A határozat elvi tartalma:

adóigazgatási eljárásban

ügyfelet együttműködési kötelezettség terheli. Ennek megsértése, iratok csatolásának elmulasztása esetén

adóhatóság jogszerűen alkalmaz becslési eljárást. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.234/2015/6.szám A Kúria a dr. Bakonyiné dr. Fest Edit ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Falucskai Adrienn jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 27-én kelt 16.K.30.229/2014/10. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta

alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 16.K.30.229/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt

alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 810.400 (nyolcszáztízezer-négyszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperesnél

adóhatóság 2004-2007. évekre bevallások utólagos vizsgálatát végezte valamennyi adónemben.

elsőfokú hatóság a felperes terhére 19.618.879 Ft adókülönbözetet, ebből 19.603.394 Ft adóhiányt, javára 50.554 Ft adókülönbözetet állapított meg, és

adóhiány után adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot is felszámított. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság

elsőfokú határozatot megsemmisítette, és további tényállás tisztázási kötelezettséget írt elő. A megismételt eljárásban

elsőfokú hatóság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
2. §

új eljárásban

Art. 95. §

onban

t nyilatkozta, hogy

iratokat

alapeljárásban

adóhatóságnak már átadta, annak pótlására sem másolatban, sem eredetben nincs lehetősége. Ezzel szemben

ellenőrzés

t állapította meg, hogy

iratokat a felperes korábbi képviselője igazoltan átvette, tehát

ok a felperes számára visszaadásra kerültek.

új eljárást elrendelő másodfokú határozat a vizsgálati szempontokat előírta, így szükséges lett volna a felperes egyéni vállalkozásával kapcsolatos könyvelésének, nyilvántartásának, bizonylatainak ismételt áttekintése, de ezt a felperes

új eljárásban nem bocsátotta rendelkezésre, így a gazdálkodására vonatkozó iratait, a bejövő, kimenő számlákat, könyvelési bizonylatokat, leltárt, egyéb nyilvántartásokat, pénztárnaplót a revízió nem tudta figyelembe venni.

elsőfokú adóhatóság

új eljárásban elsősorban a felperes általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó bevallásai alapján tette meg megállapításait.

általános forgalmi adóban rögzítette, hogy felperes a vizsgált időszakban vállalkozói tevékenységet folytatott, ebből bevétele származott és költségei merültek fel. 2006. IV. negyedévre és 2007. I., IV. negyedévekre áfabevallást nyújtott be,

I-II. negyedévek bevallásait önellenőrzéssel korrigálta. Felperes tehát

általános forgalmi adóról szóló

1. évi LXXIV. törvény (továbbiakban régi Áfa tv.)
2. §

áfa alanya volt, adófizetési kötelezettség terhelte.

Art. 108

. §-ának alkalmazásával a fizetendő adó összegét a bevallásban írtaknak megfelelően állapította meg

adóhatóság, ugyanakkor a levonható adót nem fogadta el, figyelemmel

Áfa tv. 35. §

adóhatóság, hogy 2006., 2007. évi dokumentumok hiányában a felperes vállalkozói személyi jövedelemadó alapja és

adó összege nem állapítható meg, ezért

Art. 108

. §-ára tekintettel

összehasonlító becslés módszerét alkalmazta. A felperessel hasonló tevékenységet folytató budapesti székhelyű, a bevallásban szerepeltetett bevételhez közelítő nagyságrendű bevétellel rendelkező vállalkozók bevallásait vette figyelembe

összehasonlításnál. Ennek eredményeképpen került sor a felperes terhére adókötelezettség megállapítására, figyelemmel

személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (továbbiakban Szja tv.) írtakra.

adóbírság mértékét 50%-ban állapította meg

Art. 171

. § alkalmazásával és késedelmi pótlékot is kiszabott

Art. 165. §

adóhatóság.

elsőfokú és

t kiegészítő határozat ellen felperes fellebbezéssel élt, melynek nyomán eljáró alperes 2889283781 számú határozatával

elsőfokú határozatot áfa adónemben

1. II-IV. negyedévig, valamint szja adónemben, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, tételes és százalékos egészségügyi, illetve szakképzési hozzájárulás, valamint magánszemélyek különadója adónemekben
2. évet érintően megsemmisítette és

első fokon eljárt adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ugyanakkor a

1. IV. negyedévre és
2. I. negyedévre áfában, valamint 2006 évre szja-ban, százalékos egészségügyi és szakképzési hozzájárulásban, valamint magánszemélyek különadója adónemben a megállapításokat helybenhagyta. Ennél fogva 8.104.439 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, és kiszabta járulékait is. A helybenhagyott tételek vonatkozásában rögzítette, hogy e körben teljes körűen feltárta a tényállást

elsőfokú hatóság, figyelemmel a megismételt eljárás szempontjaira, melyben kiemelten szerepelt a felperes egyéni vállalkozásának veszteségét okozó tényezők feltárása.

adóvizsgálat elvégzése indokolttá tette a felperes dokumentumainak, bizonyítékainak ismételt bekérését, felülvizsgálatát,

onban a felperes ezeket nem nyújtotta be, így

egyéb rendelkezésre álló adatok alapján járt el

elsőfokú adóhatóság, és helytálló megállapításokat tett. A felperes keresetében eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott. Álláspontja szerint nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének

adóhatóság, nem vette figyelembe a korábban 2006 évre és 2007. I. negyedévre vonatkozóan előadottakat,

az, hogy a közel 5 éves iratanyag felkutatása nehézségekbe ütközött. Kifogásolta, hogy

ellenőrzési határidő leteltét követően került sor

ellenőrzési jegyzőkönyv elkészítésére,

új megbízólevélen elévült időszak is rögzítésre került, és mindhárom revizornak alá kellett volna írnia a záradékot.

eljárás

Art. 92. §-ába ütközött.

A felperes

t kérte a bíróságtól, hogy a ténylegesen fellelt és a perben becsatolt iratanyagok megvizsgálására kötelezze

adóhatóságot, illetőleg állapítsa meg a bíróság, hogy

ennek hiányában hozott határozat nem megalapozott. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.229/2014/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperes eljárási jogszabálysértésekre hivatkozását nem találta alaposnak.

új eljárásban ismételten kibocsátott megbízólevél, a vizsgálati program keltezése, a program tárgyának megjelölése körében rögzítette, hogy nincs

ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés, határidőn túl ellenőrzési cselekmény nem folyt. Elévüléssel érintett időszak ismételt vizsgálatára nem került sor. A revizorok szakmai összefoglalását jelentő jegyzőkönyv nem önálló eljárási cselekmény, nem

onos a Ket.-ben szabályozott jegyzőkönyvvel.

Art. 97. §

adóhatóságot valóban tényállás tisztázási kötelezettség terheli, ez

onban nem parttalan.

adózás elveiből következik, hogy

ellenőrzés körében

adózóknak joga, de egyben kötelessége is, hogy minden olyan dokumentumot rendelkezésre bocsássanak, ami

általuk a bevallásban szerepeltetett adatokat alátámasztja. A megismételt eljárást előíró másodfokú hatóság elrendelte, hogy

elsőfokú adóhatóságnak ismét meg kell vizsgálnia a felperes bizonylatait.

adóhatóság igazolta, hogy ezeket a bizonylatokat

alapeljárásban visszaadta a felperesnek, melyek ismételt becsatolására felszólította a felperest, aki ennek nem tett eleget.

általa állított téves feltevés, hogy

iratok

adóhatóságnál vannak, kimentésre nem alkalmas. A felperes a bírósághoz benyújtott keresetlevelében jelezte először, hogy be kívánja csatolni a még vitatott adóval kapcsolatos iratanyagot, amelyre végül a 2013. január 28-án postára adott keresetkiegészítés mellékleteként került sor.

alperesi határozat a bíróság szerint nem tekinthető jogsértőnek amiatt, hogy ezek vizsgálatát

alperes a döntés meghozatalakor nem végezhette el. Továbbá nem lehetett figyelmen kívül hagyni

t a tényt, hogy

iratanyag további peres eljáráson kívüli feldolgozása a vizsgált időszak elévülését eredményezhette volna. A bíróság pedig ezen bizonylatok felülvizsgálatát annak szakkérdési jellegére figyelemmel nem végezhette el. Összességében tehát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy ezek

iratok

adóhatóság felhívására és

új eljárást elrendelő másodfokú határozatban foglaltak ellenére sem kerültek bemutatásra. Mindez a felperes terhén marad.

Art. 108. §

adóhatóság, amikor becslési eljárást folytatott le

új eljárásban, miután a felperes nem bocsátotta rendelkezésre a vállalkozói személyi jövedelemadó alapját és

adó összegét igazoló dokumentumait, így

adókötelezettség abból nem volt megállapítható. A vállalkozás költségeinek valószínűsítése tekintetében

összehasonlító becslés módszerének alkalmazása nem volt jogsértő, annak indokoltságát igazolta

adóhivatal, a módszer pedig alkalmas volt a megállapítások megtételére. Nem jogszabálysértő

adóbírság és a késedelmi pótlék megállapítása sem. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen

elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 164. §

által, hogy a felperes által a per során csatolt iratokat nem értékelte. Kifogásolta a felperes

ítélet

on kitételét, hogy a felperes által csatolt iratanyag szakkérdésnek minősült, így

ok felülvizsgálatát a bíróság nem végezhette el. Ezzel szemben, ha egy kérdés szakkérdésnek minősül, akkor

t a peres eljárás során szakértő kirendelésével lehet tisztázni. A bíróság megsértette a Pp. bizonyításra és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezéseit. Okszerűtlen továbbá

ítéleti indokolás, hogy a fellelt iratanyag vizsgálata elévüléshez vezetett volna. Egyrészt jogszabályi indokolás híján tette a bíróság ezt a megállapítását, másrészt a felperestől független körülmény, hogy

alperes

esetleges új eljárást milyen időtartam alatt fejezi be. Jelen ügyben

elsőfokú bíróság jogellenesen hagyta figyelmen kívül a felajánlott bizonyítékokat. A bírói gyakorlat nem zárja ki, hogy a felperesek keresetükben olyan tényre, új bizonyítékra is hivatkozzanak, amelyre a közigazgatási eljárás során nem. E körben

elsőfokú bíróság vizsgálhatja, hogy miért csak utólagos a hivatkozás

újabb bizonyítékokra, és ezt is értékelheti. A felülvizsgálni kért ítélet nem tartalmazza, hogy pontosan mely iratok mikor kerültek visszaadásra a felperesnek

alperes részéről. A kérdéses iratokat a felperes nem a perben csatolta, hanem a keresetlevél mellékleteként már a másodfokú adóhatóságnak is megküldte, amit hivatalból értékelhetett volna saját hatáskörben. Ehhez képest figyelmen kívül hagyva csupán továbbította a bíróságnak.

elsőfokú bíróság pedig bizonyítást nem folytatott le, tanúkat nem hallgatott meg, nem értékelte

indítványozott bizonyítékokat, és ezt nem is indokolta.

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria rögzíti, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 275. §

elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő. Utal a Kúria arra, hogy egy átlagos adózói magatartás egyebek mellett abban nyilvánul meg, hogy

adózó megőrzi iratait, bevallást nyújt be,

ellenőrzésnél felhívásra

iratait becsatolja, nyilatkozatot tesz. Abban

esetben, ha

adózó iratait nem őrizte meg, nem csatolja vagy

ok egyéb okból alkalmatlanok

ellenőrzés lefolytatására, akkor

adóhatóság becslési eljárást alkalmaz. Jelen esetben - mint arra a jogerős ítélet rámutatott - egy speciális eljárás folyt, ún. összehasonlító becslést alkalmazott

adóhatóság, melynek indokát

adta, hogy a felperes nem bocsátotta rendelkezésre dokumentumait.

okat a dokumentumokat, amelyek egyébiránt bizonyítottan megvoltak, a megelőző eljárásban már csatolásra kerültek, de

adóhatóság

eljárás végén igazoltan visszaszármaztatta a felperesnek. A Kúria rögzíti, hogy a bíróság a perben a határozat jogszerűségét

adóigazgatási eljárásra irányadó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel vizsgálja,

adóhatóság eljárását ennek alapján ítéli meg.

Art. 108. §

adózó nem csatolta iratait. A hatósági eljárásban

ügyfél nem zárkózhat el

együttműködéstől, illetve, ha mégis

t teszi, nem lehet

együttműködés hiánya miatt előállt helyzetet, jogkövetkezményt a bíróság előtt orvosolni. Mindezt általános elvárásként

eljárási törvények alapelvei is rögzítik, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 6. §

Art. 1. §

elsőfokú ítélet nem sorakoztatta fel, de tartalmilag ennek megfelelő magatartást várt volna el a felperestől. Ugyanakkor a becslés törvényi feltételei fennállását konkrét jogszabályi hivatkozással jelölte meg a bíróság, és helyesen fejtette ki, hogy

iratanyagnak a bírósági eljárásban történő teljes pótlása útján nem lehet a becslés jogalapját felülvizsgálni, nem lehet

t a bíróságtól várni, de

iratanyag késői becsatolásának következményeit nem lehet

adóhatóságra sem terhelni. Abban valóban következetes a bírói gyakorlat, hogy általában nincs elzárva

ügyfél attól, hogy még akár a peres eljárásban is előterjesszen új bizonyítékokat, hivatkozzon új tényekre, körülményekre, de ezt a joggyakorlat olyan okból teszi lehetővé, ha valamely - többnyire indokolható - körülmény folytán

adózó később jutott abba a helyzetbe, hogy a bizonyítékait előterjessze. Például

iratanyag létezéséről vagy annak hollétéről a közigazgatási eljárás során egyáltalán nem volt tudomása, de a per folyamatban léte alatt

iratok mégis megkerültek. Jelen eset

onban attól speciális, hogy a teljes iratanyag bizonyítottan létezett,

alapeljárásban egyszer már becsatolásra került,

eljárás végén

okat

adóhatóság igazoltan a felperes képviselőjének visszaadta.

adóhatóság

új eljárásban ugyanazokat

iratokat kérte ismét, tehát tényszerűen létező iratok becsatolását nem teljesítette

adózó. Osztotta a Kúria e körben

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglalt

on álláspontját, hogy a felperes által hivatkozott,

iratok hollétére vonatkozó téves feltevés semmiképpen nem lehet kimentési ok, és a felperesnek tudnia kellett

új eljárást elrendelő határozat tartalmából, hogy szükség lehet a megismételt eljárásban

iratokra, tehát annak megőrzése joggal volt tőle elvárható. Rámutat a Kúria, hogy alapos

elsőfokú jogerős ítélet

on fő indoka, mely szerint a terjedelmes iratanyagnak többszöri felhívás ellenére már csak a perben, a kiegészítő kereset mellékleteként történő előterjesztése nem alapozhatta meg a határozat hatályon kívül helyezését. Ezen iratok figyelembevételével a teljes eljárás megismétlése nem volt indokolt, mint ahogy

iratok perbeli csatolása - a felperes elvárásával szemben -

alperes hivatalbóli eljárását sem kellett eredményezze. Már önmagában erre tekintettel jogszerűen utasította el a keresetet

elsőfokú bíróság, ezért

esetleges elévülésre és a szakkérdés bíróság általi megítélésére vonatkozó további okfejtést, mint szükségtelent a Kúria

ítélet indokolásából mellőzte. Ennél fogva a Kúria a Pp. 275. §

érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §

alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §