Bhar.337/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont) és ezért őt 200 nap tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 1000.- forintban megállapítva, továbbá 9.000.000.- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. A kerületi bíróság rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítélet ellen a fellebbezésre nyitva álló 3 napi határidőn belül a II.r.vádlott felmentésért jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék

1. október hó
2. napján kihirdetett 31.Bf.V.5502/2015/
3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pénzmosás vétsége miatti eljárást megszüntette. A kézbesítés útján közölt másodfokú végzés ellen az ügyész a törvényes határidőn belül másodfellebbezést jelentett be a megszüntető rendelkezés ellen a II.r. vádlott terhére a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése céljából. A perorvoslati nyilatkozatában az ügyész vitatta, hogy az elévülés
4. szeptember hó
5. napján bekövetkezett volna. Érvelése szerint a
6. október 1-jétől
7. október 8-ig terjedő időszakban
8. március 16-án a nyomozó hatóság a bűncselekmény büntethetőségének elévülését félbeszakító eljárási cselekményt foganatosított, amikor a litván ügyészségnek jogsegély kérelmet küldött. A Fővárosi Főügyészség érvelése szerint a jogsegély kérelemben tanú1-nek, mint tanúnak feltett
9. kérdés a II.r.vádlott szerepének tisztázását célozta. A Főügyészség arra hivatkozott, hogy a tanúnak az átutaláshoz kapcsolódó cselekménnyel kapcsolatban kellett válaszolnia, ezért a
10. március 16-án kelt jogsegélykérelem - szemben a másodfokú bíróság végzésének indokolásában foglaltakkal - alkalmas volt az elévülés félbeszakítására. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1205/2015/
11. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva, a másodfokú határozat megváltoztatása végett tartotta fenn. Álláspontja szerint a megelőző eljárások során eljárt bíróságok a perrendi szabályokat maradéktalanul betartották. Az elsőfokú bíróság a tényállást minden szükséges és lehetséges bizonyítékot beszerezve helyesen állapította meg. A tényállásból okszerű következtetést vont le a kerületi bíróság a vádlott bűnösségére, csupán abban tévedett, hogy a jogi minősítés meghatározásakor és a büntetés kiszabásakor nem az elkövetéskori anyagi jogszabályokat alkalmazta. A fellebbviteli főügyészség érvei szerint ezzel szemben a másodfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény már a nyomozati szakban elévült. A másodfokú bíróság téves álláspontjával szemben az ügyészi fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtett érveket mindenben osztotta, annak megismétlésétől eltekintett. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a „Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság végzését változtassa meg akként, hogy az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a cselekmény jogi minősítésében az elkövetéskori anyagi jogszabályt tüntesse fel". A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratban írtakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elévülés kérdése anyagi jogi kérdés, jogkérdésben van csak különbség az első- és másodfokú bíróság értelmezése között. Ez a probléma pedig a harmadfokú eljárásban a határozat megváltoztatásával orvosolható. Előadta, hogy a kibocsátott jogsegélykérelem miatt az elévülés nem következett be, ugyanakkor utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás számítási hibát is tartalmaz az átutalás végösszege helyesen 8.954.560.- forint. Hangsúlyozta, tartalmilag az elsőfokú bíróság ítéletével azonos döntés meghozatala indokolt, annak tényállása, a cselekmény jogi minősítése az alkalmazott jog megválasztása helytálló. A II.r.vádlott védője a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfellebbezéssel támadott másodfokú végzés helybenhagyására tett indítványt utalva arra, hogy a másodfokú döntés helytálló, annak indokai törvényesek, az elévülés bekövetkezett. A II.r.vádlott a harmadfokú nyilvános ülésen az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozatot tenni. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be.386.§

(1)bekezdés c) pontjának II. fordulatára figyelemmel megállapította, hogy megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás törvényi lehetősége, továbbá a fenti törvényhely

(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben előterjesztett ügyészi fellebbezés perjogilag megengedett, joghatályos. Az ügyészi másodfellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be.387.§

(1)bekezdése alapján vizsgálta felül a megtámadott másodfokú ügydöntő végzést, és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és a pénzmosás vétsége (1978. évi IV. törvény 303/A.§

(1)bekezdés b) pont) miatti eljárás megszüntetéséről, azonban az indokolása részben kiegészítésre, részben helyesbítésre szorul a később kifejtettek szerint. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a harmadfokú nyilvános ülésen elhangzott nyilatkozatában foglaltakra figyelemmel - a másodfellebbezés lehetséges perjogi irányai tekintetében - az alábbiakat kívánja rögzíteni. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség harmadfokú nyilvános ülésen fenntartott, átiratában foglalt indítványában azt kérte, hogy a másodfellebbezés alapján a harmadfokú bíróság „a másodfokú végzést változtassa meg akként, hogy az elsőfokú ítéletet hagyja helyben". A fellebbviteli főügyészség által indítványozottakkal szemben a harmadfokú bíróság rámutat arra, hogy az indítványban foglaltak még a másodfellebbezés alapossága esetén sem lettek volna perjogilag teljesíthetőek. A Be.387.§

(1)és a Be. 398.§

(1)és

(2)bekezdése alapján ugyanis a harmadfokú bíróság a másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet amennyiben megváltoztatja, akkor maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot. Szemben a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal a harmadfokú bíróság már „nem térhet vissza" az elsőfokú ítéletre, azt a harmadfokú bíróság nem hagyhatja helyben és nem is változtathatja meg, mivel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet bírálja felül. Ehhez képest jelen ügyben kiemelendő, hogy a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság - döntése jellegéből fakadóan - nem vonta a másodfokú felülbírálat körébe az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenységét. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállásának felülbírálatát - helyes perrendi logikát követve - el sem végezte, mivel egy eljárásjogi természetű, anyagi jogi előkérdés (bűncselekmény büntethetőségének elévülése) vizsgálatánál megrekedt a felülbírálata és miután az elévülés bekövetkezését állapította meg, a felülbírálat további folytatását - helyesen - nem végezte el. Ezen eljárásjogi helyzetre figyelemmel a harmadfokú felülbírálat körében nincs irányadó tényállás, ami a felülbírálat körébe lenne vonható. Szemben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványával, amely a II.r.vádlott harmadfokú eljárásban történő elítélését célozta - a tényállást meg nem állapító, az elsőfokú ítéleti tényállás felülbírálatát el nem végző, a másodfokú eljárásban az ítélet hatályon kívül helyezéséről és - az eljárás megszüntetéséről rendelkező másodfokú bírósági ügydöntő határozattal szemben, ez perjogilag kizárt. Mindezekre figyelemmel a másodfellebbezés alapossága esetén - eljárásjogilag - a Fővárosi Főügyészség másodfellebbezésében szereplő indítványnak megfelelő határozat lett volna csak hozható, azaz a Be.398.§

(1)bekezdés utolsó mondatrészére, valamint a Be.399.§

(5)bekezdésére figyelemmel a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú eljárást megismétlésére lett volna a másodfokú bíróság kötelezhető. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság törvényesen járt el, amikor a Be.373.§

(1)bekezdés I. a) pontjának II. fordulata alapján a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pénzmosás vétsége (1978. évi IV. törvény 303/A.§

(1)bekezdés b) pont) miatti eljárást az 1978. évi IV. törvény 33.§

(1)bekezdés b) pontjában írt elévülés okából megszüntette. Helyesen járt el a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, amikor a Btk.2.§

(1)bekezdésében meghatározott fő szabályt alkalmazva, a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő büntető törvény szerint bírálta el a bűncselekményt, mivel az elbíráláskor hatályos Btk. büntethetőség elévülésére vonatkozó rendelkezései szerint az elévülés még nem következett volna be (Btk.26.§

(1)bekezdés). A másodfokú bíróság végzésének indokolásában helyesen utalt a bűncselekmény büntethetőségének elévülése, a félbeszakításra alkalmas hatósági aktusok körében kialakult bírói gyakorlatra, azonban az elévülés időpontját az alábbiak szerint tévesen állapította meg. A rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján rögzíthető, hogy a II.r.vádlott által megvalósított utolsó részcselekmény

1. február hó
2. napjára esik (nyomozat irat
3. oldal).
4. február
5. és
6. február
7. napja között a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetőségének elévülési idején belül a nyomozó hatóság nem foganatosított olyan eljárási cselekményt, amely az elévülési idő félbeszakítására lett volna alkalmas. Szemben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság határozatának indokolásában foglaltakkal a
8. november
9. napján kelt banki megkeresés (nyomozati irat
10. oldal) még nem irányult II.r.vádlott későbbi II.r. vádlottal szemben, mivel nem a később vád tárgyává tett 9.000.000 forinthoz kapcsolódó bűnkapcsolati forma (pénzmosás), felderítését célozta, hanem tartalma szerint a I.r.vádlott elleni büntetőeljáráshoz volt szükséges a megkeresés. Mindezekre figyelemmel a nyomozó hatóság fenti eljárási cselekménye az
11. évi IV. törvény 35.§

(1)bekezdésében foglalt - az elévülés félbeszakítását eredményező - kritériumoknak nem volt megfeleltethető. A II.r.vádlottal szemben a nyomozás során sem elévülési időn belül, sem azon kívül nyomozást elrendelő határozat nem született. A teljes nyomozati irat áttekintését követően a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elévülés félbeszakítására alkalmas első eljárási cselekmény, amely a II.r.vádlott büntethetősége elévülésének félbeszakítását eredményezte volna, a

1. április
2. napján II.r.vádlott tanúkénti kihallgatása (nyom.ir. 755.o.) lehetett volna. Ez az eljárási cselekmény a később pénzmosás vétségével megvádolt terhelt büntetőjogi felelősségének tisztázását is célozta, ténybeli alapja azonos a vád tárgyává tett cselekmény tényalapjával (tárgyi feltétel) és a később vádlotti pozícióba került személy utóbb vád tárgyává tett tények megvalósításában játszott szerepének tisztázására irányult (személyi feltétel) még akkor is, ha a II.r.vádlott ekkor még nem volt gyanúsítotti pozícióban (BH.2012.278, BH 2014.69). Erre az érdemi eljárási cselekményre azonban már a
3. február
4. napján bekövetkezett elévülési időn túl került sor, ezért az elévülési idő már nem szakadhatott meg. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság csak utal arra, hogy a
5. február 23-a és
6. február
7. napja közötti időszakban
8. november
9. napján az I.r.vádlottat ismételten kihallgatták gyanúsítottként (nyomozati irat
10. oldal), azonban ez a vádban az ő terhére rótt csalás bűncselekményével és nem a II.r.vádlott, későbbi II.r. vádlott vádban írt cselekvőségével volt összefüggésben. Erre figyelemmel a fenti eljárási cselekmény értelemszerűen nem volt alkalmas az elévülési idő félbeszakítására a II.r.vádlottal szemben. Az ügyész másodfellebbezésében írt érvei a fentiekre figyelemmel okafogyottá váltak, mivel az ügyészség által hivatkozott jogsegélykérelem
11. március
12. napján kelt (nyomozati irat
13. oldal), ezért szintén elévülési időn túl került kiadásra. A Fővárosi Ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy az ügyészség által hivatkozott jogsegélykérelem
14. kérdésében valóban az cég
15. részére átutalt 9.000.000 forinttal kapcsolatban kívánták kérdezni tanú1-t, azonban a jogsegélykérelem eredményre e tekintetben nem vezetett, mivel a
16. október 14-én Litvániában foganatosított kihallgatás során tanú1 a
17. kérdést ténylegesen fel sem tették és a 9.000.000 forint átutalásával kapcsolatban a tanú önként sem tett nyilatkozatot (nyomozati irat
18. oldal). Erre figyelemmel amennyiben a II.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény büntethetőségének az elévülése
19. február
20. napján még nem következett volna be, az ügyészség által felvetett jogsegélykérelem akkor sem lett volna alkalmas a II.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény miatti büntethetősége elévülésének a megszakítására. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság határozatának indokolásával szemben a bűncselekmény büntethetőségének elévülése nem
21. szeptember 30., hanem
22. február
23. napján bekövetkezett. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság végzését a Be.397.§-a alapján - az indokolás részbeni helyesbítése és kiegészítése mellett - helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.385.§, 381.§

(1)és a 339.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 31.Bf.V.5502/2015/
3. számú végzése a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.337/2015/
4. számú végzésében foglaltakra figyelemmel
5. február hó
6. napján jogerős. Budapest,
7. február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő