Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.491/2015/4-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tóka Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe ügyintéző neve) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Fehér és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe.; ügyintéző neve) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- június 18-án kelt 26.G.40.558/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Százezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a perben nem álló T. L. és T. L. A. (a továbbiakban: adósok) részére a
- március
- napján megkötött Hitelszerződés alapján 280.000 eurónak megfelelő hitelt nyújtott. A hitel visszafizetésének biztosítékát képezte az adósok tulajdonában álló ... hrsz.-on nyilvántartott ingatlanra (továbbiakban: perbeli ingatlan) felperes javára 364.000 euró erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog. A Hitelszerződés IV. pontjában az adósok, mint zálogkötelezettek vállalták, hogy az ingatlanra tűzkárra is kiterjedő vagyonbiztosítási szerződést kötnek az ingatlanon található, illetve a jövőben keletkező építményekre, amelynek kedvezményezettjeként a zálogjogosult felperest jelölik meg és a jelzálogjog fennállásának időtartama alatt ezt a vagyonbiztosítási szerződést a zálogjogosult kedvezményezettségével folyamatosan fenntartják. Vállalták, hogy a biztosítási díjakat pontosan a biztosítótársaságnál, vagy felszólításra a hitelezőnek megfizetik, vagy megtérítik, abban az esetben, ha a hitelező a biztosítási díjakat megelőlegezve kifizette. Rögzítették a felek, hogy erre a hitelező jogosult, de nem köteles. Az adósok az alperessel a perbeli ingatlanra vagyonbiztosítási szerződést kötöttek
- március 18i kockázatviselési kezdettel. A biztosítási szerződésben a biztosítási összeget épületre, építményre 90.000.000 forintban, melléképületre 45.000.000 forintban, általános háztartási ingóságokra 10.000.000 forintban határozták meg. A Szerződési Feltételek E) fejezetében kikötötték, hogy folytatólagos díjak esetén a biztosítási díj esedékességétől számított 60 nap elteltével a biztosítási szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg és halasztást nem kapott a biztosított, vagy a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. Az alperes a
- március
- napján kiállított Fedezetigazolás és Nyilatkozat Kedvezményezetti jog megjelölésére című dokumentumban foglalt nyilatkozatával igazolta, hogy az adósok a perbeli ingatlanra vagyonbiztosítással rendelkeznek és a hitelező kedvezményezetti jogát a hozzájárulásuknak megfelelően bejegyezte. Az okirat aláírásával az adósok hozzájárultak, az alperes pedig vállalta, hogy - a mindenkor fennálló tőke- és kamattartozás, de legfeljebb a vagyonbiztosítási szerződésben a hitel fedezetéül megjelölt és a biztosított vagyontárgyakra külön-külön meghatározott biztosítási összeg erejéig - az e vagyontárgyra kifizetendő 300.000 forint és azt meghaladó összegű biztosítási kártérítést a hitelező részére utalja át, feltéve, hogy annak kifizetése mások jogszabályban meghatározott jogait és törvényes érdekeit nem sérti. Az alperes tájékoztatta a vele szerződő adósokat, hogy a biztosítás fedezeti céljából következően a biztosítási díj fizetésének elmulasztásáról az esedékességtől számított 60 napon belül, a biztosítási szerződés megszűnéséről a megszűnést követő 8 napon belül írásban értesíti a kedvezményezett hitelezőt. Az adósok hozzájárultak ahhoz, hogy a hitelre, valamint a biztosításra vonatkozó adatok teljes körét a hitelező a biztosítónak, illetve a biztosító a hitelezőnek kiszolgáltassa. Az adósok a hitelszerződésből eredő törlesztési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes
- május
- napján azonnali hatállyal felmondta a hitelszerződést és az adósokkal szemben végrehajtást kezdeményezett. A vagyonbiztosítási szerződés
- augusztus 31-én megszűnt a szerződésben kikötött, a biztosítási kötvény értelmében negyedévente fizetendő 54.356 forint biztosítási díj fizetésének elmulasztása miatt. A perbeli ingatlanon
- augusztus 31-én tűzeset volt, amellyel kapcsolatban nem indult tűzvizsgálati eljárás, tűzvizsgálati jelentés nem történt. A felperes keresetében kártérítés címén az alperes kötelezését kérte 40.855.887 forint és ezen összeg után
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk.
- §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésére a Ptk.
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján. Hivatkozása szerint kedvezményezettje az alperes és T. L., valamint T. L. A. között a perbeli ingatlanra vonatkozóan létrejött biztosítási szerződésnek, ezért a biztosítási szerződés a javára, mint harmadik személy javára szóló szerződés. Állította, hogy az igazságügyi kárszakértő megállapítása szerint a tűzesettel 40.855.887 forint kára keletkezett, mert nem részesedhetett a biztosítási esemény bekövetkezésére figyelemmel járó biztosítási kártérítésben. Az alperes a biztosítási szerződés keretében vállalt tájékoztatási kötelezettségét megsértette azzal, hogy nem értesítette őt, mint jogosított harmadik személyt, sem a biztosítási díj fizetésének elmulasztásáról, sem a szerződés megszűnéséről. Ez a jogellenes és az alperesnek felróható magatartás indította meg az okfolyamatot, amely a felperest ért károsodáshoz vezetett. Amennyiben az alperes eleget tesz tájékoztatási kötelezettségének, a felperesnek lehetősége lett volna a szerződés biztosítási díj nem fizetése miatti megszűnését elkerülni, a felperes jogosult lett volna az adósok helyett a biztosítási díjat megfizetni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel szemben semmilyen szerződéses és szerződésen kívüli kötelezettsége sem volt, amelyet megszegett. Hangsúlyozta, hogy szerződéses jogviszonyban felperessel nem, kizárólag a biztosítottakkal állt, a biztosítási szerződésben azt kötötték ki, hogy a biztosítási eseményre fizetendő szolgáltatás kifizetésének címzettje a felperes. A kedvezményezett jelöléssel csupán kötelmi jogosultsága keletkezett a felperesnek arra, hogy a biztosítási szerződés alapján egyébként a biztosítottak részére teljesítendő szolgáltatást a javára szóló kikötés folytán részére fizesse ki a biztosító. A kifizetés-címzetti jogosultságon kívül a szerződésből származó jogai nincsenek, kötelezettségek nem terhelik. A díj nem fizetéséről és a szerződés megszűnéséről való tájékoztatás nem a szerződő felek felperes javára szóló, felperest jogosító kifejezett kikötése, hanem pusztán az alperes tájékoztatása volt a szerződők felé. A tájékoztatás köztudomásúan nem azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők fizessék be az adósok helyett a biztosítási jogviszony szerinti biztosítási díjakat, hanem a hitelezők tudjanak arról, hogy adósaik a hitelösszeg fedezetét képező vagyonbiztosítási szerződés szerinti díjfizetési kötelezettségeiket elmulasztották, így a biztosítási szerződés megszűnt. Kiemelte, hogy nemcsak azért tagadta meg a biztosítási szolgáltatás teljesítését, mert a szerződők a biztosítási díj fizetésre vonatkozó kötelezettségüket elmulasztották teljesíteni, és ezért az alperes nem állt vagyonbiztosítási kockázatban, hanem azért, mert a szerződő biztosítottak a Ptk.
- §-a és a biztosítási feltételek M) fejezete alapján fennálló felvilágosításadási kötelezettségüket is elmulasztották, így lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak. A biztosítottak az őket megillető jogokkal és kötelezettségekkel nem éltek, a kárt a biztosítási szerződés M) fejezetében meghatározott időtartamon belül nem jelentették be az alpereshez, a kárbejelentéshez szükséges adatokat, dokumentumokat nem szolgáltatták, felvilágosítást nem adtak. A tűzkár oka és időpontja az alperes számára nem volt vizsgálható, így bizonytalan. A biztosítási feltételek C) fejezete szerint a biztosítási esemény bekövetkezése is bizonytalan, a tűzzel összefüggésben álló kár mértéke bizonyítatlan. Nem állapítható meg, hogy az ingatlan kárai mikor következtek be, azok mely része tulajdonítható a kárenyhítési és állagmegóvási kötelezettség megszegéséből eredő időjárási és egyéb környezeti hatásoknak, valamint a nyitva hagyott ingatlanok idegenek általi kifosztásának. A felperes által csatolt szakvélemény is megállapítja, hogy a biztosítottak nem tettek eleget a kárenyhítési állagmegóvási kötelezettségüknek. Tekintettel arra, hogy a kár jelenleg is bizonytalan időpontját,
- augusztus
- napját követő egy éven belül a jogalap és összegszerűség megítéléséhez szükséges dokumentumok nem kerültek megküldésre az alpereshez, elévülési kifogást terjesztett elő azzal, hogy sem az elévülés megszakadását, sem a nyugvását a felperes nem bizonyította. Hivatkozása szerint az alperesi magatartás és a felperes állított kára közötti ok-okozati összefüggést sem bizonyította a felperes. Álláspontja szerint a felperest semmilyen kár nem érte, a hiteljogviszonyon alapuló követelése végrehajtási eljárások során a vele hiteljogviszonyban álló T. L.val és T. L- A.-val szemben érvényesíthető. A perbeli ingatlan még jelenlegi károsított állapotában is elegendő fedezetéül szolgál a felperes követelésének, ahogy azt a felperes által csatolt értékbecslés megállapította. A Fővárosi Törvényszék a
- június 18-án kelt 26.G.40.558/2014/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az alperesnek 152.400 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában ismertette az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében és a 339. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat, egyúttal rögzítette, hogy a felperes keresete alapján azt vizsgálta, hogy az alperes okozott-e a felperesnek szerződésszegéssel vagy szerződésen kívül kárt. Megállapította, hogy T. L. és T. L. A. az alperessel a perbeli ingatlanra a Ptk. 536. §
(1)bekezdése és
- §-ában szabályozott vagyonbiztosítási szerződést kötöttek, amelynek kedvezményezettje a felperes volt. A biztosítási szerződés az alperes, valamint T. L. és T. L. A. között a felperes érdekében és nem a felperes javára jött létre. A kedvezményezetti megjelölésére figyelemmel az alperes a szolgáltatást a felperes kezéhez lett volna köteles teljesíteni, a felperesnek a szolgáltatás követelésére a szerződés alapján nem volt joga. A szerződésben a felperes közvetlen jogosultságára vonatkozó kikötés nem szerepelt a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján. Sem a biztosítási szerződésben, sem az annak részévé vált Szerződési Feltételekben nem volt meghatározva az alperes tájékoztatási kötelezettsége a felperes felé. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a Fedezetigazolás és Nyilatkozat Kedvezményezetti jog megjelölésére című dokumentumban szereplő tájékoztatás nem tekinthető a felperes felé történő kötelezettségvállalásnak. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes közvetlen, illetve közvetett okozati összefüggés fennállását sem bizonyította az általa állított jogellenes magatartás, a tájékoztatás elmaradása és a kár között. Amennyiben az esedékességtől számított 60 napon belül az alperes tájékoztatta volna a felperest, akkor is megszűnt volna a biztosítási jogviszony a szerződési feltételek alapján. A szerződési feltételek M) fejezetében leírt kárbejelentési kötelezettség megsértése esetében a biztosító mentesül a kár kifizetése alól, a L) fejezetben leírt változásbejelentési, közlési, kár megelőzési és kárenyhítési kötelezettségre is figyelemmel. Az elsőfokú bíróság az elévülési kifogást érdemben nem vizsgálta, mivel a keresetet jogalap bizonyítottságnak hiányában utasította el. A Pp.
- §-a alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperesnek a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet alapján 152.400 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes marasztalását kérte a keresetének megfelelően. Előadta, hogy a tűzeset bekövetkezésének napján azért érte a megjelölt összegű vagyoni kár, mert az alperes biztosítási szerződésből eredő tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása miatt nem részesedhetett a biztosítási esemény bekövetkezésére figyelemmel járó biztosítási kártérítésben. Az alperes felróható szerződésszegő magatartása, a biztosítási díj nem fizetésére vonatkozó, a felperes mint jogosított harmadik személy irányába fennálló tájékoztatási kötelezettség elmulasztása indította meg azt az okfolyamatot, amely végül a felperest ért károsodás bekövetkezéséhez vezetett. Az alperes mulasztása folytán eleve nem kerülhetett a felperes abba a helyzetbe, hogy a szükséges lépéseket megtegye. A jóhiszeműség és tisztesség elve, a kölcsönös együttműködés elve alapján elvárható, hogy a díjfizetési határidő elmulasztásáról az alperes rövid időn belül értesítse a felperest, hogy ezáltal abba a helyzetbe kerülhessen, hogy fenntartsa a szerződést. A bank mint a biztosítandó vagyontárgy megóvásában érdekelt, akár maga is köthetett volna biztosítási szerződést az ingatlanra, ahol a biztosítási díjat az adós számlájának terhére maga egyenlíti ki. Érvelése szerint a biztosítási szerződés, a felperes javára, mint harmadik személy javára szóló szerződés, amelynek kedvezményezettjeként kizárólag a felperes jogosult rendelkezni az abban kikötött joggal. A Fedezetigazoláson szereplő tájékoztatás az alperes kötelezettségvállalása a felperes felé, a biztosítási szerződés kiegészítéseként szolgál. Nem szükséges ugyanis egy adott szerződéses jogviszonyra vonatkozó valamennyi kötelezettségvállalásnak ugyanabban az okiratban szerepelnie. Hangsúlyozta, hogy a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a nyilatkozó feltehető akaratának tartalmát a bírói gyakorlat az adott jognyilatkozattal kielégíteni kívánt gazdaságilag is ésszerű érdek szem előtt tartásával határozza meg. Az alperes maga rögzíti a biztosítás fedezeti céljának kiemelésével az értesítés okát. A hitelezési gyakorlatban megkívánt fedezeti vagyonbiztosítás és a kapcsoló kedvezményezetti pozíció jelentősége, hogy a biztosíték megsemmisülése esetén a biztosítási összeg jelenti a fedezetet. Amennyiben a biztosítási szerződés megszűnik, a bank fedezet nélkül marad önkéntes teljesítés hiányában. Ennek elkerülése érdekében a hitelszerződésben szereplő felhatalmazása alapján megfizetheti a biztosítási díjat a biztosított helyett a biztosító számlájának terhére, vagy mint a vagyontárgy megóvásában érdekelt akár maga is köthet biztosítási szerződést az ingatlanra, ahol a biztosítási díjat az adós számlájának a terhére egyenlíti ki. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen foglalt állást a perben releváns valamennyi jogkérdésben, a rendelkezésére álló bizonyítékok és bizonyított tények helyes értékelésével. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogvita eldöntése szempontjából jelentős jogi érveléseket elbírálta és helyes jogi álláspontot elfoglalva hozta meg döntését. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésének indokait kizárólag a fellebbezésben előadottakra tekintettel egészíti ki az alábbiakkal: A Ptk. 318. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak alapján a Ptk. 339. §
(1)bekezdéséből következő általános feltételek szerint a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének feltételei - a szerződésszegés, mint károkozó magatartás, a kár és a közöttük fennálló ok-okozati összefüggés konjunktívak, bármelyikük hiánya a kereset elutasításához vezet. Az elsőfokú bíróság a perben feltárt adatok értékelésével megalapozottan állapította meg, hogy az alperes kárfelelősségét károkozó magatartásának hiánya és az okozati összefüggés hiánya is kizárja. Az alperes kártérítési felelősségét megalapozó károkozó magatartását a felperes a javára, mint kedvezményezett javára megkötött, a Ptk.
- § szerinti biztosítási szerződésben vállalt, a biztosítási díjfizetés elmulasztására vonatkozó tájékoztatás, figyelmeztetés elmulasztásában jelölte meg. Ezzel szemben az alperes tagadta, hogy a biztosítási szerződés a felperes, mint harmadik személy javára jött volna létre, és tagadta a felperes tájékoztatására, figyelmeztetésére vonatkozó szerződéses mellékkötelezettség keletkezését is. A Ptk.
- §
(1)bekezdésének a perben vitatott tartalmú biztosítási szerződés létrejöttének és a Fedezetigazolás és Nyilatkozat Kedvezményezetti jog megjelölésére című dokumentumban foglalt alperesi nyilatkozat időpontjában hatályos rendelkezése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A szerződési nyilatkozat értelmezésénél tehát a törvény három szempontnak tulajdonít jelentőséget: a szavak általánosan elfogadott jelentésének, az eset összes körülményének és a nyilatkozó feltehető akaratának. Ennek alapján az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan vonta vizsgálata körébe a biztosítási szerződés és az egyoldalú alperesi nyilatkozat konkrét tartalma mellett a hitelszerződésben foglaltakat, és helytállóan vizsgálta az eset összes körülményeit. A felperes a biztosítási szerződésben kedvezményezettként került megjelölésre, azonban a szolgáltatás alperestől való követelésére a kedvezményezett közvetlenül nem vált jogosulttá, hiszen a felperes fellebbezésben előadott hivatkozásával szemben a felek a szerződésben a Ptk. 233. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak szerint ezt nem kötötték ki. Erre tekintettel a kedvezményezett közvetlen jogosultságára vonatkozó kifejezett kikötés hiányában a biztosítási szerződés nem harmadik személy javára szóló, hanem csupán harmadik személy érdekében kötött szerződésnek minősül, ekként az felperes és az alperes egymás közti viszonyában a kedvezményezett megjelölésének csak annyiban van jelentősége, hogy az alperes a szolgáltatást a kedvezményezett kezéhez köteles teljesíteni. Az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a perbeli biztosítási szerződés és az alperes vizsgált Fedezetigazolás és Nyilatkozat Kedvezményezetti jog megjelölésére című dokumentumban foglalt egyoldalú nyilatkozata a felperes felé tájékoztatási, figyelmeztetési kötelezettséget nem rótt az alperesre. Az alperesi nyilatkozat nem tekinthető a felpereshez címzett, egyoldalú kötelezettségvállalásnak sem. A díj nem fizetéséről és a szerződés megszűnéséről való tájékoztatás nem a szerződő felek felperes javára szóló, felperest jogosító kifejezett kikötése, hanem pusztán az alperes tájékoztatása volt a szerződő adósok felé. Az alperesi szerződésszegés, mint károkozó magatartás hiányában a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének további feltételeit vizsgálni szükségtelen, azonban az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai szerint a felperes az állított károkozó magatartás és a hivatkozott kár közötti oksági kapcsolatot sem tudta bizonyítani. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 239. §-a szerint irányadó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes javára a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3)és
(5)bekezdése szerint meghatározott, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban álló ügyvédi munkadíj, mint másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,
- november
- Dr. Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Pusztai Anita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró