← Magyarország

Gf.40196/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.196/2015/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda (....) által képviselt .... felperesnek a Dávid, Stanka, Szikla Ügyvédi Iroda (....) által képviselt .... alperes ellen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
  2. január 29-én kelt 7.G.40.314/2013/
  3. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az alperes és a perben nem álló ...
  4. szeptember 27-én kötött hitelszerződést, melyben rögzítették, a alperes mint hitelező a hitelt kizárólag a gépjármű adós által történő megvásárlására nyújtja. A megvásárolandó jármű Fiat Ducato Maxi 2,3 típusú volt, a hitel összege 4.136.400 forint, a hitel futamideje 84 hónap. A szerződés
  5. pontja szerint a szerződés változó kamatozású, CHF alapú, változó futamidejű, az éves induló ügyleti kamatláb 9,62%, az ügyleti kamatláb változásának eseteit és módját a szerződés szerint az Üzletszabályzat tartalmazza, amely a szerződés mellékletét képezi. A szerződés
  6. pontja szerint adós a hitelt 84 havi részletben fizeti meg, a havonta esedékes törlesztőrészlet 67.849 forint, rögzítésre került a szerződés e pontjában, hogy deviza alapú finanszírozás esetén a törlesztőrészletek forintban fizetendő összege a devizanem árfolyam és kamat alakulásától függően változhat. Ennek jelentős kockázata abban rejlik, hogy a forint leértékelődése nem csak az esedékes törlesztőrészletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli. A hitelszerződés lejárat előtti megszűnése módosulása esetén a teljes hátralévő tőketartozást érintő árfolyamkülönbözet egy összegben esedékessé válik. Adós kijelenti, hogy tudatában van a deviza alapú finanszírozás fokozott kockázatának és vállalja ennek következményeit. Rögzítették azt is, hogy a szerződéskötés díja 0 forint, a módosítási díjra, rendkívüli zárlati díjra, egyéb díjakra, költségekre, árfolyam-különbözetre vonatkozó szabályokat az Üzletszabályzat 17.
  7. pontja szabályozza. A teljes hiteldíjmutató induló mértéke 10,93%, a THM megváltoztatásának feltételeit az Üzletszabályzat rögzíti. A szerződés
  8. pontja szerint a szerződésben, annak mellékleteiben nem szabályozott feltételekben a hitelező Üzletszabályzata az irányadó. Az adós a szerződés aláírásával kijelenti, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. A hitelszerződés módosítására
  9. április 20-án került sor, annak indoka az volt, hogy a felperes a hitelszerződés alapján nyújtott kölcsönből vásárolt gépkocsit megvásárolta a ..... jogutódjától, a .... Kft.-től (a társaság jelenlegi neve: ....Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.). A hitelszerződés módosításában rögzítették az adásvétel tényét és azt, hogy a hitelszerződésben a .... Kft. helyébe a felperes lép, aki vállalta, hogy a hitelszerződést változatlan tartalommal fenntartja, az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek fogadja el. A felperes az alperes felé fennálló 3.326.413 forint tőketartozást, annak járulékait tartozásként elismerte, vállalta, hogy a vételárhátralékot a hitelszerződés rendelkezései szerint
  10. április 20-át követően 65 havi törlesztőrészlet megfizetésével teljesíti. A törlesztőrészlet induló összege 67.849 forint volt. A felperes a hitelszerződéssel biztosított kölcsönösszeg felhasználásával vásárolt járművet a felperes tevékenységi körébe tartozó feladat ellátása érdekében használta áruszállításra. A felperes a
  11. szeptember 26-án benyújtott keresetlevelében kérte a kölcsönszerződés
  12. pontja, illetve az Üzletszabályzat 17.
  13. a) és b) pontja érvénytelensége megállapítását, valamint alperes perköltségben marasztalását a Ptk. 209.§

(1)bekezdése, 239/A.§
(1)bekezdése és 209/A.§
(2)bekezdése alapján. A
  1. október
  2. napján tartott tárgyaláson a felperes keresetmódosítást terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság a Pp. 146/A.§
(6)bekezdésére hivatkozva elutasított. Alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva, hogy a felperes a Ptk. 209/A.§-a, illetve a 209.§
(1)bekezdése alapján fogyasztóként kereset előterjesztésére jogosult lenne, mivel a felperes a Hpt. 2. melléklet III/5., III/13. és a Ptk. 685.§
  1. d)és
  2. e)pontja értelmében nem minősül fogyasztónak, a felperes jogelődje által megkötött szerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek. Az elsőfokú bíróság a 2015. január 29-én kelt 7.G.40.314/2013/10. számú ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 101.600 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 209.§
(1)bekezdése, 209/A.§
(2)bekezdése felhívása után kifejtette, vizsgálta, hogy a felperes fogyasztó-e az 1996. évi CXII. törvény 2. melléklete 3. fejezete 5) pontja, valamint 13. pontja alapján, a Ptk. 685.§
  1. d)és
  2. e)pontját is figyelembe véve. A felperes nem minősül fogyasztónak a támadott hitelszerződés vonatkozásában, mert azt annak érdekében kötötte, hogy a gazdasági tevékenysége folytatása céljából szükséges gépjárművet megvásárolja. Felperes törvényes és jogi képviselője is egybehangzóan akként nyilatkozott, a vásárolt gépjárművet a felperesi gazdasági társaság tevékenysége körébe illeszkedően használták, így a felperes nem minősül fogyasztónak, mivel a szerződést nem olyan célból kötötte, mely független az általa folytatott gazdasági, szakmai tevékenységtől. Mivel a felperes nem fogyasztó, a szerződés nem fogyasztói szerződés, így annak kikötései érvénytelensége körében a felperes nem hivatkozhat a Ptk. 209.§
(1)bekezdésére, illetve a 209/A.§
(2)bekezdésére, mely rendelkezések a szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását fogyasztói szerződések esetében teszik lehetővé. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően nem vizsgálta, hogy amennyiben felperes fogyasztó lenne, az általa megjelölt okok alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a szerződési feltételek érvényességét megdöntsék. Az elsőfokú bíróság a 2014. október 1-jei előkészítő iratában írt keresetváltoztatást a Pp. 146/A.§
(7)bekezdése alapján elutasította, mivel a perben jogi képviselet kötelező, alperes az ellenkérelmét
  1. március 28-án előterjesztette, a felperesnek a keresetváltoztatásra 30 napos határidő állt rendelkezésre, ebben a határidőben arra nem került sor, a
  2. október 1-jei keresetváltoztatás határidőn túl történt. Az elsőfokú bíróság a 600.000 forintos pertárgyérték mellett a 32/
  3. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(6)bekezdése alapján - az ügy bonyolultságára és az alperes két terjedelmes ellenkérelmére figyelemmel - felemelt összegben állapította meg az alperesnek járó perköltséget. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte elsődlegesen annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, a kölcsönszerződés érvénytelensége megállapítását, eshetőlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. A kereseti kérelmet, majd a
  1. október 2-i beadványát ismertetve fellebbezését azzal indokolta, az elsőfokú bíróság tévedett a fogyasztói státusz megítélésében, az alperessel kötött hitelszerződés nem tartozik felperes tevékenységi körébe, e tekintetben laikus, nincsenek hitelezési ismeretei, az adásvételi szerződés sem esik tevékenysége körébe, dialízises oldatok, gyógyszerkészítmények szállításához ért. Eseti döntésekre hivatkozva utalt arra, a fogyasztói státuszt nem írja felül a befektetési cél, idézve a 2/
  2. (XII.12.) PK véleményt, illetve eseti Kúriai döntést, kiemelte, a jó megközelítés a végfelhasználói célból történő vásárlás, szerződéskötés, ez arra vall, nem közvetlen üzleti célból szerződött a fél. A fogyasztó nem csak természetes személy, hanem gazdasági társaság is lehet, ha az áruvásárlás annak végső felhasználása érdekében történt. Utalt a fogyasztóvédelmi törvényre, illetve az esetleges peren kívüli megállapodásra, a Ptk. 236.§
(3)és 239/A.§-ára. Kifejtette, a kereseti kérelem jogalapjának módosítása, kiegészítése nem keresetmódosítás, utalt a 2/
  1. (VI. 28.) PK vélemény 4) és 5) pontjára, a semmisség esetleges hivatalbóli észlelésére, illetve a jogcímhez való kötöttség hiányára. A Hpt. 210.§-a ismertetése mellett a fogyasztói, illetve a fogyasztási kölcsön különbözőségére mutatott rá. Alperes írásban fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezési tárgyaláson az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a korábbi perbeli nyilatkozatait fenntartva. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan: Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytállóak voltak levont jogi következtetései is, azokkal a Fővárosi Ítélőtábla mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, az
  2. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209.§
(1)bekezdése, illetve 209/A.§
(2)bekezdése a jelen perbeli kölcsönszerződésre nem alkalmazható, a felperes fogyasztónak nem tekinthető a Ptk. 685.§
  1. d)és
  2. e)pontjában foglaltakra tekintettel. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, a gazdasági vagy szakmai tevékenység körében kötött szerződés értelmezését illetően nem a felperes üzletszerű gazdasági tevékenysége körébe tartozó a hitelfelvétel és a gépkocsi adásvétel sem, azonban nyilvánvalóan üzletszerű, gazdasági szakmai tevékenysége körébe tartozik az áruszállítás, amelynek érdekében a hitelszerződés segítségével vásárolt gépjárművet. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254.§
(3)bekezdése alapján - lényegében helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. A Pp. 78.§
(1)bekezdése és a Pp. 239.§-a alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az alperes javára fellebbezési perköltség megfizetésére, melynek mértékét - az elsőfokú bíróság által megállapított elsőfokú perköltség összegét is figyelembe véve - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg. Budapest,
  1. március
  2. napján Dr. Gál Judit s. k. a tanács elnöke Dr. Molnár József s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Gesztesi Diana tisztviselő Dr. Rutkai Éva s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.