Bf.238/2014/47 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont és

(6)bekezdés b) pont) minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 5.440 (ötezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költség megfizetésére I.r. vádlottat kötelezi. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a 2014. április 30-án kihirdetett 14.B.935/2013/38. számú ítéletével I.r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 256. §

(1)bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntette, az 1978. évi IV. törvény 318. §

(1)-

(2)bekezdés c./ pontjába ütköző

(6)bekezdés b./ pontja szerint minősülő csalás bűntette, 2 rb. az

1. évi IV. törvény
2. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsége, és az
3. évi IV. törvény
4. §

(1)-

(2)bekezdés c./ pontjába ütköző

(5)bekezdés b./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte sértett 1magánfél részére 6.583.000 forint és ennek törvényes kamatainak, valamint sértett 2magánfél részére 1.547.500 forint és ennek törvényes kamatainak kártérítés címén történő megfizetésére. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt okiratról, amelyet a nyomozati iratokhoz rendelt csatolni. Kötelezte 154.770 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság eljárt még II.r. vádlottal szemben, aki vonatkozásában az elsőfokú ítélet a kihirdetés napján jogerőre emelkedett. Az ügyész I.r. vádlott terhére, büntetésének súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Az I.r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.574/2014/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és megalapozott tényállás alapján törvényesen minősítette a vádlott cselekményeit. Érvelése szerint a megalapozott mérlegelésen alapuló tényállás megváltoztatására a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára figyelemmel a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. Fenntartotta a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott halmazati büntetés a büntetési célok elérésére nem alkalmas. Indítványozta ezért, hogy a másodfokú bíróság I.r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés, valamint ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát emelje meg. A másodfokú nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője a fellebbezést továbbra is fenntartva indítványozta védence védekezésének elfogadását, és felmentését az ellene emelt vád alól. Az elsőfokú eljárás során előterjesztett védői perbeszédet fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, ezért védence védekezéséhez kapcsolódóan elsődlegesen felmentésre tett indítványt. Amennyiben a másodfokú bíróság indítványának nem adna helyt, úgy a büntetés enyhítését indítványozta, figyelemmel a vádlott rossz egészségügyi állapotára, valamint arra, hogy beteg gyermekének eltartására köteles, és a büntetőeljárás rajta kívülálló okok miatt húzódott el. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy az ellene folyamatban lévő büntetőügyek egyesítésének hiánya miatt 12 év szabadságvesztést kell kiállnia. Csatlakozva védőjéhez elsődlegesen felmentését, másodlagosan büntetésének enyhítését kérte. Jogi álláspontja szerint a II. tényállási pontban írt cselekménye során nem követett el bűncselekményt, mivel ekkor cégként jártak el, nem volt jogtalan károkozási szándékuk, illetve megtévesztő magatartást sem tanúsítottak. Hivatkozása szerint önhibáján kívül hiúsult meg a szerződés teljesítése, illetve nem bizonyítható, hogy cége nem akarta visszafizetni az átvett pénzt. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján csak I.r. vádlott vonatkozásában bírálta felül, figyelemmel arra, hogy II.r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. Az I.r. vádlott részben ismerte el a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, fenntartotta nyomozás során tett vallomását, amit az elsőfokú bíróság a Be. 291. §

(1)bekezdése alapján törvényesen olvasott fel. Kihallgatta továbbá a releváns tanúkat, az ügy sértettjeit, a bizonyítás részévé tette az okirati bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság az általa megvizsgált bizonyítékokat értékelési jogkörébe vonta, és a logika szabályainak megfelelően mérlegelési jogkörében állapította meg ítéletének tényállását. Indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változására figyelemmel azzal egészíti ki a tényállást, hogy I.r. vádlottat a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a

1. november
2. napján kelt Kb.I.122/2011/
3. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa
4. február 11-én kelt 6.Kbf.21/2014/
5. számú ítéletével 3 rb. a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző

(4)bekezdés b./ pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó üzletszerűen, részben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette, 2 rb. a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző

(3)bekezdés b./ pontja szerint minősülő folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében írt dátumot
2. április 22-re helyesbíti, mivel elírás történt. Az előzőekben írt kiegészítéssel és pontosítással az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla így fogadta el felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság az I.r. vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, tényből további tényre helyesen következtetett, és nem tévedett, amikor az általa megállapított tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont le következtetést. Az I.r. vádlott és védője új bizonyítékra, vagy tényre a másodfokú eljárásban nem hivatkozott, ezért a megalapozott ítélet tényállásának megváltoztatására a Be. 351. §

(1)és a Be. 352. §

(3)bekezdésében írt felülmérlegelés tilalmára figyelemmel nincs lehetőség. Ezért a vádlott és védőjének ellentétes tényállás megállapítása alapján történő felmentésre irányuló fellebbezései eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az I.r. vádlott korrupciós, a II. tényállásban írt vagyon elleni, illetve közbizalom elleni bűncselekményeit és nem tévedett, amikor azokat a Btk.

1. §-ra figyelemmel az elkövetésekor hatályos,
2. évi IV. törvény alapján bírálta el. Az elbíráláskor hatályos új büntető törvénykönyv ugyanis nem teszi lehetővé a vádlott cselekményeinek kedvezőbb elbírálását. A terhére rótt bűncselekmények büntetési tételei azonosak és mivel a vádlott visszaeső, ezért feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja is egyező szabályozást tartalmaz. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette I.r. vádlott I/
3. tényállásban írt cselekményét az
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntettének, mivel adóhatósági kapcsolataira hivatkozva azt ígérte a sértettnek, hogy közbenjárásával az adóhatóságnál eléri, hogy a bírságot mérsékeljék, és az üzletet ne zárják be. Ezzel maradéktalanul megvalósította a befolyással üzérkedés bűntettének törvényi tényállási elemeit. A másodfokú bíróság álláspontja szerint I.r.vádlott II. tényállási pontban írt magatartásával elkövette a csalás bűntettét, mivel úgy kötött megállapodást a sértettekkel, és vett át tőlük 1.697.500 forintot, hogy nem állt szándékában már a megállapodás időpontjában sem a szerződés teljesítése. Ezzel megvalósította az 1978. évi IV. törvény 318. §

(1)-

(2)bekezdés c./ pontjába ütköző

(5)bekezdés b./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettét. Nem fogadható el a vádlott azon védekezése, hogy azért nem állapítható meg a csalás a terhére, mivel cégként jártak el. A vádlott a tényállás szerint a cég vezető tisztségviselője volt, aki jogtalan haszonszerzés végett a sértettet megtévesztette, és neki kárt okozott. Az a körülmény, hogy bűnös magatartását egy gazdálkodó szervezet nevében valósította meg, nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól. A vádlott ugyanebben az időszakban, az ítéletben elbírált cselekményeihez hasonló korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket követett el, amelyek miatt más bíróságok jártak el vele szemben, és állapították meg bűnösségét. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott vagyon elleni bűncselekményeit üzletszerűként minősítette, figyelemmel arra, hogy azokat rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el. A másodfokú bíróság egyetértett a vádlott közbizalom elleni bűncselekményének minősítésével, hiszen a két hamis tartalmú magánokiratot felhasznált a I/

1. tényállási pontban írtak szerint, mellyel elkövette a 2 rb.
2. évi IV. törvény
3. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségét. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, az I/2 tényállásban leírt történeti tényállás alapján, azonban tévedett, amikor vagyon elleni cselekményét minősítette. Megállapítható e tényállás alapján, hogy I.r. vádlott több alkalommal különböző jogcímek alapján csalt ki pénzt sértett 1sértettől, ezért cselekményei folytatólagos egységet képeznek. Ezért számítható egybe az összesen 6.583.000 forint kár okozása. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és I.r. vádlott az I/
4. pontban értékelt vagyon elleni cselekményét az
5. évi IV. törvény
6. §

(1)-

(2)bekezdés c./ pontjába ütköző

(6)bekezdés b./ pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősítette. Az I.r. vádlott büntetésének enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, és a halmazati büntetésre is figyelemmel a 2-12 év között szabhatott volna ki szabadságvesztés büntetést. Az elsőfokú bíróság által kiszabott 4 évi börtönbüntetés az irányadó alsó tételhez áll közelebb, és inkább méltányosnak, mint súlyosnak tekinthető a többszörös halmazatban lévő bűncselekmények miatt. Az eltelt időmúlásra figyelemmel azonban a másodfokú bíróság a büntetés súlyosítását sem tartotta indokoltnak, álláspontja szerint a 4 év börtönbüntetés és 4 év közügyektől eltiltás alkalmas a büntetési célok elérésére. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az I.r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet a rendelkező részben írt változtatással egyebekben - helyes indokainál fogva - helybenhagyta, mivel az egyéb rendelkezések törvényesek. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő működésével kapcsolatban 5.440 forint bűnügyi költség merült fel, amelynek megfizetésére a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla az I.r. vádlottat kötelezte. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 372. §

(1)-

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete I.r. vádlott tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. február
4. . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke