← Magyarország

Kfv.35548/2014/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Önmagában az önkormányzati támogatás igénybe vétele nem képezheti (egyéb tényállási elemek nélkül) a bank állami kezességvállalásból eredő jogainak érvényesítését. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.548/2014/7.szám Kúria a dr. Rézmovits Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Ervin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

  1. április
  2. napján kelt 10.K.31.912/2013/
  3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
  4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva az alulírott napon - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.31.912/2013/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 25.0000 (azaz huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s K. I. J. és K. I. J.-né /a továbbiakban: adósok/
  6. április 10én megvásárolták az A. krt.
  7. szám alatti lakóingatlant 5.000.000 Ft vételárért. A szerződés szerint adósok a vételárat önerő, támogatás és banki hitel együttesével fizetik meg. A felperes, az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Nyrt. /bank/ és az adósok
  8. május
  9. napján ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek, az adósok 4.500.000 Ft kölcsönt vettek fel - amelyből 1.800.000 Ft-ra a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt -, továbbá kötelezték magukat annak tűrésére, hogy az ingatlannyilvántartásban felperes javára, az ingatlanra 2.700.000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog és azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Az adósoknak
  10. augusztus 23-án a Város Önkormányzata 367.500 Ft vissza nem térítendő és 367.500 Ft visszatérítendő, első lakáshoz jutási támogatást állapított meg. Az ingatlan-nyilvántartásban a támogató önkormányzat javára a támogatás biztosítására jelzálogjog került bejegyzésre, amelyhez a felperes
  11. július 30-án hozzájárult. Az adósok törlesztési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért felperes a kölcsönszerződést
  12. június 13-án felmondta, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatóságánál /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ az állami kezességvállalásból eredő jogainak érvényesítésére, 2.987.609 Ft tőke és 666 Ft napi növekmény összegre a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005.(I.12.)Korm. rendelet /a továbbiakban: R.1./ alapján kérelmet nyújtott be. Az elsőfokú adóhatóság a pénzintézetnél az adózás rendjéről szóló
  13. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 117.§-ának /1/ és /3/ bekezdése alapján az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés lefolytatását rendelte el, amelynek eredményeként a
  14. december
  15. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  16. április 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Art. 117.§ /1/, /3/ bekezdései, az államháztartásról szóló
  17. évi XXXVIII. törvény 121/A.§ /10-/11/ bekezdései, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
  18. évi CXII. törvény /a továbbiakban: Hpt./ 78.§ /1/, /4/ bekezdései, a bírósági végrehajtásról szóló
  19. évi LIII. törvény /a továbbiakban: Vht./ 165.§-a, 167.§-168.§-ai, 170.§ /1/ bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  20. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 273.§ /2/ bekezdése,
  21. § /1/ bekezdése, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001.(I.31.)Korm.rendelet /a továbbiakban: R.2./ 24.§ /6/ bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az államilag garantált hitelrész nincs biztosítva zálogjoggal, szemben a bank követelésével. A felperes a kezes érdekeit figyelmen kívül hagyta, amikor beleegyezett a támogatást biztosító jelzálogjog bejegyzésébe, felróható magatartása miatt a kezes helyzete így terhesebbé vált, mint a kezesség elvállalásakor volt. Amikor a bank a kezesség beváltását kéri - ha azt az adóhatóság engedélyezi -, akkor a kezes követelése elválik a bank követelésétől, tekintettel az államilag garantált hitelrész nem biztosított voltára. Az adóhatóság követelése tehát kielégítési sorrendben - a banknak történő teljesítést követően - a Vht. 165.§ e) pontjába kerül, azaz csak más adóés társadalombiztosítási követelésként számíthat a megtérülésre, amelyet megelőz az adósok által kapott támogatást biztosító jelzálogjog kielégítése is. A hozzájárulás körében a felperes aktív magatartást tanúsított, beleegyezett a jelzálogjog bejegyzésébe akként, hogy maga semmilyen módon nem került hátrányosabb helyzetbe, kizárólag a kezes. A kezesnek a bank magatartása miatt egy olyan követelés kielégítését kell így tűrnie, amely összeg az ingatlan vételárához nem kapcsolódott, ezáltal a bank a kezes érdekeit figyelmen kívül hagyva fedezetet vont el. A hitel utógondozása során tehát a felperes olyan magatartást tanúsított, amely nem felelt meg a szakmai gondosságnak, ezáltal kérelme nem volt teljesíthető. A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával, illetve hatályon kívül helyezésével kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint kérelme megalapozott, jogsértő magatartást nem valósított meg. Az adóhatóság túlterjeszkedett hatáskörén, nincs jogszabályi lehetősége az indokolása szerinti elutasításra, sem a Hpt.-re, sem a Ptk.-ra, sem a Vht.-ra való hivatkozása nem alapozhatja meg a döntését. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a R.
  22. 24.§ /7/ bekezdése alapján a támogatás körében a jelzálogjog az állam képviselőjének hozzájárulása nélkül jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba, mely rendelkezés értelmében a felperest sem terhelheti az állam képviselőjénél szigorúbb elvárás. A felperesnek tehát a jelzálogjog bejegyzésére érdemi ráhatása nem volt. Az alperes határozatában a kérelmet elutasító rendelkezésnek további többlettényállási elemét nem állapította meg. A megismételt eljárásban a hatóságnak ezért a kérelmet teljesítenie kell, vagy a felmerülteken túli többlet tényállási elemeket elbírálva kell döntenie a kérelemről. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az ügyre, illetve az eljárására irányadó jogszabályokat, így a Hpt. 78.§-át, a Ptk., a Vhr. és a R.-ek alkalmazott rendelkezéseit, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevelekről szóló
  23. évi XXX. törvény /a továbbiakban: Jht./ 5.§ /2/ bekezdését. Az elsőfokú bíróság összemosta a magyar állam, mint támogatást nyújtó, és a magyar állam, mint kezes szerepét. A kezesként eljárt magyar állam követelése nincs jelzálogjoggal biztosítva. A felperes aktív magatartásával hozzájárult az önkormányzati jelzálogjog bejegyzéséhez, annak törlése iránt az adósokat nem szólította fel, a jelzálogjog törlése iránt maga sem intézkedett, hátrányosan befolyásolta. ami pedig a kezes kötelezettségét A felperes érdemi ellenkérelmével az ítélet hatályában fenntartását kérte. Az alperes közölte a továbbiakban, hogy felperes az állami kezességvállalás beváltása iránti igényét
  24. november 28-án, az elsőfokú ítélet meghozatalát követően visszavonta. A felperes előkészítő iratában kifejtette, hogy az ügy érdemi elbírálására ennek hatása nincsen. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria már több ítéletében döntött az állami készfizető kezesség beváltása tárgyában hozott határozatokról, a Kfv.VI.35.289/2013/
  25. számú ítéletében rámutatott arra, hogy az állami kezességvállalás a R.1.-beli formájában a R.2.-ben szabályozott közvetlen támogatáshoz kapcsolódik. A R.1.§ /1/ bekezdéséből következően az állam a kezességvállalást a központi költségvetés terhére vállalja. Az ekként célhoz kötött és jogszabály alapján létrejövő állami kezességvállalás - a Kúria és megelőzőleg a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata értelmében - a hitelintézet és az állam között közjogi kapcsolatot hoz létre. Az elsődleges cél az, hogy az adósok szerződésszerűen teljesítsenek, ne kerüljön sor az állami kezesség beváltására. Ellenkező esetben azonban a költségvetési források védelme megköveteli, hogy az állam a beváltott kezesség erejéig hozzájusson a követeléséhez. Az R.
  26. 7.§-a szerinti eljárási rendben a hitelintézet az állami adóhatóságnál kezdeményezi a kezesség beváltását. Az alperes az Art. 117.§-a alapján - ellenőrzés és hatósági eljárás keretében bírálja el a hitelintézeti kérelmet és dönt annak megalapozottságát illetően. A kúriai gyakorlat értelmében ezért az alperes eljárása során az Art. 117.§ /1/ bekezdése alapján, „a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését" vizsgálja. A Kúria több határozatában is egyértelművé tette, hogy az alperes ellenőrzése és hatósági eljárása során vizsgálhatja, hogy a hitelintézet eljárása megfelel-e a Hpt. 78.§ /1/ és /4/ bekezdésében foglaltaknak. A Kúria értelmezésében a Hpt. 78.§-a olyan keretszabály, amely során a jogkövető, körültekintő és a szakmai gondosságra, valamint arra is figyelemmel kell lennie a hitelintézetnek, hogy a készfizető kezes állam a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csupán utólag vizsgálhatja a garanciabeváltás feltételeinek teljesülését. A hitelintézet ezért akkor jár el jogszerűen, ha folyamatosan „figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását" [Hpt. 87.§ /4/ bekezdés], valamint meg kell győződnie a „biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényességéről" [Hpt. 87.§ /1/ bekezdés] (Kfv. V.35.672/2011/11., Kfv.VI.35.641/2012/9., Kfv.I.35.523/2013/6., Kfv.I.35.555/2013/5., Kfv.I.35761/2012/7., Kfv.I.35.303/2013/9.). Az állami kezességvállalás - R.
  27. preambulumában megfogalmazott szociális jellegű célja mellett - a garantált hitelrészhez kapcsolódik [R.
  28. 1.§ /1/ bekezdés]. Következésképpen tagadhatatlanul mérsékli a banki hitelkihelyezés kockázatát is. A Kúria értelmezésében ezért a hitelintézet akkor felel meg a Hpt. 78.§ /1/ és /4/ bekezdése szerinti prudens magatartásnak, ha az adott konstrukcióban a hitelkihelyezés jog által elismert célt szolgál (Kfv.I.35.761/2012/7.), a hitelügylet figyelemmel kísérése körében pedig az állami igények kielégíthetőségére is tekintettel van (Kfv.I.35.523/2013/6., Kfv.I.35.555/2013/5.). A hitelintézet nem tesz eleget ez utóbbi kötelezettségének akkor, ha hozzájárul a követelések fedezetét jelentő ingatlan értékvesztéséhez, adott esetben elenyészéséhez, azaz számszakilag megállapíthatóan az ingatlan értékét meghaladó megterhelés folytán az állami kezes a beváltást követően nem tudja követelését az ingatlan értékéből kielégíteni (Kfv.VI.35.641/2012/9.). Ehhez kapcsolódóan a Hpt. 78.§ /4/ bekezdésébe ütközően jogsértő a hitelintézet magatartása akkor is, ha nem él a hitelszerződésben nyújtott felmondás lehetőségével és ezzel az időben késedelmes magatartással hozzájárul a fedezet elenyészéséhez (Kfv.VI.35.641/2012/9.). Az állami kezes helyzete - a Ptk. 273.§ /2/ bekezdése alapján és a hitelintézet magatartására visszavezethetően - nem válhat terhesebbé a hitelügylet fennállása alatt. Jelen ügyben a kezes helyzete kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy az alperes határozata nem tartalmaz megállapítást arra nézve, hogy változott-e, ha igen mennyiben a hitelszerződésben szereplő állami kezességvállalással biztosított összeg amiatt, hogy a kölcsön összege, és a készfizető kezesség is devizában került meghatározásra. Utal egyben a Kúria arra is, ha a kezesség beváltása után fennálló követelés kielégítésére nincs lehetőség, mert a követelés behajthatatlan, illetve a behajtás eredménytelensége előre látható a hitelintézet Hpt. 87.§ /1/ vagy /4/ bekezdésébe ütköző magatartására visszavezethető okból, akkor a kezes, a Ptk. 276.§ /2/ bekezdése értelmében szabadulhat (Kfv.VI.35.641/2012/9.). A hitelintézet kérelmére induló eljárásban a beváltás feltételeinek igazolása a kérelmezőt, azaz a felperest terheli (Kfv.V.35.672/2011/11.). Az alperes az Art. 117.§-a alapján „a garanciabeváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését" a beváltás iránti igény benyújtásakor vizsgálja. Ezért a kérelmet elutasító határozatának a kezesi követelés kielégíthetőségét veszélyeztető, behajthatatlanságra vonatkozó felperesi magatartás körülményeire, az azt alátámasztó adatokra is ki kell terjednie (Kfv.I.35.745/2012/10.). A perben irányadó tényállás szerint az önkormányzati kölcsönre vonatkozó megállapodás megkötése későbbi időpontban történt, mint a hitelkihelyezés, és az önkormányzat önmaga javára a jelzálogjog bejegyzését megkérte. A Kúria osztja az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a hitelcél szerinti ingatlant terhelő újabb (és újabb) jelzálogjog az állami kezes helyzetét jelentős mértékben érinti, mivel a kielégítési rangsorban a kezes követelését normatív módon hátrébb sorolja, ami a kielégítési alapot - végrehajtás esetén - összegszerűen csökkentheti. Ez azonban - a rendelkezésre álló adatok alapján - nem ad alapot olyan megalapozott ténybeli és jogkövetkeztetés levonására, amely szerint a kezesi követelés behajthatatlan lenne. Nem tárta fel, illetve nem ismertette az alperes a határozatában azt, hogy a kezesség beváltásakor mi volt az ingatlan forgalmi értéke, ez a szerződés fennállása alatt a felperesnek felróható módon csökkent-e. Ez eltér-e, ha igen, akkor, miért és mennyiben a hitelszerződés megkötésekor figyelembe vett hitelbiztosítéki értéktől, a hitel utógondozása alatt a felperes milyen olyan intézkedést mulasztott el, melynek megtétele a kötelezettsége lett volna a fedezeti érték megőrzése, a követelés behajthatósága, a kezes érdekeinek érvényesíthetősége tekintetében. Önmagában az önkormányzati hitel tőketartozásra nem történő befizetése, és e körben az ingatlant terhelő, önkormányzat javára ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, egyéb adatok, bizonyítékok hiányában, nem adnak alapot a beváltás iránti kérelem elutasítására, mivel, a rendelkezésre álló adatok szerint, ebből nem vonható le okszerű következtetés arra, hogy a felperes magatartása, illetve mulasztása következtében a készfizető kezes követelése behajthatatlanná vált volna. Az előzőkben felvázolt kérdések tisztázása a bizonyítási eljárás olyan terjedelmű kiegészítését teszi szükségessé, amelyre a felülvizsgálati eljárásban, a polgári perrendtartásról szóló
  29. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 275.§ /1/ bekezdése alapján nincs lehetőség, és meghaladja az elsőfokú peres eljárás kereteit is. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria az alperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. alkalmazásáról szóló ,
  30. szeptember
  31. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.