← Magyarország

Pf.21222/2015/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.222/2015/3/III. A Fővárosi Ítélőtábla a Tapolczai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Szemes és Dr. Lampé Ügyvédi Iroda által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. június
  2. napján kelt 2.P.21.579/2014/
  3. számú ítélete ellen a felperes által
  4. és
  5. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a III. rendű alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest marasztalta a III. rendű alperes javára 15 napos teljesítési határidővel 119.159 Ft perköltségben, kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 106.000 Ft le nem rótt illetéket. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint
  6. augusztus 28-án a Budai Központi Kerületi Bíróság 2/A.Vh.1797/2006/
  7. szám alatt végrehajtási lapot állított ki az E. Kft. végrehajtást kérő kérelmére a felperessel, mint adóssal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság 14.P.XII.21.393/2002/
  8. szám alatti ítéletének a végrehajtására. A végrehajtási ügy 246.V.1541/
  9. szám alatt Sz. P. önálló bírósági végrehajtó előtt indult. A végrehajtási eljárás során a végrehajtó
  10. június 29-én letiltást bocsátott ki a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felé a felperes, mint adós nyugdíjának a végrehajtás alá vonása érdekében.
  11. február 14-én és február 23-án
  12. és
  13. szám alatt díjjegyzéket állított ki a végrehajtó, amit a felperes kifogással megtámadott. A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság
  14. június 22-én kelt 0104-22.Vh.1076/2009/
  15. szám alatti végzésével a felperes kifogásának részben helyt adott és a végrehajtónak a
  16. és
  17. szám alatti díjjegyzékét megsemmisítette. Felhívta a bíróság a végrehajtót, hogy keresse meg az adós nyugdíját folyósító szervet 15 nap alatt annak tisztázása érdekében, hogy az addigi végrehajtási költség címén foganatosított letiltások összege megállapítható legyen továbbá, hogy a végrehajtó által már bevételezett és elszámolt végrehajtási költségek összege pontosításra kerüljön és ezt követően újabb díjjegyzék kiállítására kötelezte a végrehajtót a bíróság. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
  18. október 8-án közölte, hogy a felperes tartozását
  19. szeptember hóban kiegyenlítette. Sz. P. végrehajtó
  20. december 17-én megállapította, miszerint az adós (felperes) valószínűsítette, hogy a követelés megszűnt és erre tekintettel felhívta az E. Kft. végrehajtást kérőt a Vht.
  21. §

(2)bekezdése szerinti nyilatkozat megtételére. Ezt a felhívást a végrehajtó
  1. február 8-án megismételte. Sz. P. önálló bírósági végrehajtó
  2. január 11-én elhalálozott, erre tekintettel
  3. január 13-án a III. rendű alperes kapott megbízást a helyettesítésre. A III. rendű alperes ennek keretében
  4. február 28-án 355.V.1541/2006/
  5. szám alatt elrendelte a felperesi munkáltatónál az A. Zrt-nél a felperes munkabérének a letiltását.
  6. március 10-én a III. rendű alperes felhívta az E. Kft. végrehajtást kérőt, rendbírság terhe mellett nyilatkozzon a követelés fennállásáról. A felperes
  7. április 6-án bemutatta a III. rendű alperesnek a nyugdíjfolyósító igazolását arról, hogy
  8. szeptember hóban tartozását kiegyenlítette. Ennek eredményeként a III. rendű alperes a korábban
  9. szám alatt kiadott letiltás felfüggesztése iránt intézkedett
  10. április 6-án. A végrehajtást kérő E. Kft.
  11. április 18-i bejelentésével a végrehajtói felhívásnak eleget tett. A végrehajtást kérő nyilatkozata
  12. április 20-án érkezett meg a III. rendű alpereshez. Ezen bejelentés eredményeként a III. rendű alperes
  13. május 5-én a letiltás hatályát megszüntette és díjjegyzéket állított ki. A felperes a III. rendű alperes
  14. szám alatti letiltást elrendelő intézkedése ellen
  15. március 10án kifogást terjesztett elő, amit a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság
  16. május 6-án 010422.Vh.1076/2009/28-I. számú végzésével bírált el és a kifogásnak helyt adott, a letiltást elrendelő intézkedést megsemmisítette és utasította a III. rendű alperest az adós (felperes) tartozásának az elszámolására. Megállapított a bíróság, hogy a III. rendű alperes által
  17. február 28-án az adós munkabérére kiadott letiltás jogszabálysértő volt, mert nem várta be a végrehajtást kérő nyilatkozatát a követelés csökkenéséről, illetve megszűnéséről. Mivel a végrehajtást kérő bejelentette, hogy követelése megtérült, a végrehajtónak erre figyelemmel kell megismételnie az adós tartozásának az elszámolását. Ezt követően a felperes
  18. július 2-án újabb kifogást terjesztett elő. Miután ezen kifogása megegyezett a
  19. március 10-án már benyújtott kifogással, amit a bíróság az előzőekben írtak szerint elbírált, ezen újabb kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A felperes már
  20. november 27-én felszólította Sz. P. végrehajtót, hogy fizessen meg a részére 142.360 Ft-ot. Miután a felhívás eredménytelen volt, kérelmére a bíróság 30.Pk.24.882/2010/
  21. szám alatt fizetési meghagyást bocsátott ki 162.360 Ft és járulékai megfizetése iránt. Sz. P. halálával az eljárás félbeszakadt, a néhai végrehajtó jogutódait a felperes perbe vonta, majd velük szemben keresetétől elállt, ezért a bíróság az ő vonatkozásukban a pert megszüntette. A felperes III. rendű alperesként vonta perbe a végrehajtó halálát követően eljárt helyettesét. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság a III. rendű alperest, fizessen meg 566.286 Ft-ot és ebből 15.381 Ft után
  22. június 22-től 98.513 Ft után
  23. július 11-től 28.466 Ft után
  24. szeptember 11-től, míg 20.000 Ft után
  25. november 24-től járó kamatokkal. 160.000 Ft, 32.000 Ft, 28.000 Ft, valamint 183.926 Ft után
  26. február 28-tól tartott igény kamatra, másodlagosan a tőke után egységesen
  27. február 28-tól járó kamatokra tartott igényt. Keresete indoklásául előadta, hogy a 142.466 Ft tőkekövetelés jogtalanul levont összeg a felperesi jövedelemből, 20.000 Ft az eljárásokkal kapcsolatosan felmerült ügyvédi költség, 160.000 Ft a felperes által beadványírásra fordított munka ellenértéke, 32.000 Ft postaköltség, míg 28.000 Ft másolási díj merült fel, amelynek megtérítésére kérte a III. rendű alperes kötelezését. Kérte továbbá a Pp.
  28. §-a alapján a bíróság állapítsa meg, hogy a III. rendű alperes nem hajtotta végre a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 0104-22.Vh.1076/2009/
  29. számú végzését, továbbá, hogy a III. rendű alperes végrehajtási költségeit nem a végrehajtási lap és a Vht. rendelkezéseinek megfelelően számolta el. Állította jogellenes, hogy a III. rendű alperes a felperes tartozásának teljes kiegyenlítését követően letiltotta fizetése 33 %-át, és a letiltás törlése helyett azt csupán felfüggesztette. Mindezeken túl a III. rendű alperes - a felperesi előadás szerint - hamis díjjegyzékével sem értett egyet, azt kifogás útján támadta is, a bíróság azonban kifogását tévesen utasította el érdemi vizsgálat nélkül. A 160.000 Ft-os beadványírási költség körében a felperes előadta, hogy a beadványok írására 40 munkaórát fordított és 4.000 Ft/óra alapulvételével állapította meg e körben a kereset összegszerűségét. A 32.000 Ft és a 28.000 Ft-os posta és másolási költséget a III. rendű alperesi díjjegyzék alapul vételével jelölte meg. A III. rendű alperes díjjegyzékébe beállított költségek nem megfelelően igazoltak a felperesi álláspont szerint és az ott megjelölt behajtási jutalék is vitatható. A III. rendű alperes jogellenes eljárását a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a 010422.Vh.1076/2009/
  30. szám alatti végzésében is megállapította, így ez a III. rendű alperes kártérítési felelősségét megalapozza. A III. rendű alperes mulasztott akkor is, amikor nem intézkedett a felperestől jogtalanul levont 142.466 Ft visszautalása iránt. A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, annak mind jogalapját, mind összegszerűségét vitatta. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kereset nem alapos. Mindenekelőtt az vizsgálta, hogy a megállapítási keresetek vonatkozásában a Pp.
  31. §-ának a feltételei fennállnak-e, vagy sem. Álláspontja az volt, hogy a felperes olyan jogot nem jelölt meg, ami az alperessel szemben megóvásra szorult volna és a felperes kártérítési igénye olyan lejárt követelés, ami a Pp.
  32. §-a szerinti megállapítást kizárja. Mindezek folytán a felperes megállapítás iránti keresetét a jogszabályban írt feltételek hiányára tekintettel el kellett utasítani. Az e körben tett felperesi előadást, illetve hivatkozást pedig az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősség körében vizsgálta. A felperes kártérítési igényét illetően az elsőfokú bírság azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a III. rendű alperes kártérítési felelősségének a Ptk.
  33. §
(1)bekezdésében, és 339. §
(1)bekezdésében írt feltételei fennállnak-e, avagy sem. Ebben a körben elsődlegesen azt rögzítette, hogy a III. rendű alperes helyettes végrehajtóként járt el, így nem hagyható figyelmen kívül a perbeli jogvita elbírálása során a Vht.
  1. §-a és
  2. §-a sem. Megállapítható, hogy a helyettes végrehajtói tevékenység önálló felelősséggel jár, a III. rendű alperes, mint helyettes végrehajtó saját tevékenységéért felelősséggel tartozik. Így a
  3. január 13-i kirendelést követően a III. rendű alperesi magatartást tette vizsgálat tárgyává. A Ptk.
  4. §-ának az alkalmazása körében vizsgálni kellett, hogy a felperes a számára a Vht.
  5. §
(1)bekezdésében biztosított jogorvoslati lehetőséget kimerítette-e, avagy sem. A felperes által sérelmezett III. rendű alperesi eljárás mindenekelőtt fizetésének 33 %-os letiltása volt. A III. rendű alperesnek ezen intézkedése valóban jogellenes és felróható is. E körben azonban a III. rendű alperes intézkedett az esetleges felperesi károk bekövetkeztét illetően azok elhárításáról, arra a letiltás felfüggesztése alkalmas volt, mert ennek eredményeként nem történt ténylegesen letiltás a felperesi munkabérből. Sérelmezte a felperes a III. rendű alperes 2011. május 5-i díjjegyzékét. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes ezt a díjjegyzéket kifogás útján támadta, tehát a Ptk. 349.§
(1)bekezdésében a rendes jogorvoslat kimerítésével kapcsolatos törvényi feltétel teljesült. Azt nem jelölte meg a felperes a perben, hogy a díjjegyzék milyen okból kifolyólag hamis, vagy valótlan, és ilyet nem is bizonyított. Azt sem jelölte meg a felperes, hogy a díjjegyzék mely tételei nem igazoltak álláspontja szerint. A 14/
  1. (IX. 8.) IM rendelet megsértését illetően sem közölt a felperes konkrétumokat, így tehát e vonatkozásban a keresete hiányos is volt. A felperes nehezményezte, hogy a III. rendű alperes a 28-I. számú végzés után nem állított ki megfelelő díjjegyzéket, és nem intézkedett a nézete szerint tőle jogtalanul levont 142.300 Ft visszautalására. E körben mindenekelőtt arra volt az elsőfokú bíróság figyelemmel, hogy a felperes által nehezményezett 142.300 Ft letiltás még néhai Sz. P. intézkedése nyomán történt, ezzel kapcsolatosan tehát a III. rendű alperes felelőssége a letiltás vonatkozásában nem állapítható meg. Ennek a levonásnak a jogellenessége sem bizonyított, így a visszautalás elmaradása sem róható a III. rendű alperes terhére. Az esetben, hogy ha a felperes álláspontja szerint a III. rendű alperes nem tett eleget a 28-I. szám alatti végzésben írtaknak, ez olyan végrehajtói mulasztás, ami miatt a felperes kifogással élhetett volna, amit azonban nem tett meg, így tehát e körben a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek maradéktalan teljesülése sem állapítható meg. A 142.466 Ft-os felperesi követelés a végrehajtóhoz inkasszó útján befolyt 15.381 Ft-ból, 98.513 Ftból és 28.466 Ft-ból tevődik össze, ezek
  1. június, július és szeptemberi levonások, ehhez a III. rendű alperesnek nincs köze, mert akkor még nem járt el, így felelőssége sem állapítható meg. A 20.000 Ft-os ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos felperesi igény vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ez nem a III. rendű alperes eljárásával összefüggésben felmerült ügyvédi munkadíj volt. A posta és másolási költségeket illetően a felperes ezek felmerültét, összegét nem bizonyította és a rendelkezésre álló adatok azt nem is támasztották alá. A 160.000 Ft-os beadványszerkesztési költség, a személyesen eljáró felperesnek 40 munkaórára 4.000 Ft/óra díjjal számolt költsége tényleges felmerültét semmiféle tényadat nem igazolja. Így a kereset e körben is alaptalan. Mindezek alapján a felperesnek a III. rendű alperessel szembeni kártérítési igényét, mint alaptalant utasította el az elsőfokú bíróság. A perköltség viseléséről a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján döntött, míg a le nem rótt illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a III. rendű alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a végrehajtási eljárásban jogi képviselő nélkül járt el, ennek ellenére nem látták el megfelelő tájékoztatással és beadványait sem tartalmuk alapján bírálták el. A felperesnek - a fellebbezésében írtak szerint - két végrehajtási kifogása volt. Az egyik a
  1. március 10-i, aminek a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság
  2. május 6-án kelt végzésével helyt is adott, a III. rendű alperes az abban foglaltaknak azonban mind a mai napig nem tett eleget. A
  3. július 2-i kifogását alaptalanul utasított el a bíróság, ugyanis az előző végzésbeli kötelezés teljesítését hiányolta, ilyen teljesítésként az alperes
  4. május 5-i intézkedése nyilvánvalóan nem értékelhető. E vonatkozásban tehát az eljáró bíróság mulasztása állapítható meg, amikor tévesen értelmezte a felperesi kifogást és azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Nem helytálló, illetve hiányos a fellebbezésben foglaltak szerint az elsőfokú ítélet, amikor nem tisztázta a végrehajtó halálával kapcsolatosan a jogutódlás kérdését. A Vht.
  5. §
(4)bekezdése alapján megállapítható, hogy a III. rendű alperesnek tudomása kellett, hogy legyen néhai Sz. P. eljárása során keletkezett túlfizetésről. A felperes 142.360 Ft-os követelése néhai Sz. P. által jogosulatlanul levont összeg, ami a
  1. június 22-i 15.381 Ft, a július 11-i 98.513 Ft, és a szeptember 11-i 28.466 Ft levonásból tevődik össze. A 160.000 Ft-os ügyviteli költséget illetően a felperes fellebbezésében előadta, hogy nyolc éven át járt el személyesen, a
  2. évben megállapított átlagkereset havi 200.062 Ft volt, így az általa megjelölt követelés nyolc évre havi 1.667 Ft-ot jelent, ezért a felperesi eljárás ellenértékeként megjelölt 160.000 Ft nem tekinthető eltúlzottnak. A dr. D. I. ügyvédi díját illetően utalt arra a fellebbezés, hogy az ügyvéd által írt felszólításból a III. rendű alperesnek tisztában kellett lennie a néhai végrehajtó jogosulatlan letiltásával, még ha a felszólítás címzettje nem is a III. rendű alperes volt. E körben hivatkozott a Vht.
  3. §
(4)bekezdésére. Mindezek alapján tehát kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és kötelezze a III. rendű alperest összesen 566.286 Ft megfizetésére. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság keresse meg a Magyar Végrehajtói Kamarát a Vht. 250. §
(3)bekezdés d) pontjára figyelemmel a gyorsabb teljesítés érdekében. Indítványozta mindezeken túl, hogy az ítélőtábla keresse meg mindazon szerveket, akik a jogutódlásról érdemi információval rendelkeznek néhai Sz. P. jogutódlásának tisztázása érdekében. Az önálló végrehajtó halála esetére is biztosítani kell ugyanis az igényérvényesítés lehetőségét és az elhunyt végrehajtó utáni jogutódlás tisztázásának hiányában az igényérvényesítés lehetetlenedik el a károsultak számára. A III. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira utalással. A fellebbezés nem alapos. A felperes fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 123. §-ára alapított keresetet elutasító rendelkezést, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének ezen rendelkezését a Pp. 228. §
(4)bekezdése, és 253. §
(3)bekezdése alapján nem érintette. Alaptalanul sérelmezte a felperes a kártérítés iránti keresetének elutasítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével annak indokaira is kiterjedően mindenben egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, annak helyes indokaira utalással hagyta helyben. A fellebbezésben írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság csupán a következőket emeli ki. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 142.360 Ft-os néhai Sz. P. intézkedése során történt letiltás vonatkozásában a III. rendű alperes kártérítési felelősségének a megállapítása kizárt, figyelemmel arra, hogy az nem a III. rendű alperesi magatartással kapcsolatosan történt. Nem állapítható meg mulasztás a III. rendű alperes esetében ezen letiltással összefüggésben arra tekintettel sem, hogy a III. rendű alperes ezt az összeget nem fizette vissza a felperes részére, ugyanis néhai Sz. P. letiltásának jogellenessége a rendelkezésre álló iratok alapján nem volt megállapítható. Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a körben is, hogy a III. rendű alperes 104. szám alatti letiltással kapcsolatos intézkedése valóban jogellenes, mindezek mellett helyesen jutott arra a következtetésre, hogy miután ebből eredően felperesi kár nem merült fel, így csupán a jogellenes letiltás folytán az alperes kártérítési felelősségének megállapítására - kár hiányában - nem kerülhet sor. Helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében írt jogorvoslat igénybevételének sem tett maradéktalanul eleget, amikor a végrehajtási kifogását érdemi vizsgálat nélküli elutasító végzéssel szemben fellebbezéssel nem élt. A kifogást elutasító végzéssel szembeni fellebbezés a rendes jogorvoslat körébe tartozik, így ennek elmulasztását nyilvánvalóan a felperes terhére kell értékelni. Ami pedig a felperesnek a fellebbezésében írt bizonyítási indítványait illeti a másodfokú bíróság csupán azt emeli ki, hogy a perben abban kellett állást foglalni, hogy a perbeli igény vonatkozásában a III. rendű alperes kártérítési felelőssége megállapítható-e, vagy sem. Az tehát, hogy általánosságban az elhunyt végrehajtóknak ki a jogutódja nem a perre tartozó kérdés, így az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítvány teljesítésére sincs mód. A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes részére a fellebbezési eljárásban felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése szerint megállapított mértékű fellebbezési eljárási költséget. Az 1990. évi XCIII. törvény 62. §
(1)bekezdés g) pontja alapján a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg. A felperes ezen rendelkezés ellenére fellebbezésén az illetéket lerótta, ezért a másodfokú bíróságnak az illetékről külön rendelkeznie nem kell. Budapest, 2016. január 29. Dr. Pestovics Ilona s.k. a tanács elnöke Takácsné dr. Kükáló Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Sándor Ottó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.