Kbf.101/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntette, a Btk. 376. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vétsége, 5 rb. a Btk.

1. §-ába ütköző felbujtóként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, 4 rb. a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntette, a Btk. 444. §

(1)bekezdésébe ütköző 2 rb. szolgálati visszaélés bűntette, Btk.

1. §-ba ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétsége, a Btk.
2. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és lefokozásra ítélte. II.r. vádlottat a Btk.

1. §-ába ütköző 2 rb., egyik esetben folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt - halmazati büntetésül - 150 napi tétel, napi tételenként 1.100 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. III.r. vádlottat az
2. évi IV. törvény
3. §-ába ütköző magánokirat hamisítás vétsége és a
4. §

(1)-

(2)bekezdésébe ütköző kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vétsége miatt megrovásban részesítette. IV.r. vádlottat a Btk. 282. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett bűnpártolás vétsége miatt 90 napi tétel, napi tételenként 1.400 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A pénzbüntetés megfizetésére IV.r. vádlottnak 3 havi részletfizetést engedélyezett. Ellenben II.r. vádlottat az ellene a Btk. 370. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett lopás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, azokat részben az iratokhoz rendelte csatolni, részben pedig kiadásukat rendelte el. A katonai ügyész által bejelentett polgárjogi igényt elutasította. Az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére I. és II.r. vádlottakat kötelezte, míg a fennmaradó 19.285 forint tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd valamennyi vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. I.r. vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn nyilatkozatuk bejelentésére, majd törvényes határidőn belül fellebbezést jelentettek be a 3.,

1. és
2. vádpontokban írt bűncselekmények alóli felmentés,
3. vádpont tekintetében az eljárás megszüntetése, az
4. vádpont szerinti bűncselekmények vonatkozásában pedig a büntetés enyhítése, ahelyett intézkedés alkalmazása érdekében. II.r. vádlott és védője fellebbezést jelentettek be elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. III.r. vádlott felmentés érdekében fellebbezett. IV.r. vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn nyilatkozatuk bejelentésére, majd elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.954/2015/
5. számú átiratában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság olyan súlyos eljárási szabálysértést követett el, amely miatt nem alkalmas a felülbírálatra. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bár a vádirattal megegyező tényállást állapított meg, nem rendelkezett minden vád tárgyává tett cselekményről és indoklásában erről nem adott számot. Érvelése szerint a vádhatóság 7 rb. felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségével vádolta I.r. vádlottat, a katonai tanács ezzel szemben az
6. tényállást alapul véve 5 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondta ki bűnösnek. Álláspontja szerint további 2 rb. bűncselekményről azonban nem. Mindezek alapján úgy ítélte, hogy az elsőfokú ítélet a Be.
7. §

(1)bekezdés III/a. pontjára figyelemmel felülbírálatra alkalmatlan, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és a bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Az I.r. vádlott védője csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Ebben fellebbezését továbbra is fenntartva elöljáróban indítványozta I.r. vádlottal szemben az

1. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazását. Ebben az esetben a vád tárgyává tett szolgálati visszaélés vétsége tekintetében büntethetőséget megszüntető okra figyelemmel az eljárás megszüntetését indítványozta, mivel a vádlott a szolgálati viszonya
2. május 31-én megszűnt. Az
3. évi IV. törvény alkalmazását azzal indokolta, hogy az
4. tényállási pontban írt bűnpártolás nem róható védence terhére. Az
5. vádpont tekintetében felhívta a figyelmet arra, hogy az ott leírt cselekmény nem alkalmas a bűnpártolás megállapítására, mivel az sms-ek konkrét tartalma ismeretlen maradt, tehát az alapbűncselekmény sem állapítható meg. Mivel az alárendelt megsértésének vétsége nem valósult meg, ezért alapbűncselekmény hiányában bűnpártolás megállapításának lehetősége sem merülhet fel. A bűnpártolás vétsége alóli felmentés esetén azonban a további cselekmények elbírálására az
6. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, amely a katonai vétségek tekintetében az eljárás megszüntetését kell, hogy eredményezze. Ezért a Btk.
7. § alkalmazásával az eljárás megszüntetésére ad okot az
8. és
9. vádpontban írt Btk.
10. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés vétsége tekintetében az eljárás megszüntetését indítványozta. A

1. tényállási pontban írt hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól védence felmentését azért látta indokoltnak, mivel e bűncselekmény tényállási elemeit I.r. vádlott nem valósította meg. Amennyiben a másodfokú bíróság az előzőekre nem látna lehetőséget, úgy a nagyszámú enyhítő körülményre figyelemmel, indítványozta védencével szemben intézkedés, próbára bocsátás alkalmazását, másodlagosan felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása esetén a kiszabott mellékbüntetés, a lefokozás mellőzését. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be.
2. §

(2)bekezdésére figyelemmel bírálta felül, mivel az ítélet II.r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezését jogorvoslat nem támadta. Ugyanakkor felülbírálata az ítélet további részeire kiterjedt, mivel a vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be az ítélettel szemben. A másodfokú bíróság a Be. 360. §

(4)bekezdése alapján az ügyet tanácsülésen bírálta el, mivel álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozott és kizárólag a vádlottak javára jelentettek be fellebbezést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat betartva járt el. Ezért nem tartotta alaposnak a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglaltakat, amely olyan súlyos eljárási szabálysértésre hivatkozik, ami az elsőfokú ítélet felülbírálatát lehetetlenné teszi. A Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya 2.Nyom.1277/

1. számú vádiratában más bűncselekmények mellett a I. tényállási pont alapján 7 rb. a Btk.
2. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vádat I.r. vádlottal szemben. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján 5 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondta ki I.r. vádlottat bűnösnek és ítéletének indokolásában, annak
3. oldalán jogi álláspontjáról számot adott. E szerint I.r. vádlott 5 gépkocsivezetőt vett rá arra, hogy a menetleveleket hamis tartalommal töltsék ki, tudván azt, hogy azok felhasználásra kerülnek, ezért a tényálláshoz igazodóan 5 rb. felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségét rótta a terhére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért nem lehet szó, hogy a vádat ne merítette volna ki, hanem a vád tárgyává tett cselekményeket eltérően minősítette, és erről ítéletének indokolásában számot adott. Ez nem alapozza meg a Be. 373.§

(1)III/a lapján az ítélet hatályon kívül helyezését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat egyebekben is betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta és bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és felülbírálatra alkalmas. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak I., II., III. és IV.r. vádlottak és védőik által felmentés érdekében előterjesztett fellebbezéseket. A Be. 351. §

(1)és Be. 352. §

(3)bekezdése alapján megalapozott ítélet esetén nincs lehetőség a másodfokú eljárásban a bizonyítékok újraértékelésére. Nem merültek fel továbbá olyan új tények és bizonyítékok, amelyek alapján a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását tartotta volna szükségesnek. Az előzőek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó, ezért a vádlottak és védőik által a bizonyítékok újraértékelése útján eltérő tényállás megállapítására és ezen keresztül a vádlottak felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak továbbá I.r. vádlott védőjének azon indítványát, hogy mentse fel védencét az ellene felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétsége miatt emelt vád alól, majd ezt követően az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával szűntesse meg védencével szemben a katonai vétségek miatt folyamatban lévő eljárásokat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú ítélet 4. tényállásában írt cselekménnyel I.r. vádlott megvalósította a Btk. 282. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségét. Arra vette rá ugyanis IV.r. vádlottat, hogy megkeresve az ügy lehetséges tanúit, arra vegye rá őket, hogy a folyamatban lévő büntetőügy bizonyítékául szolgáló bizonyítékokat, a küldött sms-eket töröljék. IV.r. vádlott e kérésnek eleget tett, ezzel szándékosan I.r. vádlottal szemben indult büntetőeljárás meghiúsítására törekedett. A bűnpártolás nem eredmény bűncselekmény, ezért a jogellenes célzat megállapítása esetén a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a kifejtett magatartás objektíve alkalmas volt a tényállás felderítésének a meghiúsítására. I.r. és IV.r. vádlottak tehát elkövették a terhükre tótt igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket. E bűncselekmények elkövetésére pedig

1. júliusát követően, az új Btk. hatályba lépése után került sor. Emiatt I.r. vádlott további, e bűncselekménnyel halmazatban lévő bűncselekményét is az irányadó bírói gyakorlatra figyelemmel az új törvény, a
2. évi C. törvény alapján kellett elbírálni. Ezért I.r. vádlott és védőjének az
3. évi IV. törvény alkalmazására irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette cselekményeiket is. I.r. vádlott
4. tényállási pontban írt cselekményével, amely során szolgálati hatalmát kihasználva jogellenesen felesége érdekében vette igénybe a szolgálati gépjárművet, megvalósította a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntettét, a Btk. 376. §

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vétségét, mivel az 1/

1. tényállásban írtak szerint, ráhatása alapján, a gépjármű használatával összefüggésben, III.r. vádlott 153.532 forint vagyoni hátrányt okozott a Honvédségnek. Megvalósította továbbá a terhére rótt 5 rb. a Btk.
2. §-ába ütköző felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségét, mivel rábíró magatartása következtében a hamis magánokiratokat a gépjármű vezetők alakulatuknál leadták, ezzel felhasználták azokat. A II. tényállásban írt magatartásával, amely során parancsnoksága alatt lévő alakulatánál dolgozó közalkalmazottakkal jogosulatlanul végeztetett magánmunkát, megvalósította a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző részben folytatólagosan elkövetett 6 rb. szolgálati visszaélés bűntettét. A III. tényállási pontban írt magatartásával a Btk.

1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségét. A másodfokú bíróság nem értett egyet a védő azon okfejtésével, hogy nem valósultak meg a bűncselekmény törvényi tényállási elemei. A vádlott valótlan tartalmú teljesítési igazolást állított ki, mivel a megrendelt munka még nem készült el. E tartalmát illetően hamis magánokirat pedig felhasználásra került. A IV. tényállási pontban írt magatartásával pedig, miként arra már a bíróság korábban utalt, a Btk.
2. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségét valósította meg I.r. vádlott.. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette II.r. vádlott magatartását a I. tényállási pont szerint 2 rb. a Btk.

1. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségének, III.r. vádlott cselekményét az
2. évi IV. törvény
3. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének, és a
4. §-be ütköző kisebb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vétségének, valamint IV.r. vádlott cselekményét a Btk.
5. § b./ pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett bűnpártolás vétségének. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az elsőfokú katonai tanács a Btk. 2.§-ára figyelemmel III.r. vádlott cselekményét az elkövetéskor hatályos büntető jogszabályok alapján bírálta el, mivel a jelenleg hatályos Btk. nem teszi lehetővé a kedvezőbb elbírálást. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba I. és III.r. vádlottaknál a bűnösségi körülményeket és nem tévedett, amikor I.r. vádlottal szemben, aki az alakulat parancsnoka volt és lényegében a vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetésének kiváltója, felfüggesztett szabadságvesztést és a legsúlyosabb katonai büntetést szabta ki, ugyanakkor III.r. vádlottal szemben is törvényesen járt el, aki az általa okozott kárt megtérítette, és parancsnoka ráhatására valósította meg a terhére rótt bűncselekményt, ezért megrovásban részesítette. Az I.r. vádlott visszaélt elöljárói hatalmával, parancsnokhoz és főtiszthez méltatlan magatartást tanúsított, amikor saját érdekei szolgálatába állította a rendelkezésére bocsátott erőforrásokat, továbbá amikor alárendeltségébe tartozó női beosztottjaival szemben méltatlan magatartást tanúsított, majd igyekezett a büntetőeljárást meghiúsítani. Ezért a vele szemben alkalmazott 1 év 6 hónapi fogházbüntetés, melynek végrehajtása 2 évi próbaidőre felfüggesztésre került, eltúlzottnak nem tekinthető. Mivel magatartásával a rendfokozat viselésére méltatlanná vált, ezért a büntetési célok elérése érdekében lefokozás katonai büntetés is indokolt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fő-, és mellékbüntetés együtt alkalmas arra, hogy másokat is visszatartson hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől, elérje a Btk.
6. §-ába írt büntetési célokat. A vádlottak büntetésének enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa II. és IV.r. vádlottak tekintetében alaposnak találta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács nem tulajdonított kellő nyomatékot annak a körülménynek, hogy II. és IV.r. vádlottak elöljárójuk ráhatására valósították meg a terhükre rótt bűncselekményt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terhükre rótt bűncselekmények az elbírálás időpontjában az előbb említett nyomatékos enyhítő körülményre is figyelemmel oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy velük szemben a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és II., IV.r. vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetéseket megrovás intézkedésre enyhítette. A másodfokú bíróság felhívja a II., III. és IV.r. vádlottak figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjanak jogellenes cselekmény elkövetésétől. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottakkal szemben helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
7. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r., II.r., III.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. ,
3. február
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok a tanács elnöke