← Magyarország

Gf.40581/2015/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.581/2015/3-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Kulcsár és Sztankó Ügyvédi Iroda ..... által képviselt .... felperesnek a .... jogtanácsos által képviselt .... alperes ellen szállítási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. június 5-én kelt 34.G.44.967/2013/
  2. számú ítélete ellen az alperes által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (Százezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és számlára fizessen meg az állam javára az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 552.400 (Ötszázötvenkettőezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint szállító és az alperes mint megrendelő
  4. október 6-án szállítási projektszerződést kötöttek azzal, hogy a szerződés
  5. július 5-től
  6. december 31-ig tart. A szerződés szerint a felperesnek a ...utcai és a .... utcai társasház építkezésének betonozási munkáihoz szükséges előkevert betont kellett szállítania a szerződésben meghatározott kondíciók és feltételek szerint. A szerződés alapján a beton árak a felhasználás helyére történő szállítás díját nem foglalták magukban. A szerződés 6.
  7. pontja szerint a felperes a számláit a tárgyhót követő hónap
  8. napjáig állítja ki. A számlázás alapját a megrendelő által igazolt átvételi elismervények képezik. A szerződés 6.
  9. pontja kimondta, hogy a szállító késedelmes fizetése esetén a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamatot jogosult felszámítani. A felperes a betont a szerződés szerint leszállította, az alperes azt a szerződésben szereplő épületek szerkezetébe beépítette. A felperes a leszállított betonról az alábbi számviteli bizonylatokat állította ki: a .... számú számlát 11.200.000 forintról, a ... számú számlát 6.905.219 forintról, a ...számú számlát 5.788.688 forintról, amelyből 118.125 forintot jóváírt. A számlákból megállapítható, hogy a felperes összesen 23.825.782 forint értékű betont szállított le az alperes részére, amelynek ellenértékét az alperes nem fizette ki. A felperes az elsőfokú bíróságra
  10. március 29-én benyújtott és módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 23.093.407 forint és ennek
  11. november 22-től a kifizetés napjáig járó a Ptk. 301/A. §

(2)bekezdésében meghatározott törvényes mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a szerződésben foglaltakat teljesítette, az erről kiállított számlákból 23.825.782 forintot az alperes a részére nem fizetett ki. A felperes a
  1. február 27-én tartott tárgyaláson az alperes 48.000 forint összegű követelését elfogadta, amely összeggel a keresetét leszállította. A
  2. június 5-én tartott tárgyaláson az alperes 680.875 forint összegű beszámítási kifogását elfogadva leszállította a keresetét. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. A 6.905.219 forint és 5.788.655 forint összegű számlával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a peres felek közötti elszámolási vita még nem zárult le. A 11.250.000 forint összegű számlát nem vitatta, azzal szemben beszámítási kifogást terjesztett elő. A 6.905.219 forint összegű számlával kapcsolatban kifogásolta az ürítési időre felszámított költségeket, mert annak a szerződés szerint ingyenesnek kellett volna lennie. Az 5.788.655 forint összegű számlánál a kőművesek állásidejével kapcsolatban felszámított költségeket kifogásolta, amelyre vonatkozóan a felperes a 48.000 forintot elismerve a követelését leszámította. Az alperes a felperes keresetével szemben 18.073.761 forint összegű beszámítási kifogást terjesztett elő, melyből 17.389.886 forintot többlethasználati díj címén, 683.875 forintot kártérítés jogcímén kért. Az alperes a
  3. április 29-én kelt előkészítő iratában a többlethasználati díj címén előterjesztett követelésétől elállt. Az alperes a
  4. június 5-én tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a kereset összegszerűségét nem vitatja, a kamatfizetés kezdő időpontját nem vitatja, a 6.905.219 forint és az 5.788.655 forint összegű számlákat adminisztratív okból vitatja, egyébként a mögötte lévő jogalapot nem vitatja. A Fővárosi Törvényszék a
  5. június 5-én kelt 34.G.44.967/2013/
  6. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.093.407 forint főkövetelést és ennek
  7. november
  8. napjától a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 2.655.800 forint perköltséget. Határozata indokolása szerint a felek között a Ptk.
  9. §-ában szabályozott szállítási szerződés jött létre. A szállítási szerződés alapján a felperes mint szállító az alperes megrendelésére a kért betonmennyiséget leszállította, azonban annak ellenértékét az alperes nem fizette meg. Az alperes a felperes keresetének összegszerűségét nem, a kibocsátott számlákat adminisztratív okokból vitatta. A peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes az általa leszállított beton mennyiségéről az alperes nevére számviteli bizonylatot állított ki, az alperes a felperes által kiállított számlákat befogadta. Amennyiben az alperes adminisztratív okból vitatta volna a felperes által kiállított számlák tartalmát, úgy ez a leszállított betonmennyiség ellenértékének a teljesítéskori esedékességét nem, legfeljebb a kamatfizetési kötelezettséget érintette volna. A tárgyalás berekesztését megelőzően az alperes a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját nem vitatta, ezért az alperesnek a számviteli bizonylatok adminisztratív okból történő vitatása a késedelmi kamatfizetési kötelezettségére nem hat ki. Az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt késedelmi kamat mértéktől eltérően a felek között létrejött szállítási projektszerződés 6.
  10. pontjában kikötött késedelmi kamat mérték alapján határozta meg a késedelmi kamatot. Mindezekre tekintettel a rendelkező részben foglaltak szerint marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak részbeni megváltoztatásával a marasztalás összegének 6.905.219 forint tőkével és késedelmi kamataival való leszállítását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen következtetéssel kötelezte a 6.905.219 forint összegű számla megfizetésére. A
  11. június 7-én kelt érdemi ellenkérelemben előadta, hogy a felperesi számlát téves állásidő számlázás miatt az A/
  12. és az A/
  13. szám alatt csatolt,
  14. november 8-án és november 29-én kelt levelekben megkifogásolta, a reklamációt a felperes mind a mai napig nem rendezte. Az ugyancsak megkifogásolt 5.788.688 forint összegű számlát a felperes még a perindítás előtt 118.125 forint összegű helyesbítő számlával csökkentette, majd a per során elismert 48.000 forint összegű állásidőre vonatkozó követelést, amellyel a keresetét leszállította. A fellebbezés tárgyát képező számla helyesbítése azonban elmaradt, ennek hiányában a felperes követelése ebben a vonatkozásban megalapozatlan. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete aggálytalan, a helyesen feltárt tényállás alapján megfelelő jogi következtetést vont le. Előadta, hogy az alperes öt éve nem fizeti ki az átvett áru ellenértékét. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  15. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel bírálta el, ezért kizárólag azt vizsgálta, hogy a 6.905.219 forint összegű számla kifizetése is terheli-e az alperest. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, amit az alperes a fellebbezésében maga is elismert, és az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 6.905.219 forint összegű számláját is meg kell fizetnie az alperesnek. A több éve folyamatban lévő perben az alperes a beszámítási kifogástól történt elállást követően a
  1. június 5-én tartott tárgyaláson az ellenkérelmét úgy módosította, hogy a felperes kereseti követelésének összegszerűségét nem vitatta, a kamatfizetés kezdő időpontját nem vitatta, a 6.905.219 forint és 5.788.655 forint összegű számlákat adminisztratív okból vitatta, a mögötte lévő jogalapot nem vitatta. Ezen legutolsó nyilatkozatára tekintettel nincs jelentősége annak, hogy a
  2. június 7-én kelt és a fellebbezésében hivatkozott érdemi ellenkérelemben a 6.905.219 forint összegű számlát kizárólag a téves állásidő számlázása miatt vitatta. Az is irreleváns, hogy az 5.788.688 forint összegű számlából a felperes még a keresetlevél beadása előtt a követelését 118.125 forinttal csökkentette, míg az elsőfokú eljárásban 48.000 forint összeget elismerve egyszer leszállította ezen számlakövetelését. Jelen pernek a számla helyesbítése nem volt a tárgya, az alperes által a felperesi kereset jogalapjának és összegszerűségének elismerését követően a felperest a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján további bizonyítás nem terhelte, az elsőfokú bíróság az alperesi elismerésre tekintettel megalapozottan marasztalta az alperest a 6.905.219 forint összegű számla és késedelmi kamata megfizetésére. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján - annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell a felperes részére a másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetnie. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel határozta meg a 4/A.§
(1)bekezdésének megfelelően áfával növelten. Az alperesnek a fellebbezése eredménytelenségére és illetékfeljegyzési jogára tekintettel kell megfizetnie a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket. Budapest,
  1. február
  2. . Koday Zsuzsanna s. k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Gesztesi Diana tisztviselő . Pusztai Anita s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.