Bf.116/2015/28 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) és társtettesként elkövetett kifosztás bűntettének (Btk. 366.§

(1)bekezdés b) pont,

(2)bekezdés b) pont) minősíti. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata mindkét vádlott vonatkozásában börtön. A közügyektől eltiltást mindkét vádlottal szemben mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az I.r.vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A II.r.vádlott által a

1. március hó 13-tól március
2. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Az I.r.vádlott ... szám alatti lakcíme megszűnt. A másodfokú eljárás során felmerült összesen 50.000,- (ötvenezer) Ft bűnügyi költségből a vádlottak 25.000 - 25.000 (huszonötezer) forintot kötelesek az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
3. március hó
4. napján kelt 23.B.2431/2013/
5. számú ítéletével az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b.) pont), ezért az I.r.vádlottat 12 év, a II.r.vádlottat 11 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Az I.r.vádlottat 9 évre, a II.r.vádlottat 8 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kimondta, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztés tartamába. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéletet az ügyész mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette, míg a vádlottak és védők fellebbezést jelentettek be elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 348/2015/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. A szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokat iratszerűen rögzítette. Számot adott arról, hogy a bizonyítási indítványok közül melyeket és miért utasított el. Indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Megindokolta, mely bizonyítékot és miért fogadott el, milyen következtetést vont le, és a megállapított tényeket mi alapján tartotta bizonyítottnak. Megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351.§-ában írt hiányosságoktól. A tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, törvényes a cselekmény minősítése is. Kellően megindokolta, hogy miért az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. A büntetés kiszabása során figyelemmel volt a cselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, a büntetéskiszabás során irányadó körülményekre, azonban azoknak nem tulajdonított kellő súlyt, amikor eltúlzottan enyhe joghátrányt állapított meg. Figyelemmel azonban arra, hogy az ügyész nem jelentett be a vádlottak terhére fellebbezést, a másodfokú eljárásban súlyosításra nincs lehetőség. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván résztvenni. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét hagyja helyben. Az I.r.vádlott beadványaiban kifogásolta ... nyomozó eljárását, aki a kórházban hallgatta ki a sértettet, sérelmezte azt is, hogy a nyomozás során a II.r.vádlott és a III.r. vádlottat egy helyiségbe tették, így lehetőséget teremtettek számukra az összebeszélésre, hiányolta a helyszínről kamerafelvétel beszerzését. Helytelennek tartotta, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére fogadta el a sértett
2. augusztus hó
3. napján felvett nyomozati tanúvallomását, hogy az nem volt képes összefüggő vallomás megtételére, az őt kezelő orvos tanúk és dr. Molnár Miklós igazságügyi orvos-szakértő ezt kétségbe vonták. Nem vette figyelembe a törvényszék a sértett édesanyjának, tanú1-nek a vallomását, aki arról számolt be, hogy fiával fél évig nem lehetett kommunikálni, a vele történt eseményekre nem emlékezett vissza. Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki az általa bejelentett tanú2, tanú3, tanú4, tanú5 és tanú6 tanúkat, akik ártatlanságát igazolhatták volna. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a sértettre vonatkozóan szerezzen be új orvos-szakértői véleményt traumatológus bevonásával, a II.r. vádlott poligráfos vizsgálatát kérte, ezen túl indítványozta az elsőfokú bíróság által ki nem hallgatott tanúk idézését, bizonyítás felvételét a másodfokú eljárásban. A másodfokú nyilvános ülésen az I.r.vádlott kifogásolta, hogy a sértettel nem volt szembesítve, vitatta, hogy a vele történtek után visszaemlékezhetett az eseményekre. A II.r.vádlott ezen túl hivatkozott a sértett édesanyja tanúvallomására, aki megerősítette, hogy fia nem tudott vallomása felvétele idején megfelelően kommunikálni. A további kezelőorvos és a tiszabői búcsún jelen volt tanúi sem lettek kihallgatva. Daganatos betegsége romlására is hivatkozott. Az I.r.vádlott védője perbeszédében fellebbezését elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében tartotta fenn. Felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényszék ítéletében nem tett eleget valamennyi elutasított bizonyítási indítvány vonatkozásában az indokolási kötelezettségének, mert a
4. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten kihallgatni kért további kezelőorvos tanúkról megfeledkezett, holott a bizonyítás leglényegesebb pontja a sértett kihallgatáskori egészségügyi állapota volt. Az indokolt elutasítások sem meggyőzőek, mert a törvényszék további kereső intézkedéseket tehetett volna a tanúk felkutatására, akik az I.r. vádlottnak alibit igazolhattak volna. Álláspontja szerint tanú9 tanú aláírásának írásszakértői vizsgáltata is nélkülözhetetlen lett volna, mert a törvényszék is elismerte, hogy az aláírás jelentősen eltér a tanú aláírásától, a különbözőség okára pedig olyan magyarázatot adott, amely szakértői kompetenciába tartozó kérdés. A sértett nyomozati kihallgatáskori állapotára neurológus szakértő bevonása lett volna szükséges. Felhívta a figyelmet a sértett vallomásainak ellentmondásosságára, arra a tényre, hogy az elkövetési idő megjelölésére az ő elmondása alapján került sor, ezért az I.r. vádlott azon előadása, hogy a sértetthez köthető telefont szürkületkor vette, nem szükségszerűen valótlan. Rámutatott, hogy az I.r. vádlott következetesen tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését, az pedig nem került tisztázásra, hogy a telefonhívások a készülékre honnan érkeztek, mely jelentős adat lehetett volna I.r. vádlott védekezése ellenőrzése szempontjából. Álláspontja az volt, hogy a megalapozatlanság, felderítetlenség olyan körű, amelynek kiküszöbölésére a másodfokú eljárás keretében nincs mód, az kizárólag egy megismételt elsőfokú eljárásban lehetséges. Másodlagosan az I.r.vádlott felmentésére tett indítvány az elsőfokú bíróság hibás bizonyítékmérlegelő tevékenységére alapítva. A sértett állapotára felvett bizonyítás nem volt teljeskürű, az orvos tanúk és a szakértő sem tartotta valószínűnek, hogy
5. augusztus hó
6. napján a vele történteket kerek mondatokban előadhatta volna, a kihallhatást egy rendőr foganatosította másfél órán keresztül. Az édesanya vallomása is figyelmen kívül maradt, aki ugyancsak cáfolta fia képességét a vallomás megtételére. Kitért arra, hogy a II. és III.r. vádlott I.r. vádlottat terhelő nyomozat vallomásának keletkezési körülményei ugyancsak kétségeket ébresztenek. Tekintettel arra, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyítható tényeket a terhelt javára kell értékelni, I.r. vádlott felmentését indítványozta az ellene emelt vád alól. Harmadlagosan az enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal történő értékelését, a kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte. A II.r.vádlott védője perbeszédében elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a II.r. vádlott felmentését, harmadsorban büntetése enyhítését kérte. Vitatta az ügyészi indítvány azon megállapítását, mely szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, felülbírálatra alkalmas. Álláspontja szerint a tényállás nincs kellően felderítve, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélet rengeteg elírást tartalmaz (nevek, telefon IMEI számok), szerkezete nem megfelelő, a stílusa is kifogásolható. A bizonyítékok felsorolása hiányos, alapvetően érzékelhető, hogy azon bizonyítékokkal, amelyek kételyeket ébresztenének a vádlottak bűnösségét illetően, az elsőfokú bíróság csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem foglalkozott. Ebben a körben hivatkozott a sértett édesanyjának tanúvallomására, mind fia állapotát, mind más alkalommal cigarettakérés ürügyén történt megtámadását illetően, a II.r. vádlottnak alibit igazoló tanúk vallomására, akiket a törvényszék név szerint még csak nem is nevesített. Nem foglalkozott az elsőfokú bíróság azzal sem, hogy a fényképről bemutatás szabályos volt-e, hogy a tablón nem egészalakos képek kerültek felhasználásra, hogy nem II.r. vádlotthoz hasonló elálló fülű egyének kerültek bemutatásra, a képek nem egy, hanem négy különböző tablón rögzítettek. Nem került előzetesen megjelölésre, hogy a sértett milyen jegyek alapján kívánta felismerni az elkövetőket. A törvényszéki indokolás a Be. szakaszainak ítéletbe másolására korlátozódott, nem adott számot az elsőfokú bíróság a magasság és testalkat különbségről. Nem foglalkozott a helyszíni szemlén történtekkel sem. Nem indokolta, hogy került az elkövetés eszköze a sértett későbbi feltalálási helyére, álláspontja szerint még az elkövetés helye is megkérdőjelezhető. Felhívta a figyelmet a nyomozati iratok közt elfekvő
7. augusztus hó
8. napján kelt rendőri jelentés tartalmára, mely szerint a sértett vasárnap nem dolgozhatott, az ott megnevezett személyek tanúkénti kihallgatását tartotta volna szükségesnek. Nem tisztázta kellően a bíróság a telefonvásárlás körülményeit sem, hogy az I.r.vádlotthoz köthető hívások mikor kezdődtek. Tanú1 vallomása szerint fia telefonkészülékét használó személy .....-ként mutatkozott be, mely nem egyeztethető össze az I.r. vádlott vallomásával, mely ellentmondás ugyancsak feloldás nélkül maradt. A szerszámos táskával kapcsolatban az ítélet egyáltalán nem tartalmaz indokolást, holott az a helyszínen nem maradt, de a vádlottaktól sem került elő. Ebből a tényből semmilyen következtetést nem vont le az elsőfokú bíróság, mely ugyancsak az indokolás hiányaira utal. A II.r.vádlott és a III.r. vádlott beismerő vallomása nem mutat egyezőséget a sértett vallomásával, melyből a törvényszék arra következtetett, hogy ez így helyes, különben összebeszélés állna fenn. Amennyiben a vádlottak ettől a szabadlábra kerülést várták, illeszkednie kellene a sértetti előadással, mely nem valósult meg. Nem találták meg a nyomozás során a III.r. vádlott fekete táskáját sem, amely az elkövetés egyik eszköze volt, vizsgálata elkerülhetetlen lett volna. Az elsőfokú bíróság nem vett tudomást a mentő körülményekről, ezért indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, amely miatt az ítélet másodfokú érdemi felülbírálatára nincs lehetőség. Másodlagosan az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatását, a II.r. vádlott felmentését kérte. Álláspontja szerint bírói bizonyossággal kizárólag az állapítható meg, hogy a sértettet ismeretlen személyek bántalmazták, rajta az orvos-szakértői véleményben feltüntetet sérülések keletkeztek. Az elkövetés résztvevői meg nem állapítható személyek. Harmadlagosan a cselekmény helytelen minősítésére hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a minősítés során a 3/
9. számú jogegységi határozat megállapításainak kimásolására hagyatkozott, nem vette figyelembe az ügy jellemzőit. A helyszínt kifejezetten vitatta, a 4 rb. nagyobb erejű, feltehetően eszköztől származó bántalmazás életveszélyt okozó testi sértés megállapítására nyújt lehetőséget. A sértett látta eltávozni az elkövetőket, tudatánál volt, tehát az elkövetők nem nyugodtak bele a halál beálltának lehetőségébe. A helyes minősítés megállapításával lényegesen enyhébb büntetés kiszabására látott lehetőséget, figyelembe véve a II.r. vádlott daganatos megbetegedését is. Az I.r.vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kifejezésre juttatta, normális ember ilyen cselekményt nem követ el, ehhez inni vagy kábítószerezni kell. A II.r.vádlott a Teve utcai nyomozók megengedhetetlen nyomozati módszereire hivatkozott, a sértettet rávették arra, hogy olyat mondjon, mutogasson, miszerint ők az elkövetők. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be.348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt. Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A vádlottak, tanúk, szakértő figyelmeztetése törvényes volt, az arra adott válaszok is minden esetben rögzítésre kerültek. A nyomozás során sem történt olyan eljárási szabálysértés, amely megkérdőjelezte volna a beszerzett bizonyítékok törvényességét, felhasználhatóságát. A védői érveléssel szemben az elsőfokú bíróság a szükséges körben az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Nem fog helyt az a védői észrevétel, miszerint az elsőfokú bíróság további kereső intézkedések foganatosításával megtalálhatta volna az I.r.vádlott által kihallgatni kért tanúkat. A rendelkezésre álló minimális személyi adat és telefonszám alapján erre nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság kereső tevékenysége az iratok között megfelelően dokumentálásra került. Egyetértett a másodfokú bíróság a további bizonyítási indítványok elutasításával is. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalán indokolta, hogy a sértett másik kezelőorvosa kihallgatását miért tartotta szükségtelennek, mely irányadó a védő által hivatkozott további orvosok tekintetében is. A sértettet
2. augusztus hó 2.-i nyomozati tanúkihallgatása alkalmával a Nyírő Gyula Kórházban kezelték. E kórházban kezelőorvosa tanú7 volt, akit a törvényszék kihallgatott, vallomását az orvosi dokumentumokkal és dr. Molnár Miklós igazságügyi orvos-szakértő véleményével egybevetve értékelte. Tanú8 a Honvéd Kórház orvosaként adott számot a sértett esemény utáni állapotáról. A sértettet tanú7 -t követően kezelő orvosok vallomása a másodfokú bíróság megítélése szerint nem eredményezhetett volna a mérlegelést illetően változást, figyelemmel arra, hogy a sértett egészségi állapota a releváns időszakban (
3. augusztus első napjai) orvosi dokumentumokkal napra lebonthatóan igazolható volt. További bizonyítás felvétele ebben a körben szükségtelen lett volna. Nem osztotta a másodfokú bíróság az I.r.vádlott és a védők további bizonyítás felvételének szükségességére vonatkozó álláspontját sem. Kamerafelvétel beszerzésére a nyomozás során az iratok közt rögzítetten nem volt lehetőség. A poligráf alkalmazását illetően a törvényszék által kifejtettek helytállóak. Tanú9 aláírásának írásszakértői vizsgálatára vonatkozó indítvány is helyesen került elutasításra. Az iratanyagból megállapíthatóan tanú9 maga jelentkezett ... nyomozónál vallomás megtétele céljából, nyilatkozatát általa sem vitatottan megtette, majd utóbb visszavonta. A II.r. vádlott védője indokoltnak tartotta volna az elsőfokú eljárásban a sértett munkahelyén dolgozó, rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozatot tévő tanúk kihallgatását is. A védő annak ellenére, hogy az elsőfokú eljárásban részt vett, korábban ilyen irányú indítványt nem terjesztett elő, a másodfokú bíróság megítélése szerint ez szükségtelen lett volna a később kifejtettekre figyelemmel. Mindezen indokokra figyelemmel a másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokat az ítélőtábla elutasította. A törvényszék által megállapított tényállás ugyanakkor nem mentes a Be. 351.§

(2)bekezdés b.) és d.) pontjaiban írt hibáktól, azaz részben hiányos, részben az elsőfokú bíróság tényből tényre is helytelenül következtetett. A másodfokú bíróság a Be. 352.§

(1)bekezdés a.) pontjában írt jogkörénél fogva e megalapozatlansági hibákat az iratok tartalma alapján helyes ténybeli következtetéssel kiküszöbölte. A személyi részt illetően az alábbi kiegészítések szükségesek: A II.r.vádlott a Szolnoki Járásbíróság utolsóként feltüntetett ítéletét

1. március hó 27-től
2. május hó
3. napjáig töltötte. A Pécsi Járásbíróság a Baranya Megyei Bíróság 4.Bf. 336/
4. számú határozata folytán
5. március hó
6. napján jogerős 11.B.550/2014/
7. számú ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetését
8. május hó
9. napjától töltötte. Kitöltve szabadulhatna:
10. november hó
11. napján. (erkölcsi bizonyítvány, Márianosztrai Fegyház és Börtön
12. szám alatti közlése alapján) A
13. oldal utolsó bekezdésében a III.r. vádlott neve helyesen .....az ott írt .....helyett. A
14. és
15. oldalon a sértett neve helyesen ...... A történeti tényállás
16. oldal
17. bekezdés utolsó mondatából a "de valójában a nála lévő értékei, cigarettája megszerzése érdekében" szövegrészt mellőzi. (az iratok tartalmának megfelelő logikai következtetés alapján) A
18. oldal első mondatát a bántalmazást követően szókapcsolattal kezdi. A
19. oldal
20. bekezdéséből a szakértő szerint szövegrészt mellőzi. A tényállás e kiegészítéssel, helyes logikai következtetéssel teljes és a másodfokú felülbírálat alapját képezi a Be. 352.§

(2)bekezdése szerint. A tényállás a védők által említett olyan fokú megalapozatlansági hibában, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhetné, nem szenvedett. Az indokolási kötelezettségét az elsőfokú bíróság teljesítette, ekörben sem helyes a védői érvelés. Helytálló ugyanakkor azon védői észrevétel, hogy az ítélet nehezen követhető, pontatlan, időnként ítéletbe nem illő megfogalmazásokat tartalmaz, szerkesztése nem követi maradéktalanul a Be. 258.§

(3)bekezdés d.) pontjában írtakat, a bizonyítékok számbavétele és értékelése keveredik, helyenként jogszabályszövegek is idézésre kerülnek, mely a jogi indokolás körébe tartozik. Az indokolás több név- és számelírást tartalmaz.(Telefon IMEI szám, tanú7 nevét a

1. oldal
2. bekezdésében helytelenül .......-ként rögzítette a törvényszék, III.r.vádlott több helyütt ... szerepel.) Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat többnyire teljes körűen és irathűen sorolta fel. Néhány kiegészítés, pontosítás azonban szükséges: A nyomozati iratok
3. oldalára befűzött rendőri jelentés tartalma szerint az ítélet
4. oldalán írt, védő által sérelmezett telefon IMEI szám helyesen:
5. Az ítélet
6. oldal
7. bekezdésében rögzítettek kiegészítendők azzal, hogy a nyomozati iratok
8. oldalára befűzött,
9. augusztus hó
10. napján kelt Nyírő Gyula Kórházban kiállított zárójelentés szerint a sértett tudatébersége fokozatosan javult, trachea kanül eltávolítása után verbális kontaktusba volt vonható. A
11. oldaltól befűzött dekurzus lapok szerint a sértett
12. július 25től jobban kooperált, július 28-tól jól kooperált, augusztus
13. napján a trachea kanült eltávolították, így már beszélni is tudott, evett, ivott. Kezelőorvos tanú7.(
14. oldal) A sértett tanút
15. augusztus hó
16. napján ... rendőr főhadnagy hallgatta ki a Nyírő Gyula Kórházban, vallomását a rendőrtanú kézzel rögzítette saját kézírással, azt a figyelmeztetéseknél és minden oldalán sértett olvashatóan aláírta. A tanú1 tanúvallomásából (nyomozati irat
17. oldal) megállapítható, hogy amikor elment a sértett által látogatott büféhez, közölték vele, hogy fiát
18. június 26-án este még ott látták, majd hívását követően fia telefonján
19. június hó
20. napján reggel 10 óra körül ismeretlen férfi azt közölte vele, hogy a telefont előző este megvette, ne zaklassa többé, nagyon ingerült volt. Tárgyaláson tett tanúvallomásában már arról is számot adott, hogy a telefon használója ......-ként mutatkozott be. Az I.r.vádlott vallomásában elismerte, hogy a telefont kezdetben ő használta.
21. január hó
22. napján folytatólagosan kihallgatásra kerül a II.r.vádlott (1505-1509 oldal), aki részletesen elmondta, hogyan követték el a bűncselekményt. Ekörben az elsőfokú bíróság által rögzítetteken túl azon vallomásrészletének is jelentősége van, hogy 26-án este miután az I.r.vádlott a pénzét elgépezte, egy szál cigarettája sem volt, tőle kért cigarettát, ő nem adott. Egy hölgy ott állt a buszmegállónál, I.r.vádlott odament a nőhöz, kért egy cigarettát, a nő nem adott neki, elment. Utána ment oda sértett-hez, cigarettát akart kérni tőle is. Az
23. oldalra befűzött a II.r.vádlott és a III.r.vádlott gyanúsított szembesítéséről készült jegyzőkönyv (
24. január hó 11.) tartalmazza az elsőfokú bíróság által is helyesen rögzítetten beismerő vallomásukat, az előzményeket a II.r.vádlott a korábbi nyilatkozatának megfelelően adta elő. Részletesen kifejtette, hogy az I.r.vádlott először tőle kért egy szál cigarettát, majd később a buszmegállóban sértett-től, aki nem adott. Az I.r.vádlott ekkor elkezdett szaladni, hozott egy botot, fejbe vágta a magyart. Először azt hitte, hogy a magyar akart izélni…hogy meglöki.. ő odaszaladt, benyomott egyet a magyarnak, majd az I.r.vádlott ütlegelni kezdte a fadarabbal, a sértett leesett a földre. Kiesett a bukszája. a telefont az I.r.vádlott kivette a zsebéből, a bukszát kiürítette, majd odament a III.r.vádlott, ő a táskával megütötte. (e részletet hiányosan az elsőfokú bíróság is idézte, lényeges azonban a cigarettakérésre vonatkozó rész) A nyomozati iratok
25. oldalán található III.r.vádlott ...
26. január hó 18.-i keltezésű beismerő vallomás nevű beadványa, melyben rögzíti, hogy beismerő vallomást kíván tenni, kéri ... nyomozót, hogy menjen be hozzá. Az
27. oldalra befűzött beadványban (
28. február 14.) a II.r.vádlott a beismerő vallomását visszavonta. Az
29. oldalon rögzített beadványban
30. július 25 napján a III.r.vádlott a vallomását visszavonta. ... nyomozó
31. február hó
32. napján rögzítette tanú9 vallomását, tehát jóval a II.r.vádlott és a III.r.vádlott beismerő vallomása után, amit a tanú az
33. oldalra befűzött kérelmi lapon
34. május hó
35. napján visszavont, mert a vallomásáért nem kapott semmit. Előadása szerint (1191.oldal) próbáltak az embertől cigit kérni, az nem adott, tovább álltak, látták, hogy nem tudnak mástól sem cigit kérni, mert egy lélek sem volt az utcán, ekkor mondta II.r.vádlott, hogy menjenek vissza, oszt szájba vágja úgy, hogy megdöglik, ha nem ad cigit. (
36. bekezdés) A bántalmazást követően amikor a sértett kifeküdt, elkezdték mindhárman a dolgaitól megfosztani. Ki mit ért, azt vette el tőle.(
37. bekezdés) Az elsőfokú bíróság által is rögzítetten tanú1 a sértett édesanyja a tárgyalási szakban azt vallotta, hogy fia úgy mondta el neki a történteket, hogy cigarettakérés ürügyén a buszmegállóban hárman megállították, és mivel nem adott, megverték, elvették az értékeit. (ítélet
38. oldal
39. bekezdés) Ezen kiegészítésekkel a bizonyítékok felsorolása teljes, az elsőfokú bíróság bizonyítékmérlegelő tevékenysége többnyire helytálló. Nem fog helyt azon védői álláspont, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azon bizonyítékokkal, amelyek a vádlottak ártatlansága irányába mutattak, így a tiszabői búcsún a II.r. vádlott részvételét igazoló tanúkkal, illetve a tanú1 vallomásával. E bizonyítékokat az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte. Kétségtelen tény, hogy a II.r. vádlott alibijét igazoló tanúkat nem nevesítette, összefoglalóan azonban jelezte, hogy vallomásaikat nem tudta elfogadni, mert a sértett és a II.r. valamint a III.r. vádlott azon nyomozati vallomását fogadta el, hogy II.r. vádlott a vádbeli időben a bűncselekmény helyszínén volt. A sértett vallomását ... közokiratba foglalta, az bizonyítja, hogy azt a sértett olyan tartalommal tette meg, ahogy rögzítésre került. Az elsőfokú bíróság a felismerésre bemutatással kapcsolatosan jogi álláspontját hosszasan kifejtette (ítélet 27-28 oldal), mellyel az ítélőtábla is egyetértett. Nem lényegtelen, hogy a sértettet kórházban kihallgató ... r. főhadnagy dokumentáltan figyelemmel kísérte a sértett egészségi állapotát, szinte naponta érdeklődött kihallgathatósága felől. Becsatolásra kerültek a napi állapotra vonatkozó dokumentumok, melyek alátámasztják a
40. augusztus 2-i eljárási cselekmény foganatosíthatóságát, amelyet a kezelőorvos tanú és az igazságügyi orvos-szakértő nem zárt ki. Tanú9, a II.r.vádlott és a III.r.vádlott terheltek beismerő vallomásának keletkezési körülményeivel, a visszavonás okával kapcsolatosan az általuk hivatkozottak nem nyertek igazolást. Helyesen fogadta el a törvényszék a II. és III.r. vádlott beismerő vallomását, illetve tanú9 terhelő vallomását. Az a körülmény, hogy a sértett vallomása és a terheltek beismerő vallomása, valamint a tanú9 hallomástanú nyilatkozata nem minden tekintetben fedte egymást, nem jelenti a vallomások elfogadhatatlanságát. Azok a felsorolt egyéb terhelő bizonyítékokkal zárt láncolatot alkotva a bíróság bizonyosságát a vádlottak bűnösségét illetően megalapozták. Az eljárás adatai nem utalnak arra, hogy az ügyben eljáró nyomozók kíséreltek volna meg a vádlottakra valótlan adatokat gyűjteni, ahogyan azt a II.r. vádlott állította az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában. A fentebb hivatkozottak szerint a sértett a kórházban képes volt előadni a vele történteket, az elkövetőket fényképtablóról ki tudta választani. A korábban előkerült sértetti telefon az I.r. vádlotthoz volt köthető, azt maga ismerte el, hogy kezdetben ő használta. Legális vásárlás esetén semmi nem indokolta, hogy tanú1-nek .....-ként mutatkozzon be, és vele ingerült legyen. Az I.r.vádlott
41. januárjában a bíróságnak írt beadványa
42. oldalán összekötötte magát a helyszínnel, leírta, hogy látta a véres sértettet, egy arra járó házaspárt szólított meg, kérte hívják a mentőt, a mentő megérkezésekor elment. Egyebekben állította, hogy a cselekményt a II.r.vádlott és társai követték el. Arra sem merült fel adat, hogy az ügyben eljáró nyomozók vették volna rá az II. és III.r. vádlottat valótlan tartalmú beismerő, az I.r. vádlottra is terhelő tartalmú vallomás megtételére. Amikor a II.r.vádlott azzal szembesült, hogy nem kerül szabadlábra, beismerő vallomását visszavonta. Tanú9 a vádlottakat terhelő vallomásától előnyt remélt, amikor azt nem kapta meg, nyilatkozatát visszavonta. Vallomása lényegében megegyezett a II.r.vádlott beismerő előadásával, illetve az I.r.vádlottra tett terhelő vallomásával. Felesleges lett volna e tanú további keresése, szembesítése ... nyomozóval. A vádlottak a kezdeti egységes tagadás után vádlott-társukra terhelő vallomást tettek, illetve saját magukat csak a cselekmény kisebb részével hozták kapcsolatba, az I.r.vádlott csak a vérző, fekvő sértettet látta. A vádlottak a büntetés-végrehajtási intézetben megkísérelték egymással levélben a kapcsolatfelvételt, I.r. vádlott II.r. vádlotthoz írt levele megtalálásra és becsatolásra került, melyből érzékelhető a vallomások összecsiszolására irányuló szándék. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság szinte teljes körűen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot és miért fogadott el, helyesen tartotta szükségtelennek az I.r. vádlott által kihallgatni kért további tanúk felkutatását, melyet a másodfokú bíróság is szükségtelennek ítélt meg, amikor a másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította. Nem volt helytálló ugyanakkor a törvényszék következtetése a célzatot illetően. Erre következtetés a II.r.vádlott és a III.r.vádlott beismerő vallomása, tanú9 tanúvallomása, a sértett és édesanyja tanúvallomása alapján sem vonható. A II.r.vádlott elfogadott vallomásából megállapíthatóan az I.r. vádlott korábban tőle és egy ismeretlen nőtől is kért cigarettát, ők sem adtak, majd amikor a sértett nem adott, először elmentek, majd visszatértek, hangosan szitkozódva ismételten belekötöttek, cigarettát kértek, majd rátámadtak. Abból a tényből, hogy a verést követően elvették az értékeit, köztük cigarettáját, ugyancsak nem következik, hogy eleve az értékek megszerzésének célzatával bántalmazták. Tanú9 szavaival élve a verés után mindhárman kifosztották. Tanú1-nek is azt mesélte utóbb a sértett, hogy cigarettakérés ürügyén a buszmegállóban hárman megállították, és mivel nem adott, megverték, elvették az értékeit. A kihallgatott tanúk vallomása szerint a sértett megjelenése, öltözködése nem volt kihívó, abból inkább szerényebb életvitelére lehetett következtetni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság a tényállásban megállapította. Megjelenése alapján tőle anyagi javak nem voltak várhatók. Önmagában az elsőfokú bíróság által hivatkozott Kúria 3/
43. számú jogegységi határozata azon megállapítása, miszerint közömbös, hogy az elkövető által elérni kívánt vagy ténylegesen megszerzett anyagi előny életszükséglet vagy káros szenvedély vagy erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja, még nem ad alapot jelen ügyben azon következtetés levonására hogy a cigarettakérésre tekintettel az élet elleni cselekmény nyereségvágyból történt. A megváltoztatott történeti tényállás alapján az ítélőtábla e minősítő körülményt nem tartotta megállapíthatónak. Ugyanakkor az indoklás meggyőző atekintetben, hogy a vádlottak cselekménye nem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, hanem emberölés bűntette kísérleteként minősül. A törvényszék érvelése helytálló, a védelmi felvetés nem fogadható el. Helyesen foglalt állást a törvényszék abban a körben is, hogy a vádlottakra az új büntető törvény összhatásában kedvezőbb. A vádlottak cselekménye helyesen a Btk. 13.§

(3)bekezdése szerint társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének (Btk.160.§

(1)bekezdés) és a Btk. 13.§

(3)bekezdése szerint társtettesként csoportosan elkövetett kifosztás bűntettének (Btk. 366.§

(1)bekezdés b) pont,

(2)bekezdés b) pont) minősül. A büntetés kiszabása körében értékelendő körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg. Osztotta az ítélőtábla a főügyészség álláspontját atekintetben, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a korábbi minősítés alapján eltúlzottan enyhe volt. Figyelemmel arra, hogy az élet elleni cselekményt a törvényhozó 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel, a csoportosan elkövetett kifosztás bűntettét 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a büntetés a Btk. 80.§

(3)bekezdésében írt halmazati büntetéskiszabásra irányadó szabály szerint 5 év és 22 és fél év között állapítható meg, a középmérték, mely irányadónak tekintendő a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerint, 13 év 9 hónap. Az elsőfokú bíróság által megállapított mérték a középmérték alatti, a II.r.vádlott esetében a jelentős eltérést súlyos betegsége indokolta büntetett előélete mellett is. A szabadságvesztés büntetések enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget a védők által hivatkozott indokok alapján. A megváltoztatott minősítéshez a kiszabott büntetések igazodnak, az ítélet belső arányai helyesek. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata a minősítés változtatásra tekintettel mindkét vádlott tekintetében a Btk. 37.§

(2)bekezdés a.) pontja alapján börtön. A közügyektől eltiltást az ítélőtábla mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak, mértékének enyhítésére ugyancsak nem látott lehetőséget, annak tartama a főbüntetéshez igazodó. Az elsőfokú bíróság egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján mindkét vádlott vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította, II.r. vádlott esetében a büntetés-végrehajtási intézet közlésének megfelelően. Rögzítette az I.r.vádlott lakcímének megszűnését. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla megállapította, annak viselésére a bűnösnek kimondott vádlottakat kötelezte a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján külön-külön. Tekintettel arra, hogy olyan cselekményben nem állapította meg az ítélőtábla a vádlottak bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, ugyanazon cselekményt minősítette másképpen, az ítélet ellen a Be. 386.§

(1)bekezdés b) pontjára tekintettel nincs helye további fellebbezésnek. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. március hó
4. napján kihirdetett 23.B. 2431/2013/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 116/2015/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. február hó
8. napján mindkét vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. február hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő