Gf.IV.30.653/2015/
- A Debreceni Ítélőtábla a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adó- és Vámigazgatósága (CÍME, ügyintéző: dr. Sneider Zoltán jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a dr. Erdélyi Miklós ügyvéd (CÍME) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME) alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- október
- napján meghozott 13.G.40.119/2015/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a
- január
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget és az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára - 456 730 (Négyszázötvenhatezer-hétszázharminc) Ft fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság - a fellebbezéssel támadott ítéletében - a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest 5 709 141 Ft és perköltség megfizetésére. Az ítélete indokolásában megállapított tényállás szerint a Miskolci Törvényszék .../
- számú ítéletében - amely a Debreceni Ítélőtábla .../
- számú ítéletével
- május
- napján jogerőre emelkedett - megállapította, hogy az alperes mint a ADÓS NEVE (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője az adós fizetésképtelenségével fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 11 873 000 Ft-tal csökkent. A Miskolci Törvényszék a
- július
- napján jogerőre emelkedett .../
- számú végzésével az adós felszámolási eljárását befejezte, rendelkezett az adós törléséről. A felszámolási eljárásban a felperes 54 461 Ft „f" kategóriás, a ZRT. hitelező 5 709 141 Ft „e" és „g" kategóriás hitelezői igénye nem került kielégítésre. A felperes és a ZRT. az adóssal szemben fennálló követelésre engedményezési megállapodást kötött, amelyben a felperes a ZRT.-re engedményezte a hitelezői igényét. Utóbb
- augusztus
- napján azonban a felperes és az engedményes közös megegyezéssel felbontották az engedményezési szerződést. A felperes a keresetében a felszámolási eljárásban bejelentett és meg nem térült 5 709 141 Ft hitelezői követelésének megfizetésére kérte az alperes kötelezését „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának
(6)bekezdése alapján. Állította, hogy mivel az alperes felelősségét az adós vagyoncsökkenéséért a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése alapján a bíróság jogerős ítélettel megállapította, a felperes jogosult a felszámolási eljárásban bejelentett és ki nem elégített hitelezői igénye megfizetésére kötelezését kérni az alperesnek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a korábbi jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felelőssége az adós vagyoncsökkenéséért fennállt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes keresete elkésett, ugyanis azt a jogszabályban meghatározott jogvesztő határidőn túl terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a felszámolási eljárás befejezésének közzétételére ugyan 2014. augusztus 26. napján sor került, azonban a felelősség megállapítása iránt folyamatban lévő perben csak 2015. május 27. napján született meg a jogerős határozat. A Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdése szerint pedig amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig az
(1)bekezdés szerinti perben még nincs jogerős döntés, a 60 napos jogvesztő határidő kezdő napja a jogerős bírósági döntés napját követő nap. Ez alapján az alperessel szemben a marasztalása iránti per megindításának kezdő időpontja
- május
- napjától számítandó. A felperes a keresetét
- július
- napján benyújtotta az elsőfokú bíróságnál, ezért nem mulasztotta el, hogy a perindításra nyitva álló 60 napos jogvesztő határidőt. Rámutatott, hogy az alperes felelősségét az adós vagyoncsökkenéséért a bíróság jogerős ítélete megállapította, így a hitelező által indított marasztalás iránti perben ezt a megállapítást az alperes már nem teheti vitássá. Az alperessel szemben a 60 napos jogvesztő határidőn belül pedig más hitelező nem terjesztett elő a Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdése alapján keresetet, ezért a felperes keresete szerint marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és a perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Állította, hogy a felperes nem a 60 napos jogvesztő határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelet, ezért a per megszüntetésének lett volna helye. Érdemi ellenkérelmében pedig a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az adós vagyoncsökkenéséért nem áll fenn a felelőssége, mivel a tagi kölcsön visszafizetése nem volt tiltott tevékenység és arra nem is az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében került sor. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és az alperes perköltségében való marasztalását kérte. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdése alapján indult marasztalási perben már nem kell bizonyítani az alperes felelősségének megállapításához szükséges feltételeket, így az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét, a vagyoncsökkenés mértékét és az okozati összefüggést. A marasztalási perben a hitelezőnek kizárólag a ki nem elégített követelése mértékét kell igazolnia, amely kötelezettségének - az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint - ő eleget tett. Vitatta az alperesnek azt az állítását, hogy a 60 napos jogvesztő határidőn túl terjesztette elő a kereseti kérelmét, ugyanis az alperes felelősségét megállapító jogerős határozat meghozatalára
- május
- napján került sor, és annak az időpontját követő naptól számítandó a 60 napos jogvesztő határidő, melyen belül a keresetlevelét benyújtotta. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azt helyesen állapította meg. A megállapított tényállásból levont jogi következtetéseivel, érdemi döntésével és annak indokolásával az ítélőtábla egyetért, csupán a fellebbezésben felhozottakkal összefüggésben tartja szükségesnek a következők kiemelését: Az alperes fellebbezése kapcsán elsődlegesen abban a kérdésben kellett az ítélőtáblának állást foglalnia, hogy a felperesnek a Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdésére alapított, az alperes marasztalására irányuló keresete előterjesztésére a jogszabályban megállapított 60 napos jogvesztő határidőn belül került-e sor. Az adós elleni felszámolás közzétételéről rendelkező végzés szerint a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja 2012. május 30. napja volt. Ezért a perben a 2011. évi CXCVII. törvény (Mód.tv.) 35. §-ával beiktatott Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdésének a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni, figyelemmel a Cstv. 83/A. §-ának
(4)bekezdésében foglalt rendelkezésekre is. Helytállóan hivatkozott arra ezért az elsőfokú bíróság, hogy a Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdése utolsó mondata alapján amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig az
(1)bekezdés szerinti perben még nincs jogerős döntés, a 60 napos jogvesztő határidő kezdő napja a jogerős bírósági döntés napját követő nap. Az alperes felelősségének megállapításáról rendelkező .../
- számú ítéletét a Debreceni Ítélőtábla
- május
- napján hozta meg. A felperes
- július 24-én, a 60 napos jogvesztő határidőn belül, a
- május 28-tól számítandó
- napon már benyújtotta a keresetlevelét. A perindítás időpontja így megfelelt a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/
- Polgári jogegységi határozat VI.
- pontjában írt azon követelménynek is, hogy a határidő utolsó napjáig meg is érkezett a bíróságra. Ezért alaptalanul sérelmezte az alperes a fellebbezésében a jogvesztő határidő elmulasztása miatti permegszüntetés hiányát. Nem vehető figyelembe az alperesnek az arra történő hivatkozása sem, hogy a felelősség alóli mentesülése körében a tagi kölcsön visszafizetésével nem okozott vagyoncsökkenést, illetve, hogy az adós akkor még nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. Ezeket a hivatkozásait ugyanis a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése szerinti perben a felelősség megállapítása körében már vizsgálta és jogerősen el is bírálta a bíróság. A felelősség alóli kimentés ugyanis a jogalap körébe tartozó kérdés, a marasztalás iránti perben már nincs lehetőség annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy valóban fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt-e az adós, az mikor következett be, a felelősség megállapítása tárgyában hozott határozat ezeket a feltételeket már jogerősen eldöntötte. A marasztalás iránti perben annak a kérdésnek a vizsgálatára sincs már lehetőség, hogy a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette-e a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében, illetve milyen mértékű a tevékenységével okozott vagyoncsökkenés mértéke mennyi (Kúria .../8.). Az irányadó bírósági gyakorlat szerint a Cstv. 33/A. §-ának
(6)bekezdése szerinti perben csak és kizárólag a megállapítás iránti perben hozott jogerős ítélet szerinti vagyoncsökkenésből a keresetet előterjesztő hitelező (hitelezők) irányában az alperes helytállási kötelezettsége hitelezők közötti arányos megosztására, az egyes hitelezőket megillető összeg meghatározására kerülhet sor, a felelősség jogalapja ismételten nem vizsgálható (Kúria .../6.). Az elsőfokú bíróság - az alperes által sem vitatottan - helyesen állapította meg, hogy az alperes vezető tisztségviselői felelősségének megállapítását eredményező magatartásával előidézett vagyoncsökkenés mértékét a felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezői igény nem haladja meg, és ezért marasztalta az alperest a felperes javára a kereseti kérelmében érvényesített összeg szerint. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján - a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakra utalással - annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt. Ezért a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi költségből álló másodfokú perköltségét maga köteles viselni. A Cstv. 6. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles megtéríteni a felperesnek a jogtanácsosi munkadíjból származó másodfokú perköltségét. Ennek összegét az ítélőtábla a Pp. 79. §-ának
(1)bekezdése alapján hivatalból, a pertárgy érték alapul vételével, a Pp. 67. §-ának
(2)bekezdése folytán irányadó „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)-
(6)bekezdései alapján határozta meg, figyelemmel az írásbeli előkészítő irat terjedelmére és a kifejtett jogi tevékenység mértékére. Az alperes a számára engedélyezett illetékfeljegyzési jog kedvezmény folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket köteles az államnak megfizetni „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §-ának
(3)bekezdése folytán irányadó „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" tárgyú 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése, valamint 15. §ának
(1)és
(3)bekezdése alapján. Debrecen,
- január
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna sk. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. bíró