Mfv.10569/2015/4 – Kúria

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.569/2015/4.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a főosztályvezető által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon

1. február
2. napján kelt 26.M.1618/2013/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 26.M.1618/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A felperes III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló
5. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.)
6. §

(1)bekezdése alapján

1. január
2. napjától rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra. A Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a
3. május
4. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy az 56%-os egészségi állapota alapján és arra tekintettel, hogy foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, a felperes rokkantsági ellátása a korábban megállapított és folyósított összegben kerül továbbfolyósításra (Mmtv.
5. §

(8)bekezdése). Az alperes (jogelődje)

1. október
2. napján kelt ... számú határozatával a ... számú határozatát módosította és a felperes részére
3. január
4. napjától rokkantsági ellátásként folyósított ellátást
5. december
6. napjával megszüntette és egyidejűleg a komplex minősítés alapján
7. január
8. napjától rokkantsági ellátást állapított meg 41.850 forint havi összegben azzal, hogy a módosítás a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintette. A rokkantsági ellátás összege az Mmtv. 33/A. §

(1)bekezdés a) pontja,

(2)bekezdés c) pontja, valamint a 12. §

(1)bekezdés a) pontja alapján került megállapításra. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv a

1. január
2. napján kelt 89-2-06616/2012/
3. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és rokkantsági ellátása összegét
4. december 31-ei állapot szerint 115.350 forintban megállapítani (emelésekkel és kamatokkal növelt mértékben) arra tekintettel, hogy állapota nem javult, felülvizsgálata időpontjában a NEFMI rendelet még nem volt hatályban és az elsőfokú vizsgálatra nem az elsőfokú szakvéleményben megjelölt
5. április 17-ei napon került sor. A felperes hivatkozott arra, hogy ezen jogsértések ellenére nem élt jogorvoslattal az egészségi állapota mértékét megállapító határozattal szemben. Sérelmezte, hogy az Mmtv.
6. július 26-ai módosítását követően újabb vizsgálat nélkül változtatták meg a társadalombiztosítási szervek a rokkantsági ellátása összegét. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt indokait fenntartva, jogszabálysértés hiányára hivatkozva. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte az Mmtv.
7. §

(1)bekezdése, 5. §

(1)bekezdése, 31. §

(1)bekezdése, 33/A. §

(1)bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. Az ítéleti érvelés szerint a felperes egészségi állapotának megállapításához olyan különleges szakértelemre volt szükség, amellyel a bíróság nem rendelkezett, ezért szakértői bizonyítást rendelt el. Az elsőként eljárt ... igazságügyi orvosszakértő (ISZKI BOI) a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 48%-ban határozta meg az NRSZH által véleményezett 44%-kal szemben. A másodikként kirendelt Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás Orvostani Intézete (SOTE) a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 40%-os mértékben határozta meg. Mivel a felperes a SOTE szakvéleményét sem fogadta el - mint ahogy az ISZKI BOI szakvéleményét sem - a bíróság a felperes egészségkárosodása mértéke tisztázására az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértő Testületét (ETT ISZT) rendelte ki, amely a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 50%-os mértékűnek véleményezte. A bíróság az aggálytalannak értékelt ETT ISZT szakvéleményből megállapította, hogy a felperes egészségi állapota a támadott határozatokban nem megfelelően kerültek rögzítésre, mivel nem 51%60% közötti, hanem 31%-51% közötti kategóriába tartozik. Az ítéleti érvelés szerint az ETT ISZT orvos-szakmai indokokkal a szakvélemények (ISZKI BOI és SOTE) közötti ellentmondást feloldotta, megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 50%-os, az egészségi állapota szintén 50%-os mértékű és a felperes állapotában javulás a korábbihoz képest nem következett be. A bíróság rögzítette, hogy

1. február
2. napján felperes személyes vizsgálatát követően a felperes orvosi leleteinek áttanulmányozása alapján készített szakhatósági állásfoglalás időpontjában már hatályban volt a 7/2012.(II.4.) NEFMI rendelet, így a társadalombiztosítási szerv jogszerűen, a vonatkozó irányelvek szem előtt tartásával alakította ki szakhatósági állásfoglalását. A lefolytatott bizonyítás eredményeképp azonban az volt megállapítható, hogy a felperest jogsértően sorolta alperes „B" kategóriába a „C" kategória helyett. A megismételt eljárásra a bíróság előírta alperes számára, hogy a felperes ellátását az 50%-os mértékű egészségi állapota, valamint az Mmtv. 33/A. § a) pontja alapján állapítsa meg
3. január
4. napjától kezdődően. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az Mmtv. 33/A. § megsértését állítva. A felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a felperes egészségi állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozott, ellátásának összege is ennek megfelelően került megállapításra. Az alperesi elsőfokú ... határozat módosítására nem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
5. CXL. törvény (Ket.) rendelkezései, hanem az Mmtv. 33/A. §

(4)bekezdése alapján került sor, mely rendelkezés

1. július
2. napján lépett hatályba és ezen időpontot megelőzően hozott határozatok esetében írta elő - határidő megjelölésével - az ellátás összegének módosítását. A módosító határozat a ... számú határozat egyéb rendelkezéseit nem érintette. A határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt, a komplex minősítés eredményét nem vitatta, ezen rendelkezés jogerőre emelkedett, így a B2 minősítés jogszerűsége már nem volt vizsgálható. Az Mmtv.
3. július
4. napjától hatályos 33/A. §

(4)bekezdése a társadalombiztosítási szerveknek csupán az ellátás összege tekintetében adott felhatalmazást a jogerős hatósági határozat módosítására, az egészségi állapot vizsgálatára nem. A bíróság jogerős ítélete ellentétes a Kúria Mfv.III.10.753/2013/

1. számú ítéletében foglaltakkal, amely az alperesi érvelést támasztja alá. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra is figyelemmel, hogy az alperes nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet mely jogszabályt sérti. A felperes álláspontja szerint a bíróság a szakértői bizonyítás eredményére, az ETT ISZT szakvéleményére alapítva hozta meg az ítéletét. A szakhatóság tévesen állapította meg a felperes egészségi állapota mértékét, így az ellátás összege is helytelenül került megállapításra és ez a helytelen összeg „gördült tovább" a módosító határozatban megállapított összegre is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy az egészségi állapot mértéke nem vizsgálható, erre csupán a felülvizsgálati kérelmét alapította. Alperes az elrendelt szakértői bizonyítást tudomásul vette, a szakvéleményekre nyilatkozatokat tett. A felperes érvelése szerint az alperes által felhívott kúriai ítélet és eseti döntés jelen jogvita elbírálására nem alkalmazható. Az alperes megváltozott jogi álláspontja - egészségi állapot mértéke nem lett volna vizsgálható - a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését nem eredményezheti, mivel a felülvizsgálattal csak olyan kérdés támadható, amely ez első- és másodfokú eljárásban is felmerült (BH 1997.54., EBH 2000.371.) Az alperes a felülvizsgálati kérelmében felhozott kifogásokra az alapeljárásban nem hivatkozott, így a felülvizsgálati kérelemben új jogcímre, korábban nem érvényesített kifogásra már nem hivatkozhat (BH 1996.372.). Amennyiben a Kúria az alperes felülvizsgálati érvelését elfogadná, úgy olyan kérdésben döntene, amelyről az elsőfokú bíróság nem döntött. Mivel az alperes felülvizsgálati kérelme nem fogadható el, a jogerős ítélet hatályban tartása indokolt. Mindezen túlmenően a felperes álláspontja szerint az alperes által felhívott jogszabályok, valamint a NEFMI rendelet
2. számú melléklete az Alaptörvény B. cikk

(1)bekezdésében rögzített bizalomvédelem elvét, XV. cikk

(2)bekezdésében foglalt diszkriminációs tilalmat, és a XV. cikk

(4)bekezdésében írt esélyegyenlőség megvalósítására irányuló állami kötelezettséget, valamint a XIII. cikk

(1)bekezdésén alapuló tulajdonhoz való jogot sérti. A felperes kérte az alaptörvényellenesség utólagos vizsgálata érdekében az Alkotmánybíróság megkeresését - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A Kúria - a Pp.

1. § és a
2. §-a értelmezése során - számos határozatában (KGD.2000/149., EBH 2002.709., Mfv.III.10.703/2012/4., Mfv.III.10.583/2014/4., Mfv.III.10.031/2015/
3. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el. A bírósági eljárás kereteit a felperesi kérelem, illetve az alperesi ellenkérelem határozza meg, amelyek kizárólag a felperes egészségi állapota mértékére vonatkoztak, és a bizonyítási eljárást is ennek megfelelően folytatta le a bíróság. A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését arra tekintettel kérte, hogy rokkantsági ellátása összegét tévesen állapította meg alperes, mivel az egészségi állapota nem javult, újabb vizsgálat nélkül változtatta meg az alperes a rokkantsági ellátása összegét. Kérte egészségi állapotára szakértői bizonyítás elrendelését. Az alperes a szakértői bizonyítás (ISZKI BOI, SOTE, ETT ISZT) lefolytatását nem ellenezte, a bíróság által beszerzett szakvéleményekre nyilatkozott, azokat nem kifogásolta. Az alperes nem vitatta, hogy az egészségi állapot vizsgálatának a munkaügyi bíróság előtt folyamatban lévő perben helye lenne, az Mmtv. 33/A. § rendelkezései kapcsán a felülvizsgálati kérelmében felhozott érveket nem adta elő. A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében olyan jogszabály (Mmtv. 33/A. §) munkaügyi bíróság általi megsértését állította, amelyekre a perben nem hivatkozott, erre tekintettel - a fent ismertetett következetes bírói gyakorlat értelmében - a jogerős ítélet megalapozatlansága vizsgálatának és megállapításának nincs helye, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetését nem kérte, ezért a bíróság e körben mellőzte a határozathozatalt a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §

(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,

1. január
2. Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő