Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.28/2015/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntette miatt az I.r.vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- október hó
- napján kelt 7.B.2110/2013/
- számú ítéletét az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben helybenhagyja azzal, hogy a közügyektől eltiltást mindkét vádlott esetében mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. Az I.r.vádlott előzetes letartóztatása beszámításának kezdő napja helyesen a
- június
- napja. A II.r.vádlott előzetes letartóztatásának utolsó napja:
- október hó
- Az ítélet bevezető részéből a
- év január hó 22., március hó 20., április hó 16., június hó
- napjának feltüntetését mellőzi. A II.r.vádlott romániai tartózkodási helye: ... Az I.r.vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 50.340,- (ötvenezer-háromszáznegyven) forint bűnügyi költségből az I.r.vádlott 21.320,- (huszonegyezer-háromszázhúsz) forintot, míg a II.r.vádlott 29.020,- (huszonkilencezer-húsz) forintot köteles az államnak megfizetni. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék
- október hó
- napján kelt 7.B.2110/2013/
- számú ítéletével az I.r.vádlott bűnösségét emberölés bűntettében (Btk.160.§
(1)bekezdés) állapította meg, és ezért őt 8 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. A II.r.vádlott bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.164.§
(1)bekezdés és
(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg, és ezért őt 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időbe számításáról. A törvényszék minkét vádlott esetében döntött a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is. A törvényszék határozatában döntött a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítélet a III.r.vádlottal szemben is tartalmaz rendelkezést, azonban a Fővárosi Ítélőtábla
- március hó
- napján kelt és
- április hó
- napján jogerős 2.Bf.28/2015/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet a III.r.vádlottal szemben hatályon kívül helyzete és vele szemben az eljárást megszüntette, mivel a III.r. vádlott
- december hó
- napján elhunyt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I.r.vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása érdekében, a II.r.vádlott és a III.r.vádlott vonatkozásában a cselekmény téves minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett. Az I.r.vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen felmentésért, „téves jogi minősítés miatt" másodlagosan enyhítésért jelentett be perorvoslatot, míg a II.r.vádlott és védője valamint a III.r.vádlott és védője az ítéletet kihirdetésekor tudomásul vették, fellebbezéssel nem éltek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1105/2013/5-I. számú átiratában az ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezést a büntetések súlyosításáért tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendi szabálysértés nélkül folytatta le a bizonyítási eljárást. A másodfokú eljárásban irányadó tényállás alapján a Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményüket is törvényesen minősítette. Az ügyészi érvelés szerint tévedett a törvényszék az I. és II.r. vádlottak büntetésének kiszabásakor, eltúlzott jelentőséget tulajdonított a javukra írható enyhítő körülményeknek. Az enyhítő tényezők közül az időmúlás nem számottevő, a büntetlen előélet szinte súlytalan, a beismerő vallomások pedig nem voltak következetesek. Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben változtassa meg, a kiszabott büntetéseiket súlyosítsa. Egyebekben rájuk nézve az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Az I.r.vádlott a Fővárosi Ítélőtáblához
- április hó
- napján érkezett
- alszámú beadványában a fellebbezését írásban megindokolta, kiegészítette. Kérte a kiszabott 8 év börtönbüntetés enyhítését, továbbá indítványozta, hogy az ítélőtábla a szabadságvesztést fegyház fokozatban állapítsa meg. Ennek indokául előadta, az előzetes letartóztatása során a fegyház körülményekhez már hozzászokott, a hátralévő részt is ebben szeretné letölteni, a börtönben több emberhez kellene alkalmazkodnia. Az I.r.vádlott védője, a nyilvános ülésen, az elsőfokú ítélet kihirdetésekor bejelentett fellebbezését pontosította. Kérte, hogy az ítélőtábla a cselekmény téves jogi minősítése miatt az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg. Kiemelte az eljárásban résztvevők nehéz szociális egzisztenciális helyzetét. A védő érvei szerint az I.r. vádlott az ittassága és türelmetlensége miatt nem tudta kontrollálni a kanállal végzett mozdulatokat, ennek következtében került a kanál a sértett végbelébe, ez indította el a folyamatot, amelynek folytán a sértett elhalálozott. Álláspontja szerint halált okozó testi sértés megállapításának van helye, az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Másodlagosan az enyhítő körülmények nyomatékosabb értékelése alapján a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A II.r.vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédében kiemelte, hogy az ítélet ellen sem ő, sem a védence nem jelentett be fellebbezést, a felülbírálat lehetősége a II.r. vádlott esetében kizárólag az ügyészi fellebbezés alapján nyílt meg. Kérte, hogy az ítélőtábla vegye figyelembe az elsőfokú bíróság által feltárt és kellően értékelt enyhítő körülményeket. Az I.r.vádlott az utolsó szó jogán kijelentette, hogy nagyon sajnálja a történteket és a sértett halálát. A II.r.vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy nagyon megbánta, amit tett és lelkiismeret furdalása van. Sem a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés, sem az I.r. vádlott és védője elsődlegesen minősítés változtatásért, másodlagosan enyhítésért bejelentett perorvoslatai nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az I.r.vádlott és a II.r.vádlottal szemben bejelentett ügyészi valamint az I.r. vádlott és védője fellebbezései folytán bírálta felül a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék - az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben hozott - ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása során a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Törvényesen járt el, amikor a 2014. szeptember hó 16. napján megtartott tárgyalási napon az egyik ülnök személyében bekövetkezett változásra figyelemmel a Be.287.§
(4)bekezdése alapján a tárgyalás anyagának ismertetésével a tárgyalást megismételte (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv). Az elölről kezdett tárgyalásra figyelemmel azonban az ítélet bevezető részből a
- január hó 22., március hó 20., április hó 16., és június hó
- napjának feltüntetését mellőzni kellett. A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. Valamennyi lehetséges bizonyítékot beszerzett, azokat logikusan értékelte, mérlegelte. A sértett halálának bekövetkezési mechanizmusára, a vádlottak személyenkénti cselekvőségére nézve a bírói szakban széleskörű szakértői bizonyítást vett fel, amelynek eredményét törvényesen használta fel bizonyítékként, és precízen rögzítette az ítéleti tényállásban. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlott a releváns tényeket illetően az ítéleti tényállás alapjául szolgáló nyilatkozatokat tettek, az I.r. vádlott ugyan csak a segítségnyújtás elmulasztásában ismerte el a bűnösségét, azonban a II.r. vádlott az őt terhelő tények tekintetében teljes körűen beismert. Helyesen alapította az ítéleti tényállást a lefolytatott igazságügyi orvosszakértői bizonyítás eredményével egybevágó II.r.vádlott önmagát és I.r.vádlottat terhelő nyilatkozataira (
- és
- alszámú szakértői vélemények továbbá a szakértők párhuzamos meghallgatása -
- számú tárgyalási jegyzőkönyv). A II.r. vádlott az I.r. vádlottat mindvégig következetesen terhelte a sértett halálának alapjául szolgáló elkövetési magatartások megvalósításával. Az I.r. vádlott védőjének érveivel szemben a fentiekre figyelemmel iratszerűen került megállapításra, hogy úgy a sértett koponya sérülése, mint a végbélbe erőszakolt evőkanál miatt bekövetkezett sérülései az I.r. vádlott szándékos magatartása következtében jöttek létre. A II.r. vádlott ugyanis következetes nyilatkozataiban előadta, hogy az I.r. vádlott a sértettet fejbe rúgta valamint „I.r.vádlott ideges lett és szándékosan feltolta a kanalat sértett végbelébe" (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- és
- oldal II.r.vádlott vallomása). A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék által helyes mérlegelés útján megállapított ítéleti tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§
(2)bekezdés a-d) pontjáig írt megalapozatlansági hibáktól, ezért a fenti törvényhely
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapíthatta. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett az I.r.vádlott és a II.r.vádlott bűnösségére a terhükre rótt bűncselekmények tekintetében. A törvényszék Btk.2.§
(2)bekezdésére figyelemmel kizárólag a Btk.38.§
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott feltételes szabadságra bocsátásnak, az elbíráláskor hatályos kedvezőbb rendelkezései miatt törvényesen bírálta el az I. és II.r. vádlott bűncselekményeit az elbíráláskor hatályos Btk. alapján. Az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette az I.r.vádlott és a II.r.vádlott terhén megállapított bűncselekményeket és a részletes, mindenre kiterjedő jogi érvei is mindkét vádlott esetében helytállóak (elsőfokú ítélet 43-45. oldal). Az I.r.vádlott védőjének a másodfokú nyilvános ülésen elhangzott perbeszédére is figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a Fővárosi Törvényszék helytálló jogi érvekkel állapította meg az I.r. vádlott bűnösségét a Btk.160.§
(1)bekezdésbe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntettében. Az emberölés bűntette úgynevezett nyitott törvényi tényállás, erre figyelemmel tényállásszerűnek minősül minden olyan emberi magatartás, amely a halálos eredmény létrehozására alkalmas, azaz a sértett halálával oksági kapcsolatban áll. Az irányadó tényállás szerint az I.r. vádlott kezdetben valóban a korábban felhelyezett három gyertya eltávolítása céljából helyezte a sértett végbelébe a fém evőkanál nyél részét, azonban ezt később - nyilvánvalóan a Btk.18.§-a szerinti, önhibából eredő ittas állapotára is visszavezethetően - olyan erővel tolta fel, szándékosan a sértett végbelébe, hogy a nyél része vastagbél átfúródást és következményesen - végső soron - légzési és vérkeringési elégtelenség okán a sértett halálát okozta. Ebben a folyamatot gyorsító rész-oki szerepe volt az ugyancsak az I.r. vádlott szándékos rúgása folytán elszenvedett koponyasérülésnek is. Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt az I.r. vádlott a cselekményét a halálos eredmény tekintetében a Btk.7.§ II. fordulata szerinti eshetőleges szándékkal valósította meg, ugyanis a halálos eredmény bekövetkezésével - az általános élettapasztalat szerint - számolnia kellett, azt előre látta és ezen eredménnyel szemben közömbös maradt. A fentiekre figyelemmel a halálos eredmény tekintetében gondatlanságot feltételező, a Btk.164.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének megállapítása - a védői érveléssel szemben - nem jöhetett szóba. A törvényszék - a Btk.4.§
(1)valamint a 7. és 8.§ rendelkezéseiből levezethető - az egyéni bűnfelelősség elvét figyelembe véve, megfelelően differenciálva helyesen minősítette a II.r.vádlott cselekményét a Btk.164.§
(1)bekezdés és
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette kísérleteként. A minősítés indokolása körében kifejtett jogi érvei maradéktalanul helytállóak. A Fővárosi Törvényszék az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel és azoknak kellő súlyt tulajdonított. Az elsőfokú bíróság a Btk.79.§-ában írt büntetési célok eléréséhez szükséges és arra alkalmas büntetést szabott ki a felülbírálattal érintett vádlottakkal szemben, ezért a mindkét vádlottal szemben előterjesztett súlyosításra irányuló ügyészi, valamint az I.r. vádlott és védője enyhítésre irányuló fellebbezése egyaránt alaptalan. A másodfokú bíróság az I.r. vádlott fellebbezési beadványában írtakra tekintettel utal arra, hogy a törvényszék törvényesen járt el, amikor az I.r.vádlott terhén megállapított emberölés bűntettének alapesetére figyelemmel a szabadságvesztést a Btk. 37.§
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel börtön fokozatban rendelte végrehajtani. A börtön végrehajtási fokozat eggyel enyhébb fokozatnak minősül, mint a fegyház. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények alapján sem látott arra okot, hogy a Btk. 35.§
(2)bekezdése szerint eggyel szigorúbb végrehajtási fokozatot határozzon meg. Az I.r. vádlott fellebbezésének szigorúbb fokozat megállapítására vonatkozó iránya perjogilag is kizárt, mivel a Be. 324.§
(1)és
(2)bekezdésének összevetéséből megállapítható, hogy a vádlotti perorvoslat nem irányulhat a vádlott terhére. A Btk.33.§
(2)bekezdése alapján a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ezért a másodfokú bíróság ezt mindkét vádlott esetében mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak. A törvényszék ítéletének járulékos rendelkezései törvényesek azzal, hogy az I.r.vádlott előzetes letartóztatása beszámításának kezdő napja helyesen
- június hó
- napja (nyomozati irat
- és
- oldal). A másodfokú bíróság a II.r.vádlott esetében megjelölte az előzetes letartóztatásának utolsó napját, továbbá romániai tartózkodási helyét. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján rendelkezett az I.r.vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben - a Be.371.§
(1)bekezdése alapján - a rendelkező részben foglalt pontosításokkal helybenhagyta. Budapest,
- február hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 7.B.2110/2013/
- számú ítélete az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.28/2015/
- számú végzésében írt változtatásokkal
- február hó
- napján jogerős és végrehajtható. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő