... ÍTÉLŐTÁBLA 25.Gf.40.154/2015/9 A ... Ítélőtábla a ... által képviselt ... felperesnek – a ... által képviselt alperes neve (....) alperes ellen finanszírozási díj megfizetése iránt a ... Törvényszék előtt folyamatba tett perében a
- november
- napján kelt 7.G.40.567/2013/39 számú ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A ... Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 929.500 (kilencszázhuszonkilencezer-ötszáz) Ft illetéket, valamint 15 napon belül a felperesnek 368.874 (háromszázhatvannyolcezer-nyolcszázhetvennégy) Ft másodfokú költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásában rögzítette, hogy a felperes jogelődje
- február 3-án finanszírozási alapszerződést kötött az alperessel fogorvosi alapellátásra területi ellátási kötelezettséggel, beutalási, gyógyszerrendelési és gyógyászati segédeszköz rendelési jogosultsággal. A szerződés 7.
- pontjában az alperes tudomásul vette, hogy a finanszírozó jogosult a finanszírozás keretében folyósított összegnek a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások működési kiadásai fedezetére történő felhasználását ellenőrizni, amiről a finanszírozó a szolgáltató észrevételeit is tartalmazó jegyzőkönyvet köteles készíteni. A szerződés 7.
- pontjában az alperes tudomásul vette azt is, hogyha az Egészségbiztosítási Alapból kapott finanszírozást nem a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások nyújtására használja fel, köteles azt a finanszírozónak a szerződés 7.
- pontjában foglaltak szerint a késedelmi kamatokkal együtt megtéríteni. A szerződés 7.
- pontja szerint a szolgáltató késedelmi kamatként a finanszírozási többlet után számított mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget volt köteles megfizetni. A felperes jogelődje
- augusztus 4-én elrendelte az E.Alapból folyósított pénzeszközök
- évi elszámolásának pénzügyi ellenőrzését
- január
- napjától
- december
- napjáig terjedő időszakra. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv szerint az alperes finanszírozási bevétele 19.622.500 Ft, az elfogadott kiadások összege 14.285.200 Ft volt, a záró pénzügyi egyenleg 21.188.300 Ft-ot tett ki, amelyből a bankszámlán 3.233.600 Ft, a pénztárban pedig 1.037.700 Ft volt. Az ellenőrzés megállapította, hogy 16.917.000 Ft finanszírozással az alperes nem tudott elszámolni. A felperes az alperesi elszámolásból az alábbi tételeket fogadta el, illetve utasította vissza: 1.) 3.2 soron az alperes által szakmai anyagként elszámolt 427.000 Ft-ból elfogadott 342.000 Ft-ot, visszautasított 85.000 Ft-ot 2.) 3.
- soron az alperes által karbantartási anyagként elszámolt 3.290.000 Ft-ot átsorolta a
- osztaléksorba és ezen a soron elfogadta 3.) 4.
- soron épület bérleti díj címén az alperes 0 Ft-ot számolt el, a felperes ezen a soron az 522 bérleti főkönyvi számláról elfogadott 1.200.000 Ft-ot 4.) 4.
- soron javítás, karbantartás költség címén az alperes nem számolt el összeget, a felperes ezen a soron 104.000 Ft-ot elfogadott, mint szerződött szakfeladatra fordított kiadás 5.) 4.
- soron az alperes által telefon és internetdíjként elszámolt 643.000 Ft-ból a felperes 313.000 Ft-ot elfogadott és visszautasított 330.000 Ft-ot azzal, hogy 171.000 Ft az E.Alap terhére nem számolható el, 159.000 Ft-ot pedig a költségek felmerülését igazoló dokumentumok hiánya miatt 6.) 4.
- soron az alperes által rezsiköltségként elszámolt 271.000 Ft-ot a felperes elfogadta, ezen a soron összesen 366.000 Ft-ot fogadott el 7.) 6.1.
- soron az alperes által orvosi bérköltségként elszámolt 3.857.000 Ft-ból a felperes elfogadott 3.400.000 Ft-ot, 457.000 Ft-ot pedig átsorolt a 6.
- soron szereplő bér jellegű juttatások közé 8.) 6.
- soron az alperes bérjellegű juttatásként nem számolt el összeget, a felperes ide sorolt át 457.000 Ft-ot, amiből elfogadott 183.000 Ft-ot, visszautasított 274.000 Ft-ot 9.) 9.
- soron személyi jövedelemadó címén az alperes 3.935.000 Ft-ot számolt el, a felperes ezen összeget visszautasította. Az elszámolás nyitó tételeként a felperes az alperes elszámolásától eltérően figyelembevette az előző évi pénzmaradványt 15.851.000 Ft összegben. Az alperes a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzített a szolgáltatási díj visszavonására irányuló megállapodásokat teljes egészében vitatta. A felperesi jogelőd
- augusztus 21-én kelt levelében felszólította az alperest 21.343.924 Ft megfizetésére, amit az alperes
- augusztus 23-án vett át. A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 11.961.073 Ft finanszírozási díj és annak
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával számolt késedelmi kamata, valamint a felmerült perköltség megfizetésére. Keresetét az
- évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.)
- §
(3)bekezdésére és a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (Számv.tv.) 161/A §
(1)és
(2)bekezdésére alapította azzal, hogy a kereset összegszerűségét a perben kirendelt szakértői véleményben foglaltak alapján határozta meg. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 11.618.083 Ft főkövetelést, valamint annak
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával számolt késedelmi kamatát és 233.410 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívására a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 1.015.000 Ft illetékből 710.500 Ft-ot és megállapította, hogy a fennmaradó 304.500 Ft illetéket az állam viseli. Döntése indokolásában az Ebtv.
- §
(1)bekezdése, 35. §
(2)és
(6)bekezdése, valamint a 36. §
(3)bekezdésének és a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (Számv.tv.) 161/A §
(1)és
(2)bekezdésének felhívását követően rögzítette, hogy a peres felek között az Ebtv. 30. §
(1)bekezdése szerinti finanszírozási szerződés jött létre. Az alperes ez irányú védekezését alaptalannak találva megállapította, hogy az alperes az egészségügyről szóló
- évi CLIV. tv.
- § f.) pontja és az Ebtv. 5/B § b.) pontja szerint egészségügyi szolgáltatónak minősül, mivel jogi személyiség nélküli szervezetként az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel rendelkezik és ennek alapján vált jogosulttá egészségügyi szolgáltatás nyújtására és a per tárgyát képező finanszírozási szerződés megkötésére. A finanszírozási szerződés és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az egészségügyi szolgáltató köteles megtéríteni az E. Alapnak azt az összeget, amelyet nem a finanszírozott szolgáltatás nyújtására használ fel. Kiemelte, hogy az alperes mind a számviteli törvény idézett rendelkezése, mind a felek között létrejött szerződés alapján köteles volt olyan nyilvántartást vezetni, amelyből a szerződés teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségét a felperes felé teljesíteni tudja, illetve amiből a felperes a szerződésben és az Ebtv-ben biztosított ellenőrzési jogát gyakorolni tudja. A felperes a szerződés szerint jogosult volt a finanszírozott összeg felhasználását ellenőrizni, amely jogosítványa részben a szakmai, részben a pénzforgalmi ellenőrzés lefolytatására jogosította fel. Rámutatott arra, hogy a jogszabályi és a szerződéses rendelkezésekre figyelemmel a finanszírozási díj terhére kizárólag olyan költségekkel számolhatott el az alperes, amelyek a finanszírozott feladat, a fogorvosi alapellátás érdekében merültek fel. Kiemelte, hogy az alperes kizárólag finanszírozott tevékenységet nyújtott, magánorvosi tevékenységet nem folytatott. Erre figyelemmel alaptalannak minősítette azon alperesi hivatkozást, hogy a nyitó tétel kizárólag az adott évben folyósított finanszírozás összege és kiemelte, hogy a pénzforgalmi szemléletű elszámolásnak szükségszerűen nyitó tétele a korábbi évek maradványösszege. A nyitótétel összegét pedig a perben beszerzett és aggálytalan szakértői vélemény alapján állapította meg. A peres felek között vitatott egyes tételek vonatkozásában az alábbiakat állapította meg. 1.) 85.000 Ft-os leltári készlet: A szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy az nem része a pénzforgalmi elszámolásnak. 2.) 330.000 Ft telefon és internet költség: 171.000 Ft tekintetében az alperes nem bizonyította, hogy a hétvégi időszakban lefolytatott és külföldre irányított hívások a finanszírozott tevékenységhez kapcsolódnak, ilyen tartalmú nyilvántartást nem vezetett, 159.000 Ft költség felmerülését igazoló dokumentumokat nem csatolt, ezért ezen tételek visszautasítását megalapozottnak ítélte. 3.) 350.295 Ft beruházási költség, amely a 247.990 Ft laptop vételárat és 102.305 Ft navigációs rendszer ellenértékét foglalta magában. Az alperes álláspontját elfogadta a körben, hogy egy mobil számítógép vásárlásának indokoltsága külön igazolást a mai technikai környezetben nem igényel, ezért a laptop vételárának visszautasítását indokolatlannak ítélte. Ugyanakkor a finanszírozott tevékenység ellátása érdekében szükségtelennek minősítette a navigációs rendszer beszerzését, amelyet az alperes útnyilvántartása sem igazolt, ezért a 102.305 Ft összegben a visszautasítást megalapozottnak ítélte. 4.) A 92.000 Ft egyéb szolgáltatási költséget, amely 21.500 Ft képkeretezési és 73.500 Ft takarítási költsége tartalmazott, elszámolhatónak találta, ezért e körben a szakértői véleményt figyelmen kívül hagyta és a visszautasítást megalapozatlannak minősítette. 5.) A 274.000 Ft gépkocsi használat költségét az alperes nem igazolta, a visszavont utak úti célja vonatkozásában az alperes könyvei üzleti kapcsolatra utaló dokumentumokat nem tartalmaznak, ezért a visszautasítást megalapozottnak minősítette. 6.) A 11.000.000 Ft kültagnak nyújtott hosszú lejáratú hitel kapcsán kifejtette, hogy a hitelt a kültag magáncélra használta fel. Sem jogszabály, sem a felek szerződése nem adott lehetőséget az alperes részére a finanszírozott összeg terhére magáncélú hitel nyújtására. A finanszírozást kizárólag a finanszírozott tevékenységre használhatta fel, a megtakarítást pedig eredmény tartalékba helyezhette vagy osztalékot fizethetett a megtakarítás terhére. A hitelnyújtással egyértelműen meg nem engedett felhasználás történt, ezért visszavonása indokolt volt. Rögzítette, hogy a per tárgyát képező elszámolás szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a kültag ezt az összeget visszafizette, milyen összegben és mikor, illetőleg a pénz használatáért kamatot fizetett-e. A visszafizetésben realizált bevételt azon év elszámolásában kell értékelni és vizsgálni, amely évben a visszafizetés megtörtént. Egyebekben a szakértő által kidolgozott és a felek által nem vitatott elszámolást elfogadta ítélkezése alapjául és a rendelkező rész szerint marasztalta az alperest. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes keresete elutasításra kerüljön. Másodlagosan indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását. Indítványozta a
- évi CLI. tv.
- §-a szerinti eljárás kezdeményezését. Álláspontja szerint a felperes ellenőrzési jogának terjedelme nem szakértői kérdés, hanem jogkérdés. A felperes az ellenőrzés során túlterjeszkedett a jogkörén, melynek során magának olyan jogokat vindikált,amelyekre az ide vonatkozó jogszabály helyes értelmezése és a felek között létrejött szerződés sem jogosította fel. A felperes az alperes működésének olyan részét ellenőrizte, amelyre jogosultsága nem volt, ebből következően visszafizetési igénye sem merülhetett fel jogszerűen az alperessel szemben. Kiemelte, hogy a felek között polgári jogi szerződés megkötésére került sor, az alperes a felperestől a szerződés teljesítése során nem előleget és nem támogatást kapott, aminek a felhasználásával utóbb kell elszámolni. Az alperes, mint egészségügyi szolgáltató a finanszírozási szerződés fennállta alatt a ténylegesen elvégzett szolgáltatás ellenértékét a szolgáltatás elvégzését követően havi elszámolás alapján utólag kapta meg, mely ellenérték a vállalkozás szempontjából gazdasági tevékenysége ellenértékeként befolyt rendes árbevételnek minősül. A szolgáltató a szerződés jellegénél fogva vállalkozás, amely a bevételével pedig szabadon rendelkezhet. Miután a kifizetésre a teljesítést követően került sor, álláspontja szerint fogalmilag kizárt a finanszírozási szerződéstől eltérő felhasználás. Álláspontja szerint a felperes a polgári jogi szerződés alapján, miután a szolgáltatás teljesítése megelőzte a kifizetést, nem az általa kifizetett összeg felhasználását, hanem az általa kifizetett összeg jogszerűségét ellenőrizheti. Ebből pedig az következik, hogy a jogszerűen kifizetett összeg felhasználásával kapcsolatban ellenőrzési joga és visszakövetelési igénye nem lehet a felperesnek. Álláspontja szerint az Ebtv.
- §
(6)bekezdése, illetőleg 37.§-a egymásnak is ellentmondanak, továbbá sértik a Ptk. 4. §
(1)bekezdését és Magyarország Alaptörvényének az M) Alapvetés
(2)cikkét, valamint a XIII. cikk
- pontjában foglaltakat. Hivatkozása szerint ezért az Alkotmánybíróságról szóló
- évi CLI. tv.
- §-a alapján a bírósági eljárás felfüggesztése mellett egyedi normakontroll eljárás kezdeményezésének is helye lehet. Összefoglalóan kiemelte, hogy az alperes a szerződés teljesítése során csak és kizárólag olyan finanszírozásban részesült, amelyre az elvégzett munkája során jogossá vált, a részére történő kifizetések jogszerűen történtek, az ellenőrzés során pedig nem merült fel olyan eset, amely alapján az Ebtv. 37.§-a szerinti visszatérítési kötelezettsége keletkezhetett volna. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte helyes indokaira utalással. Álláspontja szerint az Ebtv. rendelkezései a nyelvtani szabályok szerint is hibátlanul értelmezhetőek. Az Ebtv. 35.§
(6)bekezdése a jogosulatlan felhasználást, míg az Ebtv. 37.§-a a jogosulatlan elszámolást szankcionálja. Kiemelte, hogy a finanszírozási szerződés lényege, hogy az egészségügyi szolgáltató a szerződés alapján közfeladatot lát el, amelyet a finanszírozó közpénzből finanszíroz. A felek között polgári jogi szerződés jött létre, azonban annak lényeges tartalmi elemeit részint a finanszírozás forrása, részint az ellátott feladat jellegéből következően a speciális jogszabály határozza meg, amely a finanszírozó számára az általános polgári jogviszonyhoz képest jogosítványokat biztosít. Figyelemmel arra, hogy a speciális törvényi rendelkezések megelőzik az általános szabályokat tartalmazó polgári jogi szabályokat, a polgári jogi szabályok csak annyiban alkalmazandóak, amennyiben a speciális jogszabály azzal ellentétes rendelkezést nem tartalmaz. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a vonatkozó és a felek által kötött szerződéssel összhangban álló jogszabályi rendelkezéseket és az abból levont jogkövetkeztetései is helyesek. A marasztalás összegszerűségét pedig az elsőfokú bíróság az aggálytalan szakvélemény alapján állapította meg. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokolásával is teljes körűen egyetértett. Az alperes a fellebbezésében a felperesi követelés jogalapját vitatta állítva, hogy a felperest az ellenőrzési jog, illetőleg a finanszírozott összeg visszakövetelésének joga nem illeti meg figyelemmel arra is, hogy a felek között egy polgári jogi jogviszony jött létre. Helytállóan hivatkozott azonban arra a felperes fellebbezési ellenkérelmében, hogy az E. Alap terhére kifizetett finanszírozási összeg nyilvánvalóan közpénznek minősül, amelynek felhasználásával az alperes, mint egészségügyi szolgáltató, közfeladatot látott el, az Ebtv. 36. §
(3)bekezdése, valamint a felek szerződésének 7.
- pontja alapján pedig a felperes jogosult volt a finanszírozás keretében folyósított összeg felhasználását ellenőrizni. Az Ebtv.
- §
(2)és
(6)bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy a finanszírozás keretében folyósított összeg csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra használható fel. Amennyiben pedig az egészségügyi szolgáltató a finanszírozási szerződés alapján az E. Alaptól kapott összeget nem a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja fel, köteles az összeget az E. Alap számára megtéríteni. Ezen rendelkezésekből következően a felperesnek a finanszírozott összeg tekintetében ellenőrzési joga van, illetőleg jogosult az összegnek azon részét visszakövetelni, amelyek nem a szerződésben meghatározott célra használ fel a szolgáltató. A szerződésszerű felhasználást pedig az alperesnek kell bizonyítani. Az alperes ezen bizonyítási kötelezettségének az elsőfokú bíróság által megállapított 11.618.083 Ft erejéig nem tudott eleget tenni, ezért e körben is helytálló az elsőfokú bíróság ítéleti döntése. Megjegyzi továbbá az ítélőtábla, hogy az Ebtv. 35.§
(6)bekezdése és a 37.§-a között ellentmondás nem húzódik a 35. §
(6)bekezdése teljesen egyértelmű rendelkezést tartalmaz, mely szerint ha az egészségügyi szolgáltató az E. Alapból kapott összeget nem a finanszírozási szerződésbe meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja fel, megtérítési kötelezettsége fennáll. Az ítélőtábla nem észlelte, hogy az Ebtv. rendelkezései az Alaptörvénybe ütköznének, ezért mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését és a per tárgyalásának felfüggesztését. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése – a Pp.254.§
(3)bekezdése szerint helyes indokaira utalással – helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles az állam javára az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 929.500 Ft fellebbezési illetéket, valamint a felperes javára a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján 290.452 Ft + Áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költséget megfizetni. Budapest,
- február
- Vargáné dr. Erdődi Ágnes sk. törvényszéki tanácselnök a tanács elnöke dr. Szabó Györgyi törvényszéki bíró, előadó dr. Gajdos István sk. törvényszéki bíró