezett kár összegét, amely tartalmazta a gépek és kiegészítő tartozékaik értékét és a gépek kiesése miatt elmaradt - 5 év, határozott bérleti időszakra eső - hasznot is. A felek megállapodása szerint, amennyiben az eredeti állapotba hozatal határidőben nem történik meg, úgy
  13. június 1-jétől
  14. május 31-ig 24 havi, 1.500.000 forintos részletben köteles a felperes az I. rendű alperesnek a pénzbeli kártérítést megfizetni. Az I. rendű alperes
  15. november 7-én a felperes felszámolójához 14.560.000 forint összegű hitelezői igénybejelentést intézett, kártérítés jogcímén. Csatolta a
  16. november 10-i kártérítési szerződést, előadva, hogy az adós e szerződés alapján 21.440.000 forintot részletekben már megfizetett. A felperes a
  17. december 30-án kelt levelében közölte az alperessel, hogy a felszámolási eljárásban rendelkezésre bocsátott iratokból jutott tudomására, hogy a szóban forgó adásvételi szerződés szerint a kikötött vételárat a vevő beszámítással fizette meg, s miután a szerződés megkötésére a felszámolási eljárás megindulása után került sor, az adásvételi szerződést a Csődtörvény és a Ptk. alapján is megtámadja, különös figyelemmel arra, hogy a szerződés tárgya és eredménye egy hitelező előnyben részesítése. Közölte: az I. rendű alperes mint hitelező a Cstv. szerint f), legfeljebb d) kategóriában kaphatott volna kielégítést, így a törvény által előírt kielégítési sorrendhez képest előnyben részesült. A felszámoló közölte az I. rendű alperessel, hogy a
  18. május 16-i adásvételi szerződés és a
  19. november 15-i kártérítési szerződés a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtását követően keletkezett, így az ügyvezetés úgy kötötte meg az I. rendű alperessel a szerződéseket, hogy tudomása volt a társaság fizetésképtelen helyzetéről. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a Cstv.
  20. §

(2)bekezdése alapján a
  1. május 16-i adásvételi szerződés érvénytelenségét megállapítva rendelkezzen az eredeti állapot helyreállításáról oly módon, hogy az 5/80-ad vagyoni hányad tulajdonjogába a felperest helyezze vissza, s az I. rendű alperest ennek tűrésére kötelezze; amennyiben a szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal nem történhet meg a felperes tulajdonába történő visszabocsátás, úgy az ítélet jogerőre emelkedésének napjával kérte ennek rendezését. Keresetét másodlagosan a Cstv.
  2. §
(1)bekezdés c), illetve b), továbbá a) pontjára, valamint a Ptk. 200. §
(2)bekezdésre, a szerződés jóerkölcsbe ütközésére, végül a Ptk. 207. §
(6)bekezdésre, a szerződés színlelt voltára alapította. Elsődleges keresetének indoklása körében előadta, hogy a szerződés szerinti vételárat az I. rendű alperes beszámítással fizette meg, amely követelése a
  1. június 1-jén kötött gépbérleti szerződés
  2. január és május között felhalmozott bérleti díjtartozásából ered. Kifejtette, hogy a
  3. §
(2)bekezdése szerint a vételár-tartozás lehetővé tette, hogy az I. rendű alperes a felperessel szembeni követelését beszámítsa, ennek eredményeként pedig követeléséhez a felszámolási eljárásban irányadó kielégítési sorrend megsértésével jutott hozzá, tehát a többi hitelezővel szemben előnyben részesült. Utalt rá, hogy nem tartozik a rendes gazdálkodás körébe az ingatlan 5/80-ad részének, önálló hasznosításra alkalmatlan hányadának gyakorlati szempont nélküli értékesítése, ahol az I. rendű alperes fennálló terhekkel együtt szerezte meg a tulajdonjogot; az ingatlanhányadhoz kötődő elővásárlási jog azonban értéktelenítette a felperes nevén maradó 75/80-ad tulajdoni hányadot. Előadta: az ügy a 2009/248. számú eseti döntés alapulvételével egyszerűen elbírálható. Másodlagos, a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c) pontjára alapított keresetével összefüggésben előadta, hogy a hivatkozott adásvételi szerződés a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtása után keletkezett. A szerződés szerinti vételárat az I. rendű alperes mint felperesi hitelező követelése beszámításával fizette meg, tényleges pénzmozgásra nem került sor. A szerződés tárgyával, az átruházott ingatlanhányaddal az I. rendű alperes a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült; az I. rendű alperes a jogügylet révén többhöz jutott, mint amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelező juthat. Utalt rá, hogy a
  1. május hónapra eső díj május 30-áig volt esedékes, annak beszámítására az esedékesség időpontja előtt nyilvánvalóan nem is kerülhetett sor. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a II-III-IV-V-VI-VII. rendű alperest az I. rendű alperessel szembeni marasztalás tűrésére. A felperes kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest 21.440.000 forint és annak
  2. november 7-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére, elsősorban a Cstv.
  3. §
(2)bekezdése, másodlagosan a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c), b), a) pontja, a szerződés jóerkölcsbe ütközése, illetve színlelt volta alapján. A másod-, harmad-, negyed-, ötöd-, hatodlagos kereseti kérelmek kapcsán kérte a
  1. november 15-i kártérítési szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítása keretében az I. rendű alperes fizetésre kötelezését. Indokolásul előadta, hogy az I. rendű alperes
  2. november 12-én a felszámolóhoz intézett kárbejelentésében 14.560.000 forint összegű hitelezői igényt nyújtott be, mellékletként csatolva a kártérítési szerződést, és úgy nyilatkozva, hogy részére a felperes már 21.440.000 forintot megfizetett. Az igénybejelentés a kártérítési szerződésben hivatkozott gépbérleti szerződést, a kár felmerülését, annak összegszerűségét igazoló iratot nem tartalmazott. A felszámoló ekkor szerzett tudomást a fennálló kártérítési szerződésről és a biztosított 90 napos határidőben intézkedett a keresetlevél benyújtásáról. Hivatkozott rá, hogy a rendelkezésre álló adatok nem igazolják, hogy az I. rendű alperest kártérítés illeti meg, mert nem igazolt a kár tényleges bekövetkezése sem. A szerződés megkötésekor már folyamatban volt a felperes felszámolására irányuló kérelmek elbírálása, így azt kell feltételezni, hogy a szerződés alapjául szolgáló gépbérleti szerződés, a káresemény és a megállapított kár nem valós, annak célja csupán vagyonkimentés volt. Előadta: a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja az I. rendű alperes hitelezői igénybejelentésének keltezéséhez igazodik. Az elsőfokú bíróság ismertette az I. rendű alperes ellenkérelmét, amely a kereset elutasítására irányult. A II. rendű alperes nem ellenezte a felperes követelésének teljesítését. A III. rendű alperes előadta, hogy az ingatlan javára bejegyzett jelzálogjog értékének megfizetésére igényt tart. A IV. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte azzal, hogy a javára bejegyzett követelésre és járulékaira igényt tart. Az V. rendű alperes érdemi nyilatkozatot nem kívánt tenni. A VI. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte azzal, hogy bejegyzett követelésének megfizetésére igényt tart. A VII. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítását és a felperes marasztalását kérte. Indokolásul előadta, hogy a javára bejegyzett végrehajtási jog vonatkozásában folyamatban volt eljárást a Pesti Központi Kerületi Bíróság éppen a felszámolás elrendelése miatt szüntette meg
  3. október 28-án és a végzés november 23-án jogerőre is emelkedett. Az elsőfokú bíróság a keresetet az alábbi indokok alapján találta alaposnak. A Cstv.
  4. §
(2)bekezdésére hivatkozást nem találta helytállónak. Az elsőfokú bíróság a Cstv. 40. §
(1)bekezdése c) pontjának és
(2)bekezdésének összevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a
(2)bekezdés alkalmazásának nem feltétele a szerződés érvénytelensége, ezért az eredeti állapot helyreállítását mint jogkövetkezményt, nem látta alkalmazhatónak. A felperes másodlagos keresetét az elsőfokú bíróság alaposnak találta. Ismertetve a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének c) pontját,
(1a)bekezdését megállapította, hogy a keresetlevél benyújtására a törvényes határidőn belül került sor, a támadott szerződést a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját követően kötötték. Mivel a perben nem volt vitás, hogy a „c" kategóriába tartozó hitelezők kielégítéshez már egyáltalán nem jutottak, az I. rendű alperes mint hitelező előnyben részesülése aggálytalanul megállapítható, miután az „e" kategóriákba sorolható követeléséhez teljes mértékben hozzájutott. Kifejtette: a Cstv. 40. §
(1)bekezdésében biztosított megtámadási jog célja a felszámolás mint az adós vagyonára vezetett generális végrehajtás körébe tartozó vagyon növelése és biztosítása valamennyi hitelező érdekében. Egy hitelező előnyben részesítése azt jelenti, hogy a hitelező jogszerű követeléséhez a kötelező kielégítési sorrend megsértésével jut hozzá, a szerződés érvénytelenségét a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének c) pontja esetében tehát ez a körülmény alapozza meg. A felperes valamennyi törvényi feltétel fennálltát bizonyította, így a szerződés megtámadása eredményesnek minősült. A Cstv. 40. §
(1a)bekezdésére figyelemmel irányadó Ptk. 235. §
(1)bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. A 237. §
(1)bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása körében az 1997. évi CXLI. törvény 62. §
(1)bekezdésének ab) pontja szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását a felszámoló a Cstv.
  1. §-ában meghatározott esetekben. A Cstv.
  2. §-ára tett utalásból kitűnik, hogy a felszámolónak az adós nevében előterjesztett keresetéről van szó, ezért a felperes kereshetőségi joga aggálytalanul megállapítható. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság rendelkezett az érvénytelen adásvételi szerződés alapján az I. rendű alperes javára bejegyzett tulajdonjog törléséről és annak felperes javára történő visszajegyzéséről, amely a
  3. §
(1)bekezdése folytán kihat a perfeljegyzésére is. A II., III., IV., V., VI. és VII. rendű alpereseket az elsőfokú bíróság a fentiek tűrésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperes kártérítési szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelésére irányuló keresetét is. Ismertetve a 40. §
(2)bekezdését megállapította, hogy a kártérítési szerződés a felszámolási kérelem benyújtását követően keletkezett, s az I. rendű alperes nyilatkozata folytán vitán felül áll, hogy a felperes a 21.440.000 forintot megfizette az I. rendű alperesnek. Az sem volt vitás, hogy „e" kategóriás hitelezők kielégítéshez még a felszámolási eljárásban egyáltalán nem jutottak, így az I. rendű alperes mint hitelező előnyben részesítése aggálytalanul megállapítható; a szolgáltatás nem minősíthető a rendes gazdálkodás körébe tartozónak. *** Az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű alperes támadta meg fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes perköltség fizetésére kötelezését, másodlagosan annak - a Pp. 252. §
(3)bekezdése szerinti - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Fellebbezése indokolásában azt állította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az I. rendű alperes mint hitelező előnyben részesült. Azzal érvelt, hogy önmagában az a tény, hogy az adós az ellene indított felszámolási eljárás alatt fizette ki a hitelezőt, nem teszi a szolgáltatást a rendes gazdálkodás körén kívül esővé [BH
  1. 310.]. A felperes vegytisztítással foglalkozó gazdasági társaságként állt üzletszerű kapcsolatban az I. rendű alperessel, s e tevékenységből az alperesnek követelése keletkezett. Állította, hogy a felperes ellen
  2. június
  3. napján benyújtott felszámolási kérelemről nem volt tudomása. Kiemelte: fontos tény, hogy a felperessel
  4. június
  5. napján kötött gépbérleti szerződést, amelynek értelmében a felperes az alperestől mint bérbeadótól 1.500.000 forint + áfa/hó összegben bérelt vegytisztító gépeket, amelyek használata a felperes cégjegyzékbe bejegyzett, valamint létesítő okiratában meghatározott tevékenységi köre gyakorlásához, és ezáltal a felperes akkor meglévő tartozásainak kiegyenlítéséhez elengedhetetlen volt, azaz felek között tartós jogviszony jött létre. Állította: a bírói gyakorlat során többször is megfogalmazást nyert, hogy a rendes gazdálkodás körébe a cégjegyzékbe bejegyzett, az adós létesítő okiratában szereplő tevékenységi körök gyakorlása során, az üzletszerű gazdasági kapcsolatokban megkötött szerződések és az ezek alapján teljesített szolgáltatások tartozhatnak. A felperes által tevékenysége elvégzése érdekében megkötött bérleti szerződésből eredő kötelezettség teljesítése tehát a felperes rendes gazdálkodásának körébe esik [BH
  6. 310.]. Előadta: a felperes a
  7. június
  8. napján kelt bérleti szerződésben megjelölt vegytisztító gépek tárolása és raktározása során nem úgy járt el, ahogy azt a bérleti szerződésben vállalta, ezért a gépek károsodtak, használatra, további bérbeadásra alkalmatlanná váltak. Tekintettel azonban arra, hogy e gépek elengedhetetlenek voltak a felperes működéséhez és bevételének kitermeléséhez, továbbá, hogy e gépek bérbeadása nélkül az I. rendű alperes működése lehetetlenné vált, a felperes a
  9. november 15-én kelt megállapodásban vállalta, hogy a károsodott gépeket megjavíttatja, és a gépek bérleti díját az I. rendű alperes részére kártérítés jogcímén,
  10. június
  11. napjától megfizeti, tekintettel arra, hogy a gépeket a felperes továbbra is használni kívánta és használta is. A felperes az I. rendű alperes felé fennálló bérleti díjat a meghatározott fizetési konstrukciónak megfelelően igyekezett kiegyenlíteni. A kérelemre indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelte ugyan, azonban a végzés jogerőre emelkedése előtt a felperes az I. rendű alperes részére a szerződésnek megfelelően azért teljesített, mert a vegytisztító gépeket használta. Álláspontja szerint a kifizetéseket, az arra okot adó jogügylet tartalma, jellege, indokoltsága nem teszi a rendes gazdálkodás körén kívülivé. Azt a tényt, hogy a visszakövetelt szolgáltatás a Cstv.
  12. §
(2)bekezdése alapján a rendes gazdálkodás körébe tartozik-e, az alapul szolgáló jogügylet alapján kell eldönteni. Amennyiben a felperes a szerződéseket a rendes gazdálkodás körében kötötte meg, az ellenszolgáltatás teljesítése, ideje, módja a jogügylet minősítésén nem változtat, a kifizetés idejétől függetlenül a jogügylet és az annak alapján teljesített szolgáltatás - eredeti minősítésének megfelelően - a rendes gazdálkodás körébe tartozik. A jogviszony alaptermészete a döntő e szempontból, és ennek alapján a jogviszony minden eleme, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás is a rendes gazdálkodás körébe tartozik. A rendes gazdálkodás körében megkötött szerződések jogosultjai már a szerződés megkötésekor alappal bízhatnak abban, hogy a szerződésszerű teljesítésükért nyújtott ellenszolgáltatás tőlük nem lesz visszakövetelhető, függetlenül attól, hogy a kifizetésre határidőben, vagy azon túl, esetlegesen a felszámolási eljárással való fenyegetettség miatt kerül sor. A Cstv. 40. §
(2)bekezdése az adóssal szerződő felek védelmét szolgálja. A felszámolási eljárás kezdeményezése még nem jelent korlátozást az adós rendelkezési jogában, és számtalan esetben a hitelező követelésének a kielégítése miatt az eljárás megszűnik a felszámolás elrendelése előtt. Célját és végeredményét tekintve a bérleti szerződés, mind az ún. kártérítési szerződés egy a felperes gazdasági tevékenységének folytatását szolgáló megállapodás volt. Mindezen körülményekre tekintettel a perbeli ügyletek I. rendű alperes álláspontja szerint nem minősülnek sem rendkívülinek, vagy nem szokásosnak, ebből következően a rendes gazdálkodás körébe tartoznak. A támadott megállapodások objektív eredményét tekintve nem állapítható meg, hogy az a hitelezők jogainak csorbítására vezetett, éppen ellenkezőleg, a felperes ezáltal kívánta a hitelezők felé fennálló tartozásait csökkenteni azzal, hogy a gazdasági tevékenysége folytatása révén bevételre tesz szert. A megállapodás folytán az adós vagyona nem csökkent, ezt az I. rendű alperes álláspontja szerint a felperes nem is bizonyította. A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet által nyújtott olyan szolgáltatást lehet visszakövetelni, amelynek eredményeképpen egy hitelező előnyben részesül. A nyújtott szolgáltatás és az eredmény között közvetlen okozati kapcsolatnak kell fennállnia. Előadta: a
  1. május 16-án kelt ingatlan adásvételi szerződés célja az volt, hogy a korábbiakban ismertetett bérleti szerződés alapján a felperes az I. rendű alperes felé fennálló bérleti díj tartozásának jogi sorsát rendezze. Az I. rendű felperes az ingatlan adásvételi szerződés megkötésével a többi hitelezővel szemben előnyhöz nem jutott, tekintettel arra, hogy a felperessel szemben továbbra is fennáll 14.560.000 forint követelése, valamint arra, hogy az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan a szerződés megkötésekor 39.400.907 forint összegben jelzálogjoggal terhelt volt. Az adásvételi szerződés megkötésének célja nem az I. rendű alperes előnyben részesítése, csupán egy jogi helyzet tisztázása és a felszámolási eljárás esetleges elkerülése volt. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és az I. rendű alperes perköltségben marasztalására irányult. *** A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla 19/I. sorszámú,
  2. december
  3. napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a perbe a L Zrt. III. rendű alperes jogutódaként az III. rendű alperes lépett. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetése is. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a támadott jogügyletek (az adásvételi szerződés, illetve a kártérítési szerződés teljesítése) a Cstv.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjába, illetve a 40. §
(2)bekezdésébe ütköznek, mivel az I. rendű alperes mint az adós hitelezője a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült. Az adásvételi szerződés szerint az I. rendű alperes (II.A.) követelésének vételárral szembeni beszámításával teljesítve szerezhette meg az adós tulajdoni hányadát. A vételár beszámítással történt teljesítése azért eredményezte az így teljesítő hitelező előnyben részesítését, és ezáltal az e megállapodást is tartalmazó adásvételi szerződés érvénytelenségét, mert az eladott dolog úgy kerül ki az adós felszámolási vagyonából, hogy a vételár - a beszámításra vonatkozó megállapodás következtében - elvileg sem válhatott a felszámolási vagyon részévé, s nem szolgálhatott az adóssal szemben támasztott egyéb hitelezői igények kielégítésére, ugyanakkor a beszámító hitelező követelése teljes kielégítést nyert. A beszámító hitelező előnyben részesítése, amint erre az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, azokra a hitelezőkre tekintettel vizsgálandó, akik az adóssal azonos vagy nála kedvezőbb kielégítési kategóriába kerültek volna, ha az előnyben részesített hitelező igényét bejelentéssel lett volna kénytelen érvényesíteni. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság a Cstv. 40. §
(2)bekezdésével kapcsolatos okfejtését azzal egészíti ki, hogy az Inytv. 62. §
(1)bekezdés ab) pont nem tesz különbséget - az érvénytelen bejegyzés törlésére irányuló keresetet illetően - a 40. §
(1)és
(2)bekezdésében szabályozott tényállások között annak ellenére, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit az adósi vagyon elvonását eredményező
(1)bekezdésben szabályozott tényállások megvalósulása esetén alkalmazni rendeli. Ennek magyarázata, hogy érvénytelen bejegyzés nem kizárólag érvénytelen szerződés alapján keletkezhet, s annak törlésére sem kizárólag az adhat alapot: érvénytelen bejegyzés létre nem jött, hatálytalan szerződés alapján, vagy egyéb okból is keletkezhet. A bejegyzési engedély rendelkező ügyletnek minősül, s a Cstv. 40. §
(2)bekezdése kifejezetten a rendelkező ügylet (adott esetben a bejegyzési engedély nyújtásában álló jogügyleti természetű teljesítés) joghatása, azaz a bejegyezési engedélyen alapuló tulajdonjog-változásra vonatkozó (érvénytelen) bejegyzés törlésére irányul abból a célból, hogy a fedezetelvonó ügylet felszámolási vagyont csökkentő joghatását kiküszöbölje. A kártérítési megállapodással kapcsolatos indokolással (II/B.) az ítélőtábla egyetértett, a kifejtettekre megismétlésük nélkül hivatkozik. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mivel a fellebbezés nem vezetett eredményre, a Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű alperest kötelezte a felperest ügyvédi képviseletével összefüggésben felmerült másodfokú perköltség megfizetésére [Pp. 78. §
(1)bekezdés, 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(1),
(2),
(5), 4/A. §-a]. A rendelkező részben foglaltak szerint kötelezte az ítélőtábla a másodfokú eljárásban pervesztes I. rendű alperest a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték államnak történő megfizetésére [Itv. 74. §
(3)bekezdés, 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés]. Budapest,
  1. január
  2. Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Vuleta Csaba s.k. s.k. előadó bíró dr. Gáspár Mónika bíró A kiadmány hiteléül: (Varga Beatrix)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.