Bhar.60/2015/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés

(3)bekezdés b.) pont), 3 rb. folytatólagosan elkövetett csalás vétségében (Btk. 373. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés b.) bc pont pont), 2 rb. csalás vétségében (Btk. 373. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés b.) pont, bc pont), 6 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §), 2 rb. folytatólagosan elkövetett személyes adattal visszaélés vétségében (Btk.
2. §

(1)bekezdés a.) pont), 7 rb. személyes adattal visszaélés vétségében (Btk. 219. §

(1)bekezdés a.) pont). Ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte vele szemben a Ráckevei Városi Bíróság 4.Bk.Tm.181/2011/

1. számú végzésével kiszabott 1 év 8 hónap, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett a Tatai Rendőrkapitányság által lefoglalt, a járásbíróságon bevételezett számlatömb lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról a vádlott részére. Kötelezte vádlottat a sértetteknek -
2. sértett,
3. sértett,
4. sértett,
5. sértett,
6. sértett,
7. sértett biztosító társaságok - okozott kár és kamatai, valamint az állam részére a le nem rótt illeték megfizetésére. Kötelezte továbbá 5.034.- forint felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Tatabányai Törvényszék nyilvános ülésen
8. május
9. napján hozott 8.Bf.247/2014/
10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat a terhére megállapított bűncselekményeken felül bűnösnek mondta ki további 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.
11. §) is. Az első fokon vele szemben kiszabott büntetést 2 évre enyhítette. Az
12. sértett Zrt. magánfelet illető kártérítés összegét 10.000.-forintban állapította meg, az érintett biztosító társaságok kártérítési igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A vádlottat terhelő illeték összegét 1.000.-forintban állapította meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet - a bűnösség megállapítása, a kiszabott mellékbüntetés, a próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés utólagos végrehajtásának elrendelése, valamint a lefoglalás és a bűnügyi költség tekintetében hozott rendelkezések - helyben hagyta azzal, hogy a rendelkező részből egy tárgyalási napra, a vádlott levelezési címére, a Tatabányai Rendőrkapitányság bevételi tételszámára hivatkozásokat mellőzte. Az első fokú ítélet tényállását a vádlott személyi körülményére vonatkozóan az új munkahely és jövedelem rögzítésével, az előéleti adatokat a
13. sorszámú és
14. sorszámú elítélések elkövetési idejére nézve helyesbítette. A történeti tényállásrészt kiegészítette azzal, hogy a
15. sértett,
16. sértett,
17. sértett, biztosító társaságok késedelmi kamatokkal együtt, az
18. sértett Zrt., a
19. sértett Zrt., az
20. sértett Zrt. kamatok a nyomozati szakban megállapított kárra kamatok nélkül terjesztett elő polgári jogi igényt. A másodfokú eljárásban a vádlott nyilatkozatára és a védő által becsatolt feladóvevényekkel igazolt összegekre figyelemmel, helyesbítette a történeti tényállást azzal, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt a vádlott időközben - az
21. sértett Zrt. kivételével - a vádiratban írt összegben megtérítette. Az
22. sértett Zrt. tekintetében nem térült meg 10.000.- forint. Továbbá Sz.A. biztosítási szerződéseinek számát - az
23. sértett Zrt-vel és az
24. sértett Zrt-vel fennálló biztosítási jogviszonyra figyelemmel - a 2a)-2b), valamint 3a)-3b) tényállási pontok vonatkozásában az elfogadott bizonyítékok alapján, a tényállásban rögzítette. Egyebekben a vádlott cselekvőségét tartalmazó részében megalapozottnak tartotta a tényállást és változtatás nélkül tekintette irányadónak. A bűnösség és a cselekmények minősítése tekintetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból megalapozottan vont le következtetést a vádlott bűnösségére, a bűncselekmények minősítése megfelel a hatályos anyagi jogi szabályoknak. A hamis magánokirat felhasználás vétségének rendbelisége azonban álláspontja szerint nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, mert azt a járásbíróság a sértettek száma és nem a biztosítási jogviszonyok alapján határozta meg. Erre tekintettel állapította meg, hogy a vádlott cselekménye nem 6 rb., Btk.
25. § szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, hanem 7 rb. bűncselekményt valósít meg. Ez ellen az ítélet ellen, kihirdetésekor a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítésért. A másodfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.221/2015/1-I- számú átiratában a jogorvoslati kérelmet nem tartotta alaposnak és a Tatabányai Törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az átiratban kifejtette a vádhatóság, hogy az eljárt bíróságok a büntetőeljárási szabályokat betartották, indokolási kötelezettségüknek eleget tettek és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban tett kiegészítéssel teljes körűen megalapozott. A vádhatóság egyetértett a cselekmények minősítésével és a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, miszerint a magánokirat felhasználása vétségének körében e bűncselekmény rendbeliségét azon biztosítási jogviszonyok száma határozza meg, amelyekben a hamis magánokiratokat felhasználták. A harmadfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen a védő csatolta védence munkavállalási szerződését, mely szerint védencét a
26. Kft. továbbra is alkalmazza, továbbá az ... banktól utalási tranzakció másolatát arról, hogy az
27. sértett Zrt. tekintetében meg nem térült 10.000.- forintot védence
28. február 2-án utalta. A fellebbezést enyhítésért fenntartotta, ennek iránya szerint elsődlegesen elzárás büntetés alkalmazásáért, másodlagosan a vádlott személyi körülményeire tekintettel, a kiszabott szabadságvesztés büntetés jelentős enyhítését kérte. Perbeszédében kiemelte, hogy a tényállás megalapozottságát és a cselekmények minősítését nem vitatja, meghatározóan a szabadságvesztés büntetés kiszabását, mert eltúlzott joghátránynak tartja a kárértékre, a fokozatosság és a tettarányos büntetéskiszabás elvére figyelemmel. Kiemelte, hogy védence rendezett körülmények között él, az okozott kárt megfizette, nem bűnöző életmódra rendezkedett be, hanem a szülési szabadsága alatti nehéz anyagi helyzete miatt követett el a bűncselekményeket, hasonló cselekmények miatt, más bíróságon pénzbüntetést szabtak ki vele szemben, valamint az időmúlást. A Győri Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratban foglalt indítványt azonos tartalommal fenntartotta. Rámutatott, hogy a vádlott rövid időn belül követte el a terhére rótt, nagyszámú halmazatban álló bűncselekményeket, létfenntartását részben ebből fedezte, korábban négy alkalommal büntették hasonló bűncselekmények elkövetése miatt. Mindezek a körülmények a büntetésének enyhítését nem indokolják még az okozott kár megtérítése és az időmúlás ellenére sem. A vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez és elmondta, hogy gyermekét neveli, a vádbeli időszakban szülési depresszióban szenvedett. Az ítélőtáblának az ügyben elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy joghatályos-e a másodfellebbezés, annak alapján helye van-e harmadfokú felülbírálatának. A Be.
29. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az első fokú bíróság nem rendelkezett. Ez a rendelkezés a másodfellebbezés lehetőségét mindazokban az esetekben nyitja meg, amikor az elsőfokú bíróság a bűnösséget egyébként megalapozó cselekmény elkövetését rögzíti a történeti tényállásban, de nem állapítja meg a vádlott bűnösségét, a másodfokú bíróság viszont bűnösnek mondja ki, tehát ilyen esetekben a terhelt bűnösségének megállapítása először másodfokon történik meg. Kétségtelen, hogy tisztán anyagi jogi szabályokból következtetve, nem egy jogértelmezés született e körben a bírói gyakorlatban arról, hogy csupán az adott cselekmény minősítésének megváltoztatása joghatályos másodfellebbezést tesz-e lehetővé, mivel valójában nem további bűnösség megállapításáról van szó, hanem ahogy a jelen ügyben is, a vád tárgyává tett, halmazatban lévő bűncselekmények egyikének minősítésében történt tévedés miatt, a törvényes állapot helyreállításáról. Mivel a joggyakorlat eltérő ebben a kérdésben, kétség esetén nem kifogásolható, hogy a törvényszék - bár csupán a vádlott terhére rótt bűncselekmény rendbeliségét változtatatta meg - azt a megoldást választotta, miszerint az ügyben fellebbezésnek van helye. Az ítélőtábla minderre tekintettel végezte el a hozzá felterjesztett ügy érdemi felülbírálatát. Ennek során a Tatabányai Törvényszék védelmi oldalról támadott másodfokú ítéletét a Be. 393. §

(2)bekezdés alapján nyilvános ülésen, a Be. 387. §

(1)-

(2)bekezdés szerinti terjedelemben bírálta felül. A harmadfokú felülbírálat függetlenül attól, hogy a jogorvoslati kérelem nem a másodfellebbezést megalapozó rendelkezést támadja, kiterjedt a másodfokú ítélet megalapozottságának, a megelőző első és másodfokú bírósági eljárási szabályok megtartásának, továbbá a vádlott terhére rótt bűnösség tárgyában hozott döntés, a bűncselekmények minősítése, a büntetés kiszabás és a járulékos kérdésben hozott rendelkezés törvényességének vizsgálatára. Mindennek eredményeként a fellebbezést nem találta alaposnak. Az eljárt első és a másodfokú bíróságok a bizonyítási eljárást az ügy érdemi felülbírálatát akadályozó szabálysértés nélkül folytatták le, a meghozott döntésük tekintetében bizonyítékértékelő tevékenységükről számot adtak, indokolási és ügyfelderítési kötelezettségüket teljesítették. A történeti tényállást az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő vallomása, a felolvasással a bizonyításba bevont számtalan okirati bizonyíték, a felolvasással tárgyalás részévé tett tanúvallomások perrendszerű értékelésével állapította meg. Az iratok alapján elvégzett tényállás kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság határozatának alapjául elfogadott történeti tényállás megalapozott, valamennyi ponton kellően felderített és megindokolt, hiánytalanul tartalmazza a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából lényeges tényeket és körülményeket. Az előéleti adatokat a másodfokon beszerzett alapítéletek alapján a törvényszék kiegészítette. A 2. számú, a Szombathelyi Városi Bíróság 2012. augusztus 13. napján kelt és 2012. október 3. napján jogerőre emelkedett 25.Bk.188/2012/2. számú végzésével elbírált bűncselekmények elkövetési ideje azonban elírás folytán elvétést tartalmaz, azt az ítélőtábla a Be. 388.§

(2)bekezdésének alkalmazásával

1. június
2. és
3. július
4. napjáról helyesbítette
5. június
6. napjára. Egyebekben a
7. számú határozat tekintetében elvégzett helyesbítések a törvényszék részéről helytállóak. A Be.
8. §-ának

(1)bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság számára is irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és a magánokirat felhasználása vétségének rendbelisége kivételével, a cselekmények minősítése a rá vonatkozó jogi indokolással együtt helytálló. A vádlott cselekményének elbírálásánál az első és másodfokú bíróságok a

1. július
2. napjától hatályos
3. évi C. törvényt helyesen alkalmazták a Btk. 2.§ alapján, mert ennek a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos szabályozása kedvezőbb elbírálási lehetőséget teremt a vádlott számára az elkövetéskor hatályos büntető jogszabályhoz képest. A törvényszék a rendbeliség jogi konstrukcióját törvényesen határozta meg a folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége bűncselekmények minősítésénél, mert biztosítási jogviszonyról van szó és ezek számához igazodik a bűncselekmény rendbelisége. Az ítélet harmadik oldal negyedik bekezdésében kifejtett jogi álláspontjával az ítélőtábla egyetértett. Az irányadó tényállás szerint a biztosítási jogviszony P.R. és a
4. sértett Zrt., Sz.A. és az
5. sértett Zrt., illetve Sz.A. és az
6. sértett Biztosító Zrt., Sz.K. és az
7. sértett Biztosító Zrt., K.Sz.Sz. és
8. sértett Biztosító Zrt., T.G. és
9. sértett Biztosító Zrt., Sz.P. és
10. sértett Biztosító Zrt., K.J.D. és
11. sértett Biztosító Zrt., Sz.Sz.M. és
12. sértett Biztosító Zrt., G.K.R. és a
13. sértett Biztosító Zrt. között állt fenn, ezek a biztosítási jogviszonyok, amelyek tekintetében a hamis magánokiratokat a vádlott felhasználta. A vádlott cselekménye így nem hat, avagy hétrendbeli, hanem a biztosítási jogviszonyok száma által meghatározott tízrendbeli vétségnek minősül, ezen belül a felhasznált több okirat, úgymint a hamis igénybejelentés, hamis számla miatt, az elkövetési magatartása folytatólagos. Az ítélőtábla a minősítés kérdésében tehát érdemben azonosan foglalt állást, mint a másodfokú bíróság, de az egyébként helytállóan értékelt cselekményeket a Btk.
14. §-ba ütköző és eszerint büntetendő 10 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségeként értékelte. A
15. sértett Biztosító Zrt. sérelmére folytatólagosan elkövetett csalás bűntette vonatkozásában hozott rendelkezés tényállási alapja a 6., 7., 8., 9.,
16. pontokban foglalt cselekménye a vádlottnak. Az elsőfokú bíróság ítéletének tizenkettedik oldalán helytállóan megindokolta, hogy a folytatólagos és üzletszerű elkövetés miatt, valamennyi elkövetési magatartás az elkövetési értékhez igazodóan, egy rendbeli bűncselekményt valósít meg. E bűncselekmény tekintetében a helytálló minősítés jogi indokolását az ítélőtábla annyiban egészíti ki, hogy a vádlottnak a
17. tényállási pontban foglalt részcselekménye kísérleti szakban maradt, mert a kért javítási összeget a
18. sértett Biztosító Zrt. nem utalta ki a vádlottnak. A büntetés kiszabásánál másodfokon a törvényszék az első fokon megállapított bűnösségi körülmények körét azzal egészítette ki, hogy a kár nagy részének megtérülését további, nagyobb nyomatékkal értékelt enyhítő tényezőként vette figyelembe. A büntetés mértékére kiható tényezők helyes értékelésével - kiemelten figyelembe véve az okozott kár leigazolt megtérítését - lehetőséget látott a szabadságvesztés tartamának az elsőfokú bíróságétól enyhébb mértékű kiszabására, amelyet a mellékbüntetéssel együtt - e tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését - szükséges joghátránynak tartott a büntetési célok eléréséhez. Rámutat az ítélőtábla, amennyiben a cselekmény minősítésével együtt a büntetéskiszabás is megváltozik, nem elégséges csupán visszautalni - a súlyosabb, enyhébb, megváltoztatással nem érintett - az első fokon alkalmazott büntetésekre, hanem a fellebbviteli bíróságnak valamennyi szempont mérlegelésével új büntetést kell kiszabnia. A védő enyhítés iránti kérelme arra épült, miszerint a vádlott elnehezült élethelyzetben követte el a terhére rótt bűncselekményeket, azóta új, törvénytisztelő életet kezdett, a vele szemben kiszabott büntetés túl szigorú és nem épül a fokozatosság elvére. A bűncselekmények elkövetéséhez képest valóban változást jelent a vádlottnál, hogy élete rendeződött, gyermeke eltartásáról gondoskodik, törvénytisztelő életmódot folytat. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott évekig nem hagyott fel a bűncselekmények elkövetésével, amelyekért több alkalommal nevelő jellegű, szabadság elvonással nem járó büntetéseket kapott, ehhez képest a terhére rótt újabb bűncselekményeket próbaidő alatt, közvetlenül korábbi elítélése után, többszörös halmazatban követte el, ami személyének nagyobb fokú társadalomra veszélyességére utal. A másodfokon kiszabott szabadságvesztés büntetésben a védő által felhívott enyhítő körülmények értékelést nyertek, az alkalmazott joghátrány arányban áll a vádlott terhére megállapított bűncselekmények tárgyi súlyával és a bűnösségével is, nem eltúlzott, ezért az ítélőtábla alternatív büntetés alkalmazására, enyhébb szabadságvesztés és mellékbüntetés kiszabására nem talált törvényes okot. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az ítélőtábla szintén börtönben rendelte el a Btk. 37.§

(2)bekezdés a) pontján alapján. A vádlott a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja alapján, a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A polgári jogi igény tekintetében a másodfokú bíróság tett tényállás kiegészítést, azt az

1. sértett Zrt. magánfelet megillető összeg tekintetében az ítélőtábla nem változtatta meg, mivel az átutalásról másolatban csatolt befizetés tényét a harmadfokú nyilvános ülés napjáig az
2. sértett Biztosító Zrt. nem igazolta le. Amennyiben okafogyottá válik a követelése, attól elállhat, mindez végrehajtási kérdés. A törvényszék járulékos kérdésekben hozott helyes döntése tehát helytálló, de a polgári jogi igény érvényesítéséről hozott rendelkezése, miszerint a magánfeleket igényük érvényesítésével „ a törvény egyéb útjára utasítja „ az ítélőtábla helyesbíti és a Be. 335.§

(1)bekezdésében írtak szerint a magánfelek polgári jogi igénye érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A fentiekre figyelemmel, a harmadfokú eljárásban az ítélőtábla a minősítést illetően a másodfokú ítéletet a Be. 398.§

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és új büntetést szabott ki, egyéb rendelkezéseit - amelyek törvényesek és megalapozottak - a Be. 397. § alapján helybenhagyta. A Be. 381.§

(1)bekezdése alapján állapította meg a kirendelt védő díjával és útiköltségével kapcsolatban a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget, amelynek viselésére a vádlott köteles. Győr,

1. február hó
2. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr.Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Tatabányai Törvényszék
3. május hó
4. napján kelt 8.Bf.247/2014/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része
6. február hó
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. február
9. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó