Kbf.65/2014/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(3)bekezdés a./ pont ac./ alpontjába ütköző bűnsegédként, előnyért, hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, II.r. vádlottat a Btk. 294. §

(1)-

(3)bekezdés a./ pont ac./ alpontjába ütköző előnyért, hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt külön-külön 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 évi közügyektől eltiltásra, 100 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint pénzbüntetésre ítélte. I.r. vádlott tekintetében az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére azok szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Mindkét vádlottnak engedélyezte a pénzbüntetés 10 havi részletekben történő megfizetését. Megállapította a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, és a lefoglalt bűnjel iratokhoz történő csatolásáról rendelkezett. I.r. vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült 3.000 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőn belül mindkét vádlott terhére a büntetésük súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét, törvényesen minősítette cselekményüket is, azonban indokolatlanul tért el a középmértéktől és az általa alkalmazott büntetés alkalmatlan mindkét vádlott tekintetében a büntetési célok elérésére. I.r. vádlott és védője felmentés, illetve téves minősítés miatt, II.r. vádlott és védője a cselekmény téves jogi minősítése és felmentés miatt terjesztettek elő fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.635/2014/1. számú átiratában kiegészítéssel tartotta fenn az ügyész által bejelentett fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállást állapított meg, okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban tévedett az I.r. vádlott cselekményének minősítésekor. Véleménye szerint a tényállás alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor I.r. vádlott terhére a vesztegetés bűnsegédi alakzatát állapította meg, mivel álláspontja szerint cselekménye helyesen a Btk. 299. §

(1)bekezdésébe ütköző

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének minősül. Fenntartotta az ügyész súlyosításra irányuló indítványát, azonban álláspontja szerint I.r. vádlottal szemben vagyonelkobzást is kell alkalmazni 1.000.000 forintra, amely az adott, vagy ígért vagyoni előny tárgya volt. Indítványozta ezért, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, I.r. vádlott cselekményét minősítse a Btk. 299. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének, a vádlottakkal szemben kiszabott börtönbüntetést a középmértékhez igazodva súlyosítsa, ezzel arányosan emelje fel a közügyektől eltiltás tartamát, és I.r. vádlottal szemben a Btk. 74.§

(1)bekezdés f/ pontja alapján1.000.000 forint vagyonelkobzást rendeljen el. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. I. és II.r. vádlott közös beadványukban az elsőfokú eljárást vezető bíró elfogultságára hivatkoztak,

1. szeptember 04-én érkezett beadványukban elfogultsági kifogást jelentettek be vele szemben, emellett eljárási szabálysértésre hivatkoztak. I.r. vádlott több beadványt terjesztett elő a másodfokú eljárásban, ebben a lefolytatott bizonyítási eljárással szemben több kifogást terjesztett elő, az ítélet iratellenességére hivatkozott. Indítványozta az általa vélt ellentmondások feloldása érdekében további tanúbizonyítás lefolytatását. I.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Kifogásolta a bírósági tárgyalás rövid tartamát, álláspontja szerint a vád tárgyához képest a tárgyalás és maga az ítélet is elnagyolt volt. Ezzel összefüggésben a vád törvényességével kapcsolatban is kétségét fejezte ki, mivel abból nem állapítható meg, hogy védence mikor és milyen célból kért 1.000.000 forintot tanú1-től. A tárgyaláson véleménye szerint több eljárási hiba is történt, így együtt lettek a terheltek figyelmeztetve jogaikra, továbbá a tanú nem lett kioktatva a hamis tanúzás törvényes következményeire. Álláspontja szerint a védelemhez fűződő jogok több tekintetben sem kerültek biztosításra. Kifogásolta az előterjesztett bizonyítási indítványai elutasítását. Álláspontja szerint nincs kellően bizonyítva, hogy védence megvalósította volna a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit és tévesen vont le következtetést a bíróság arra, hogy védence bárki részére előnyt kért volna. II.r. vádlott védője szintén előterjesztett fellebbezésének írásbeli indokolását. Ebben kifogásolta, hogy a fellebbviteli ügyészség I.r. vádlott tekintetében vádat módosított, átiratában. Álláspontja szerint a főügyészség
2. július
3. napján előterjesztett vádmódosítása, melyben befolyással üzérkedés bűntettének megállapítását kéri I.r. vádlott vonatkozásában, védence, II.r. vádlott tekintetében gyakorlatilag vádelejtésnek minősül. Hivatkozott az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási szabálysértésekre, továbbá arra, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel a tényállás hiányos, és helytelen ténybeli következtetéseken alapszik. Kifogásolta, hogy a történeti tényállás nem tartalmazza védence munkakörét és jogosítványait, valamint hogy milyen kapcsolatban volt munkája során a ... Kft-vel. Álláspontja szerint az ítéletből az sem derül ki, hogy védence milyen elkövetési magatartással valósította meg a bűncselekményt, milyen kapcsolatban állt I.r. vádlottal. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból szinte megállapítható, hogy védence nem akadályozta az engedély kiadásának folyamatát. Mivel védence tekintetében csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, és azok zárt logikai láncot nem alkotnak, indítványozta felmentését az ellene emelt vád alól. A másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője a fellebbezését továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint megállapítható, hogy II.r. vádlott szakhatósági tevékenységet végzett, hatósági feladatokat látott el, amely tény szerepel a vádban is. Véleménye szerint nem merült fel olyan bizonyíték, amely ennek ellentmondana, továbbá megállapítható, hogy a II.r. vádlott részt vett az engedélyezési eljárásban. Kifejtette, hogy nincs lehetőség eltérő tényállás megállapítására a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem, ezért a vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezés eredményre nem vezethet. Mindenben fenntartotta átiratában foglaltakat, megismételte I.r. vádlott cselekményének eltérő minősítésére és a vádlottakkal szemben súlyosabb büntetés kiszabására, valamint vagyonelkobzásra tett indítványait. I.r. vádlott védője fellebbezését fenntartva kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet a Be.
4. §

(2)bekezdés a./ és d./ pontjai alapján megalapozatlan, mivel felderítetlen, és a bíróság tényből további tényre helytelenül következtetett. Álláspontja szerint az eljárás felületes volt, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget, kritikátlanul átvette a vádirat tényállását. Kifogásolta, hogy a tényállásban nincs konkrét esemény, időpont, nem állapítható meg, hogy I.r. vádlott mikor kért tanú1-től 1.000.000 forintot. A pénzzel összefüggésben kérte védence védekezésének elfogadását, hogy azt munkadíjként kapta I.r. vádlott, ezért ez legfeljebb polgárjogi vita alapja lehet. Megismételte beadványában foglaltakat az elkövetett eljárási szabálysértések tekintetében, álláspontja szerint a tanú kioktatásának elmaradása abszolút hatályon kívül helyezési ok. Elsődlegesen védence felmentésére, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. II.r. vádlott védője perbeszédében az általa előterjesztett és írásban indokolt fellebbezését továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint olyan ellentmondások vannak az ügyben, amelyek egy megismételt eljárásban sem oldhatóak fel. Véleménye szerint megállapítható, hogy a vád tárgyává tett ügyben nem került befolyásolásra a hatósági eljárás, amely kizárja a korrupciós kapcsolat meglétét. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság védencét mentse fel az ellene emelt vád alól. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt mindkét vádlott tekintetében a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, nem tartotta megalapozottnak a vádlottak és védőik ezzel ellentétes érvelését. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján nem észlelt olyan körülményt, amelyből az eljáró büntető tanács elnökének elfogultságára lehetett volna következtetni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvényes vád alapján járt el, a vádlottak ellen beterjesztett vádirat a Be. 2.§

(2)bekezdésében előirt törvényi előfeltételeknek megfelelt. A vádlottak és védőik kifogásolták, hogy az elsőfokú katonai tanács egymás jelenlétében oktatta ki a vádlottakat eljárási jogaikkal összefüggésben. A másodfokú bíróság korábbi gyakorlata során kifogásolta az elsőfokú bíróság ilyen irányú eljárását, azonban a Kúria rámutatott, hogy a vádlottak együttes jelenlétében történő kioktatása nem jelenti az eljárási szabályok megsértését. Megállapítható továbbá, hogy a vádlottak egymás távollétében kerültek kihallgatásra. A vádlottak és védőik kifogásolták, hogy az egyik kihallgatott tanú nem került a büntetőeljárási törvény szabályai szerint kioktatásra vallomásának megtétele előtt. A tárgyalási jegyzőkönyv azonban tartalmazza ennek az eljárási cselekménynek a megtörténtét, eszerint a törvényi kötelezettségét a bíróság teljesítette. Megállapítható továbbá, hogy a vádlottak és védőik nem kérték a jegyzőkönyv kijavítását. Hivatkozásuk ezért eredményre nem vezethetett, a jegyzőkönyv kijavítására nyitva álló objektív határidő is eltelt. A jegyzőkönyvben pedig nem található kifogásolható magatartás, vagy adat. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. Ennek során a vádlottakat kihallgatta. I.r. vádlott élt mentességi jogával, ezért az elsőfokú katonai tanács helyesen a Be. 291. §

(1)bekezdése alapján felolvasta gyanúsítottként tett vallomásait. II.r. vádlott vallomást tett a tárgyaláson, és tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Az elsőfokú bíróság kihallgatta az érintett tanúkat, tanú2-t és tanú1-t is. E tanúk a nyomozás során tett vallomásukkal egyezően tették meg a terheltekre nézve terhelő vallomásukat. A bíróság ismertette még a releváns iratokat és meghallgatta a rendelkezésre álló hanganyagokat. Mindezek alapján a vádlottak tagadásával szemben mérlegelési jogkörében állapította meg ítéletének tényállását, azt elsősorban a tanúk vallomására, a titkos információgyűjtés hanganyagára, és I.r. vádlottal szemben tettenérése során készült rendőri jelentésre alapozta. Bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adott, a másodfokú bíróság álláspontja szerint indokolási kötelezettségét teljesítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségét csak részben teljesítette, mivel nem szerezte be II.r. vádlottra vonatkozó azon adatokat, amelyből megállapítható, hogy hivatalos minőségében járt el a vád tárgyává tett cselekmény során. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa tárgyalásra tért át, megkereste a ... annak érdekében, hogy küldjék meg II.r. vádlott munkaköri leírását. A beszerzett munkaköri leírás alapján azzal egészíti ki az elsőfokú ítélet tényállását, hogy a II.r. vádlott a ... kiemelt főreferensként látta el feladatait. E minőségében részt vett a hatósági osztály által végzett ellenőrzési tevékenységben, továbbá feladatkörébe tartozott az osztályvezető távollétében a hatósági osztály működtetése, irányítása, az osztály ügyrendi feladatainak végrehajtása. Részt vett a kirendeltség hatósági, szakhatósági tevékenységének végzésében, ellátta a hatósági, szakhatósági feladatokat. Részt vett továbbá más hatóságok felé irányuló adatszolgáltatás kérésére vonatkozó javaslat elkészítésében, illetve a megindított eljárásban javaslat tételi jogköre volt. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló, és az elsőfokú bíróság által is megvizsgált, titkos információgyűjtés során keletkezett bizonyítékok alapján az elsőfokú ítélet 3. oldal 2. bekezdését azzal egészíti ki, hogy I.r. vádlott II.r. vádlottal egyetértésben kérte az 1.000.000 forintot. Az előzőekben tett kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa így fogadta el felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottak és védőik ítélet hatályon kívül helyezésre, illetve felmentésre irányuló indítványa nem alapos. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés, amely megalapozná az indítványok teljesítését, nem valósult meg abszolút eljárási szabálysértés. A másodfokú bíróság nem értett továbbá egyet azzal a védői indítvánnyal sem, hogy a tényállás oly fokban felderítetlen, hogy az felülbírálatra alkalmatlan. A másodfokú bíróság a részleges felderítetlenséget az általa felvett bizonyítás útján kiküszöbölte. Ugyanakkor nem tartotta indokoltnak további tanúk kihallgatását a vádlotti indítványok szerint, mivel az csupán az eljárás további elhúzódását eredményezte volna. Az indítványozott tanúknak nem volt közvetlen tudomásuk a vád tárgyává tett cselekményről. Ezért a másodfokú bíróság az előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottak és védőik bizonyítékok újramérlegelése útján eltérő tényállás megállapítására, és ezen keresztül a vádlottak felmentésére irányuló indítványai a Be. 351. §

(1)bekezdése és Be. 352. §

(3)bekezdése alapján eredményre nem vezethettek. A kiegészített tényállás megalapozott, felülbírálatra alkalmas, a vádlottak és védőik olyan új tényt, vagy bizonyítékot nem jelöltek meg a másodfokú eljárás során, amely büntetőjogi felelősségüket cáfolhatná. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményeiket is. A másodfokú bíróság nem értett egyet a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon indítványával, hogy II.r. vádlott cselekményét minősítse a Btk. 299.§

(2)bekezdés a/ pontjába ütköző vesztegetést állítva elkövetett bűnpártolás bűntettének. Az irányadó tényállás szerint megállapítható, hogy a vádlottak egymás tevékenységéről tudva úgy kértek előnyt, pénzt, hogy II.r. vádlott által készített a szakhatósági hozzájárulás kiadását ettől tették függővé. Az elsőfokú bíróság által is értékelt titkos információgyűjtés adatai, valamint a személyi, őrző védelmi eszköz használatából származó, és az elsőfokú tárgyaláson meghallgatott hangfelvétel szerint II.r. vádlott végig kontroll alatt tartotta azt a folyamatot, amely során I.r. vádlott pénzt kért az engedély kiadásáért. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor II.r. vádlott bűnösségét a Btk. 2. §-ra figyelemmel a Btk. 294. §

(1)-

(3)bekezdés a./ pont ac./ alpontba ütköző előnyért, hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében állapította meg. II.r. vádlott e bűncselekmény valamennyi törvényi tényállási elemeit megvalósította, amikor hivatalos személyként, hivatali helyzetével visszaélve I.r. vádlott közvetítésével jogtalan előnyt kért. A bizonyítékok részévé tett hangfelvételek, valamint a tanúk vallomása alapján ez aggálytalanul megállapítható. I.r. vádlott II.r. vádlott tevékenységéhez szándékos segítséget nyújtott, ezért bűnsegédként valósította meg az előnyért, hivatali helyzettel egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vesztegetést állítva elkövetett bűnpártolás és a bűnsegédként elkövetett vesztegetés elhatárolásakor irányadó szempont, hogy a passzív vesztegető, illetve az aktív vesztegető kapcsolatban áll-e egymással, vagy pedig ilyen kapcsolat hiányában köztük a befolyással üzérkedést elkövető közvetít. Jelen esetben tanú1 hivatali kapcsolatban állt II.r. vádlottal, tudta, hogy ő az ügy intézője, és azt, hogy tőle függ a szakhatósági hozzájárulás elkészítése. E kapcsolatrendszerből kiindulva tehát az I.r. vádlott nem befolyással üzérkedést, hanem a minősített korrupciós bűncselekmény bűnsegédi alakzatát valósította meg a tényállásban írt magatartásával, mivel IIr. vádlottnak szándékosan segítséget nyújtott. A másodfokú bíróság a vádlottak büntetésének súlyosítása érdekében előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, és nem tévedett, amikor a vádlottakkal szemben végrehajtandó szabadságvesztést és közügyektől eltiltást szabott ki a terhükre rótt bűncselekmények miatt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, figyelemmel az időmúlásra a büntetési tételkereten belül kiszabott 2 év 6 hónapi börtönbüntetés arányos a vádlottak terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyával, és az eddig törvénnyel összeütközésbe nem kerülő vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességgel is. Különösen a generális prevenció érvényesülése érdekében azonban a végrehajtandó szabadságvesztés és az ehhez igazodó közügyektől eltiltás alkalmazása mindenképpen szükséges a vádlottakkal szemben. A vagyoni haszonszerzés érdekében elkövetett bűncselekmény miatt az elsőfokú bíróság törvényesen szabott ki a vádlottakkal szemben pénzbüntetést is. A másodfokú bíróság egyetértett annak napi tétel számával és összegével, amely szintén arányos a vádlottak terhére rótt cselekménnyel. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa nem tartotta indokoltnak a vádlottakkal szemben kiszabott büntetés súlyosítását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa nem értett egy a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon indítványával, hogy I.r. vádlottal szemben a kért vagyoni előny tárgyát képező 1.000.000 forint erejéig a Btk. 74. §

(1)bekezdés f./ pontja alapján vagyonelkobzást alkalmazzon. Az irányadó tényállás szerint nem került átadásra az 1.000.000 forint I.r. vádlottnak, a Budapesti Nyomozó Ügyészség ügyészei őt tetten érték és elfogták. A Kúria 78/2009. számú véleménye szerint a Btk. 74. §

(1)bekezdés f./ pontja alapján a passzív vesztegetővel szemben nincs helye vagyonelkobzás elrendelésének, ha a bűncselekmény elkövetése révén nem szerezte meg a vagyoni előnyt. I.r. vádlott az adott bűncselekmény passzív vesztegetői oldalán valósította meg cselekményét, nem szerezte meg a neki ígért 1.000.000 forintot, a csapda pénz lefoglalásra került, ezért vele szemben vagyonelkobzás alkalmazására nincs törvényes lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokainál fogva - mindkét vádlott tekintetében - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában jogerős és végrehajtható. ,
3. február
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke