Bf.60/2015/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdés a.) pont) folytatólagosan elkövetettnek minősíti. Az I.r.vádlott börtönbüntetését 2 (kettő) év 10 (tíz) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre, A II.r.vádlott börtönbüntetését 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre, A III.r.vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 évre enyhíti. A vádlottak a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. A vádlottak a magánfelek részére megítélt összegeket kártérítés jogcímén kötelesek megfizetni. Az I.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár. A II.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár. A III.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár. Az ítélet bevezető részéből a

1. november hó 26.,
2. február hó 13., április hó 22., június hó 24., szeptember hó 18-i, illetőleg a
3. március hó 27-i tárgyalási napok feltüntetését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r.vádlott, II.r.vádlott és a III.r.vádlott vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. A II.r.vádlott .... szám alatti lakcíme megszűnt, állandó lakóhelye ... A másodfokú eljárásban felmerült 39.720,- (harminckilencezer-hétszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Balassagyarmati Törvényszék a
4. október hó
5. napján kihirdetett 7.B.120/2012/
6. számú ítéletével az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (
7. évi IV. tv. 317.§

(1)és

(6)bekezdés a) pont),

1. rb. társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (
2. évi IV. tv. 276.§), valamint 1 rb. társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében (
3. évi IV. tv. 317.§

(1)és

(4)bekezdés a) pont). A III.r.vádlott bűnösségét 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (Btk.372.§

(1)és

(5)bekezdés a) pont) és 122 rb. hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.345.§) állapította meg. Az I.r.vádlottat halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II.r.vádlottat halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a III.r.vádlottat halmazati büntetésül 3 év 10 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melyet börtön fokozatban rendelt végrehajtani és 4 évre a közügyektől eltiltotta. Megállapította, hogy a III.r.vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottal szemben 11 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. tv. 276.§), továbbá 5 rb. tulajdon elleni szabálysértés (1999. évi LXIX. tv. 157.§

(1)bekezdés) miatt az eljárást megszüntette. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a magánfél részére 135.629.838 forintnak, az I.r. vádlottat további 4.000.000 forintnak az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belüli megfizetésére, az államnak 1.500.000 forint illeték külön felhívásra történő lerovására, egyebekben a magánfelet a megítéltet meghaladó polgári jogi igény érvényesítésével a törvény egyéb útjára utasította. Kötelezte a II.r.vádlottat, hogy magánfél 2 részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessen meg 140.000 forintot, valamint az államnak külön felhívására 15.000 forint le nem rótt illetéket. Kötelezte a III.r.vádlottat, hogy a magánfél részére az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül fizessen meg 103.907.016 forintot, valamint az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint le nem rótt illetéket. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette, azokat a magánfél sértett részére kiadni rendelte. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségről oly módon, hogy I. és II.r. vádlottat kötelezte a terhükön felmerült bűnügyi költség viselésére, míg a három vádlottat egyetemlegesen 2.094.170 forint államnak történő egyetemleges megfizetésére (szakértői díj kisebb része, tanúdíj), míg további 4.179.166 forint bűnügyi költséget (szakértői díj nagyobb része) az államra terhelt. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére a vádiratban rögzítettel egyező tényállás megállapítása érdekében, az I.r. vádlott a védője útján 3 napon belül a büntetés enyhítéséért, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásáért és a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáért, II.r. vádlott és védője enyhítésért, míg a III.r. vádlott 3 napon belül az ok megjelölése nélkül, védője 3 napon belül felmentésért fellebbezett. Az ügyész az eljárást megszüntető rendelkezéseket tudomásul vette, az elsőfokú bíróság ítélete e vonatkozásban részjogerőre emelkedett. A Nógrád Megyei Főügyészség írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részleges megalapozatlanságban szenved, mert a bíróság megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett (Be.351.§.

(2)bekezdés d) pont). Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azért állapította meg a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaéléseket illetően az ügyészi végindítványban jelzett összeghez képest alacsonyabb elkövetési értéket, mert kiindulópontja az volt, hogy az csak a

1. december hó 31-i állapot figyelembevételével állapítható meg, míg az ezt követő
2. januári időszakra vonatkozó takarékszelvények értékesítése és visszaváltása körében elkövetett visszaélések kétséget kizáróan nem számszerűsíthetők. Az elsőfokú bíróság indokolása az volt, hogy a nyomozás során eljárt igazságügyi szakértők - szemben a sértett által bírói szakban ügyészi indítványra készített kimutatással - a vizsgálatukat
3. december hó 31-i záró időponttal végezték azért, mert ez a folyamatok kezdetének és lezárásának egyértelműségét teszi lehetővé. Ezen túl több körülmény is felsorolásra került, mely a szakértők munkája során problémaként jelentkezett, amelyek miatt szintén nem tartotta a bíróság elfogadhatónak a sértetti kimutatást a takarékszelvények vonatkozásában. Az ügyészi álláspont ezzel szemben az volt, hogy a szakértői véleményre alapított elkövetési érték meghatározása helytelen, mert elfogadhatatlan, hogy a szakértők számára egyszerűbb volt az év végi adatok figyelembevételével számolni. Az eljárásban sikerült olyan bizonyítékot beszerezni, amely a tényleges adatok tükrében lehetővé teszi a pontos elkövetési érték megállapíthatóságát, semmi sem cáfolta a sértett által elkészített kimutatás valós voltát és hitelességét. A bizonyítási eljárás adataiból ismert, hogy az I.r.vádlott és a II.r.vádlott a takarékszelvényekkel történt visszaélés során az egyik nulla átütésével vagy az első helyi érték eltüntetésével az értékpapír névértékét csökkentették, és e csökkentett névértéket szerepeltették a takarékszövetkezet számítógépes rendszerében. Amikor az ügyfél értékpapírt váltott, a számítógépes rendszerben rögzítették azt az összeget, amelyre vonatkozóan egy későbbi, az ügyfél távozását követő időpontban elkészítették a bevételi pénztárbizonylatot, majd a futamidő végén az ehhez igazodó kifizetési bizonylatot. Ennek megfelelően történt meg már a váltáskor a befizetési pénztárbizonylat és visszaváltáskor a kifizetési pénztárbizonylat kiállítása, és a takarékszelvény ehhez történő csatolása. Ez a módszer azt vonta maga után, ahogy ezt a vádlottak is elmondták, hogy már a takarékszelvény váltásakor rendelkeztek sajátjukként vagy tulajdonították el az ügyfél által ténylegesen befizetett és a rendszerben, valamint befizetési pénztárbizonylaton feltüntetett összegek különbözetét. A vádlottak által a számítógépes rendszerben rögzített adatok - csökkentett névértékek - a sértett takarékszövetkezet adatbázisában szerepeltek, azokat pontosan tartalmazza a kimutatás, melyre alapítva állapította meg az ügyészség az elkövetési értéket, mely helységnév1 esetében az
4. számú melléklet
5. oszlopán, helységnév2 érintően pedig a kimutatás
6. számú mellékletének
7. oszlopán alapul. Amikor a III.r.vádlott rögzítette azt a dátumot, amikor lejárat előtt megszüntette a takarékszelvényt az ügyfél tudta nélkül, akkor rendelkezett sajátjaként az éppen aktuális összeggel. Ezeket az adatokat a vádlottak eszközölték a takarékszövetkezet számítógépes rendszerében, melyhez kétség nem férhet, maguk is elismerték az eljárás során, hogy így tudták évekig folytatni a visszaéléseket. Ezt a törvényszék is elfogadta, mely alapján nem vonható kétségbe, hogy a sértett által készített kimutatás valós adatokat tartalmaz, ez az az elkövetési érték, melyet a vádlottak a takarékszelvények manipulálásával keletkeztettek. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a takarékszövetkezet ezen adatok birtokában valamennyi ügyféllel egyeztetett, ennek során minden esetben megtörtént a számítógépes rendszerben a vádlottak által rögzített adatok és az okiratokon szereplő összegek, illetve a lejárati idők összevetése, mely alapján a sértett az ügyfeleknek a különbözetet jóváírta, melyek megtalálhatók a kimutatásban. Téves az ítélet
8. oldal
9. bekezdésében foglalt azon elsőbírói megállapítás, miszerint a sértett saját informatikai rendszeréből kinyerhető adatok alapján számszerűsítette a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaéléseket összegszerűen. Ezt a sértett csak azt követően tudta megtenni, hogy a kinyert adatokat összevetette az ügyfelek birtokában lévő okmányokkal, ez alapján készítette el kimutatását. A szakértői értékmeghatározás elfogadásával a bíróság nem tett eleget tényfeltárási kötelezettségének sem, nem merítette ki a vád tartalmát, az az ügyészi vád szerint
10. januárjában ért véget, nem pedig
11. szeptember 30-án, ameddig a szakértők a váltott takarékszelvényeket figyelembe vették véleményük megalkotása során. Ez a metódus eredményezte, hogy a tényállásban kizárólag azok a takarékszelvények szerepeltek, melyeket az ügyfelek
12. szeptember hó 30-ig váltottak, holott kétséget kizáróan bizonyított, hogy a vádlottak tevékenységüket
13. január hó
14. napjáig folytatták. Ezt igazolja az iratok közt elfekvő kimutatás is, miszerint a III.r. vádlott
15. január hó 8-ig mintegy 13.000.000 forint értékben szüntetett meg idő előtt takarékszelvényeket. Ezt a tényt összevetve a sértett kimutatásával jól látható, hogy az utolsó értékpapírt helységnév2-n
16. január hó 6-án váltották, azt pedig a III.r.vádlott a rendszerben
17. január hó 8 napján megszüntette. A váltás és megszüntetés tényét bizonyíthatóan a III.r. vádlott eszközölte, ezáltal nincs olyan körülmény, amely indokolttá tenné a sértett kimutatásának elvetését. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlott esetében még indokoltabb az elfogadás, mert esetükben az utolsó szelvényváltás
18. december hó 28-án történt, az általuk a rendszerben rögzített összeg pedig az elkövetési magatartásukhoz igazodóan a valós névérték tizede. Az ügyészi álláspont szerint ellentétes a bizonyítási eljárás során feltártakkal az az elsőbírói megállapítás is, miszerint a takarékszelvények értékpapírszerű okiratának kiállításakor ugyan a vádlottaknak eleve feltételezni kellett, hogy később annak visszaváltása során visszaélést fognak elkövetni, a javítást azonban mindig utólag végezték el, ily módon csupán a visszaváltáskor keletkezett pénztöbbletet tudták felhasználni a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartása körében (ítélet
19. oldal 1 bekezdés), munkaviszonyuk megszűnése miatt pedig később erre nem volt módjuk. Ezzel szemben az állapítható meg, hogy a visszaélések az I.r.vádlott és a II.r.vádlott esetében rögtön az értékpapír váltásakor megtörténtek azáltal, hogy a rendszerben eleve csökkentett névértéket szerepeltettek, tehát azonnal többletük keletkezett, mely pénzzel sajátjukként rendelkeztek. A lejáratkor már ennek csupán a papírozása történt meg akként, hogy átütöttek egy nullát vagy elhagyták az első helyi értékét a tényleges névértéknek és ehhez igazodó kifizetési pénztárbizonylatot állítottak ki. Ezért nem bír relevanciával, hogy
20. január hó
21. napja után nem dolgoztak, mert a visszaélések nagyságára a vádlottak által a takarékszövetkezet rendszerében rögzített csökkentett névértékek, és az ügyfelek által bemutatott okiratok alapján tudtak következtetni. A vádlottak utolsó alkalommal a
22. december hó 28 illetve
23. január hó 6-án váltott, az ügyfelek által ténylegesen befizetett összegekkel már akkor, illetve a III.r.vádlott két nappal később a sajátjaként rendelkezett, az nem volt a sértett pénztárában, következésképp nem a visszaváltáskor tűnt el. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak tevékenységének lényege éppen az volt, hogy már az ügyfelek részéről történt vásárláskor hiányt generáltak azzal, hogy a számítógépes rendszerben és a pénztárban csak a csökkentett névértéket tüntették fel, a különbözetet pedig az általuk elmondottakra használták, míg a III.r.vádlott a váltás és a lejárat közötti időben gazdálkodott a részéről a rendszerben visszaváltottként szerepeltetett összeggel, melynek utolsó időpontja
24. január hó
25. napja volt. Az I.r.vádlott a
26. számú tárgyalási jegyzőkönyv
27. oldalán tett nyilatkozatában e körben még példát is hozott. Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható az ügyészi vádban írt elkövetési érték, ekörben a tényállás módosítása szükséges. Sérelmezte az ügyész azt is, hogy az elsőfokú bíróság a II.r.vádlott cselekvőségét nem állapította meg 4.000.000 forint vonatkozásában a fiktív hiteleket illetően arra hivatkozással, hogy az ítéletben jelzett időpontokban szabadsága miatt a szerződések kapcsán lehívott hitelösszeg felhasználásban nem vett részt, azokról utólag szerzett tudomást. Álláspontja az volt, hogy mind a 42.000.000 forint erejéig társtettesként felelős a II.r. vádlott, mert az eljárás során kikristályosodott, hogy a vádlottak cselekménye hosszú éveken keresztül tartott. Ennek egyik részmozzanata volt a 84 darab valótlan tartalmú hitelszerződés generálása és az ebből származó összeg eltulajdonítása. Helytelenül került sor a II.r. vádlott védekezésének e körben történő elfogadására. Ezt támasztja alá, hogy már az eljárás kezdeti szakaszában az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak jelölték be a sértetti nyilvántartásban azokat a hitelszerződéseket, melyek nem voltak valósak, ekkor nem történt hivatkozás a II.r. vádlott részéről, hogy nem tudott minden szerződésről, mi több, ezt csak a tárgyalássorozat végén adta elő. Semmivel sem igazolható, hogy a hitel azon a napon kelt ténylegesen, amelyre datálva volt (ezt a II.r. vádlott is elismerte), mint ahogy az sem, hogy a lehívott összeg felhasználása is azon a napon történt meg. Minderre figyelemmel az a körülmény, hogy a hitelszerződések dátumaként megjelölt egyes napokon épp szabadságon volt, irreleváns, hiszen épp ő mondta el, hogy sok esetben visszadátumozta a szerződéseket, hogy minden egyezzen. E körben is az ítéleti tényállás megváltoztatását indítványozta. Sérelmezte az ügyész azt is, hogy az elsőfokú bíróság az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak vonatkozásában az elkövetéskor hatályos jogszabályt alkalmazta. Jogi álláspontja az volt, hogy a megszüntetéssel érintett magatartások már nem tárgyai az eljárásnak, a fennmaradó bűncselekmények vonatkozásában ismét vizsgálni kellett volna, hogy mely szabályok kedvezőbbek az I. és II.r. vádlottra. E vonatkozásban pedig a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályai irányadók, esetükben is az új törvény alkalmazásának lett volna helye. Tévesnek tartotta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény költsége jelentős részének államra terheléséről határozott. Mivel a törvényszék a tényállást az elkövetési érték vonatkozásában a szakértői véleményre alapította, a Be.338.§

(2)bekezdésében írt azon feltétel, miszerint a vádlottat csak azzal a cselekménnyel illetve a tényállásnak azzal a részével felmerült bűnügyi költség megfizetésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét megállapították, fennáll. Mindhárom vádlott esetében az elkövetési érték meghaladja a 100.000.000 forintot, így a cselekmény súlya nem indokolja a Be.338.§

(4)bekezdésének alkalmazását, azaz a bűnügyi költség egy részének megfizetése alól történő mentesítésüket. Indítványozta, hogy a vádlottakat egyetemlegesen kötelezze az ítélőtábla a Be.338.§

(2)bekezdés értelmében a szakértői vélemény elkészítése és a szakértők tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1002/2012/5. számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi perorvoslatokat nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárás során nem követett el perrendi szabálysértést. A bizonyítékok mérlegelése alapján a tényállást túlnyomórészt megalapozottan állapította meg, azonban a magánfél sérelmére a vádlottak által elkövetett sikkasztás elkövetési értékének meghatározásakor a helyesen megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, ezért e vonatkozásban az ítélet részleges megalapozatlanságban szenved (Be.351.§

(2)bekezdés d) pont), amely az elsőfokú ügyészi fellebbezés írásbeli indokolásában részletesen kifejtettek szerint a helyes ténybeli következtetések levonásával orvosolható, ezzel a tényállás a másodfokú eljárásra irányadóvá tehető. A törvényszék az indokolási kötelezettségét teljesítette, azonban az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében, a
3. oldal
4. bekezdésében tett megállapítások az ügyészi fellebbezés
5. és
6. oldalán írtakkal korrigálandók. A megállapított tényállás alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményük jogi minősítése azzal törvényes, hogy a részmegszüntető rendelkezések kiesésével mindhárom vádlott esetében az elbíráláskori anyagi jogszabályok alkalmazandók, mert összességükben kedvezőbbek az elkövetéskoriaknál, ezért az I. és II. r. vádlottak esetében is az elbíráláskori anyagi jogszabályoknak megfelelően nevezendők, illetve jelölendők meg a terhükre megállapított bűncselekmények. Az ügyészi álláspont szerint a kiszabott büntetések összhangban állnak a helyesen feltárt és értékelt bűnösségi körülményekkel, a vádlottak cselekményének tárgyi súlyával, bűnösségük fokával és társadalomra veszélyességükkel, valamint a belső arányosságnak is megfelelnek. Az enyhítés ellenkezne a büntetési célokkal. Az ítélet egyéb rendelkezései közül a részleges megalapozatlansággal összefüggésben a polgári jogi igény elbírálására és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés is helyesbítendő. Indítványozta, hogy nyilvános ülés keretében eljárva, - melyen az ügyész nem kíván részt venni - az ítélőtábla a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét változtassa meg akként, hogy az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak cselekményét a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző, az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként folytatólagosan különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettének, 207 rb. a Btk. 345.§-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének, és 1 rb. a Btk. 372.§

(1)bekezdésébe ütköző a

(3)bekezdés a) pont szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősítse. Az I. és II.r. vádlottakat egyetemlegesen kötelezze 166.169.538 forint, míg a III.r. vádlottat 133.660.016 forint megfizetésére a magánfél magánfél részére, továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére a vádlottakat egyetemlegesen kötelezze, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A III.r.vádlott másodfokú eljárásra meghatalmazott védője

1. január hó
2. napján a Fővárosi Ítélőtáblára érkeztetett beadványában kifejtette, hogy korábbi védekezésük alappillére, a bizonyítékok értékelésének támadására vonatkozó tilalom miatt jelen fellebbezési szakaszban eredményes már nem lehet. Részletesen taglalta az ügyészi fellebbezést, melynek elutasítására tett indítványt. Sérelmezte ugyanakkor azt, hogy a bíróság elmulasztotta annak konkrét rögzítését az ítélet tényállásában, hogy mely takarékszelvények vonatkozásában állapítható meg ügyfele tevőlegessége, milyen sorszámúak és névértékűek voltak azok a takarékszelvények, melyekkel kapcsolatban a III.r. vádlott az elkövetési magatartást megvalósította. Az ítélet a szakértői véleményben rögzített
3. december hó 31-i nappal készített és lezárt kimutatás alapján állapította meg az elkövetési értéket. (A szakvélemény
4. oldala szerint a
5. évre vonatkozó visszaéléssel érintett összesen 101.652.000 forint névértékű takarékszelvények alapján, mely a szakvélemény
6. melléklete.) A mellékleten szereplő táblázatban bár nincs sorszámmal feltüntetve, így a védelem által utólagosan beszámozva összesen 108 darab takarékszelvény szerepel, melyből 20 darabnál a szakértők szerint 0 forint a tartozás összege (a védelem részére a nyomozó hatóság által átadott iratmásolat 2 oldalas táblázata állt). Tudomása szerint a 120 darab, mint visszaéléssel érintett takarékszelvény a
7. november hó 22-én készült sértetti nyilatkozat
8. számú mellékleteként feltüntetett sértetti kimutatásban, és az ennek alapján elkészült ügyészi végindítványban található, nem az ítélet által értékelt és elfogadott szakvéleményben. Megítélése szerint a hamis magánokirat felhasználása vétsége rendbeliségét illetően az ítélet helytelen adatokat tartalmaz. Amennyiben a törvényszék az igazságügyi szakértői véleményben szereplő adatokat vette alapul, a hamis magánokirat felhasználása vétségének rendbeliségét illetően is a szakvéleményben kimutatottakhoz lenne szükséges igazodni, így a szakértők által kimunkált táblázatban szereplő visszaéléssel érintett számú takarékszelvényt kell figyelembe venni, mely a rendelkezésre álló adatok szerint 88 darab takarékszelvény. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a szakértői vélemény
9. számú mellékletében kimunkált visszaéléssel érintett takarékszelvények számához igazodó rendbeliségű hamis magánokirat felhasználását rója védence terhére, ekörben változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét.A szakértői vélemény költségeinek viseléséről történő ítéleti rendelkezést törvényesnek találta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a III.r. vádlott vonatkozásában enyhíteni indokolt, mert a kiszabott szabadságvesztés büntetés mértéke túl szigorú. A törvényszék értékelte ugyan, de nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy ügyfele
10. óta áll büntetőeljárás hatálya alatt (6 éve), munkahelyét elvesztette, büntetlen előéletű, ellene más büntetőeljárás nem indult. Amennyiben a hosszú tartamú szabadságvesztés kiszabásával kiemelésre kerül a társadalomból, életében olyan törés következik be, amelyet feldolgozni nem lesz képes. Megbánó magatartása is nagyobb nyomatékkal értékelendő. III.r. vádlott évekkel ezelőtt belekerült egy folyamatba, melyet nem volt bátorsága befejezni. Az eljárás során terheitől megszabadulva együttműködött a hatóságokkal, az időmúlás neki fel nem róható. Az enyhítő körülmények mérlegelése során nagyobb nyomatékkal kérte értékelni azon tényt is, hogy a takarékszövetkezet részéről az ellenőrzési rendszerben megmutatkozó hiányosságok nagymértékben hozzájárultak a bűncselekmények elkövetéséhez. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kiszabott szabadságvesztés büntetés oly mértékű enyhítését, hogy az próbaidőre felfüggeszthetővé váljon. Másodlagosan rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását és ehhez igazodó arányos tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását kérte. A nyilvános ülésen az I.r.vádlott, a II.r.vádlott érdemben nem kívánt szólni, a III.r.vádlott megbánásának adott hangot, a büntetés enyhítését kérte. Az I.r.vádlott védője perbeszédében hangsúlyozta, hogy I.r. vádlott cselekményét mindvégig elismerte, bűnösnek érezte magát, feltárta cselekménye részleteit. Kiemelte, hogy a szakvéleményben kimunkált elkövetési értéket nem tartja elfogadhatónak, a polgári jogi igény érdemi elbírálása is helytelen, mert az elkövetési értéket nem ismerte el az I.r. vádlott, az aggálytalanul nem állapítható meg, azért annak egyéb törvényes útra utasítása indokolt. A büntetés kiszabás körében nagyobb nyomatékkal kérte értékelni a sértetti ellenőrzés hiányosságát, a vádlott igen kedvező személyi körülményeit, hogy 53 éves kora ellenére ezidáig a törvénnyel összeütközésbe nem került, ellene újabb büntetőeljárás nem indult. Az időmúlás jelentős. A büntetés tartamának leszállítását, annak próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. A II.r. vádlott védője perbeszédében hangsúlyozta azon jogi álláspontját, hogy a fiktív hitelszerződések a korábban elkövetett cselekmények leplezését szolgálták, károkozás, pénzmozgás a fiktív ügyletek mögött nem volt. Sérelmezte, hogy a szakértők nem különítették el a leplezéshez kapcsolódó értéket a ténylegesen megállapítható értéktől, ezért a szakvéleményre tényállás nem alapítható. Elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Véleménye szerint az ítélet nem felel meg a belső arányosság követelményének, mert a pénztáros II.r. vádlott felelőssége a fiókvezetői felelősséget meg sem közelíti. II.r. vádlott az eljárás kezdetétől beismerő vallomást tett, kereste a kiutat a cselekményből, de nem találta, lényegében megkönnyebbült, amikor magatartása kitudódott. Hivatkozott arra, hogy II.r. vádlott egyetlen fillérrel sem gazdagodott, anyagi körülményeiben javulás nem következett be, ezért esetében próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt. Hivatkozott az elsőfokú eljárásban perbeszédében kifejtett azon jogi álláspontjára, hogy II.r. vádlott legfeljebb részese a vagyon elleni cselekményeknek, társtettesi szerepe nem állapítható meg. A III.r.vádlott védője perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakat fenntartotta. Kiemelte, hogy III.r. vádlott maga tárta fel cselekményét még a vizsgálódás megindulása előtt, a hatósággal mindvégig együttműködött, felelősségét elismerte. Nem a saját javára, hanem a takarékszövetkezet mutatóinak javítása érdekében cselekedett. Megjegyezte, hogy nem került elkülönítésre a sajátjakénti rendelkezéssel és eltulajdonítással érintett összeg, melyet szintén a vádlott javára kell értékelni, hiszen az eltulajdonítással összefüggésbe hozható összeg elenyésző. A személyi körülményeket illetően rámutatott arra, hogy III.r. vádlott édesanyja halála óta a helyi gazdaságban munkát vállalt, súlyos beteg férjéről is gondoskodik. Csatlakozott védőtársához a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításának indokoltságát illetően. A büntetéskiszabás körében nagyobb nyomatékkal kérte értékelni védence büntetlen előéletét, együttműködő, megbánó magatartását, az időmúlást, és a sértetti ellenőrzés lazaságát. A sértett képviselője felszólalásában a megállapított polgári jogi igényt összegszerűségében helytállónak tartotta, indítványozta a vádlottak védői által tett indítvány elutasítását az igény egyéb törvényes útra utasítását illetően. Hangsúlyozta, hogy a sértett mindvégig együttműködött a hatósággal, a kért információkat olyan ütemben szolgáltatta, ahogyan azt kérték, illetve a feltett kérdéseknek megfelelően csoportosította. Az iratanyag álláspontja szerint rendezett formában került lefoglalásra. A vádlottak az utolsó szó jogán megbánásuknak adtak hangot, a kiszabott büntetés enyhítését kérték. I.r. vádlott idős szülei, III.r. vádlott szív- és cukorbeteg férjének ápolására is hivatkozott. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be.348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt. Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Figyelemmel arra, hogy

1. november hó
2. napján a tanács összetételében változás történt, a bíróság az eljárást elölről kezdte, a korábbi tárgyalási napok feltüntetése az ítélet bevezető rendelkezésében szükségtelen. Észlelte az ítélőtábla, hogy a
3. március hó 27-i határnapon érdemi eljárási cselekmény nem történt, ezért az e napra történő utalást is mellőzte a bevezető részből. A tanács összetételében történt változásokat követően a tanács elnöke a korábbi tárgyalások anyagának ismertetésével ismételte meg az eljárást, mely a Be. 287.§

(4)bekezdésében írtaknak megfelelt, az ügyész, a vádlott és védő arra észrevételt tehetett. A vádlottak, szakértők, tanúk figyelmeztetése is törvényes volt. A III.r. vádlott védője vitatta a vád konkrétságát a III.r.vádlott vonatkozásában, álláspontja szerint a

1. április hó 29-i keltezésű ügyészi végindítvány sem tartalmazza pontosan a III.r. vádlott cselekvőségét. Hiányolta annak pontos megjelölését, hogy mely 120 darab takarékszelvény vonatkozásában történt megszüntetés, mely ügyfeleket érintően, mely időpontokban. A Fővárosi Ítélőtábla a védői okfejtést nem tartotta megalapozottnak. A törvényes vád megállapíthatóságához szükséges feltételeknek a végindítványban foglalt vád szűkszavúan ugyan, de megfelelt, tartalmazza az elkövetési időszakot, a sikkasztás törvényi tényállásának valamennyi elemét, a III.r. vádlott tevékenységéhez kapcsolódó elkövetési értéket, a hamisított okiratok számát, azok felhasználását. Tekintettel arra, hogy az ügyészség helyesen a takarékszövetkezetet tekintette sértettnek, szükségtelen azon betétesek felsorolása, akiket az ügyletek érintettek, illetőleg a pontosabb dátumok megjelölése sem elengedhetetlenül szükséges a vád törvényességéhez. A ...-i fiktív hitelek esetében pontosan megjelölt a két magánszemély, akiknek nevére a valótlan hitelek íródtak, tartalmazza a vád az elkövetési értéket, csakúgy, mint a le nem könyvelt elő- és végtörlesztett hitelek vonatkozásában is körülírt az elkövetési magatartás és érték. A bizonyítási eljárást a törvényszék teljes körben lefolytatta, valamennyi olyan bizonyítékot felkutatott és értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak. A 2012-ben benyújtott ügyészi vád
2. április hó
3. napjával került módosításra, amikor is a bizonyítási eljárás megindulhatott, a vádlottak ekkor már pontosan körülírt magatartást tartalmazó váddal szemben védekezhettek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez időben készült el a sértett által
4. szám alatt csatolt kimutatás az elkövetési értékről, illetőleg a nyomozás során készített könyvszakértői vélemény kiegészítése is szükségessé vált. A törvényszék igen alapos bizonyítási eljárást folytatott le, szinte valamennyi bizonyítási indítványnak helyt adott. Az igazságügyi könyvszakértők véleményének kiegészíttetése indokolatlan lett volna, e körben a Fővárosi Ítélőtábla osztotta az ítélet
5. oldal utolsó bekezdésében foglalt törvényszéki álláspontot, értelemszerűen nem értett egyet II.r. vádlott védője okfejtésével atekintetben, hogy a szakvélemény nem fogadható el, ezért az ítélet olyan megalapozatlansági hibában szenved, amely hatályon kívül helyezést eredményezhetne. A szakértők a bíróság által feltett kérdésekre választ adtak, szakvéleményüket kiegészítették, a védők, ügyész, vádlottak kérdéseiket feltehették a tárgyaláson meghallgatott szakértőknek. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék nagyobb részben megalapozott tényállást állapított meg, amely azonban részben hiányos, részben iratellenes, ezért az alábbi kiegészítésre, javításra szorul a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmának figyelembevételével. A személyi részt illetően: A III.r.vádlott édesanyja

1. szeptemberében elhalálozott, ezt követően a III.r. vádlott személy1nél munkaviszonyt létesített, napi 8 órában dolgozik 80.000 forint havi jövedelemmel (
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal, másodfokú nyilvános ülésen tett előadás tartalma). Az ítélet
4. oldal
5. bekezdésében rögzítetteket az ítélőtábla mellőzi. A történeti tényállás 2.
6. pontja
7. bekezdését az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak
8. január hó
9. napjáig dolgoztak. A történeti tényállás 2.3 pontját (
10. oldalon feltüntetett táblázat) illetően az alábbi kiegészítések és javítások szükségesek: Az
11. sorszám alatt szereplő szerződő fél neve helyesen személy2, a folyósítás dátuma esetében 2006.04.
12. napja. A
13. sorszám alatt szereplő személy3 vonatkozásában a szerződés kelte
14. 09.
15. napja. Az
16. sorszám alatt feltüntetett személy4 vonatkozásában a folyósítás 2006.11.
17. napján történt. A
18. sorszám alatt jelzett személy5 esetében a folyósítás 2006.12.
19. napján történt. A
20. sorszám alatt feltüntetett személy6 esetében a folyósítás 2007.02.
21. napján történt. A
22. sorszám alatt jelzett személy7 esetében a folyósítás 2007.03.
23. napján történt. A
24. sorszám alatt jelzett személy8 esetében a folyósítás 2007.09.
25. napján történt. Az
26. sorszám alatt jelzett személy9 esetében a szerződés kelte helyesen 2008.06.
27. napja. A
28. sorszám alatt jelzett szerződő fél neve helyesen személy
29. A
30. sorszám alatt jelzett szerződő ügyfél neve helyesen személy
31. A
32. sorszám alatt jelzett szerződő ügyfél neve helyesen személy12, esetében a folyósítás dátuma helyesen 2009.06.
33. napja. A
34. sorszám alatt jelzett szerződő fél neve helyesen személy
35. A
36. oldal
37. bekezdésében rögzítetteket a másodfokú bíróság akként helyesbíti, hogy a II.r. vádlottra vonatkozó megállapításnál a felsorolásnál a
38. június hó 18-i személy14 nevére szóló hitel rögzítését mellőzi, ugyanakkor a felsorolást a
39. június hó 25-i keltezésű és június hó 26-i folyósítású személy12 nevére szóló fiktív hitellel kiegészíti. A 2.4 alatti tényállás táblázata (
40. oldal utolsó bekezdés) ugyancsak módosításra szorul az iratok tartalma alapján: Az
41. sorszám alatti szerződő fél neve helyesen személy
42. A
43. alatti tényállás első két mondata (ítélet
44. oldal
45. bekezdése) az alábbiak szerint módosul: Az I.r.vádlott, a II.r.vádlott jelenlétében és tudtával
46. április hó 17-én 400.000 forint, majd
47. november hó
48. napján további 100.000 forint, összesen 500.000 forint készpénzt vett át magánfél2 helységnév1,... szám alatti lakostól oly módon, hogy az I.r. vádlott által átvett pénzt a takarékszövetkezet pénztárába az I.r. vádlott nem fizette be, mindkét alkalommal egy-egy bizonylatot adott a befizetésről, a pénz sorsáról a vádlottak közösen határoztak. A tényeket a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy a
49. decemberében a II.r.vádlott a sértett érdeklődésére nem javasolta, hogy elvigye a pénzét, közölte, hogy máshol sem jobbak a feltételek. A 4.1 tényállási pontot (ítélet
50. oldal utolsó bekezdés) a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerint pontosítja: A III.r.vádlott a helységnév2- Kirendeltség vezetőjeként
51. január és
52. december hó
53. közötti időszakban a takarékszelvények értékesítése, visszavásárlása, újra értékesítése során a névérték javítás, csökkentés fentebb levezetett módszere mellett a betétek idő előtti megszüntetését alkalmazta, mely szerint úgy tűnt, mintha az ügyfél véglegesen visszaváltotta volna a takarékszelvényt, noha az még nem járt le, és nála volt (ítélet
54. oldal utolsó mondata helyett). A
55. oldal
56. bekezdése első és második mondatát az ítélőtábla mellőzi. A
57. bekezdés harmadik mondata elejéről az „ennek ellenére" szókapcsolatot mellőzi. A második bekezdést követően rögzíti, hogy a III.r. vádlott 120 darab takarékszelvényt szüntetett meg jogszabálysértő módon a fent írt módszerrel. Ezen kiegészítésekkel a tényállás teljes és megalapozott, az a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be.352.§

(2)bekezdése szerint. Az elsőfokú bíróság irathűen sorolta fel a bizonyítékokat, a vádlottak védekezését, a betétesek, fiktív hitelfelvétellel érintettek, elő- és végtörlesztők és a sértett takarékszövetkezet dolgozóinak tanúvallomását, helytállóan idézte a szakértők véleményének megállapításait. A bizonyítékok mérlegelése I. és II.r. vádlottat érintően a fiktív hitelek (2.3), magánfél2t érintő tényállási pont (3.), a III.r. vádlottat érintően a 4.1 tényállást illetően szorul csupán némi kiegészítésre: A II.r.vádlott szabadságolásáról készített sértetti kimutatás szerint (elsőfokú iratok

1. számú irat első táblázata) a törvényszék által szerepeltetett
2. június hó 18-i időpontban a II.r. vádlott csupán fél napot volt szabadságon, ez a bírói mérlegelés szerint nem eredményezhette esetében a vagyon elleni bűncselekmény alóli mentesülést, ugyanakkor megállapítható, hogy
3. június hó 25-én és 26-án a táblázat szerint teljes napon szabadságon volt, melyet a törvényszék nem vett figyelembe, a táblázat adatai alapján történt a tényállás módosítása. A nyomozati irat
4. kötet
5. oldalától kezdődően
6. június hó
7. napján magánfél2 tanú vallotta, hogy a vádbeli időszakra vonatkozóan az ott írt időben először 400.000 forintot, majd később 100.000 forintot adott az I.r.vádlottnak, melynek során a II.r.vádlott is ott volt, de nem szólt bele a beszélgetésbe. Az I.r. vádlott mindkét alkalommal egy bizonylatot adott számára a befizetésről.
8. decemberében a II.r. vádlott mondta, hogy ne vigye el a pénzét, mert máshol sem jobb a betét. Később beszélt az I.r. vádlottal, aki közölte, hogy az általa befizetett pénz felét rendelkezésre bocsátja, míg a másikat a II.r. vádlott-nak kell megfizetnie. A II.r. vádlott azt közölte, hogy nem tudja számára megadni a pénzt, majd ha a férje kifizeti a lakásból, melyre később sem került sor. Ez alkalommal a tanú (nyomozati irat
9. kötet
10. oldal) polgári jogi igényét bejelentette. A bírósági iratok
11. sorszám alatti jegyzőkönyv
12. oldalán rögzítetten úgy nyilatkozott a tanú, hogy mindkét vádlott tudott az általa befizetett pénzről, a II.r.vádlott is jelen volt, amikor azt átadta az I.r. vádlott részére, megbeszélték a teendőket, a II.r. vádlott is vállalta a visszafizetést. A II.r.vádlott az elsőfokú bíróság által az ítélet
13. oldal első bekezdés utolsó mondatában rögzített önvallomásában reflektált ezzel kapcsolatosan, melyre az elsőfokú bíróság is hivatkozott ítéletében a bizonyítékok mérlegelése során, továbbá az ítélet
14. oldal
15. bekezdésétől. A tényállás kiegészítésére, módosítására a fent hivatkozott bizonyítékok alapján került sor. A III.r.vádlottat illetően a vád 120 okirathoz köthetően a takarékbetétek idő előtti megszüntetésének módszerét nevesítette (végindítvány
16. oldal
17. bekezdés utolsó mondata), ennek megfelelően a tényállás is módosításra szorult a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében értékelte, helyesen foglalt állást akkor, amikor a tényállást részben a vádlottak egyéb bizonyítékokkal is alátámasztható vallomásai alapján, az el nem fogadható részt illetően a tanúk vallomása, az okiratok tartalma és a szakértői vélemény alapján állapította meg. Az elkövetési értéket illetően a Fővárosi Ítélőtábla osztotta a törvényszék indokolását, nem értett egyet a főügyészség és a fellebbviteli főügyészség álláspontjával. A főügyészségi álláspont az volt, hogy már a takarékszelvény váltásakor sajátjukként rendelkeztek az I. és II.r. vádlottak a rájuk bízott vagyonnal. Ezzel szemben az állapítható meg, hogy az ügyész által írt időpontban a vagyon elleni bűncselekmény törvényi tényállási elemei még nem valósultak meg, a sajátkénti rendelkezés későbbi, pontosan meg nem határozható időpontra tehető. Helyes a törvényszéki okfejtés a
18. oldal
19. bekezdésében, hogy a takarékszelvény értékpapírszerű okiratának kiállításakor a vádlottakban nyilvánvalóan felvetődött, hogy később, annak visszaváltása során, majd azzal visszaélést fognak elkövetni (három hónappal később), a javítást azonban mindig utólag végezték el a bizonyítási eljárás adatai alapján, ezért csupán a visszaváltáskor (három hónappal később) keletkezett pénztöbbletet tudták felhasználni a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartása körében. A takarékszelvények szabálytalan forgalmazásának nem elhanyagolható jellemzője az volt, hogy a visszaváltás után történt az újravásárlás (görgetés), ebből következik, hogy egy adott időintervallumon belül az eredeti és a csökkentett névérték közötti különbözet összegének kimunkálása csak az időszak végéig lejárt összeg ügyleteiből állapítható meg.
20. március hó végi, április hó eleji leltár adatok nem állnak rendelkezésre. Az ügyészség is hivatkozza (fellebbezés
21. oldal
22. bekezdése), hogy a 3 hónapos futamidő nem azt jelentette, hogy minden negyedév végén van a lejárati idő, hanem az minden egyes takarékszelvény esetében más. Kétségtelen, hogy a szakértők által alkalmazott módszerrel az elkövetési érték kimunkálása - bár az ügyészség a
23. január végéig terjedő időszakot tette a vád tárgyává - csak a
24. szeptember hó 30-ig váltott (lejáratuk: december 30.) takarékszelvények figyelembevételével történt a korrekt leltáradatokhoz igazodóan, ugyanakkor a vád kimerítése az elsőfokú bíróság részéről megtörtént, hiszen a történeti tényállás valamennyi vádlott vonatkozásában tartalmazza, hogy a
25. januári időszakra vonatkozó takarékszelvény értékesítések és visszaváltások körében elkövetett visszaélések mértéke az ítéletben meghivatkozottak miatt kétséget kizáróan nem számszerűsíthető. Mindezért az ügyészi indokolás a vád ki nem merítése tekintetében nem fog helyt. A sértett által kimutatott elkövetési érték vonatkozásában az ítéletben írtakat a másodfokú bíróság ugyancsak osztotta. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szakértők több millió forint névértékű takarékszelvényt a betéti leltári adatokhoz képest megtaláltak. A könyvszakértői vélemény (nyomozati iratok
26. kötet
27. oldal)
28. oldalán írtak szerint az ügyfél vásárlásáról, vagyis a pénztárba történő befizetéséről a pénztárbizonylatot nem a gazdasági esemény megtörténte időpontjában állították ki az alacsonyabb összegről. A pénztárjelentések tartalmilag nem a valós pénzkészletet mutatták, annak megállapítása más okok miatt sem lehetséges (
29. oldalon részletezve), ezek közé sorolható a bizonylatok hiánya, a házipénztár időszakos leltározása (rovancsolás) meg nem történte. Az
30. oldalon írtak szerint adott időintervallumon belül az eredeti és a csökkentett névérték közti különbözet összege csak az időszak végéig lejárt összegek ügyleteiből állapítható meg. Az egyes évekre kimutatott vagyoni hátrány a vizsgált időszak egészére nem összegezhető. A szakértők vizsgálatuk során nem tudták kimutatni könyvszakértői módszerrel, hogy a vádlottak mely összegekkel rendelkeztek sajátjukként a takarékszövetkezet eredményesebb működése érdekében, és mely összeget tulajdonítottak el. Mindezért helyes volt annak bírói mérlegeléssel történő megállapítása a tények között, hogy a vádlottak az eljárás során pontosan nem tisztázható kisebb részt fordítottak a saját céljaikra. A védelem ezen értékek elkülönítését tartotta volna indokoltnak, melyre nem volt lehetőség, ugyanakkor a tényállás megállapítása során tett különbségtétel a helyes bírói mérlegelés alapján elégséges. Helytállóan mérlegelte a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság abban a körben is, amikor figyelembe vette a II.r. vádlott szabadságolásának adatait, és az egész nap szabadságon töltött időre büntetőjogi felelősségét nem állapította meg. Tekintettel arra, hogy e vonatkozásban jelentősége volt nemcsak a szerződés keltének, hanem a folyósítás dátumának is, a tényeket a rendelkezésre álló
31. szám alatti okirat mellékletének megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla a táblázatban kiegészítette. E körben a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Be. szabályainak megfelelően a törvényszék akként mérlegelte, hogy csak a kétséget kizáróan bizonyítható tényeket értékelte a II.r. vádlott terhére, mely elv helyes abban az esetben is, ha adat merült fel arra vonatkozóan, hogy több éven keresztül zajló, többnyire közösen végrehajtott bűncselekményről volt szó. A III.r.vádlott vonatkozásában a felhasznált hamis okiratok számával kapcsolatban a vádlott védője aggályát fejezte ki. A védői érvelés e tekintetben nem helytálló. Hivatkozni szükséges arra, hogy a III.r. vádlott nyomozati vallomása szerint (
32. kötet
33. oldal) módszere az idő előtti megszüntetés volt, ezt a folyamatot bizonylattal is alátámasztotta, betette a pénztárba az adott összegre vonatkozó kiadási pénztárbizonylatot. A 120 darab visszaéléssel (megszüntetéssel) érintett takarékszelvény a sértett által készített
34. november hó 22-i nyilatkozat
35. számú mellékletében rendelkezésre áll, erre alapul az ügyészi végindítvány. A 88 darab hamisított okiratra vonatkozó számítása a védőnek helytelen. A III.r. vádlott általi hamis okirat felhasználás a III.r. vádlott nyilatkozatára (az ügyfelek akarata ellenére szüntette meg idő előtt a betéteket) és a történeti tényállásban helyesen megállapított tényekre figyelemmel valamennyi vád tárgyát képező okiratra vonatkozóan megállapítható volt. A bizonyítékok mérlegelése során az elsőfokú bíróság kizárólag a kétséget kizáróan bizonyítható tényeket értékelte a vádlottak terhére, a Be. 4.§

(2)bekezdésében írtakat messzemenőkig szem előtt tartotta. Az ítélőtábla megállapította, hogy a nagyobb részben megalapozott tényállás alapján a törvényszék okszerűen következtetett valamennyi vádlott bűnösségére valamennyi cselekmény vonatkozásában. A bűnösségre vont következtetés a másodfokú bíróság által kiegészített és irányadónak tekintett tényállás alapján is helytálló. A minősítés kisebb pontosítással valamennyi vádlott tekintetében megfelel az anyagi jogszabályok rendelkezéseinek. Helytelen az ügyészi érvelés az alkalmazandó jog tekintetében. A kialakult bírói gyakorlat egységes a Btk. 2.§-ának, a büntető törvény időbeli hatályának értelmezését illetően. A Btk. 2.§

(1)bekezdése szerint a bűncselekményt -

(2)és

(3)bekezdésben írt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. A

(2)bekezdés szerint ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. A

(3)bekezdés szerint az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt bűncselekmény. Ekörben az ÍH 2014.45.számú jogesetre (Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.165/2014/

1. számú döntése) és a BH 2013.232.számú jogesetre (Kúria Bhar.II.1513/
2. számú döntése) szükséges hivatkozni. Mindkét jogeset szerint halmazatban álló bűncselekmények esetén a Btk. időbeli hatályának alkalmazása során elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy valamennyi vád tárgyává tett bűncselekmény az új büntető törvényi rendelkezés szerint is bűncselekmény-e. Amennyiben van olyan cselekmény, amely már nem az, ennek jogkövetkezményét e cselekményre nézve le kell vonni, és csak a többi cselekmény vonatkozásában vizsgálandó, hogy azokra összességében nézve az újabb rendelkezések enyhébb elbírálást tesznek-e lehetővé.(
3. évi IV.tv.2.§, Btk. 2.§) Ha viszont a vádban foglalt többi, vagy a vádban foglalt valamennyi cselekmény vonatkozásában az elkövetéskor fennállt büntetőjogi felelősség az új törvény szerint sem szűnt meg, a régi és új törvény teljes összevetésével kell megállapítani, hogy összhatásában melyik törvény biztosít enyhébb elbírálást. Ekkor valamennyi cselekményre nézve vagy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos törvényt kell egységesen alkalmazni, a büntető anyagi jogi rendelkezések együttes, kombinatív alkalmazásának nincs helye. A törvényszék az ítélőtábla megítélése szerint helyesen foglalt állást abban a körben, hogy az I. és II.r. vádlott tekintetében az új büntető törvény nem kedvezőbb. Jelen esetben nem arról van szó, hogy egyes részcselekmények az új törvény szerint már nem minősültek volna bűncselekménynek, ezért ezek figyelmen kívül hagyásával kellett volna ismételten állást foglalni, hogy az új büntető törvény a fennmaradó halmazatban álló cselekményeket illetően kedvezőbb-e. Esetükben éppen arról volt szó, hogy az elkövetéskori, általános szabályként alkalmazandó törvény szerint évült el nagyobb számú cselekményük (3 éves elévülési idő), illetve az értékhatár kedvezőbb volta miatt minősültek a folytatólagosság egységébe tartozó vagyon elleni cselekményeik közül némelyek szabálysértésnek. Erre alapozva döntött úgy az elsőfokú bíróság, hogy az új törvény még abban az esetben sem kedvezőbb számukra, ha figyelembe veszi a feltételes szabadságra bocsáthatóság új törvény szerinti kedvezőbb voltát, mely helyes érvelés. Jelen esetben a jogszabályok kombinatív alkalmazásának az ítélőtábla megítélése szerint nincs helye. Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság az I. és II.r. vádlott enyhébben minősülő vagyon elleni cselekményének minősítésekor. A magánfél2 7 hónapon belül (a bírói gyakorlat szerint még megállapítható rövid időköz) 400.000 illetve 100.000 forintot adott át két alkalommal II.r. vádlott jelenlétében, tudtával I.r. vádlottnak, mely a szövetkezet kirendeltségének házipénztárába befizetésre nem került, erről semmilyen további értékpapírt nem állítottak ki, arról közösen határoztak, azt közösen ismeretlen célra fordították. A két összeg vonatkozásában a folytatólagosság
4. évi IV. tv.12.§

(2)bekezdésében írt feltételei fennállnak. A törvényszék ítélete

1. oldal utolsó bekezdésében a két alkalommal történő átadást megemlíti, ugyanakkor jogi konzekvenciáját figyelmen kívül hagyja. Osztotta az ítélőtábla a törvényszék indokolását abban a körben, hogy a sikkasztás bűntette megvalósítása során a vádlottak mind a sajátkénti rendelkezést, mind pedig meg nem állapítható összegre az eltulajdonítás fordulatot is megvalósították. Nem fog helyt a II.r. vádlott védőjének érvelése atekintetben, hogy a fiktív hitelszerződések az elkövetett cselekmények leplezését szolgálták, ezen ügyletek mögött pénzmozgás nem volt, kár nem keletkezett. A fiktív hitelszerződések dátuma
2. április hó
3. napjától kezdődő, a 2.2 tényállási pontban írt magatartás
4. január hó
5. napja utáni, bírói bizonyossággal meg nem állapítható időponthoz köthető. A 2007 előtti fiktív hitelszerződések értelemszerűen nem szolgálhatták a leplezést, a későbbiek vonatkozásában pedig a védelem szükségszerűen azon ügyészi állásponttal azonosulna, hogy a sikkasztás elkövetési magatartása a 2.1 tényállásban írt magatartás kapcsán már a váltáskor megvalósult. A sikkasztás törvényi tényállása a fiktív hitelszerződések keltezésekor (ebben az esetben a keltezéssel egy napon történt a fiktív folyósítás), illetve ahol az ítélőtábla a folyósítás napját megjelölte, a folyósítás napján megvalósult, értelemszerűen az itt írt összegek a sikkasztás elkövetési értékét növelték az ítéletben írtak szerint szemben a védelmi állásponttal. Nem fog helyt a II.r.vádlott védőjének érvelése atekintetben sem, hogy a II.r. vádlott csupán részesi magatartást tanúsított. Helyes a törvényszék indokolása a társtettesi elkövetői alakzat megállapítását illetően. A vádlottak a törvényi tényállást egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg, a pénz sorsáról közösen határoztak. Erre utal I. és II.r. vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozata is. Figyelemmel arra a körülményre, hogy bírói bizonyossággal nem volt megállapítható az, hogy mely összegeket és mikor tulajdonítottak el a vádlottak saját hasznukra, az üzletszerűség megállapítására az ítélőtábla sem látott törvényi lehetőséget. A hamis magánokiratok felhasználása az I. és II.r. vádlott részéről ugyancsak egymás tevékenységéről tudva valósult meg, ezért e cselekményt is az
6. évi IV. tv. 20.§

(3)bekezdése szerint társtettesként valósították meg. A törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket nagyobb részben helyesen sorolta fel. További súlyosító körülmény a vagyon elleni cselekmény(ek) folytatólagos elkövetése valamennyi vádlott esetében, a társtettesi elkövetői alakzat az I. és II.r. vádlottat érintően. Enyhítő körülmény ugyanakkor az I.r. vádlott cselekmény feltárása utáni összeroppanása, megbánást kifejező öngyilkossági kísérlete. (Legfelsőbb Bíróság 56/2007.Bk vélemény II.11 pontja) A védők által hivatkozott büntetlen előélet enyhítő körülményként nem értékelhető, mert az valamennyi vádlott esetében foglalkoztatási feltétel. (56/

1. BK vélemény) Az ítélőtábla a súlyosító körülmények nagy számára, a cselekmények jellegére, hosszú elkövetési időszakára figyelemmel nem látott lehetőséget a szabadságvesztés büntetés olyan mérvű enyhítésére, hogy az próbaidőre felfüggeszthetővé váljon. A törvényi minimumban, azaz 2 évben megállapítandó szabadságvesztés egyik vádlott esetében sem érné el a célját. A megállapított bűnösségi körülmények alapján nem feltételezhető, hogy a szabadságvesztés büntetés annak végrehajtása nélkül is elérhetné célját. Ugyanakkor a büntetés kiszabás során nem hagyhatók figyelmen kívül az alábbi tények: a vádlottak mindvégig vállalták a felelősséget, szembefordultak tettükkel, aktív szerepet vállaltak a bűncselekmény felderítésében, a III.r. vádlott önként jelentkezett a varsányi kirendeltségen megindult vizsgálat során oly időben, amikor magatartására még nem derült fény. A hatóságokkal mindvégig együttműködtek. Az utolsó szó jogán tett nyilatkozataikban is megbánásuknak adtak hangot. Az I.r.vádlott az okozott kár egy részét a magánfél2 sértett irányába megtérítette. A vádlottak önhibájukon kívül igen hosszú ideig álltak büntetőeljárás hatálya alatt, az elsőfokú elbírálás óta további másfél év telt el. Mindezen körülmények nagy nyomatékkal értékelése arra indította az ítélőtáblát, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott büntetéseket jelentősen enyhítse a rendelkező részben írt mértékben. Szemben az II.r. vádlott védője érvelésével az ítélet belső arányossága kifogástalan, a büntetés kiszabása során a törvényszék ezen követelménynek messzemenőkig eleget tett. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát az ítélőtábla a főbüntetéshez igazodó mértékben ugyancsak enyhítette valamennyi vádlott tekintetében. A fentebb megjelölt enyhítő körülményekre hivatkozással az ítélőtábla úgy látta, hogy az a különös méltánylást érdemlő ok, amelyet a törvényhozó az
2. évi IV. tv. 47.§

(3)bekezdésében, illetve a Btk. (2012. évi C. tv.) 38.§

(3)bekezdésében megkíván, valamennyi vádlott esetében fennáll, ezért úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. Az elsőfokú bíróság a polgári jogi igény vonatkozásában a törvénynek megfelelő rendelkezést hozott, az illetékfizetéssel kapcsolatos rendelkezése is helytálló. Semmi nem indokolja, hogy a bíróság a megállapítható összegű igény vonatkozásában ne döntsön érdemben, a döntés a törvény kötelező rendelkezésén alapul. A Be. 335.§

(1)bekezdése szerint a polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el. A

(2)bekezdés szerint, ha a bíróság az ítéletben megállapítja a bűncselekmény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben kell elbírálni. Nem tartalmazza az elsőfokú ítélet a kötelezés jogcímét, ezért azt a másodfokú bíróság az 1959. évi IV.tv. 339.§

(1)bekezdése alapján kártérítésként megjelölte. Helytelen az I.r. vádlott védőjének azon felvetése, hogy az igény azért ne lenne érdemben elbírálható, mert annak összegszerűségét a vádlottak nem ismerték el, illetve az aggálytalanul nem volt megállapítható. A történeti tényállásban megjelölt elkövetési érték aggálytalanul megállapítható volt, a vádlotti elismerés szükségtelen. Az elismerésnek csak a mérsékelt illeték alkalmazása körében lenne jelentősége. A bűnjelekkel kapcsolatos megállapítása a törvényszéknek helytálló, a bűnügyi költségről rendelkezés sem ellentétes a jogszabályokkal. A másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészi érvelést atekintetben, hogy a teljes szakértői és tanúdíj összegére egyetemlegesen kötelezni kell a bűnösnek kimondott vádlottakat, mely kétségtelenül a Be. 338.§

(1)bekezdésében írt alapszabálya. Az elsőfokú bíróság alkalmazta a Be.338.§

(4)bekezdésében írtakat, mely szerint a bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottakat mentesítheti. Kétségtelen, hogy az ügyészi indokolás helytálló atekintetben, hogy nagy tárgyi súlyú bűncselekményt követtek el a vádlottak, ugyanakkor a 6.000.000 forint feletti szakértői díj a cselekmény tárgyi súlyával sem arányos, ezért helyesen döntött a Be.338.§

(4)bekezdése alkalmazhatósága mellett a törvényszék. Nem tartalmazza az ítélet személyi része a Be. 258.§

(2)bekezdés b.) pontban megkövetelt személyi adatok közt az állampolgárságot, illetve a személyi azonosító igazolvány számát, ezért azt az ítélőtábla a másodfokú eljárásban megállapított adatoknak megfelelően rögzítette, csakúgy, mint a II.r. vádlott megváltozott állandó lakcímét. A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét a Be.361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.371.§

(1)bekezdése alapján mindhárom vádlott vonatkozásában helybenhagyta. A másodfokú bíróság az eljárás során felmerült védői díj összegét a Be.381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, azt a Be. 382.§

(1)bekezdése alapján az államra terhelte, mert a II.r. vádlott enyhítésért bejelentett fellebbezése eredményre vezetett. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke . Fatalin Judit sk. . Révész Tamásné sk. előadó bíró bíró A Balassagyarmati Törvényszék
3. október hó
4. napján kihirdetett 7.B.120/2012/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.60/2015/9.számú ítéletével eszközölt változtatással mindhárom vádlott vonatkozásában
6. január hó
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
8. év január hó
9. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő