Bf.560/2015/12 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdésének d/ pontjában írt megalapozatlansági okból, és a határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. A vádlott és a védője tudomásul vették a törvényszék részben marasztalást is tartalmazó döntését (egészséget veszélyeztető bűncselekmény). A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi jogorvoslatot - indokai alapján - fenntartotta, egyben kiegészítette. Felrótta az elsőfokú bíróságnak a felmerült bizonyítási indítványok elutasítását, így különösen azt, hogy nem végezte el a bizonyítási kísérletet atekintetben, hogy a kerékpárral közlekedő vádlott a táskájában valóban a gyalogsági ásót, esetlegesen a sértettől eltulajdonított íjpuskát szállíthatta-e. Kifogásolta továbbá, hogy a halál időpontjának meghatározása kérdésében az igazságügyi orvosszakértők és biológus szakértői vélemények közötti ellentmondást nem oldotta fel. Álláspontja szerint nem vonta értékelési körébe azt a tényt, hogy a sértett személygépkocsija két napon keresztül állt ugyanazon a helyen a telek előtt az úton a szokástól eltérően. Hibaként értékelte azt is, hogy bár a törvényszék elvetette a vádlotti védekezést, azonban „… semmilyen tényállásra kiható következtetést nem vont le.”. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás továbbfejlesztése nélkül nem volt abban a helyzetben, hogy a bizonyítékok teljes anyagát a mérlegelési körébe vonja, ezért az ítélete a Be. 351. §-a

(2)bekezdésének a/ és d/ pontjaiban írt okokból megalapozatlan. Ez a megalapozatlanság kihat az „indokolási kötelezettség teljesítésére is, amely ily módon lényeges részben hiányos is.”. Ezen hiányok pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével és a törvényszék új eljárásra kötelezésével orvosolható, így erre tett indítványt, szükségesnek tartva 1.sz.tanú tanúkénti kihallgatását, aki a nyomozati iratok

1. oldalán található rendőri jelentés szerint a sértettet
2. július 3-án délelőtt látta utoljára. A védő a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, egyben rámutatott arra, hogy a vádhatóság a bíróság mérlegelő tevékenységét támadja. Az ítélőtábla a törvényszék fellebbezéssel megtámadott - részben felmentést, részben marasztalást tartalmazó - döntését a Be.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében írtakat. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság igen széles körben folytatta le a bizonyítást. Kihallgatta mindazon tanúkat, akik a vád tárgyává tett bűncselekményekről információval, részinformációval rendelkeztek. A tárgyalásra megidézte az igazságügyi orvosszakértőket és a biológus szakértőt, akiket egymás jelenlétében hallgatott meg. Ennek következtében a biológus szakértő a nyomozás során tett korábbi kategorikus véleményét a halál lehetséges időpontjával kapcsolatban megváltoztatta, és ennek indokát is adta. A törvényszék e körben - mint lényeges körülményről részletes, mindenre kiterjedő bizonyítást folytatott le, és ennek ismeretében állapította meg, hogy a halál időpontját nem lehet pontosabban rögzíteni annál, mint amit az igazságügyi orvosszakértők kinyilvánítottak, és ezen időszakot az igazságügyi biológus szakértő sem cáfolta. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a halál oka és annak körülményei - így a halál időpontjának meghatározása igazságügyi orvosszakértői kompetenciába tartozó kérdés. A törvényszék a feltárt bizonyítékokat - melyek csak közvetettek voltak - a mérlegelési körébe vonta. Részletesen foglalkozott vádlott folyamatosan változtatott vallomásaival. Ezek tartalmát mindenre kiterjedően elemezte, és csak annyiban fogadta el bizonyítékként, amennyiben azt más bizonyíték alátámasztotta. Rámutatott a vádlott vallomásait erősítő és gyengítő bizonyítékokra. Foglalkozott azzal is, hogy a sértett a személygépkocsival nem állt be a telkére, ahogy a szokása volt, hanem a jármű az utcán parkolt több napon keresztül. E tényből azonban nyilvánvalóan nem lehet levonni olyan további ténybeli következtetést, amely a vádlott büntetőjogi felelősségrevonásához vezethetne. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, azokat a logika szabályait is szem előtt tartva értékelte. E tevékenysége során figyelemmel volt arra az eljárási alapelvre, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a vádlott terhére [Be. 4. §

(2)bekezdés], mint ahogy arra is, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli [Be. 4. §

(1)bekezdés]. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényből további tényre nem lehet megalapozott következtetést levonni. Le kell szögezni, hogy a terhelt védekezésének csupán egy korlátja van, mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Önmagában az a tény, hogy vádlott a vallomásait az elétárt bizonyítékok ismeretében folyamatosan megváltoztatta, nem alkalmas arra, hogy ebből a bűnösségére lehessen következtetni a terhére rótt élet és vagyon elleni bűncselekmények esetében. Az elsőfokú bíróság a Be. 78. §-ának

(3)bekezdése értelmében járt el, és a kétségeket a vádlott javára értékelve, a bizonyítás eredményét a kialakult meggyőződése szerint állapította meg. Mérlegelő tevékenysége ellenőrizhető, ítéletének indokolása példaértékű és magas színvonalú, hiányosságban nem szenved, ezért a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III/a. pontjában írt - indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatti - hatályon kívül helyezésnek nincs törvényes alapja. Olyan eljárási szabálysértések sem történtek a bizonyítás lefolytatása során, amelyek hatályon kívül helyezést vontak volna maguk után, ilyet a vádhatóság sem kifogásolt. Kijelenthető továbbá, hogy a törvényszék ítélete nem felderítetlen, nem iratellenes. Az ügyészség érvelése az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amely megalapozott tényállás esetén eredményt nem hozhat, hiszen azt a törvény kizárja. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság az élet- és vagyon elleni bűncselekmény elbírálásakor helyes döntést hozott, amikor e bűncselekmények miatt emelt vád alól vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette. Az ellene szóló körülményekkel szemben észszerű kételyek merültek fel (cipőnyom, vérszennyeződés a cipőn és annak fűzőjén, kerékpár), így azok nem alkothattak olyan kétséget kizáró zárt logikai láncot, amely alapján ítéleti bizonyossággal lehetett volna állást foglalni a bűnösség kérdésében ezen bűncselekmények vonatkozásában. Az elsőfokú ítélet mindezen kételyeket részletesen tartalmazza, és a bizonyítás továbbfejlesztésétől sem várható minden kétséget kizáró eloszlatásuk. A törvényszék részletesen megindokolta, hogy a bizonyítási indítványokat miért utasította el. Az ítélőtábla ezen indokokkal maradéktalanul egyetért. A 2. tényállási pontban írtak a vádlott beismerő vallomásán és az igazságügyi orvosszakértők véleményén alapulnak. E körben csupán az rögzítendő, hogy a kábítószer lefoglalására 2013. július 5-én került sor. A tényállás megalapozott és a Be. 352. §-ának

(2)bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban irányadó. Az ítélet indokolásában - elírások miatt - a következők pontosítandók: A

1. oldal
2. bekezdésében a relatív nedvesség felsorolásában a 69% helyett a 60% a helyes, míg a
3. oldal
4. bekezdésében 140.000.- Ft helyett 148.000.- Ft-ot tartalmaz a hivatkozott gyanúsítotti jegyzőkönyv (V. kötet
5. lapszám utolsó bekezdés utolsó sor). A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére az egészséget veszélyeztető bűncselekmény kapcsán. Az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése helyes és törvényes, ahogy a feltárt bűnösségi körülmények is. A büntetlen előéletű vádlottal szemben kiszabott 2 év szabadságvesztés és annak 3 évre történő felfüggesztése nem tekinthető eltúlzottnak, az igazodik az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához, így megfelelően szolgálja a büntetés célját. Elírás következtében korrigálni kellett a kiadásra kerülő egyik bűnjel sorszámát. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőket, akiknek megjelenési költségét nem vezette be a költségjegyzékbe, bár a jegyzőkönyv azt tartalmazta, ezért ezen költségek bűnügyi költségkénti elszámolása elmaradt. Figyelemmel arra, hogy a szakértői megjelenés az élet elleni bűncselekménnyel volt összefüggésben, ezért a felmentő rendelkezés következtében az állam terhén maradó összeget korrigálta az ítélőtábla. A Be.
6. §-ának

(1)bekezdése értelmében a határozat meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás 8, kivételesen 15 napra elnapolható. Erre tekintettel az ítélőtábla rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet keltezésének dátuma is

1. június 3., amikor az kihirdetésre került. Az eddig kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 381. §-ának

(1)bekezdésén alapul, figyelemmel a Be. 339. §-ának

(1)bekezdésére. Debrecen,

1. január
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: Az Egri Törvényszék 5.B.9/2014/
3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerőre emelkedett, és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Debrecen,
4. január
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -