Kfv.37466/2015/7 – Kúria

(2)és

(3)bekezdéseiben foglaltakra. Rögzítette, hogy a biztonsági övezet mértékét a vezeték létesítésekor vonatkozó jogszabály alapján 30-30 méterben kell meghatározni. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Szolnoki Bányakapitányság, mint elsőfokú hatóság

1. május
2. napján kelt SZBK/829-4/
3. számú határozatával kötelezte a felperest, hogy a Sz. ... helyrajzi számú földrészleten üzemelő szállítóvezeték biztonsági övezetét sértő állapotot szüntesse meg. Az elsőfokú eljárásban a tényállás tisztázása körében
4. január
5. napján lefolytatták a biztonsági övezet kitűzését. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
6. július
7. napján kelt MBFH/1079-2/
8. számú határozatával az elsőfokú döntést helyben hagyta, hivatkozva a Bt. 32.§

(1)bekezdésére, 38.§

(5)bekezdésére, valamint a Bt. végrehajtásáról szóló 203/1998.(XII.19.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 19/A.§

(3)bekezdéseire, 23/A.§

(6a)bekezdésére. A határozat rögzítette, hogy a felperes az ingatlanán a biztonsági övezeten belül épületet épített, fákat telepített, amellyel megsértette a Vhr. 19/A.§

(2)bekezdésében foglaltakat. Minderre tekintettel kötelezte a felperest a gázszállító vezeték biztonsági övezetéből a biztonsági övezet kitűzését követő

1. napon belül az istálló építményre, a telepített erdő, fa kivágására és az építőanyag eltávolítására. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában előzményként utalt arra, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/
2. ügyszám alatt a felperes keresetére felülvizsgálta az üzemeltetési bányaszolgalmi jog megállapításával kapcsolatos közigazgatási határozatot. A perben a bíróság a felperes keresetét elutasította, a felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria
3. november
4. napján kelt Kfv.III.37.830/2014/
5. számú ítéletével a jogerős elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Az elsőfokú bíróság felidézve a bányaszolgalmi jog megállapításával kapcsolatos ítéletek indokolását, utalt a Bt. 50/D.§

(2)bekezdésére, valamint az 50/C.§-ára, és hangsúlyozta, hogy amint ezt a jogerős ítéletek is megállapították, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal az egyértelmű rendelkezésektől nem térhetett el, a bányavállalkozó kérelmét teljesítenie kellett és kártalanítást nem állapíthatott meg. Az elsőfokú bíróság a per tárgyát képező határozatokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a bányahatóságnak a korábban, más hatóságok által hozott (a használatbavételi, a szolgalmat megállapító) határozatokban foglaltakat kell végrehajtania. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a megalapozott döntéshez tisztáznia kell a tényállást. Erre azonban teljes körűen nem került sor, hiszen az alperes képviselője a bírósági tárgyaláson nem vitatta, hogy a hatóság a helyszínen műszaki eszközökkel ténylegesen nem ellenőrizte a gázszállító-vezeték és a biztonsági övezetek tényleges elhelyezkedését, továbbá a biztonsági övezetek kiterjedésének szakmai indokoltságát. Így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az sem állapítható meg egyértelműen, hogy a felperesnek el kell-e távolítania a hatóság által a határozatban foglalt építési törmelékeket, építőanyagokat, fákat és az istállót. A bíróság ennek alapján megállapította, hogy a hatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§

(1)bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a hatóságnak helyszíni szemle keretében ténylegesen műszaki eszközökkel ellenőrizni kell a földgázszállító-vezeték és biztonsági övezetei elhelyezkedését, az övezetek kiterjedését, annak szakmai indokoltságát, azt, hogy indokolt-e továbbra is fenntartani a 30-30 méter kiterjedésű biztonsági övezetet. Ehhez képest kell megállapítania, hogy a biztonsági övezetre vonatkozó tilalmakat egyáltalán megszegte-e a felperes. Az elsőfokú bíróság szerint a hatóság csak ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozhasson arról, hogy megsértették-e a biztonsági övezetre vonatkozó tilalmakat és korlátozásokat, vagy sem. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új, a felperesi keresetet elutasító ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, és megállapításai tévedésen alapulnak. Az alperes kiemelte, hogy a felperes azon hivatkozása, miszerint sem az ingatlan vásárlásakor, sem azt követően nem kapott tájékoztatást a földgázszállító-vezeték létéről, irreleváns a jogvita tekintetében, mivel ezt a mulasztást nem a hatóságok követték el, e tekintetben legfeljebb az eladóval szemben léphetne fel. Az alperes álláspontja szerint a bíróság ítéletében azért tévedett, mert az erdő a DN 600 vezeték 5-5 méteres biztonsági övezet részében, míg az épület és a törmelék a biztonsági övezet fennmaradó részében helyezkedik el. Ugyanakkor a bíróságnak is tudomása volt arról, hogy a vezeték biztonsági övezete mindkét irányban 30-30 méter. Az alperes lényegesnek tartotta kiemelni, hogy az épületek a DN 600 vezeték biztonsági övezetében úgy helyezkednek el, hogy egyik oldalon, a biztonsági övezetben az épületek találhatóak, míg a DN 600 vezeték biztonsági övezetének másik oldalán a DN 1000 vezeték fut. Az alperes hivatkozott az iratanyagban fellelhető, a két vezeték nyomvonalát tartalmazó vázrajzra, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a DN 1000 vezeték kb. 20 méterre, közel párhuzamos nyomvonalon helyezkedik el a DN 600-hoz képest, tehát valótlan az az állítás, hogy a két vezeték egymástól 5 méteres távolságban épült volna meg. Az alperes szerint a tényállás-tisztázási kötelezettségét nem hanyagolta el tekintve, hogy a DN 600 vezeték biztonsági övezetének mértéke már a jogerős használatbavételi engedély határozatban rögzítésre került, egyebekben a bíróság által hiányolt eljárási cselekményeket lefolytatta, így több helyszíni szemlét is tartott, melyekről jegyzőkönyvek is készültek, tehát a tényállás-tisztázási kötelezettségének e vonatkozásban is eleget tett. Az alperes a megismételt eljárásra adott iránymutatással kapcsolatban kifejtette, hogy a biztonsági övezet mértékének vizsgálatára hivatalból nem volt lehetősége az elsőfokú hatóságnak, ugyanis a vonatkozó jogszabályi rendelkezések tekintetében a Bt., illetve a Vhr. 19/A.§

(8)bekezdése alapján csak kérelemre csökkenthető a biztonsági övezet, amennyiben annak feltételei fennállnak. Ebben az esetben azonban a vezeték használatbavételét engedélyező határozatot is módosítani kell. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy mind az építkezés, mind az erdőtelepítés a megfelelő hatósági engedélyekkel történt, arra használatbavételi engedélyt kapott, illetőleg ingatlan-nyilvántartási bejegyzésük is megvalósult. Ebből kifolyólag egy olyan építmény elbontására kötelezi többek között a bányahatóság, amelyet jogszerűen létesített. A felperes sérelmezte, hogy az alperes eddig csak és kizárólag őt szankcionálta, az üzemeltetővel szemben elmarasztaló döntés nem született. A felperes ellenkérelmének részletes indokolásában kitért arra, hogy a bíróság helyesen idézte az alperes képviselőjének nyilatkozatát a régi DN 600 jelű és az új DN 1000 jelű vezetékek egymáshoz való helyezkedésére vonatkozóan. Hivatkozott továbbá arra, hogy a DN 600 vezeték elhelyezkedése egyértelműen nem állapítható meg, mivel a nyomvonal és a biztonsági övezet

1. január 14-én történt kitűzése az F. Zrt. által történt, azt az alperesi hatóság műszaki eszközökkel nem ellenőrizte, de mivel nem volt jelen, így nem is végezhette el a konkrét és pontos méréseket. A felperes előadta, hogy az alperes csak felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozik arra, hogy a
2. május 16-ai jegyzőkönyv szerint a mérések megtörténtek, valójában azonban azok eredménytelenek voltak. A felperes szerint nem nyert alátámasztást, hogy ő maga ellenőrizte vagy ellenőrizhette volna a nyomvonal helyességét. A felperes végül utalt az alperes képviselőjének a perben tett elismerő nyilatkozatára. A felperes kérte a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését a 34/2015.(XII.9.) számú AB határozat nyomán megindult perújítási eljárás jogerős befejezéséig. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a bányahatóságnak a Bt. 44.§-ában rögzített hatáskörében a földgázszállító-vezetékek elhelyezkedését, a biztonsági övezetek kiterjedését kell megállapítania és ennek következtében ellenőrizni azt, hogy az érintett (felperes) a bányaszolgalommal kapcsolatos tilalmakat, korlátozásokat betartja-e, vagy esetleg megszegte azokat. Az eljárás során nem volt vitás, hogy a bányahatóságnak az üzemeltetési és bányaszolgalmi jog megállapításával kapcsolatos határozatot kell végrehajtania, ez azonban nem menti fel a tényállás-tisztázási kötelezettség alól. A felülvizsgálati eljárásban az alperes nem cáfolta, hogy az elsőfokú eljárásban a bírósági tárgyalásokon elismerte, miszerint a hatóság a helyszínen műszaki eszközökkel ténylegesen nem ellenőrizte a gázszállító-vezeték és a biztonsági övezetek elhelyezkedését, a biztonsági övezetek kiterjedésének szakmai indokoltságát. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, - az alperes elismerése nyomán - hogy így nem állapítható meg egyértelműen a gázszállító-vezetékek és biztonsági övezeteik elhelyezkedése, ebből következően pedig az sem, hogy a felperes betartja vagy megszegte a rá vonatkozó tiltó rendelkezéseket. Az alperes részéről a felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak a fentieket nem cáfolják, még akkor sem, ha a felsorakoztatott tényállási elemek valósak és általuk a tényállás részben tisztázásra került. Ezekre ugyanis a közigazgatási eljárásban és az elsőfokú peres eljárásban nem hivatkozott, így például a DN 1000 vezeték tényével alperesi határozat nem is foglalkozott, csak a felperes említette fellebbezése kiegészítésében. A Kúria vizsgálta az alperesnek az új eljárásra vonatkozó iránymutatással kapcsolatos kifogásait. E körben rámutat a Kúria arra, hogy az elsőfokú bíróság nem arra kötelezte a bányahatóságot, hogy a biztonsági övezet mértékét hivatalból változtassa meg, mindösszesen a biztonsági övezet kiterjedésének szakmai indokoltsága vizsgálatát írta elő. Összességében helyes volt a bíróságnak a tényállás tisztázásának hiányára vonatkozó megállapítása, döntése megalapozott és jogszerű volt. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperest a felülvizsgálati eljárásban nem jogi képviselő képviselte, így felszámítható perköltsége nem keletkezett, ezért erről rendelkezni nem kellett. Az alperes személyes illetékmentessége okán a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest, 2016. január 27. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró