A határozat elvi tartalma: A tiltott keresetváltoztatással érintett kereseti kérelmet a közigazgatási bíróság érdemben nem bírálhatja el. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.359/2015/7.szám A Kúria a Dr. ... Ügyvédi Iroda ügyintéző ügyvéd: Dr. ...) által képviselt felperes neve „f.a." (felperes címe) felperesnek, a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) jogutódja, alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- március
- napján kelt 24.K.32.774/2013/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.32.774/2013/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 3.000.000 (hárommillió) forint együttes elsőfokú felülvizsgálati perköltséget. az és Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2008-
- évekre - kivéve általános forgalmi adó adónemben
- szeptember hónap és
- október-december hónapok - valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére összesen 396.547.000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 194.377.000 forint a folyószámlát érintő, adóhiánynak minősülő adókülönbözet. A hatóság megállapította, hogy a felperes kifizetőként 71.717.906 forint személyi jövedelemadóelőleget elmulasztott levonni és megfizetni. Kötelezte a felperest az adóhiány, 97.188.000 forint adóbírság, 91.779.000 forint késedelmi pótlék, valamint a levonni és megfizetni elmulasztott előleg után 35.858.000 forint mulasztási bírság, továbbá a kapcsolt vállalkozások bejelentésének elmulasztása miatt 50.000 forint mulasztási bírság megfizetésére. Az indokolás szerint a ... Kft. (a továbbiakban: Kft.1.) és az ... Kft. (a továbbiakban: Kft.2.) által kibocsátott, a felperes részéről befogadott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, mivel a rajtuk feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem valósultak meg. Ezért a hatóság nem fogadta el a számlák nettó értékének az adózás előtti eredmény csökkentéseként történt elszámolását, és a számlák áfa-tartalmának levonásba helyezését. A Kft.
- és a felperessel munkaviszonyban álló labdarúgókkal kötött reklámszerződéseket és a felperes, valamint a Kft.
- között létrejött kompenzációs megállapodást értékelve a hatóság kifejtette, a felperes által a labdarúgóknak kifizetett összegek munkaviszonyukra tekintettel teljes bérkifizetésnek minősülnek, emellett a felperes és különböző magánszemélyek, valamint társaságok közötti megbízási szerződésekben meghatározott tevékenység végzése munkaviszony alapján történt, ezért a felperes nem jogosult a számlákban feltüntetett áfa levonására, valamint az átminősítés miatt járulékfizetési kötelezettsége is fennáll. A ... finn állampolgárnak kifizetett 3.844.000 forintot a hatóság nem kártalanításnak, hanem végkielégítésnek tekintette és levonta ezen megállapítás következményeit. A felperesnél
- december hónapra vonatkozó ellenőrzésre alapítottan rögzítést nyert, a felperes által a ... Kft.-től (a továbbiakban: Kft.3.) befogadott számlák nem hitelesek, az azokban feltüntetett gazdasági esemény nem valósult meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- május
- napján kelt
- iktatószámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, az elsőfokú határozat kiadmányozása a törvényes határidőn túl történt, ez azonban az ügy érdemét nem érinti, nincs alap a határozat megsemmisítésére. Emellett hangsúlyozta, az elsőfokú hatóság a tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott. Az elsőfokú hatóság - mint a tényállás tisztázásában szükségtelent jogszerűen mellőzte ..., Dr. ... és Dr. ... tanúkénti meghallgatását. A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az 50.000 forintos mulasztási bírság kivételével - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A keresetet az 50.000 forint összegű mulasztási bírság tekintetében elutasította. Az indokolásban felhívta az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§
(2)bekezdését, 2.§
(1)bekezdését, 5.§
(1)bekezdését, 95.§
(4)bekezdését, 97.§
(3)-
(6)bekezdéseit, 102.§
(1)bekezdését, 1.§
(7)bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§
(2)bekezdését, 46.§
(1)bekezdését, 48.§
(1)bekezdését, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 95.§
(1)bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-át és a Kúria 2/2015.(V.9.) KK véleményét (a továbbiakban: KK vélemény). Álláspontja szerint a felperesnek az első tárgyaláson, majd ezt követően külön iratban előterjesztett keresetmódosítása nem ütközik a keresetváltoztatás tilalmába, így az abban foglaltak érdemben elbírálandók. A bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, mely szerint ... és Dr. ... tanúkénti meghallgatása a tényállás teljes körű feltárásához mellőzhetetlen volt, mivel az alperes határozatában több alkalommal hivatkozott rájuk a felperes és a Kft.
- nevében eljáró személyként. Emellett többen úgy nyilatkoztak, hogy ... és Dr. ... voltak a felperes és a Kft.
- tényleges tulajdonosai. A felperes által hivatkozott körülményeket a bíróság releváns tényeknek minősítette, melyek bizonyítása alkalmas lenne a felperes érvelésének alátámasztására. A bíróság nem fogadta el azon alperesi hivatkozást, hogy a kért tanúk nem voltak idézhetők, illetve meghallgatásuk szükségtelen. Szintén nem osztotta a bíróság azt az alperesi érvelést, miszerint ..., Dr. ... és Dr. ... nem álltak jogviszonyban sem a Kft.1.-gyel, sem a Kft.2.-vel. A felperes helyesen utalt arra, hogy e személyek megbízási jogviszony alapján is eljárhattak, mely szóban is létrejöhetett. A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem tartotta megalapozottnak a Kft.1 és Kft.2., valamint a felperes között kötött szerződések színleltnek minősítését. A bizonyítékok alperes általi mérlegelését a a bíróság okszerűtlennek minősítette, rámutatott arra, az alperes olyan körülményeket rótt a felperes terhére, amelyek jogszerűek és kiszervezésnek hívják. A futballistákkal kötött reklámszerződések és az egyes magánszemélyekkel, társaságokkal kötött megbízási szerződések munkaviszonnyá való átminősítése tekintetében, ennek jogi alaptalanságát hangsúlyozta a bíróság, hivatkozva az Art. 1.§
(7)bekezdésére. A ... finn állampolgárnak kifizetett összeg körében a felperesi, kártérítésre vonatkozó minősítést tartotta megfelelőnek a bíróság, míg a Kft.3. által kibocsátott számlák vonatkozásában a tényállás feltáratlanságára utalt. Az ítéletben nem került megállapításra az Art. 95.§
(4)bekezdésének sérelme, míg a felperes tanúbizonyítási indítványának a bíróság nem adott helyt, mivel annak terjedelme meghaladta a bírósági eljárás kereteit. Összességében a bíróság rögzítette, az 50.000 forint összegű mulasztási bírság kivételével a további hatósági megállapításoknak nem állt fent a jogalapja. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak meg kell hallgatnia a felperes által kért tanúkat, majd a szükségeshez képest további bizonyítást kell lefolytatnia a tényállás teljes körű tisztázása érdekében. Állást kell foglalni abban, hogy a bizonyítékok alátámasztják-e a gazdasági események megtörténtét, a számlák alkalmasak-e áfalevonási jog gyakorlására és költségek érvényesítésére. Az adóhatóságnak figyelembe kell vennie döntése során a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereset teljes körű elutasítása iránt. Kérelmében az indokolás minden elemét támadta. Hangsúlyozta, a jogerős ítélet tévesen és jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperes által az első tárgyaláson előadottak nem ütköznek a Pp. 335/A.§
(1)bekezdésébe. A határidőben előterjesztett kereseti kérelem egy eljárási jogszabálysértésre és egy, a Kft.1., Kft.2. által kibocsátott számlákhoz kapcsolódó anyagi jogszabálysértésre hivatkozik. A per első tárgyalásán a felperes hivatkozásait kiegészítette, és kereseti kérelmét kiterjesztette a többi határozati tényállásra is, így sérült a fenti jogszabályhely. A kiterjesztéssel érintet kereseti kérelmeket a bíróság jogszerűtlenül bírálta el érdemben, ezzel sérült a Pp. 35.§
(2)bekezdése és 213.§-a. A Kft.
- és a Kft.
- által kibocsátott számlák körében a bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, így megalapozatlan és jogszerűtlen döntést hozott, mely ellentétes a Pp. 206.§
(1)bekezdésével. Az adóhatóság a tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A számlák fiktívek, azokra áfalevonási és költségelszámolási jogot alapítani nem lehet, az azokban megjelölt tevékenységeket a felperes végezte el. Az alperes határozatában részletesen megindokolta, hogy miért nem szükséges a felperes által megnevezett magánszemélyek tanúkénti meghallgatása. Nevezettek a felperessel, a Kft.1.-el, a Kft.2.-vel jogviszonyban nem álltak, ezzel ellentétes bizonyítékot a felperes sem tudott csatolni. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában több alkalommal tévesen és iratellenesen hivatkozik az első- és másodfokú határozatokban foglaltakra ebben a körben. Az alperes hangsúlyozta a bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta a
- számú felperesi iratra tett alperesi nyilatkozatot. Iratellenes az ítélet azon megállapítása, mely szerint az alperes a kért tanúk nem idézhetőségére hivatkozott. Az elsőfokú hatóság ...t és Dr. ...t a felperesi társaság tulajdoni viszonyaira vonatkozóan kívánta nyilatkoztatni, az ezzel ellentétes megállapítás iratellenes. A bíróság nem vette figyelembe, hogy nemcsak megbízási szerződés nem áll rendelkezésre ..., Dr. ... és Dr. ... tekintetében, de egyéb dokumentum sincs a három magánszemély és a számlázással érintett társaságok kapcsolata tekintetében. A magánszemélyek meghallgatása szükségtelen volt, amennyiben azonban a bíróság ezt elkerülhetetlennek találta, úgy a peres eljárás során a tanúbizonyítást foganatosítani kellett volna. A keresetváltoztatás tilalmára vonatkozó előadása fenntartásával az alperes a keresetkiterjesztéssel érintett kereseti kérelmek tekintetében kifejtett bírósági álláspontot is jogszerűtlennek tartotta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Ugyanezen iratban csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett, melyet a Kúria Kfv./
- szám alatt hivatalból elutasított. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Pp. 275.§
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott, a Kúria először az eljárási jogszabálysértések körében döntött. A Pp. 324.§
(1)bekezdésére figyelemmel a kereset-változtatásnak a Pp. 146.§-ban rögzített általános szabályai csak a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel alkalmazhatók. A Pp. 335/A. §
(1)bekezdés speciális rendelkezése értelmében a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet azonban a közgazdasági határozatnak a keresetlevélben nem támadott önálló a határozat többi rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A fentiekre figyelemmel a közigazgatási perben el kell különíteni a keresetváltoztatás általános lehetőségein belül a kereset kiterjesztésének szabályait, melyre szigorúbb rendelkezés vonatkozik. A felperes keresetlevelében keresete jogalapjaként az Art. 143.§
(1)bekezdésének általános bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályát jelölte meg. E mellett csak eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott, egyrészt arra, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatát az Art. által előírt határidőn túl kiadmányozta a részére, másrészt a hatósági eljárás során sérült az Art. 95.§
(4)bekezdése, miután az adóhatóság nem hívta fel az iratok pótlására, megfosztva ezzel a védekezés jogának teljes körű gyakorlásától. Harmadrészt az adóhatóság nem tett eleget tényállás- tisztázási kötelezettségének, mivel az adózó javára szolgáló bizonyítékok beszerzésétől eltekintett azzal, hogy nem hallgatta meg tanúként ...t, Dr. ...t, Dr. ... és .... Ezzel érvelése szerint sérült az Art 97.§
(4)-
(6)bekezdése, ezt meghaladóan ebben a körben az adóhatóság indokolási kötelezettségét is elmulasztotta. A felperes keresetlevelében anyagi jogi jogszabálysértésre nem hivatkozott, ilyen tartalmú jogszabálysértést először a 24.K.32.774/2013/
- számú jegyzőkönyvvel dokumentált első bírósági tárgyaláson - a perindításra nyitva álló határidőn túl - jelölt meg, melyet a
- február
- napján kelt iratában részletezett. Ebben egyrészt fenntartotta a tényállás nem teljes körű felderítésére vonatkozó előadását, másrészt vitatta a Kft.
- és Kft.
- által kiállított számlákhoz, a játékosok reklámszerződésének átminősítéséhez, a magánszemélyekkel és társaságokkal kötött szerződések átminősítéséhez, a finn állampolgár részére történő utalás átminősítéséhez és a Kft.
- által kiállított számlához kapcsolódó adóhatósági megállapításokat és azok következményeit. A Kúria álláspontja szerint, mivel a felperes a perindításra nyitva álló határidőn belül kizárólag eljárási jogszabálysértésekre alapította keresetét, ezért a fenti határidőn túl keresetét már nem terjeszthette ki anyagi jogi jogszabálysértésekre. Az ilyen tartalmú keresetkiterjesztés tiltott keresetváltoztatásnak minősül, és az abban írtakat a Pp. 335/A. §
(1)bekezdésre és a KK. véleményben foglaltak ismeretében, a közigazgatási bíróság érdemben nem bírálhatja el. A felperes keresetlevelében elsődleges kereseti kérelemként az elsőés másodfokú adóhatósági határozatot hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Ez azonban - az elsőfokú bíróságnak a jogerős ítéletben kifejtett érvelésévél szemben - nem jelenti azt, miszerint a hatósági határozatokat a felperes teljes egészében, annak minden megállapítására kiterjedően vitatta. E vonatkozásban a felülvizsgálati bíróság utal a KK. vélemény azon részére, mely szerint a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási határozat felülvizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. Nem lehet tehát a kereset korlátait a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmére szűkíteni. A KK. véleményre is figyelemmel a felülvizsgálat korlátait a felperes keresete határozza meg, főszabály szerint azon túl a közigazgatási bíróság nem terjeszkedhet. A korábban kifejtettek szerint a felperes a határidőben előterjesztett keresetében csak eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott, ezért a tiltott keresetváltoztatással érintett anyagi jogi jogszabálysértések nem képezik a kereset tárgyát. A KK. véleményben megtestesülő egységes bírói gyakorlat értelmében nem akadálya a felülvizsgálatnak ha a fél a keresetlevélben nem jelöli meg azt a konkrét jogszabályt, amelyre a keresetet alapítja, de keresetéből a kifogásolt jogszabálysértés egyértelműen megállapítható. Jelen esetben a felperes konkrét jogszabályhelyeket jelölt meg az eljárási jogszabálysértések tekintetében, ugyanakkor keresetlevele még utalás szintjén sem tartalmaz anyagi jogi jogszabálysértést. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 3.§
(2), 215.§-át és 335/A.§
(1)bekezdését megsértve járt el, amikor az érdemben elbírálható eljárási jogszabálysértések mellett a tiltott keresetváltoztatással érintett anyagi jogi jogszabálysértéseket is érdemben elbírálta. Miután a felülvizsgálati eljárásban a Kúria csak olyan felülvizsgálati kérelemmel érintett jogszabálysértést vizsgálhat, mely a kereset tárgyát is képezte, ezért az alperes felülvizsgálati kérelmének csak azon részeit bírálhatja el a legfelsőbb bírói fórum, melyek az érdemben vizsgálható keresethez kapcsolódnak. Az alperes nem vitatta a jogerős ítéletnek a határidő túllépésére és az Art. 95.§
(4)bekezdésének sérelmére vonatkozó megállapításait, ezzel szemben jogszabálysértőnek tartotta a tényállás- tisztázási kötelezettség elmulasztását rögzítő ítéleti megállapítást. Az Art. és a Ket. az adóhatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, így az azokban írtakat a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem sérthette meg. A tényállás- tisztázási kötelezettség körében az alperes arra hivatkozott, hogy ebben a vonatkozásban az ítélet ellentétes a Pp. 206.§
(1)bekezdésében írtakkal. Erre a jogszabályhelyre alapítottam jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha az ítéletben rögzített tényállás iratellenes, a bíróság a bizonyítékot kirívóan okszerűtlenül, vagy a logika szabályaival ellentétesen értékelte, mérlegelte. Az Art. 97. §
(4)bekezdése szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 97.§
(5)bekezdése jelöli meg a bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat. A 97. §
(6)bekezdése rögzíti, az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető. A felülvizsgálati bíróság rámutat, az elsőfokú adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek keretében nyilatkoztatta a felperest, meghallgatta ügyvezetőjét, iratokat szerzett be, tanúkat hallgatott meg és kapcsolódó vizsgálatot végzett a Kft.1-nél és Kft.2.-nél. Az elsőfokú hatóság részletesen vizsgálta a felperes, a Kft.
- és a Kft.
- tulajdonosi és irányítási viszonyait, ebben a körben kívánta meghallgatni ...t és Dr. ...t. Határozatában rögzítette, Dr. ... többszöri idézés ellenére sem jelent meg, míg ... bejelentett lakcímén nem elérhető. A felperes fellebbezésében kifogásolta azt, hogy az elsőfokú hatóság a Kft.
- és Kft.
- számláival kapcsolatos tényállás körében nem nyilatkoztatta ...t, Dr. ...t és Dr. .... Az alperes határozatában részletesen megindokolta, hogy a fenti három személy meghallgatása nélkül is megfelelő szinten tisztázásra került a tényállás. Hangsúlyozta, a magánszemélyek nem álltak jogviszonyban a Kft.
- és Kft.2-vel, nem voltak alkalmazottai a társaságoknak, velük kapcsolatban megbízásra vonatkozó dokumentumok nem fellelhetők. A felperes nyilatkozatain kívül nincs olyan adat, amelyből arra lehetne következtetni, miszerint a három magánszemély a Kft.
- és Kft.
- nevében végezték volna a kiállított számlák szerinti szolgáltatásokat. A Kúria nem osztja az elsőfokú bíróság azon érvelését, hogy ... és Dr. ... tanúkénti meghallgatása a tényállás teljes körű feltárásához mellőzhetetlen, akár csak Balogh Krisztiáné. Önmagában az a tény, hogy az elsőfokú és alperesi határozat is többször tartalmazza a három magánszemély nevét a Kft.1 és Kft.
- által kibocsátott számlákhoz kapcsolódó tényállás tekintetében, még nem jelenti azt, hogy az ő meghallgatásuk nélkül az adóhatóság nem tisztázta volna megfelelő módon a tényállást. Ugyanis egyrészt a hivatkozások nagy része az eljárás során meghallgatott felperesi ügyvezetőtől és tanúktól származik, másrészt az elsőfokú hatóság határozata indokolása 1/A/a részében mindkét számlakibocsátó vonatkozásában a nagyon kiterjedt bizonyítási eljárásra alapozva részletes tényállást vett fel és abból vonta le jogi következtetéseit. A jogerős ítéleti megállapítással szemben az alperes és az elsőfokú hatóság által rögzített tények nem cáfolják azt, hogy ..., Dr. ... és Dr. ... a Kft.
- és Kft.2-vel sem tulajdonosi, sem ügyvezetői sem alkalmazotti jogviszonyban nem álltak. Az csak feltételezés, hogy ezek a személyek szóbeli megbízás alapján is eljárhattak, erre utaló adat nem merült fel. Az, hogy a felperes kommunikációja szerint a vizsgált időszakban a felperesi társaság tényleges tulajdonosai és vezetői ... és Dr. ... voltak, ezt alátámasztó okirati és egyéb bizonyítékok hiányában nem igazolt. A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, a felperes ügyvezetője ... a fenti két magánszemélyt először a társaság tulajdonosaként, majd a külföldi vezetők képviselőjeként, illetve a Kft.
- tulajdonosának megbízottjaként tüntette fel. A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt négy magánszemély meghallgatása a Kft.
- és Kft.
- által kibocsátott számlák körében - és az alperesi határozatban rögzített többi tényállás tekintetében is - szükségtelen. Az adóhatóság a felperes, valamint a Kft.
- és Kft.
- tulajdonosi viszonyait az iratok alapján megfelelő szinten feltárta, ennél bővebb bizonyítás ebben a körben nem szükséges. A Kúria rámutat, az elsőfokú bíróság a bizonyítékot kirívóan okszerűtlenül és a logika szabályaival ellentétesen értékelve, a Pp.206.§
(1)bekezdését megsértve jutott arra a következtetésre, hogy az adóhatóság a felperes által megjelölt személyek meghallgatása hiánya miatt a tényállást nem teljes körűen derítette fel. Ezzel szemben az elsőfokú adóhatóság és az alperes az Art. 97. §
(4)-
(6)bekezdéseit nem sértették meg, tényállás-tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek. A felperest másodlagosan kérte, hogy a bíróság az adóhatóság határozatát változtassa meg, oly módon, hogy mentesítse a kiszabott adóbírság, a késedelmi pótlék és mulasztási bíróság megfizetése alól. Ezen kereseti kérelme tekintetében a felperes konkrét jogszabálysértést nem terjesztett elő, ilyenre nem is utalt. A fentebb kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(4)bekezdését alkalmazva a jogszabálysértőnek bizonyult jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A pervesztes felperes a perértékhez és a kifejtett munkához igazodóan köteles megfizetni az alperes részére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperes köteles megfizetni az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§
(3)bekezdése és 50.§
(1)bekezdése, valamint a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése szerint. Budapest,
- február
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Árpád s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő